purchase ultram Stockton buy tramadol online buy ultram Waterbury

tramadol hcl acetaminophen high buy tramadol tramadol and dogs with seizures

can i take norco after tramadol tramadol cheap tramadol for ulcer pain

ambien during 1st trimester zolpidem online tired after taking ambien

how long do blue football xanax last generic xanax xanax gravidanza primo trimestre

how much alcohol and ambien is lethal buy ambien online can you overdose on ambien & die

xanax hakkab mõjuma buy xanax xanax addiction depression

concert soma istres soma online soma madenleri video

o que é soma dos angulos internos soma online soma de vetores c++

can ambien expire buy ambien online is it safe to take half an ambien

Sáska Géza: A centralizáció és az iskolai autonómia

Kérdés: a központosítással csorbul-sérül az intézményi szint függetlensége, (közkeletű kifejezéssel élve: autonómiája), valamint vele együtt a demokratikus állam intézmény-rendszere, vagy pedig nem szükségképpen. Azaz: van-e olyan központosított (oktatás)igazgatási rendszer, amelyik a magas fokú centralizációja ellenére mégis demokratikus.

Mi részben árt sajátlag, nem tudom;
De általános véleményem az,
Hogy ez honunkra nagy csapást jelent.”
(Horatio szavai: Hamlet, első felvonás 1. szín.)

Aki élt már diktatórikus-tekintélyelvű és polgári-demokratikus országban, akár ugyanabban, tudja, hogy melyikben van szabad (köz) élet. Tapasztalhatta, hogy az egy-pártvezetésű, tekintélyelvű állam kikerülhetetlenül központosított igazgatású, innen a demokrácia féltés egyik forrása.

Annyi bizonyos, hogy nincs olyan központosítás, amelyik nem sértené az iskola, azaz a tantestület érdekeit, hiszen növekszik függőségük, értsd: csökken autonómiájuk területe, és ez fájdalmas érdeksérelmet okoz Magyarországon is, az a félelem másik forrása. Nem nehéz ilyenkor a pedagógusokkal együtt érezni.

A pedagógus szervezetek egyöntetű jajszava hiteles: az eddig gyűlölt és a kifosztásig pumpolt – hozzá- nem-értőnek mondott és ezért lesajnált – választott önkormányzatokat kikapcsolva a központi szintre helyeződött a hatalmi súly a jelenlegi kormányzati ciklusban. Mostantól kezdve innen sértik az iskola autonómiáját.

Paradox helyzet jött létre, most vált valóra az évtizedes szakszervezeti és pedagógus szervezetek sokaságának a követelése, az oktatás ügye szakmai kezekbe került, ez most megtörtént, de az iskolákból kihallatszó hangok azt mondják, hogy nincs sok köszönet benne. Az oktatási ágazat valamennyi bürokratikus irányítási pontján a KLIK-kektől a közoktatási államtitkárságig szinte kizárólag a pedagógus szakma képviselői ülnek, a rendszer működtetése, bele értve a tankönyvkiadást is teljes egészében iskolai tapasztalatú, pedagógiai végzettségű-múltú szakemberek irányítása alá került.

Az új rendszerben önkormányzatoknak kizárólag az iskola testét kell(ene) gondozniuk, de a lelke már az közoktatási államtitkárság és a pedagógus hivatalnok, a tantestületek kezei közé került. A pedagógus korporációnak a keretet a Nemzeti Pedagógus Kar ad nemsokára.

Annyi történt, hogy az eddigi – a demokráciát garantáló – hárompólusú berendezkedés kétpólusúra szűkült, kiesett az ellensúlyt adó laikus elem. Az iskolák és az oktatáspolitika központja közötti szoros együttműködés elől minden akadály elhárult, a szakma belügyébe tartozik a közoktatás célja-tartalmának kiválasztása, a nevelés szellemének megválasztása.
Ezt a változást csöndben élik át a pedagógusok. Számos feltételezés él, hogy miért. Meglehet az a magyarázat, hogy a tantestületek eleve mérsékelt figyelmet fordítanak az ország, az oktatási rendszer és benne munkahelyük demokratikus berendezkedésének jelentőségére, figyelmük az iskola falain túl nem terjed, minek is, hiszen az egyéni értelmezésű szakmai szabadság, amely egyben a menekülés lehetősége mindig is adott: „az osztályban azt csinálok, amit akarok.” Az iskola autonómiája éppen ezért a szervezeti függőség kurucos elutasítását is jelentheti. Az iskola autonómiája voltaképp az öntörvényűeknek való világot is jelenti.

Bármely rendszer radikális fordulata mindig komoly fennakadások okoz. Ez történik most velünk is, zűrzavar támadt, amely egy a lényegi elemet elfedett: megmaradnak-e, megerősödtek-e azok intézmények és szabályok, amelyek az állami önkény szárba szökkenését el tudja fojtani? Többek között: van-e a szülőknek érdemi képviselete az iskolákban? Ki tudnak e állni a helyi társadalmak érdekeik mellett, vagy pedig egyéni érdek érvényesítés útja nyílik a hivatalokban és az iskolákban. Vannak-e hatásköri garanciák az elfogultságok kivédésére, van-e a szakfelügyelőnek közvetlen intézkedési joga és még számos hasonló – nem szakmai kérdés – tehető fel.

Ha a garanciák magas falát felépítik, akkor kizárt állami ideológiai hegemónia létrejötte, s jelentősen megnehezített, hogy bármelyik miniszteri helyzetben lévő személy önön legjobb pedagógia eszméjét rendeleti úton, vagy hivatali súlyával élve valamennyi iskolához szállítsa. Ugyanilyen korlátok fékezik a közösségi iskolában dolgozó pedagógust is, hogy ne várja el, ne kérje számon önön világnézetét, pártállását tanítványaitól.

Amennyiben az ilyetén fajta a fékek és ellensúlyok rendszere stabil, akkor, de csak akkor másodrendű, hogy az irányítás módja központosított vagy decentralizált. Van ilyesmire számos példa a világon.

Az iskolai autonómia foka és a tanulók teljesítménye Európa néhány országában

Netán, bárki úgy látna, hogy nem demokratikus bármelyik európai ország berendezkedése, azaz van közöttük diktatórikus, vagy tekintélyelvű, itt abba is hagyhatja e pár sor olvasását, ezt a vitát máshol és máskor kell lefolytatnunk.

Ha elfogadjuk az OECD statisztikájának a módszertanát, egyértelmű, hogy a valamennyi iskolára vonatkozó döntések közül az iskolai szinten meghozott döntések aránya és a demokratikus berendezkedés között kapcsolat nem mutatható ki 2010/11 tanévben. Azaz: a tanügyigazgatás sokféle módja él térségünkben.

A vizsgálat kérdőívében hat döntéshozatali szintet különböztettek meg: a központi kormányzati, állami kormányzati, tartományi kormányzati és hivatali, rész-regionális és önkormányzatközi, helyi hivatali, illetve kormányzati, iskolai illetve iskolaszéki szintet. Megvizsgálták, hogy a közoktatásra vonatkozó döntéseket melyik szinten hozták meg, következésképpen valamennyi döntés közül az intézményi szinten meghozottak aránya az iskolai autonómia indikátora.

Valamennyi, az iskolára vonatkozó döntés döntések megoszlása a közösségi fenntartású alsó középfokú képzésben (a magyar iskolarendszer 5-8. osztályában), az iskola autonómia csökkenő sorrendjében

OECD. Table D6.1. See Annex 3 for notes (www.oecd.org/edu/eag2012).

A legnagyobb fokú iskolai autonómiát a vizsgálatban részvevő OECD országok tantestületei közül Hollandia, Anglia, Észtország, a flamand ajkú Belgium Csehország és Magyarország évezi, a legkisebb mértékű autonómia pedig a görög, luxemburgi, norvég mexikói és török iskolák pedagógusoknak jutott. Ha közülük csak az Európában elhelyezkedő országokat vesszük figyelembe, vitathatatlanul demokratikus berendezkedésű hely Görögország, Luxemburg, Norvégia, Portugália, Németország, holott ezekben a legkisebb fokú döntési jog jut az iskoláknak. A decentralizáció tehát önmagában nem az antidemokratikusság velejárója, mondom ezek alapján a bázisdemokráciában hívő barátaimnak (is).

Autonómia és az iskolák teljesítménye

Végére két kérdésünk maradt: van-e összefüggés az igazgatás módja és a tanulók teljesítménye között, ez az egyik. A másik: az iskolai autonómia foka mennyiben jár együtt az olvasásmegértében vagy a matematika tudásban mutatkozó egyenlőtlenség jelenségével.

Nincs más dolgunk, mint a fentebb már bemutatott táblát összevetjük a PISA 2009-es vizsgálat eredményeivel azokban az európai országokban, amelyek mind a két vizsgálatban részt vettek; Európa csupán egy részéről beszélek, amelyből kimaradtak egy-egy kivétellel a balkáni és a balti országok, Finnország, Belgium Dánia és Anglia. Az egyszerűség kedvéért csak az olvasásmegértés területét elemezzük, mert a fenti országokban a matematika és az olvasás tudásának a foka szorosan együtt jár (r=0, 55), ami az egyik esetében igaz, az nagy valószínűséggel a másikra is.

A vizsgált európai országok által lefedett térségre vet jellegzetes fényt az olvasás-tudás mértéke és a tanulók közötti teljesítmény különbség (azaz az átlagteljesítmény körüli szórás mértéke) közötti kapcsolat ténye. Kérdés, hogy a magasabb teljesítmény szint együtt jár-e a tudásbéli különbséggel, és ha igen milyen irányban. Mindez kapcsolatban áll-e az iskola szakmai autonómiájával?

Amennyiben közöttük van kapcsolat, akkor a jövőben e három dolgot együtt kell vizsgálnunk, különösen akkor, ha majd bizonyítást nyer, hogy oksági kapcsolat áll fenn közöttük.
Nézzük meg közelebbről, mi is van. Az ábra böngészését át is lehet ugrani, elegendő a kapcsolatok meglétére és erejére figyelünk. (Az adatokat minden esetre a függelékben közöljünk, hogy bárki utána számolhasson.)

Az olvasás-megértés és a döntések decentralizáltsága valamint a teljesítményben jelentkező egyenlőtlenségek
(a körök átmérői az olvasás-megértés szórásának tizedével arányosak)

PISA 2009 Results: What Students Know and Can Do: Student Performance in Reading,
Mathematics and Science (Volume I) – © OECD 2011

A tanulók olvasásmegértésének mértéke és szórása valamint az iskolára vonatkozó döntések közül az iskolában meghozott döntések aránya közötti kapcsolat iránya és erősége néhány európai országban

Az európai térség egyfajta szabályának tűnik, hogy ott, ahol nagyobb arányban hozzák meg az iskolában a döntéseket, ott nagyobb fokú a tanulók olvasásmegértés szintje (r=0,31), vagy fordítva, azokban az országokban, ahol jobban olvasnak a tanulók, azokban magasabb az iskola autonómiája. Persze: nem oksági kapcsolatról van szó, hiszen egy esetleges központosítással sem fog esni a tanulók teljesítménye. Görög országban csekély az iskolai autonómia, és az európai átlag alatti a tanulók olvasás-értés szintje. A Hollandiában meg fordítva áll a dolog. Hipotézisként kezelendő, hogy az Európa vizsgált országai közül az olvasás megértés terén az átlagnál nagyobb kihívással szembenéző társadalmakban általában jelentősebb az állam oktatásszínvonalat emelő szerepe.

Az olvasás-tudás mértéke és a tanulók közötti különbség nagysága (azaz az átlagteljesítmény körüli szórás mértéke) közötti szignifikáns kapcsolat negatív irányú: azaz minél magasabb az adott ország gyermekeinek szövegértésének a szintje, annál kisebb a tanulók közötti különbség (-0,30), és fordítva, minél alacsonyabb szintű a 15 éves tanulók olvasásmegértének a foka, annál nagyobb ott az egyenlőtlenség. Ez sem oksági kapcsolat, hanem az ország kulturális szintjének a jelzése: az olvasásban az európai átlaghoz képest jobban teljesítő társadalmakban kisebb a tudásbéli különbség, mint a nem ilyenekben. Minden bizonnyal az oktatásmegértének van olyan szintje, amely fölött e tudás/képesség fajta birtoklása már nem szelektív. Az észak európai régió ilyen, a dél- és közép-európai nem. (Már csak ezért is nehéz innen modellt exportálni.)

Mindezek fényében nem meglepő, hogy az iskolai autonómia foka és a tizenöt éves tanulók olvasásmegértésében jelentkező egyenlőtlenség között negatív irányú kapcsolat (-0.38) mutatható ki. Azaz minél nagyobb a különbség a diákok tudása között az adott országban, annál cialis professional központosítottabb a rendszer. Természetesen oksági kapcsolatról itt sincs szó: a központosítás önmagában nem növeli a különbségeket az olvasás megértében. Annyi azonban bizonyos, hogy ahol rosszabban tudnak olvasni a vizsgált európai országok közül, ott nagyobb a diákok közötti különbség, és annál kevesebbet bíznak az iskolára. Mintha központi fejlesztés lenne továbbra is a meghatározó, mint a száz évvel ezelőtt valamennyi országban, a kontinentális Európában.

Ez az egyszerű vizsgálat arra hívja fel a figyelmet, hogy helye lenne egy alaposabb elemzésnek, amely az iskolai eredményeket és az iskola irányítás decentralizációját mélyrehatóbban vizsgálná.

A fenti adatok fényében annyit láthatunk, hogy Európában a polgári parlamenti demokráciában az (oktatás) igazgatás egyaránt lehet központosított és decentralizált. Nem az irányítás módja, hanem az ország a demokratikus intézmény-rendszer ereje és stabilitása a meghatározó.

Ebből viszont következik, hogy a központosító politika nem feltétlenül antidemokratikus, de bizonyosan fájó érdeksérelemmel jár különösképpen az iskolák és az iskolafenntartó önkormányzatok körében, míg meg nem szokják az új rendet. A demokratikus berendezkedés a központosítás ellenére megmaradhat, ha állandó Alkotmánnyal (Alaptörvénnyel), a cialis hatalmi ágak éles elválasztásával, a hatáskörök és a pénzforrások a központi, térségi helyi is intézmények közötti megosztásával, a választott vezető testületek vezetésével, és még sok egyébbel – megakadályozzák az állami, oktatásirányítói önkény létrejöttét, azaz bármely érdeket és értékéket képvelő csoport túl-hatalmának tartós létrejöttét.

Ha ilyen intézményrendszer nincs, akkor a parlamenti demokráciát mellőző tekintélyelvű, a szakmaiság hangoztatásával a vitákat kizáró, hivatásrendi és elnyomó állam jöhet létre, amelyek lényegét a XX. századi példák egyértelműen mutatják. Errefele csúszni a központosított államigazgatási háttérrel mindig nagyobb veszélyt jelent, mint decentralizálttal, az biztos.

Ami minket illett, az nekünk dukál

Közép-kelet európai országok történetében a központosított állam ritkán demokratikus, hol feszített – gazdasági, alfabetizáló, egészségügyi, kulturális sat. – modernizáció politikára, hogy nemzeti kisebbség erőszakos asszimilálási kísérletére, hol a lent lévők féken tartására, hol a társadalmi egyenlősség brutális megteremtésére, katonai előképzésre, a viagragenericonline365.com nemzet politikai identitást adó ideológia indoktrinálására használták a közoktatást. Nem meglepő, hogy az igazgatás módja és az antidemokratikus berendezkedés képe összemosódik mind a mai napig még a szakértői fejekben is. Holott e két dolog nem azonos és éppen ezért választhatóak el egymástól. A magyar polgári demokratikus elveket követő jobb és baloldal, törekedhetne erre is, de, nem nagyon teszik. Az egyik a tekintélyelvű állam és logikáját követő igazgatás felé, a másik pedig az államot elutasító önszervező, önigazgató társadalom és iskolája felé tájékozódik.

Az államtól függetlenül működő közösségi (állami) iskolában magyarországi gondolkodók előtt ott áll a feladvány: akár a központosított, akár decentralizált igazgatású, de mégiscsak polgári demokratikus rendben miképp tudják elhelyezni bázis demokrata értékeiket. S ha ezt a műveletet elvégezhetetlennek találják, akkor inkább az iskola szakmai (korporatív) autonómiája vagy pedig a demokrácia felé hajlanának-e.

A tekintélyelvű államnak és az alulról szervezett társadalom gondolatának és gyakorlatának van múltja, a Munkástanácsok, az önigazgató iskola, a lengyel Szolidaritás, az izraeli kibucok sat. Mindkettőnek van hagyománya, mindkettő e tekintetben ugyan konzervatív és egyik sem polgári demokratikus.

Függelék

A tanulók olvasásmegértésének mértéke és szórása valamint az iskolára vonatkozó döntések közül az iskolában meghozott döntések aránya
néhány európai országban

PISA 2009 Results: What Students Know and Can Do: Student Performance in Reading, Mathematics and Science (Volume I) – © OECD 2011
Forrás: Education at a Glance – © OECD 2012

Sáska Géza oktatáskutató

    Új hozzászólás írása