flexeril vs xanax generic xanax mylan xanax good

ambien and yawning buy ambien can i take 20mg ambien

can xanax cause crying xanax mg xanax after adderall xr

xanax nasıl kesilir buy xanax xanax ambien mix

dampak buruk ambien buy ambien how to have ambien hallucinations

1mg xanax vs. 1mg lorazepam generic xanax adderall and xanax before interview

codeine and tramadol allergy buy tramadol can you take tramadol with vivitrol

tui mövenpick soma bay soma online soma belediyesi promosyon

what is the uses of tramadol tablet tramadol 50 mg what does tramadol hydrochloride do to you

buy ambien Alabama buy ambien new ambien alert

Töprengések a területfejlesztésről

Egy korábbi bejegyzésünkben már jeleztük, hogy a kohéziós politika változásai változási kényszert hoznak majd a regionális fejlesztés számára is. A kohéziós politikáról a magyar EU-elnökség idején rendezett legfelsőbb szintű szakértői találkozón meglepő nyíltsággal feszegette a területfejlesztés – sőt a fejlesztéspolitika – egyik legfontosabb problémáját Danuta Hübner, a Regionális Politikai Főigazgatóság (DG Regio) lengyel származású biztosa:

Az utolsó itt érintett dolog az egy vagy többcsatornás finanszírozású programok kérdése. Manapság az a helyzet, hogy egy helyi integrált fejlesztés elemei más-más programokhoz tartoznak, más irányító szervezet viszi őket, és más monitoring testületek követik – mindez a többcsatornás finanszírozás elve miatt. Ez az eredményközpontú beavatkozásokat nehézzé sőt talán lehetetlenné teszi. Az igazán eredményorientált beavatkozás többcsatornás (de szinkron) programozást igényel.

“Az egycsatornás finanszírozás a decentralizációs policy ellen dolgozna. De azt is tudjuk, hogy a keresztfinanszírozás nem állta ki a gyakorlat próbáját. Ugyanakkor ha az egycsatornás, szektorális finanszírozás rendszerét még egy programozási időszakra fenntartjuk, akkor végleg szétziláljuk a regionális fejlesztés európai elvét. Ráadásul a regionális politika, mezőgazdaság és halászat szervezeti elkülönülése is ebbe az irányba hat.

Ha mindezeket a forrásokat a megfelelő helyre, a regionális politika keretei közé terelnénk vissza, akkor a regionális politika integrált és helyi jellegű természetének minden előnye megmutatkozhatna. A nemzeti szintű szektorális programoknak más a logikája, de a helyi kötődésű, regionális operatív programok hatásosak és hatékony lehetnek – feltéve, hogy többcsatornás finanszírozással valósulnak meg, amely a közpolitikai kezdeményezések integrált természetét biztosíthatja. Ez egyszerűsítést és hatékonyságot jelent. Azt gondolom, hogy a reform végül is az egyszerűsítés és hatékonyság alapján ítéltetik majd meg”.

Danuta Hübner problémafelvetésével egy TÁMOP által finanszírozott regionális kutatás műhelymunkáján találkoztunk újra. A kérdéses régió Magyarország egyik hagyományos legszegényebb vidéke, amelynek relatív elmaradottsága az elmúlt évtizedben nőtt.

(Forrás: KSH)

A fenti lesújtó adatokat két további tény súlyosbítja.  2004-től a magyar gazdaság húzórégiói is lassulásban vannak, tehát az ezekhez viszonyított – egyre gyorsuló – lemaradás a valóságban kifejezett gazdasági hanyatlást jelent. Másrészt 2004-től – de legkésőbb 2006-tól – a régióba nagyon jelentős szektorális (oktatási, foglalkoztatási egészségügyi, infrastrukturális) forrás érkezett a HEFOP/TÁMOP/TIOP/GOP jellegű központi operatív programokból és jelentős regionális források is megjelentek (ROP) az integrált fejlesztés ígéretével.

A fentiekhez képest nagyon érdekes fejlemény, hogy egy általunk vezetett, oktatásfejlesztéssel foglalkozó regionális műhelymunkán a következő régiós fejlesztési célokat dolgozták ki a résztvevők:

1. Az eleve kudarcos csoportok súlyának, méretének fokozatos csökkentése

A cél az, hogy idővel csökkenjen az iskolarendszerből kilépő, foglalkoztathatatlan és eleve eltartott státuszba süllyedők száma. Mivel a régióban kiemelkedően sok az ilyen ember, ez a cél stratégiai jellegű.

2. Problémás csoportok közösségi integrációja

Ez a cél a már kudarcosok jobb integrációját célozza a társadalmi konfliktusok és költségek mérséklése céljából. Még mindig passzív jellegű célkitűzés, a korábban kitermelődött problémák kezelésére irányul. Minden ágazat le tudj fordítani magának oktatásfejlesztésre, foglalkoztatásra stb. a fenti célt.

3. A regionális innováció erősítése, tudásátadás (beleértve a közszférát is)

A régió K+F kiadása országosan az egyik legalacsonyabb. Kitörésként azonban csak az innováció kínálkozik. Azonosítani kell a régió sikeres kísérleteit, innovációit és biztosítani kell a kitörésükhöz szükséges erőforrásokat a fejlesztési források összpontosításával). A résztvevők hangsúlyozták, hogy a közszférát is lehetséges innovátornak látják, és a régiónak országos kísérleti programok (un. pilot projektek) indítására kellene jelentkeznie. Ez a megközelítés a vállalati szektor gyengeségét látva nagyon is indokolt.

4. Együttműködés

Ez a 3. stratégiai cél egyfajta segédcélja lehetne. Az együttműködés a hazai területfejlesztés legritkább kincse, a régió öröklött hátrányait éppen az együttműködés segítségével lehetne fokozatosan előnnyé alakítani.

5. Egy gazdaságközpontú felnőttképzési és élethossziglani tanulási rendszer kialakítása

Ha az 1-2-es stratégia célok a nehéz örökségről szóltak és a 3-4-es célok a kitörésre képesek helyzetbe hozásáról, akkor ez az utolsó fejlesztési cél a szolid, dolgozó közép versenyképességének megőrzéséről szól.

Nyilvánvaló, hogy a fenti fejlesztési célok egészen általános jellegűek és a régió stratégiai áttörési pontjait jelölik. Ugyanakkor az általános célok nagyszerűen alábonthatóak ágazati alcélokra, minden ágazat konkrét kiírásokra tudja átfordítani.

Ugyanakkor egy leszakadó régió – politikai és társadalmi értelemben – sohasem tabula rasa. A műhelymunka helyi résztvevői nem titkolták kétségeiket a célok megvalósíthatóságával kapcsolatban. Érdekes módon a leszakadók jobb kezelése érdekében indított központi kezdeményezések megvalósítását és hasznosulását még elfogadhatónak látták. A kitörési pontok azonosítását és a források ide koncentrálását azonban mély szkepszis övezte, a regionális/megyei erőtérben jelenleg nincsenek olyan érdekeltségek, melyek ebbe az irányba hatnának.

A közigazgatás jelenlegi átszervezése, a megye felértékelése és a kormányzati hatalomkoncentráció e tekintetben valószínűleg nem jár majd változással. A területfejlesztés megyei szintre való lenyomása még kisebb és szorosabban font elosztási-politikai erőtereket hoz majd létre. A kormányhivatalok pedig – hivatalok módjára – ágazati módon tagolódnak.

Henry Kissinger egykori amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó egyszer arra panaszkodott, hogyha a Szovjetunióval vagy Kínával akar egyeztetni, akkor pontosan tudja kit kell felhívni. De Európával egyeztetve milyen számot hívjon?

A területfejlesztés sem más: az európai oktatásfejlesztési pénzek megyei elosztásáról nem lesz nehéz információt szerezni, az egészségügyi és foglalkoztatási fejlesztéseket kutatva is lesznek telefonszámok. De kit hívjunk fel, ha a fenti stratégiai fejlesztési célokról kívánnánk konzultálni?

Hozzászólások:

  • Debreczeni Péter 2011.10.02. 14:46 Válasz

    OV-t! :)

  • Setényi János 2011.10.02. 20:24 Válasz

    Hm..kordokumentumnak és viccnek egyaránt jó, de a probléma megoldásához alig visz közelebb. A hazai regionális/területfejlesztési politika konkrét és mérhető politikai célok nélkül dolgozik valamilyen általános értelemben vett “fejlesztés” érdekében.

  • kriszi 2011.10.03. 09:18 Válasz

    Kedves János és Péter!
    Elnézésüket kérem az offért. Kíváncsian várom a véleményüket a készülő felsőoktatási törvény koncepciójáról. Terveznek bejegyzést erről a témáról?

    • Setényi János 2011.10.03. 22:35 Válasz

      Kedves Kriszi,

      természetesen fogunk írni a felsőoktatási törvényről. Arra számítunk, hogy a törvénytervezet még számos ponton módosul a parlamenti bizottság és a kormánypárt frakciója által javasoltak nyomán. A Parlament által elfogadott törvényről biztosan írunk majd.

  • Radó Péter 2011.10.03. 21:29 Válasz

    Orbán: a fejlesztési pénzeket a megyei közgyűlések fogják elosztani. Lesz kit felhívni, bár az illető nem lesz benne semmilyen telefonkönyvben…

  • kiss istván 2011.10.04. 13:14 Válasz

    Az élenjárók sokat költenek a kutatásra, fejlesztésre és az oktatásra, de tételek megfordítását bizonyítani kell, aki ezt nem tudja, az iskolában úgy 16 év körül már megbukik. Hóban haladó csapatban az élenjárónak törni kell a havat, de attól hogy valaki sok havat tör, nem kerül az élre. (Jánossy Ferenc.) Marx Károlyról elnevezett egyetemen tanultakkal nem sokra megyünk, mivel még Marxot sem olvasták.
    Ajánlóm továbbá a következő könyveket: Vajkay Júlia Éva:Népnevelés a gép századában Stádium 1938 – az ő tanítványai akkor és ott el tudtak helyezkedni, jó fizetéssel. Holló Mária: Technikai és társadalom Kossuth 1974, nincs is befejezve. (magán: ha teret kapok, egész tanulmányokat küldök,minden támadó szándék nélkül.)

  • Radó Péter 2011.10.05. 12:45 Válasz

    Kedves István, az “élenjárás” ambíciójáról Magyarország esetében szó sincs, ami az elmúlt 3-4 évben történt ezen a területeken az ezzel kapcsolatos maradék illúzióinkat is eltemette. Amiről viszont szó van: a növekedés korábbi (2006 előtti) dinamikája csak az exportot produkáló termékekbe és szolgáltatásokba beépülő hozzáadott érték (innováció) segítségével állítható helyre. Másképpen fogalmazva: a magyarországi termelőknek és szolgáltatásoknak egyre inkább innováció igényes értékláncokba kell bekapcsolódniuk. Ehhez már sokkal több kell, mint az egyes szereplők saját, önálló innovációs képességének a javítása, olyan helyi-regionális együttműködéseket kell hozzá kialakítani, amelyek alkalmasak a termékké/szolgáltatássá konvertálható új tudás megteremtésére és alkalmazására. A regionális workshopokon szerzett tapasztalataim szerint ezt már elég sokan értik Marx elmélyült tanulmányozása nélkül is.

  • kiss istván 2011.10.05. 16:06 Válasz

    Úgy vélem, nehezen értünk szót. Tapasztalataimat nem regionális woorkshopokon szereztem,hanem egyrészt sok üzemben, másrészt módfelett kiváló mérnököktől.Knuth Károlyról már egy díjat is elneveztek.(Azt sem értem, miért nem magyarul írnak, a latin-angol keverékszavakat én értem,ha nem értem félre, de más?) Marxra pedig azért hivatkoztam, mivel úgy 1870-ig elég jól leírja a gazdaságot, benne azt is, hogy a találmányok és fejlesztések zöme munkaerőt akar megtakarítani, de ugyanezt gyakorlatiasabban a nem marxista (idősebb) Edvi Illés Aladár is bemutatja magyarországi iparágak fejlődésével (acél) illetve kiveszésével (réz) a XIX. században, és ez mind amai napig nem változott.Tovább is maradva a tényeknél: Claus Alajos (elsőnek vette át a Kossuth díjjal járó pénzt)magyarázta el, hogyan működött egy jó ipariskola Ózdon, ahol ő, a kohók főmérnöke, is oktatott. Holló Máriára pedig azért hivatkoztam, mivel még arról is ír, hogy szolgáltatásnak számító területen harmadára esik az ott keresők száma – a gyárak műszaki fejlődésének következtében. (N.B. túl a jelenlegi nyugdíjkorhatáron végül fizetség nélkül részt vettem légszűrők gyártásánál, mint segédmunkás, mert érdekelt ez az újszerű papírfeldolgozás.)

  • Radó Péter 2011.10.05. 18:03 Válasz

    Már kezdem érteni miért nem értjük egymást…:-) Én is ajánlok egy kis irodalmat, Kornai János most megjelent könyvében (“Gondolatok a kapitalizmusról”) az első tanulmányt: “Innováció és dinamizmus. Kölcsönhatás a rendszerek és a technikai haladás között.”

  • Kellermann Éva 2011.10.07. 17:47 Válasz

    Kedves János és Péter! Először is szeretnék gratulálni a bloghoz. Amióta Péter a figyelmembe ajánlotta, az egyik kedvenc olvasmányom, sőt, valamiféle etalon számomra, ami megmutatja, hogy milyen módon és stílusban kellene zajlania egy szakterületen a szakmai párbeszédnek. Ezt mostanság különösen jó és fontos látni – a józan ész megőrzése érdekében.

    A kiváló poszthoz hozzászólva: szerintem az az egyik fő probléma, hogy a már korábban is megfogalmazott hasonló célokat, stratégiákat nem sikerül a régiókban valóban és fenntarthatóan(!) eredményes projektekre váltani. Nekem is vesszőparipám, hogy csak a magas hozzáadott értékű termelés, szolgáltatás ránthatja ki az országot a gödörből, de ha a hátrányos helyzetű települések polgármestereivel beszélgetünk, valahogy mindig az a fő gond, hogy a termelést átviszi a határ keleti oldalára a gyáros, mert ott alacsonyabb a minimálbér. Márpedig azt most már nem lehet nem tudomásul venni, hogy mindig lesz keletebbre valaki, aki olcsóbban vállal betanított munkát. Ebből nem fogunk, nem tudunk előrejutni, aggasztónak és cinikusnak érzem azt a hozzáállást, ami a magyar társadalom többségének a hosszú távú boldogulását, felemelkedését minimálbéren képzeli el.

    A helyi szereplők kitörési pontokkal kapcsolatos szkepszisét nyilvánvalóan erősítik az uniós projektekkel kapcsolatos negatív tapasztalatok. A rendszer túlbürokratizált: már-már az is változásbejelentést igényel, ha eltüsszentem magam, a szerződésmódosítási kötelezettség pedig ténylegesen sokkal, ráadásul kiszámíthatatlan, tisztázatlan módon szélesebb a jogszabályban meghatározott körnél. Közhely, hogy az intézményrendszer állandó késésben van (pályázatok bírálata, időközi kifizetések átutalása, stb.). Hosszan lehetne még sorolni a pályázói szinten tapasztalható problémákat, de ezeket a blog olvasói többnyire a saját bőrükön is tapasztalták már.

    Rendszerszintű hibának gondolom, hogy a tervdokumentumokban sem sikerül a jó célokhoz azok megvalósítását valóban elérő támogatási konstrukciókat rendelni. Már a Phare-os időszakban is a minisztériumok bevásárlólistáinak tartotta a szakma az országprogramokat, azaz nem a célokból vezették le a támogatási konstrukciókat, hanem beszuszakolták az egyes célkitűzések alá az aktuálisan politikailag legerősebb érdekcsoportok által támogatott, egymáshoz nem feltétlenül illeszkedő fejlesztési elképzeléseket (nesze neked szinergia). Már ezen a szinten megjelenik a fenntarthatóság problémája: hatalmas pénzek mennek el a fejlesztési időszakban olyan rendszerek kialakítására, amiknek a fenntartásához nincsenek meg a szükséges hazai források (vagy nem erre a célra akarják fordítani azokat). Ez szerintem nagyon demoralizáló jelenség: nyakra-főre építünk ki olyan hálózatokat, amiket a projektek lezárulása után sorsára hagyunk, majd néhány éves agónia után csendben kimúlnak. (És akkor nem beszéltem még a politikai váltógazdaság hazai gyakorlatának következményeiről.)

    2004 óta a beáramló források meredek emelkedésével több szempontból csak romlott a helyzet. Az uniós források kapóra jöttek az eddig elmaradt hazai “karbantartási” feladatok ellátásához és az intézmények működtetéséhez (pl. háttérintézmények) szükséges hazai források kiváltására, így a szegény tervező kollégák egyik előkelő feladata az lett, hogyan állítsák be az uniós célokhoz illeszkedő fejlesztésnek a hazai költségvetés lyukainak betömködését. Az állandó innovációs kényszer (mert hogy fenntartásra ugye nincs pénz, az EU meg csak fejlesztésre ad) szükségszerűen szakmai kompromisszumokra készteti a tervezőket, amelyek olykor kifejezetten károsak. Az ágazati szereplők ráadásul sokszor képtelenek követni az állandósult és az “álfejlesztések” esetében láthatóan indokolatlan változást (pl. még további hálózatok kiépítése, miközben a sorsukra hagyott, haldokló hálózatok is el tudnák látni az adott feladatot).

    A legfőbb demoralizáló tényezőnek azonban a közbeszerzés rendszerét látom: elvben a közjót szolgálja, valójában azonban annak és a közélet tisztaságának az egyik legfőbb rombolója, ahogy megvalósul.

    Elnézést kérek, hosszú voltam, csak tovább szerettem volna fűzni János gondolatait. Összességében annyit szeretnék még mondani, hogy az Unió hiába reformálja meg a rendszert, hiába tűzünk ki megfelelő célokat, ha a megreformált rendszer alapvetéseinek és elvárásainak csak formálisan igyekszünk megfelelni, de közben cinkos mosollyal (“ugye milyen jól átverjük a hülye, naiv EU-t?”) összekacsintva valójában egészen másra és egészen máshogy használjuk a strukturális és kohéziós alapokat, mint amire azok valók.

  • kiss istván 2011.10.17. 14:08 Válasz

    Köszönettel vettem ajánlatát, bár nem szeretem a neofiták és köpönyegforgatók (nem feltétlenül elítélendők) írásait, Szerdahelyi két könyvét már olvastam. Emlékezetem azonban – hozzávéve azon kiváló ,nekem akkor idős mérnököket, akik szívesen beszélgettek velem, -legalább 80 évre nyúlik vissza, és nagyon kicsit én is emlékszem a régi kapitalizmusra. Valami más volt, mint most. Groteszk és targikus félrenövése: az 1.sz.SS PC hadosztály, amelyet láttam, ötször annyi orosz tankot lőtt ki, mint amennyit vesztett, (az elhagyott csatamezőn átmentem) a teljes vereség előtt 7 -8 héttel)
    Jánossy Ferenc szerint viszont mennél délebbre megyünk, annál jobban csalnak, talán az is benne van, hogy mennél északabbra megyünk, annál több a protestáns?
    Korrigálok: nem azt a Knuth Károlyt ismertem, akiről a díjat elnevezték, hanem a fiát, akit viszont az államosítás után munkásai meg választották főmérnöknek, azután figuráns lett földmérők mellett,legalább 100 milliárd kár – hazánknak.
    Kellerman Éva írásával maximálisan egyetértek! Egy budapesti átképző intézmény inkább szép mellékjövedelmet hozott egyes tanároknak,de a munkanélküliség nem változott.

  • kiss istván 2017.08.08. 12:24 Válasz

    próbaküldés

  • kiss istván 2017.08.08. 12:41 Válasz

    6 év múlva feltámadok.
    Valamit jósoltam azzal kapcsolatban, amit akkor felidéztem.Nemcsak a 1. Leidstandarte, hanem a 12. Hitlerjugend SS panzerdivizio gyülekezését láttam, és bizony, ha a világ három igen erős állama nem fog össze, Adolf vagy örökösei most is vezetnék, azt, aki még él. Valamivel többet vállaltak, mint a már fel-felbukkanó utódaik. Most már Kornai is pesszimista. A végletes hibákat 1990.-ben követték el, ezt pl. a szlovákok elkerültek. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy a két jelenlegi erős ember jelölt nagyszülei szinte egymás mellett éltek, épen szülővárosomban. ( a másodiknak Csányi Tamást vélem, resszkess jelenlegi főnök! már Szantai Lajos tanítvány.) Szerencsére egyik sem rokonom.
    Az idő azt is megmutatta, hogy Hollandia száraz lábbal kelt át a válságon, köszönhetően Jan Tinbergennek, aki egyébként sohasem vallotta magát kapitalistának. De hát mi nagyobbat akartunk kurjantani a szomszédnál.
    Egyelőre feleslegesnek tartom folytatni. elkerülték.

Új hozzászólás írása