tramadol soma xanax buy xanax what does xanax consist of

soma residences rent buy soma online no prescription 25 lusk soma

how to inject ambien buy ambien лекарство ambien cr

how much tramadol would be fatal order tramadol online overnight lexapro and tramadol drug interactions

ambien and smoking pot ambien medication is lunesta or ambien stronger

afobam xanax xanax for anxiety can you overdose on 8 xanax

oxycodone and xanax and alcohol xanax drug is it bad to do xanax and coke

spring soma convention buy soma ege tavukçuluk soma

can you take tramadol and adderall tramadol 50mg how many tramadols equal a vicodin

valium per andare dal dentista diazepam 5mg valium eksamen

Szemelvény: Brüsszel a magyar oktatáspolitikáról

Tegnap került nyilvánosságra az Európai Unió Tanácsa által a magyar konvergenciaprogram véleményezéséről szóló dokumentum Bizottság által készített tervezete. (Az anyag nem kizárólag a túlzottdeficit-eljárásból való kikerülés lehetősége miatt fontos.) Az ajánlások, illetve az azokhoz készült háttéranyagban szereplő értékelés alapján képet alkothatunk arról, hogy a Bizottság hogyan látja a magyar kormány oktatáspolitikáját.

A Tanács ajánlása Magyarország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról és Magyarország 2012–2016-os időszakra vonatkozó konvergenciaprogramjának tanácsi véleményezéséről” című itt olvasható dokumentum igen tanulságos olvasmány. Még tanulságosabb azonban az azt megalapozó Bizottság által készített itt olvasható munkaanyag, („Magyarország 2013. évi nemzeti reformprogramjának és konvergenciaprogramjának értékelése. Bizottsági szolgálati munkadokumentum”) amely a kormány teljesítményét értékeli az általa megfogalmazott Nemzeti Reformprogramok, illetve a közös uniós célok alapján. Az 59 oldalas anyag kitér az uniós célok szempontjából fontos valamennyi politikaterületre. Az alábbiakban kiemelem és megosztom azokat a részeket, melyek kormányunk oktatáspolitikájának értékelését tartalmazzák. (Természetesen érdemes olvasgatni a más politikaterületekre vonatkozó értékelést is.) Mielőtt közreadom az oktatásra vonatkozó szemelvényeket néhány előzetes megjegyzés:

  • A magyar oktatási rendszer problémáiról és a jelenlegi kormányzat oktatáspolitikájának várható hatásairól a Bizottságnak nyilvánvalóan sokkal pontosabb képe van, mint a magyar kormányzatnak vagy a magyarországi közvéleménynek.
  • Az EU egy együttműködésre kondicionált szervezet, ezért a Bizottság kommunikációjában a kritika nyelvi megfelelője kockázatokról és a sikerhez szükséges feltételekről szóló figyelemfelhívás. Mindazonáltal nem emlékszem olyan Bizottság által készített anyagra, ami ilyen töményen tartalmazott volna kritikai észrevételeket. (Mindebből a limbikus rendszere által vezérelt magyar oktatásirányítás valószínűleg egy szót sem fog megérteni.)
  • A Bizottság oktatáspolitikai monitoring (elemző-értékelő) tevékenysége erősen fókuszált, ugyanis az EU 2020 stratégiai program oktatási és képzési céljaihoz kapcsolódik. Ezekből általában a célokhoz rendelt indikátorokat és referenciaértékeket szoktuk megjegyezni, a Bizottság azonban a mechanikus „benchmarking-nál” lényegesen árnyaltabb megközelítést alkalmaz. Arról nem is beszélve, hogy a stratégiai célok komplexitása miatt a monitoring kiterjed az oktatáspolitika szinte minden releváns területére.
  • Az értékelés és az ajánlások alapja mindig az adott ország Nemzeti Reformprogramjában rögzített vállalások. A Bizottság soha nem mond olyasmit, hogy a közoktatási rendszer szélsőséges központosítása súlyos hiba. (Ez a hazai szakma dolga lenne.) Azt azonban szóvá teszik, ha a központosítás veszélyezteti a közös célok teljesülését.
  • Ami azonban a lényeg: az általunk is vállalt közös uniós célok mindegyike a tanulásban való részvétel növeléséről, ennek megfelelően az oktatási szektor expanziójáról és eredményességének javításáról szólnak. Ez magában foglalja a felnőttoktatásban és a felsőoktatásban való részvétel növelését, a befejezett középfokú végzettség megszerzésnek univerzálissá tételét és az alapkészségek elsajátításában kudarcot vallók arányának csökkentését. Mindennek a magyar kormányzat oktatáspolitikája éppen az ellenkezőjét produkálja: radikálisan szűkíti a felsőoktatásba való belépést, az aktív (képzési eszközöket is alkalmazó) foglalkoztatáspolitika helyett az erre rendelkezésére álló források döntő részét közmunkára (lényegében feltételekhez szabott szociális támogatásra) fordítja, intézkedéseinek jelentős része növeli a korai iskolaelhagyók számát és levette a napirendről a kudarcot vallók arányának csökkentését.

Az alábbi szemelvények részben a munkaanyag munkaerőpiacra, oktatásra és szociálpolitikára vonatkozó részéből származnak. Ezen kívül az anyag tartalmaz egy kimondottan oktatásra és képzésre vonatkozó rövid részt is, amit teljes terjedelmében megosztok. (A kiemelések az eredeti szövegből származnak.)

Munkaerőpiac, oktatás és szociálpolitika
(…)
Annak ellenére, hogy a nemzeti reformprogram szerint a közmunkaprogram 2014-től nem fogja növelni a közszektorbeli foglalkoztatást, jelenleg Magyarország unkaerőpiaci politikákra szánt költségvetési erőforrásainak legnagyobb részét e program használja fel. A kormányzat elsődleges célja, hogy a tartósan munkanélküliek számára a szociális ellátások helyett munkából származó jövedelmet biztosítson, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a közmunkaprogramot a tartósan munkanélküliekre vagy az inaktívokra összpontosítsa. A közmunkaprogram aktivitási rátára gyakorolt kedvező hatását el kell ismerni, de a foglalkoztathatósággal kapcsolatos hosszú távú előnyök még nem bizonyosodtak be. 2012-ben a megközelítőleg 260 000 résztvevőnek csak mintegy 10%-a tudott visszatérni a munkaerőpiacra, legtöbbjüknek pedig nem volt hozzáférésük aktiválási szolgáltatásokhoz, és csupán 2,9%-uk részesült képzésben. Üdvözlésre méltók a kormány nemzeti reformprogramban szereplő azon tervei, amelyek a képzéseken résztvevők számának alapvető növelésére irányulnak. Mindazonáltal azt is meg kell jegyezni, hogy a hivatalos minimálbér alatti javadalmakat fizető közmunkaprogram hátrányosan érintheti a versenyt, és egyes munkaigényes ágazatokban, például a mezőgazdaságban és az építőiparban kiszoríthatja a magánszektor vállalatait.
(…)
A nemzeti reformprogramban felsorolt számos képzési intézkedés ellenére a felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvétele még mindig a legalacsonyabbak között van az EU-ban. Amint azt a 2013-as növekedési jelentés részletezi, az egész életen át tartó tanulás kulcsfontosságú eszköz a képzettséggel kapcsolatos szűk keresztmetszetek megszüntetéséhez, az álláskínálat- és kereslet közötti összhang hiányának csökkentéséhez és a termelékenység növeléséhez. A képzések és a szakmai átképzések alacsony kihasználtsága korlátozza a magyar munkaerő mobilitását és a tevékeny időskor népszerűsítését, illetve a változáshoz és a munkaerő-piaci igényekhez való alacsony alkalmazkodóképességet tükrözi.
(…)

Oktatás és képzés
A Magyarországra vonatkozó 2012. évi tanácsi ajánlás országspecifikus ajánlásai között szerepelt a korai iskolaelhagyókat célzó stratégia végrehajtása és a hátrányos helyzetű fiatal tanulók oktatáshoz való hozzáférésének javítását célzó felsőoktatási reform.

A korai iskolaelhagyókat célzó stratégiát még nem fogadták el, noha a 2013. évi reformprogram szerint már előkészület alatt áll. Magyarország 2010 előtt némi előrehaladást ért el a korai iskolaelhagyók számának csökkentésében, de a trend az utóbbi két évben megfordult. E negatív trendet erősítheti a hátrányos helyzetű tanulók növekvő száma – közülük sokan roma származásúak. A hátrányos helyzetű tanulók iskolai oktatásban való részvételének javítása és a korai iskolaelhagyás hosszú távú csökkentése érdekében a kormányzat a három éven felüli gyermekek számára kötelezővé tette az óvodai oktatást. A kisgyermekkori fejlesztést már a legkisebb kortól nyújtó, megfizethető, színvonalas gyermekgondozás hozzájárul a hátrányos helyzet ördögi körének megtöréséhez és így a társadalmi befogadás javításához. A siker ugyanakkor a szükséges óvodai férőhelyek biztosításától, valamint az egyéb hozzáférési akadályok (pl. távolság, közlekedési és pénzügyi akadályok) leküzdésétől függ. A tanköteles kor 18-ról 16 évre való leszállítása növelheti az iskolát középfokú végzettség nélkül elhagyó fiatalok számát. A nemzeti reformprogram szerint 2013 szeptemberétől olyan képzéseket bocsátanak a tanköteles korban lévő, de középfokú oktatásból kiszoruló fiatalok számára, amelyek segítségével motivációt szerezhetnek a tanuláshoz és a szakmai végzettség megszerzéséhez szükséges készségek fejlesztéséhez.

A közelmúltban elfogadott közoktatási törvény és a központosított közoktatási rendszer felé való elmozdulás, ha nem kellő gondossággal hajtják végre, fokozhatja a társadalmi egyenlőtlenségeket és a szegregációt. A hátrányos helyzetű mikrorégiókban tanulók lényegesen rosszabban teljesítenek az országos átlagnál, a középfokú oktatásba belépő tanulók között pedig elhanyagolható a halmozottan hátrányos helyzetűek és a romák aránya. Az e csoportokba tartozó tanulók között csak lassan emelkedik azoknak az aránya, akik részt vehetnek az érettségit adó középfokú oktatásban. A roma tanulóknak csupán 22%-a fejezi be felső-középiskolai tanulmányait, a roma többségű iskolák száma pedig 43%-kal emelkedett 2004 óta. Ezekben az iskolákban az oktatás színvonala és a szaktanárok által oktatott órák száma alacsonyabb. Amint a 2013. évi nemzeti reformprogram is jelezte, a hátrányos helyzetű tanulókat egyenlő esélyeket biztosító ösztöndíjakkal támogatják, de az általános oktatási szakpolitikák révén is több erőfeszítésre van szükség az egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Ugyanakkor a nemzeti költségvetés iskolai oktatásra elkülönített teljes összege 17%-kal csökkent.

Noha a felsőfokú oktatásba belépő hallgatók száma az elmúlt években jelentősen nőtt, az uniós átlag eléréséhez további munkára van szükség. A nemzeti reformprogram szerint az Európa 2020 stratégia szerinti célok elérésére tervezett felsőoktatási intézkedések fő célcsoportját a felsőoktatásban már részt vevő 20–24 éves hallgatók képzik, a felsőfokú oktatásban részt vevők arányának további növelését nem ösztönzik. A folyamatban lévő felsőoktatási reform középtávú céljai nem egyértelműek, és kétséges, hogy a reform a régebbi intézkedéseknél jobban tudná javítani a hátrányos helyzetű tanulók hozzáférését, amint az a 2012. évi országspecifikus ajánlásban szerepelt. A közelmúltbeli változások, továbbá az államilag finanszírozott férőhelyekkel és a tandíjjal kapcsolatos bizonytalanság a felvételizők számának komoly visszaesését okozta. A 2013. évi nemzeti reformprogramban említettek szerint a társadalmi fontossággal bíró területeken új formájú állami finanszírozással és a diákhitelprogram megújításával (Diákhitel II) támogatják a felsőoktatásban való részvételt. Mindazonáltal állami finanszírozásban csak olyan hallgatók részesülhetnek, akik vállalják, hogy végzés után Magyarországon dolgoznak, ami kérdéseket vet fel a munkavállalók EU-ban biztosított szabad mozgásával való összeegyeztethetőséget illetően. Végül, a rosszabb társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező hallgatók rendszerint kevésbé vállalnak pénzügyi kockázatokat, így felsőoktatási részvételük az új kormányzati diákhitelprogram ellenére is nehezedik.

A munkaerő-piaci relevancia biztosítása és a különböző szakképzési szintek és oktatási pályák közötti átmenet elősegítése érdekében a 2011. évi szakképzési reform végrehajtását – a korai iskolaelhagyás magas arányát is szem előtt tartva – szoros figyelemmel kell kísérni. A nemzeti reformprogram szerint a szakképző intézményekben lemorzsolódók aránya, különösen a hátrányos helyzetű régiókban, akár a 30%-ot is elérheti. A közelmúltban a szakképzés időtartamát lerövidítették és lényegesen csökkentették a kulcskompetenciák megszerzésére szánt időt. A készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiányának csökkentése érdekében jelenleg a tanulószerződéses gyakorlati képzések rendszerének megerősítése és a vállalati szektor szélesebb körű bevonása a cél. Az új rendszer teljes körű beindítását 2013 szeptemberére tervezik, erre az időpontra a szükséges szervezeti változtatásokat is elvégzik.

Hozzászólások:

  • Dr. Sütő László 2013.06.06. 19:03 Válasz

    Aki sajnálja a pénzt az oktatástól, az nem tudja, hogy a butaság mennyivel többe kerül. Egy ország legnagyobb értéke a polgárainak az átlagműveltsége !!! Japánban a lakosság 92%-a felsőfokú végzettségű. Ott nem probléma hanem előny, hogy pl. a szerelők zöme üzemmérnöki végzettségű. Mindenfajta műveltség jobb a semmilyennél !!

Új hozzászólás írása