tramadol for dogs drooling order tramadol overnight posologia tramadol en gotas

hydroco/apap vs tramadol tramadol 50mg tramadol morning or night

how long does it take xanax xr to take effect buy xanax buy alprazolam Kansas City

ambien and blood pressure medicine buy ambien mixing theraflu and ambien

miami xanax judge buy xanax can heart patients take xanax

para que sirven las pastillas de valium buy valium online without prescription valium for anxious dogs

soma rollenschneider buy soma online genero do filme a soma de todos os medos

how does tramadol compared to lortab order tramadol online cod how to manage tramadol withdrawal

pp udara ambien buy ambien can you split an ambien cr in half

signs of taking valium valium online tramadol valium erowid

Tandem: a titkos törvénymelléklet (egy elszalasztott lehetőségről)

A Parlament elé terjesztett köznevelési törvény titkos melléklete körüli szánalmas magyarázkodás újra igazolja azt a pozsonyi elemzést, miszerint Magyarországon minden parlamentáris erő – társadalomképében és persze nem frazeológiájában – baloldali populista párt. Pedig a törvénytervezet melléklete nagyon figyelemreméltó anyag és az elmúlt húsz év legígéretesebb stratégiai váltását villantja fel.

A törvénytervezet mellékletének lényegét egyetlen – általunk készített – összefoglaló ábrával szemléltethetjük.

Az ábra baloldala (“megtakarítások”) nyilvánvalóan a költségvetési hiánycél és az eurokonvergencia tartásáért felelős NGM műve. A jobboldal (“fejlesztések”) döntően a NEFMI közoktatás-irányításért felelős államtitkárságának fejlesztési elképzeléseit tükrözi.

Először a pozitívumokról. Mert vannak azok is. Maga az ábra egy 20 éve példa nélkül álló stratégiai átcsoportosítás: fenntarthatatlan, maguktól is beomló közpolitikai vállalásokból való kivonulás és brutális forrásátcsoportosítás fejlesztésekbe. Bátor és koncepciózus elgondolás, a mindenkori közoktatási államtitkárság büszkesége lehetett volna. Az ábra igazán akkor lenne lenyűgöző, ha a megtakarítások egy része menne át a fejlesztésekbe. A valóságban a megtakarítások jó része eltűnik s a fejlesztések is más forrásokból érkeznek. A tervezetben szereplő számok metaforák, bár történtek erőfeszítések a pénzügyi modellezésre, de a komoly számításokhoz szükséges alapszabályozás hiánya  komolytalanná teszi a számolást. Ennek ellenére nagyon komoly elgondolásról van szó.

Mindezt előrebocsátva a tervezet – számos további pozitívuma mellett – ezer sebből vérzik. Kár a bátor stratégiai elgondolásért.

A legnagyobb probléma azzal a megrendíthetetlen magyarországi közpolitikai elemmel van, hogy a mindenkori pénzügyi irányítás csak a megszorítások tekintetében gyakorol ellenőrzést, a fejlesztések, befektetések területét viszont “cserébe” az ágazati irányításra bízza. Ugyanebből a hagyományból táplálkozik a stratégiai lépéssel kapcsolatos kételyünk is: az elvonásokra biztosan számíthatunk, a tervezet fejlesztéseinek (az ábra jobboldali oszlopa) egyelőre nincs nyoma a 2012-es költségvetés tervezetében. Végül – a stratégiai átcsoportosítás minden szépsége ellenére – kérdéses, hogy a fejlesztések elég jók-e, azaz megéri-e az elvonásokkal járó szenvedés.

Nézzük az elvonásokat:

(1) A tankötelezettség leszállítása 2015-ig. Stratégiai értelemben értelmes lépés, a 18 évig tartó túlvállalás felszámolása. A kamarai javaslat (15 évre való leszállítás) jelzi a javaslat mögötti szellemi munkabefektetés hiányát, a bizonytalanságot és drámai kockázatokat.  Itt csak kettőt villantanánk fel: (a) a fiatalok “parkoltatása” a gazdasági háttér gyengesége miatt vált szükségessé és ez azóta nem lett jobb, (b) a képzetlen és rosszul fizetett fiatalokkal nem lehet demokratikus társadalmat működtetni.

(2) Pedagógus-elbocsátások. A katasztrofális demográfiai helyzet és a cigány tanulók egyes térségekben és iskolákban való koncentrálódása magától is bedönti a falusi kisiskolák mai intézményhálózatát. Nehéz, de szükséges és védhető lépés. A javaslat beismerésétől való páni félelem jelzi az államosítás és központosítás csődjét: amit az önkormányzatok húsz év alatt folyamatosan, kis helyi lépésekkel, alacsony konfliktusszinttel csináltak, azt egy minisztérium már nem meri, nem merheti nyilvánosan vállalni.

(3) A felső tagozatok összevonása. A kettes ponthoz szorosan kapcsolódik. Szükséges és helyes lépés. Elvileg a következő tíz év magyar oktatáspolitikájának kulcsa lehetne, a lengyel reformhoz hasonló fejlesztéssel. Kétségkívül a felső tagozat az az archimédeszi pont, amihez nyúlva további jelentős tanulói teljesítményjavulás remélhető.

(4) A közismereti oktatás csökkentése a szakképzésben. Erősen problematikus tétel, hiszen a képzési szerkezet átalakítása és lerövidítése nem jelenti feltétlenül a közismereti oktatás csökkentését. Az óraszámok csökkentése mellett olyan újszerű tanulás (pl. csoportos projektmunka) léphetne be, amely hatékonyságában és mélységében a korábbi tanórák többszörösét érhetné el. Ennek státuszigénye ma nem megbecsülhető, hiszen sem az NGM sem pedig a NEFMI nem rendelkezik elgondolásokkal a modern szakképzés mibenlétéről.

Összefoglalóan megállapítható, hogy az elvonási oldal erős szakmai koncepció-alkotást, háttérszámításokat és társadalmi egyeztetést igényelne, de jelen állapotában is védhető javaslat.

Tekintsük most át a fejlesztési oldalt:

(1) Egésznapos iskola. Új túlvállalás online casino a korábbiak helyett. Az elgondolásnak – ha kidolgozzák – lehet értelme és haszna az ország egyes körzeteiben és iskoláiban. Komoly segítség lehet a gyereknevelésből a munkába visszatérő nőknek is. A teljes iskolarendszerre való kiterjesztése viszont sokkal inkább a pedagógusok megfegyelmezését szolgálja, mint a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását. A tanórákon kívüli délutáni foglalkozásokat (“napközi”, “felzárkóztatás” és “tehetséggondozás”) közel egy évtizede értékeljük önkormányzati megbízásokból – általában kiábrándító eredménnyel.

(2) Közigazgatási reform. Ebben a csomagban helyezkedik el a megyei szintű állami tanügyigazgatás kiépítése, a tanfelügyeletet is beleértve. Ennek a lépésnek a szükségessége és sürgőssége alapvetően értékválasztás és hit kérdése, itt nem taglalandó. Ma sem az államosítási folyamat sem pedig a visszaadás feltételrendszere nem látható. Nagyon sok függ majd az önkormányzati intézményfenntartást lehetővé tevő a helyi adók sorsától.

(3) Mindennapos testnevelés. Közpolitikai gondolkodással ugyanolyan nehezen értelmezhető ötlet, mint az egésznapos iskola. Szép dolog, bár rejtély, hogy az iskolai életnek miért pont ez a kis pontja jelölődött ki központi fejlesztési iránnyá.  Az iskolai testnevelés szakmai állapota – finoman fogalmazva – nem indokol ilyen méretű terjeszkedést. Jelen pillanatban egyszerűen megvalósíthatatlan, túlvállalás.

(4) Pedagógus életpálya. Olyan fejlesztési irány, amelyben nagyon komoly lehetőség rejlik. A McKinsey oktatási rendszereket érintő besorolása alapján Magyarország azon rendszerek közé tartozik, ahol a pedagógusok fejlesztése nyújthatja a legnagyobb hozzáadott értéket. Az elmúlt húsz évben a magyar közoktatás szakmai és szolgáltatási rendszerei óriási átalakuláson mentek keresztül (tananyagok, tantervek, továbbképzések, eszközök, értékelések stb.), ám a pedagógusok munkakörülményei és életpályája alig változott.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a fejlesztések egy része a leépítendő kezdeményezésekhez hasonló túlvállalás és ötletszerű elgondolás. Sorsukhoz kétség sem fér, előbb vagy utóbb egy következő pénzügyi megszorítás áldozatai lesznek. A felső tagozat újjászervezése és a pedagógus-életpálya fejlesztési főiránnyá válhatna, amennyiben kidolgozott koncepció kerülne széles társadalmi vitára.

Egészében a törvény – sokáig tagadott – melléklete egy lehetséges és értelmes irányváltást indíthatna el. Ehhez azonban koncepcióra, háttérelemzésre és társadalmi vitára lenne szüksége. Az eddigi gyakorlatot figyelve erre kevés az esély. A bejegyzés elején említett pozsonyi elemzéshez visszatérve valószínűbbnek látszik, hogy a dokumentum a magyarországi közpolitika egy újabb abortált újraszületési kísérletévé válik majd.

Hozzászólások:

  • Prenner Zsuzsanna 2011.11.06. 23:00 Válasz

    szikár, pontos elemzés, sajnos telitalálat….

  • Setényi János 2011.11.06. 23:19 Válasz

    nem esett jól megírni…

  • Prenner Zsuzsanna 2011.11.06. 23:32 Válasz

    nekem már nagyon hiányzott egy indulatoktól (sokszor kétségbeeséstől, a tehetetlenségből fakadó dühtől) mentes, higgadt, pontos elemzés…innen kellett volna indulni….

  • Váradi Balázs 2011.11.07. 00:02 Válasz

    Abban az értelemben is egy elszalasztott lehetőségről van szó, hogy, ha jól értem a sajtóból (továbbra se olvastam magát a mellékletet sajnos), a számításokat az Ecostat készítette. Nyilvánvaló, hogy a kormányzatnak nagy szüksége van az ilyen hatástanulmányokra. Ha viszont az ilyeneket eldugják, létüket is tagadják, majd kiszivárognak a segítségükkel államtitkárokat lehet megszégyenítve hazugságon fogni, akármit is ír elő a törvény, meg fognak ijedni a többi miniszterek és államtitkárok. Dehogy számoltatnak bármit is az Ecostattal! Inkább továbbra is képviselői indítványként nyomják be majd az ötleteiket, az Ecostat meg malmozhat.

  • Prenner Zsuzsanna 2011.11.07. 00:26 Válasz

    Szakmai koncepció háttérszámításokkal, majd társadalmi egyeztetés – kulcsszavak. A háttérszámítások megvoltak, de mihez is? Volt koncepció is, ami….volt társadalmi egyeztetés, ami….Mi alakul belőle? ” Mi fő a fazékban?”

  • Radó Péter 2011.11.07. 08:07 Válasz

    Jánosnak igaza van, ha nincsen szakmai stratégia (ami egy kicsit több, mint egy koncepció) és nincs az érdekcsoportokkal folytatott nyílt alku, nem derülhetnek ki a várható hatások, tehát a háttérszámítások is homokra épülnek. Nem az Ecostat a hibás, konstrukciós hiba van. A jelenlegi konstrukció pedig nem enged meg nyílt közpolitikai alkut és döntést informáló hatáselemzést, csak olyat, ami politikai fragmentumok közötti zárt háttéralku szerepkői számára szolgáltat lőszert. Nem lennék meglepődne, ha a törvényből egyéni módosítókkal azok az elemek kerülnének ki, amelyek a következő 2-3 évben jelentős és el nem odázható kadásokat generálnának. Erre az Ecostat elemzés tökéletesen alkalmas.

    János, Surányi Bálint vetette fel az OKtpolCafé Facebook oldalán, hogy érdemes lesz majd kifejteni, miként terveztél és szabtál volna át te, ha ennyire szabadon szárnyalhatnál költségvetési tételekkel? Ez jó kérdés, bár nem egy komment terjedelmű cucc.

  • Váradi Balázs 2011.11.07. 08:16 Válasz

    János, Péter, egyetértek. Kell stratégia, kell egyeztetés, a számolgatás önmagában édeskevés. Csak a collateral demage-re akartam felhívni a veszteséget: lehet, hogy ezután még ennyi számolgatást se mernek megcsináltatni (tippem, hogy erre is csak a tárcaközi szkander okán került sor). Pedig másutt is elkelne. Mondjuk a felsőoktatás-finanszírozás átszabásakor.

  • Radó Péter 2011.11.07. 08:36 Válasz

    Ahol kiirtják az erdőt hullik a forgács…

  • Horváth Attila 2011.11.07. 09:01 Válasz

    János! Az elemzés nagy részével nem vitatkozom, de van egy pont, amit másutt is szeretsz elővezetni és én alapvetően kontráznám. Ez a kis iskolák (felsőtagozatok) összevonása, körzetesítése. Olyan alaptételként kezeled, hogy ez szükséges, mert nem lehet fenntartani, mint ami nyilvánvaló. Ebben akkor lenne igazad, ha a kisiskolákat úgy kezelnénk gazdálkodási és pedagógiai szempontból is, mint “DARAB” iskolát, azaz a városi iskola kicsinyített mását. Ebben az esetben egyértelmű, hogy az állandó költségek, sőt a változó költségek is fajlagosan jóval nagyobbak, mint egy nagy iskolában.

    Azt azonban érdemes lenne végig gondolni, hogy egy falusi kisboltnak vajon úgy kell-e működnie, mint egy apró TESCO? Vagy egy műbútorasztalos vajon kicsinyített kanizsai bútorgyár-e? Lehet-e vajon más technológiával és felszereléssel ugyanolyan minőségű oktatást biztosítani egy tizenegynéhány fővel működő iskolának, mint egy 800 fősnek? Én szerintem igen. Sőt pár gyereknek is lehet – lásd az ausztrál példákat, ahol a távolságok miatt nem megoldható a “bejárás”.

    Mindehhez hozzájárul az, hogy a bekerülési költségek kalkulálásánál mindig csak a költségvetési oldalt számoljátok. Nem annyiba kerül az oktatás!! Mert nincs benne a számolásban az utaztatás, nincs benne, hogy ugyan a városi iskolában van délután sakk szakkör, csak a gyerek nem ér haza, mert már nincs közlekedés (tehát én hozom kocsival, benzinnel), nincs benne az idő, pénz és energia, amibe a szülőnek, gyereknek kerül a költségvetési “hatékonyság”. Mert iskolázásban gondolkodtok Ti is, pedig tanulásban kéne. Nem véletlen és szerintem irányadó a világbanki stílusváltás, amely a “schooling for all” felől a “learning for all” felé indult.

    Kérlek, gondold ezt végig még egyszer.

    • Setényi János 2011.11.07. 10:31 Válasz

      Attila,

      igazad van. Amikor a “magától is beomló” kisiskolai hálózatról írok, mindig a jelenlegi iskolaszervezet és költségvetés lebeg a szemem előtt. Ahhoz, hogy a falusi kisiskola – az óvodával összekapcsolódva – megmaradjon egy új iskola és tanuláskép lenne szükséges. Ez a felismerés Magyarországon még nem történt meg, a részletek végiggondolásáról nem is beszélve.
      Pedig lenne honnan meríteni. Emlékszem milyen hatást gakorolt rám, amikor egy nemzetközi projekt keretében eljutottam a Harvard School of Education-jébe. Jobb dolgom nem lévén bejártam az épületeket és a folyosókon az ajtótáblákat figyeltem. A legnagyobb birodalom az értékelőké volt, láthatóan erős matematikus és tesztfejlesztő résszel. Utána az oktatáspolitika-elemzők következtek. A nálunk erős oktatástörténet és pedagógia nagyon kevés ajtót foglalt el. Legnagyobb döbbenetemre egy teljes folyosói szárnyon terpeszkedett el az un. “rural education” részleg, amit – jobb híján – talán falusi oktatásnak fordíthatnánk. Amikor a házigazdáknál rákérdeztem erre, természetesen viselkedve mondták el, hogy az amerikai tanyarendszerű térségek közoktatása olyan speciális és innovatív megoldásokat igényel, ami egy külön világ a városi (urban) oktatásügyhöz képest.
      Elvileg a TÁMOP lenne arra, hogy felzárkózzunk rural education ügyében….

  • Radó Péter 2011.11.07. 11:38 Válasz

    János, Attila, a kistelepülések iskoláiról szóló informált és szisztematikus közpolitikai gondolkodás 2006-ban elindult, amikor az OPEK-ben egy külön nyilvános elemzést szenteltünk a témának egy csomó háttérelemzéssel és mindenféle nemzetközi gyakorlatok áttekintésével. Sajnos nem lett folytatása. Az erről szóló OktpolCafé bejegyzés itt olvasható, a teljes OPEK jelentés pedig itt található.

    Ha már János és Attila ilyen szépen belecsapott a lecsóba, én ezt az egész dolgot egy iskolaszerkezeti racionalizálási – ha jobban tetszik: szerkezetpolitikai – keretbe helyezném. Így már fel kellene vetődnie a rendszerben lévő plusz kapacitások szelekciót erősítő hatásának, a szerkezetváltó gimnáziumok “lefölöző” hatásának és sok minden másnak is. Ebben a keretben nekem értelmesebb a kisiskola kérdés is.

  • Setényi János 2011.11.07. 11:48 Válasz

    Péter,

    kösz a linkért. A nevezett anyagok a kisiskolai kérdés demitizálását végezték el és értelmes közpolitikai kontextusba ágyazták azt. Attila inkább a tanulásszervezési és pedagógiai részről beszélt, az még nincs kidolgozva. Az osztatlan csoportok régi gyakorlatának felemlegetése vagy az utazó pedagógusok órarendbe illesztése jelzik a tapogatózást a terepen.
    Persze a pedagógia csak kis szelete a kérdésnek. Valójában a teljes magyar településszerkezet jövője a kérdés. A mezőgazdasághoz a mai faluszerkezet már nem szükséges, de a településszerkezet maga kb. ezeréves, fel nem számolható. Az ország szűkös erőforrásaiból hatalmas összegeket költ a szétaprózódott és életképtelen települések fejlesztésére (gáz, ivóvíz, iskola, tornaterem, kultúrház, informatika stb.). Európában a Közös Agrárpolitika (CAP) hihetetlen erőforrásokat felemésztő rendszere és a ráépülő vidékfejlesztés tartja életben a falvakat – mesterségesen. A skandinávok már felhagytak ezzel, de az északi települések teljes elnéptelenedésével és egy délre irányuló népvándorlással járt együtt. Egész járások váltak lakatlanná. A falunak, mint településtípusnak ma nincs jövőképe.

  • Prenner Zsuzsanna 2011.11.07. 19:21 Válasz

    János,
    ezekért a mondatokért Zalában jelenleg megköveznék:-)))
    A jellemzően aprófalvas településszerkezetű megyék vonatkozásában megérne egy tanulmányt a kistelepüléseken (falvakban) működő alapfokú közoktatási intézményekkel végzett „barkácsolások” elmúlt 20 évnyi története. Idővel talán meg is fog születni okulásul, hogy mit, hogyan nem szabad kormányzati, helyi települési és szakmai szinten egyaránt…

    Nyugtalanít, hogy nem látom, hogy az ország 5-6 megyéjére jellemző aprófalvas településszerkezetű térségekben eddig megszületett jó oktatásszervezési gyakorlatokból (biztos vannak ilyenek) valami koncepcionálisan visszaköszönne a köznevelési törvény tervezetében…
    Sokkal inkább látom a bizonytalanságot, a tanácstalanságot, a nyitva maradt, megoldatlan kérdések adminisztratív válaszait kormányzati, helyi települési és szakmai szinten egyaránt…

  • Kovács István Vilmos 2011.11.07. 19:23 Válasz

    Az Ecostat lehet, hogy jó csapat. Mindenesetre egy épülő módszertannal rendelkeznek a kormányzati intézkedések hatásvizsgálatainak elvégzéséhez. Ez nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy egy oktatás-fejlesztés várható költségeit megbecsüljék. Arról nem is beszélve, hogy a költségek nagyon nagy mértékben függnek attól a modelltől, amiben elképzeljük az adott fejlesztést. Az egésznapos iskola költségei nem csak a pedagógusok “benntartásából” adódnak, hanem az értelmét biztosító szakmai feltételrendszertől, ami visszahat a pedagógus munkaerőigényre is. A János által említett délutáni modellek a rossz példák. Az iskolaotthonos tanulásszervezésről pl. sok jót is lehetett hallani, de az általánossá tétele így sem biztos, hogy racionális, pláne nem egyszerre.
    Ezért kellene a megvalósítandó fejlesztéseket először részleteiben kibontani, kismintás kipróbálásának kitenni, és az igazoltan sikeres megoldásokat folyamatos visszacsatolás, és a szükséges korrekciók mellett fokozatosan elterjeszteni. Minderre az EU-s források is igénybe vehetők lennének. Sokkal inkább, mint a “hoztam is meg nem is” tartalmú, ismeretlen kimenetelű törvény általi bevezetéshez.
    Amit Attila írt, az az innováció és a valaha egészen jól csinált régi megoldások összekapcsolási terepe. Nem csak Ausztrália, a skandináv országok ritkán lakott területei is számos jó gyakorlatot dolgoztak ki. Két további szempont: 1. a tanulás helyi világát ma már nem szabad az informatikai és az idehaza méltatlanul lesajnált távoktatási megoldásokat figyelmen kívül hagyva végiggondolni 2. ahol az iskola megőrzése gond, ott nem az az egyetlen gond. Az iskola mint társadalmi szolgáltató intézmény profiljának tágítása a túlélés egyik kulcsa lehet. Miért nincs idehaza a felnőttek tanulási célú foglalkoztatásának semmilyen kultúrája. Pedig az iskola új értelmet adhatna sok felnőtt perspektívák nélküli életének is. Igaz persze, hogy ehhez sok mindent az iskolának is másként kellene csinálnia.

  • Flóra 2011.11.10. 15:27 Válasz

    Mivel falun lakom, szülőként mélyen érint a kisiskolák helyzetéről szóló vita. Teljesen megértem a gazdasági megfontolásokat – önkormányzati képviselőként látok számadatokat is -, és tudatában vagyok annak, hogy bizonyos szempontból hátrányos helyzetben vagyunk, mert elsőként fogják bezárni az alacsony gyereklétszámú iskolákat. A hivatkozásokat viszont nem értem, mi igazolja pontosan, hogy a gyerekem az x kilométerre lévő nagyobb létszámú, nagyobb osztálylétszámú iskolában jobb minőségű oktatásban részesül? Mivel mérik? Csak a kompetenciatesztekkel? Egyáltalán mit mérnek? Nézik-e mindazon egyéb tényezőket, amelyek nem tesztírással és pontozással mérhetőek, amelyek nemcsak a tanórai tevékenységhez kapcsolódnak, hanem pl. a gyerekek közérzetéről szólnak? Szülőként kettős elvárásom van az iskola felé: a gyerekemnek többé – kevésbé megfelelő minőségű oktatást nyújtson, és biztosítsa, hogy az a nem kevés idő, amit ott tölt, egészségesen és kellemesen teljen számára. Persze ritka, hogy minden összejöjjön, de az iskolaválasztásnál mindkét oldalt meg fogom nézni. (Budapest egyik számomra legjobb gimnáziuma egy hatsávos út mellett van. Örülnék, ha ott tanulhatna a gyerekem, de nem szeretném odáig elküldeni.) Ha bezár nálunk az iskola, szeretném tudni, melyik másik jobb annyival, hogy megérje a gyereknek az egyetlen reggeli buszon szorongania, vagy délután, ha sokáig tart a foglalkozás, másfél órát kelljen várnia a hazafelé jövő buszra. Ezt a kérdést akkor is fel kellene tennem, ha az agglomerációban laknék, a közbiztonságról nem is szólok most. Lehet, hogy ez így békaperspektívának tűnik, de ezeket a szempontokat is fontosnak tartom. Mindig oda vezetnek vissza, hogy milyen is a jó iskola. Mire van igénye a családoknak? A kisiskolák kérdéséhez még egy dolgot: nem tudom, vizsgálták-e már azt, mennyiben változik egy település élete, ha megszűnik az iskola, illetve milyen közösségszervező ereje van egy intézménynek, vagy akár milyen lehetne, hiszen, ahogy korábban megszólalók írták, másképpen működnek kis településen intézmények – persze nem mindig jól.
    Az előbb azt írtam: többé-kevésbé megfelelő minőségű oktatást várok. Azt gondolom, hogy ma az én felfogásom szerinti minőségi oktatást alig néhány iskola tudna nyújtani. A hagyományos iskola – és ez független a digitális táblák számától – rengeteg felesleges és káros szokással rendelkezik, amelyektől nem mer megszabadulni. A pedagógiai hagyomány viszont meghatározza az iskola szerkezetét, működését, a tanárképzést, és a felmerülő problémákra adott válaszokat is. Ha elképzelhetetlen az a gondolat, hogy ne iskolaépületben, tanterv szerint, tanórai keretben, tanárok vezetésével, osztálykeretben, egykorú csoportban tanuljon valamit meg a gyerek, akkor a problémák megoldását csak ebben a keretben keressük, tehát a létszám, a diploma, a tornaterem, óraszám lesz fontos, és magától értetődőek az összevonások, megszüntetések, bezárások. Tehát szerintem igenis fontos a pedagógiai szemlélet. Nagyon egyetértek Horváth Attila megfogalmazásával, hozzáteszem, valószínűleg a “tanulás” szó alatt is sokan az iskolára gondolnak, ezért kellene tudatosan kettéválasztani a kettőt.

  • Horváth Attila 2011.11.11. 14:29 Válasz

    Kedves Flóra! Kölcsönösen egyetértünk. Én ugyan mély-budapesti vagyok, de nagyon sok falusi iskolában jártam (jó és rossz is volt köztük) és egy dolgot megtanultam oktatás kutatóként: minél kisebb településre mész, annál jobb az iskolai ebéd. Aki ezen elgondolkodik, akár közgazdaságilag, akár pedagógiailag, az szerintem örkényi nagy igazságokra jöhet rá.

    A baj, hogy ezt a mindenkori pénzügyi kormányzat soha nem fogja érteni. Mert máshol ebédel.

    Üdv., és sok sikert az iskola megtartásához.
    Attila

  • Kovács Attila 2011.11.13. 10:21 Válasz

    Flóra: egyetértek! Jó pár évtizedes pedagógiai tapasztalatom – benne kis falusi iskola is – alapján állítom, hogy a színvonalat mindenhol a tanuló-tanbár-szülő közös munkája biztosítja! Az infrastruktúra csak körítés! Mivel az új törvény szerint 8 gyerekkel már lehet osztályt indítani (összevontat is) az iskolák megtartásának a híve vagyok. Az utaztatással a kisdiák amit nyer a réven elveszti a vámon és fordítva!
    Ha a gyerekben sikerült kialakítani a tudásvágyat, akkor csak az irányítását és a segítését kell megoldani.S ez menni fog, akár a családi kertben a fák alatt is! Ha meg nem, akkor lehet szuper-hiper felszereltség is, az iskolába csak kényszerből/szórakozás céljából fog járni.

  • ftk 2011.11.13. 11:27 Válasz

    Kedves Kovács István Vilmos!

    Mivel elektronikus tanulástámogatással foglalkozom, és néhány éve volt szerencsém elég közelről látni néhány, mikrovállalkozásokat és különösen női vállalkozókat segítő pályázati projektet, két oldalról is megszólított a hozzászólása. Egyfelől: a távtanulásnak a felnőttek számára elég jó eredményei vannak az országban; az elektronikus tanulástámogatás kiterjesztésének a közoktatásban pedig jobbára módszertani és mindenekelőtt oktatásszervezési akadályai vannak. Szerencsére egyre több az olyan pedagógus, aki szeretné hatékonyan használni az IKT-eszközöket, hajlandó tanulni is ezért, és a tanultakat mindenféle külső motiváció nélkül is alkalmazza. Ellenben: a távtanulásra mint lehetőségre a magyar közoktatási rendszer a nem felnőttkorúak esetében soha nem számított érdemben. Az elektronikus tanulástámogatásra általában már kezdenek gondolni, de még mindig nem annyira, hogy pl. széles körben része legyen a tanárképzésnek. Ha távtanulásra gondolunk, annak a szervezési keretei egészen mások, mint a most szokásos, osztálytermi órákra és az egyes diákok versengésére alapozó, nagyrészt frontális módszerekkel operáló keretek. (Pl. a kollaboratív tanulásszervezésnek szép nemzetközi eredményei vannak e téren, a kooperatívnak is lehetnek, a konnektivizmusból eredő szervezési keretek pedig éppen erre a helyzetre “vannak kitalálva”.)
    Örömmel beszélgetnék erről bárkivel, bár most éppen nem ennek jobb megvalósítása felé közelítünk.
    (A lányom városi iskolájában kis létszámú felsős osztályok vannak, több esetben messze nincs elég gyerek már a két párhuzamos osztályhoz. A város egyik legrégebbi általános iskolája, de a mostani állapotok alapján félő, hogy az új törvény szerint itt sem maradhat felső tagozat. Tehát a dolog nemcsak a falusi kisiskolákat érinti.)

  • Setényi János 2011.11.13. 22:11 Válasz

    Kedves Flóra,

    a kisiskolákat mindenki szereti, persze én is. Az óvodával együttműködő alsó tagozatát persze jobban, mint a felsőt. De az erre vonatkozó megjegyzésem nem a véleményemet mondta el (van személyes véleményem), hanem azt a pályát, amin a kisiskola halad. Egész Európában beomlóban vannak az önkormányzatok és csődközelben az állami költségvetések. Magyarországon ehhez még a demográfiai katasztrófa is társul. Meglátjuk….

  • Horváth Attila 2011.11.14. 07:48 Válasz

    Kedves ftk! Én szívesen beszélgetek erről – nyilván nem e blog keretében.

Új hozzászólás írása