the medication valium is a buy valium how much valium for wisdom teeth

smoking xanax in a joint buy xanax online legally xanax and plavix

duration of withdrawal from xanax buy xanax xanax party cos è

tramadol sr withdrawal symptoms tramadol 50 can i take tramadol while on warfarin

soma'da son dakika haberler cheap soma yelp soma sushi houston

holidaycheck club robinson soma bay order soma soma dos angulos internos de um poligono de 7 lados

soma dos angulos externos exercicios resolvidos soma muscle relaxant bogyó és babóca sün soma születésnapja

argento soma horizon mp3 order soma o que é soma do neuronio

ambien didn't work buy ambien what's the best way to get high off ambien

valium prescription drug valium generic diazepam buy Raleigh

Polónyi István: Felsőoktatás – világhír helyett hibernáció

Az augusztusi hibernáció után lassan ébredeznek a felsőoktatási intézmények is, s így szeptember első, második hetében ott is elkezdődik a tanév. A Fidesz-KDNP kormány felsőoktatás-politikájának – pontosabban felsőoktatási kondicionálásának – eredményeként 2012 óta lassan általánossá válik a gyakorlat, hogy az intézmények egy része – az ötvenes, hatvanas évek gyakorlatát idézve – évente kétszer „szénszünetet” tart, augusztusban és december második felében. A nyári és téli zárva tartások néhány százmilliós megtakarítása kétségbeesett kísérletek a spórolásra.

A hazai felsőoktatás állami támogatásának csökkentése közismert tény (Lásd 1. Táblázat), még akkor is, ha a kormány immár szokásossá vált „mindent tagadni, azt is, ami nyilvánvaló, és helyette pozitíveket mondani” kommunikációja ezt természetesen nem ismeri el. Hiszen mint Balog miniszter, és mint több államtitkár is hangoztatta: év közben több mint 20 milliárd, sőt későbbi ígéretek szerint több mint 50 milliárd többlettámogatást fog kapni a szféra. (Ugyanakkor a többletként ígért források egy része egyáltalán nem többlet, mivel az eleve benne volt a költségvetésben felsőoktatási célra, tavaly is idén is, csak nem az oktatási fejezetben, mint pl. a ppp működtetésé.) Valójában azonban eddig – pedig már szeptember van – nagyjából 12-15 milliárd többletforrást kapott csupán a felsőoktatás.

Más oldalról, mint maga a Fidesz elnökhelyettese és a felsőoktatási helyettes államtitkár is rávilágított a felsőoktatás – EU-s pályázatokból és fejlesztési projektekből származó – bevételei rendkívüli mértékben növekedtek, „természetesen” a kormány intézkedései hatására, és ezek a bevételek nemhogy kompenzálják a támogatás csökkenést, hanem lényeges többletforrásokat is eredményeznek. És csakugyan növekedett, nem is kicsit a felsőoktatási bevételek aránya. A 2000-es évek elején a bevételek aránya 45% körül volt, majd ez 2010-re 50%-ra emelkedett, 2013-ban pedig meghaladja a 65%-ot, (persze egy csökkentett támogatáshoz képest, de azért növekedve az előző évekhez képest).

Ugyanakkor nyilvánvaló – még ha a nyilatkozók vitatni is próbálják –, hogy a projekt bevételekből legfeljebb igen kis részét lehet fedezni az oktatás működési kiadásainak. Aki részt vett már ilyen projektben tudja, hogy annak keretében nagyon konkrét feladatokat kell ellátni, nagyon konkrét célokat kell elérni, s azoknak semmi köze nincs, – vagy jó esetben is csak igen kevés köze van – az oktatáshoz. Ezekből a bevételekből lehet papírt, irodaszert, telefonköltséget, szakkönyveket meg ilyesmiket vásárolni, de nyilvánvalóan nem pótolják azokat az állami forrásokat, amelyek az oktatók, az oktatásszervezők, az oktatási adminisztrátorok bérét fedezik.

Pedig a felsőoktatás, mint minden oktatás költségeinek nagyobbik, sőt túlnyomó része a személyi kiadás. A felsőoktatási intézmények személyi kiadásait már a békebeli időkben is csak mintegy 90%-ban fedezte az állami támogatás, ez a FIDESZ-KDNP kormány regnálásának kezdetén 74%-ra, majd 2013-ban 57%-ra csökkent. (Lásd 2. Táblázat) Holott itt közalkalmazottakról van szó, akiknek a bérét egyre inkább bizonytalan pályázatokból, projektekből kell finanszírozni, (amit valamikor 90-es években még tiltott a törvény is).

A forráshiány következménye azután, amire a 2013-as költségvetés radikális támogatáscsökkenése nyomán több felsőoktatási intézményben is rákényszerültek: az oktatók korai nyugdíjazása, a külső óraadók leépítése és itt-ott oktatók elbocsátása. A statisztikai adatok tanúsága szerint 2011 és 2013 között a professzorok száma 7%-kal csökkent a magyar felsőoktatásban. De ami még megdöbbentőbb, a tanársegédek számának több mint tíz százalékos csökkenése ugyanezen időszak alatt. (Lásd 3. Táblázat) Mélyebb elemzést igényelne ennek okait feltárni, de alighanem arról van szó, hogy részint tőlük a legkönnyebb „megszabadulni” az intézményeknek, részint ők azok, akik a kilátástalan felsőoktatási helyzet miatt leginkább mobilak. Mobilak, mert az ő keresetük marad el leginkább a velük egykorú diplomásokétól, (miközben a felsőoktatásban való bennmaradásukhoz publikálniuk kell, tudományos minősítést kell szerezniük, tehát rendkívül kemény követelményeknek kell eleget tenniük.) Pedig ők adnák a jövő – a felsőoktatás-politika szerint világszínvonalra törő – hazai felsőoktatásának oktatóit.

Az új kormányzati költségvetési támogatás-politika sok intézményt rendkívül nehéz pénzügyi helyzetbe sodort, és elindította az egész felsőoktatási szféra eladósodását.

A 2013-ra bekövetkezett támogatáscsökkenés – valamint az új felsőoktatás-politika nyomán bekövetkezett hallgatólétszám-csökkenés – különösen a vidéki főiskolákat hozta nehéz helyzetbe. A szolnoki, gyöngyösi és bajai főiskolák állami támogatása 2013-ra a felénél kisebbre esett vissza 2011-hez viszonyítva. De a nagy egyetemek esetében is 30-40%-os támogatáscsökkenést láthatunk, – bár ezeknél valamit kompenzál a kiemelt és a kutatóegyetemi státusszal járó némi többlettámogatás. (Lásd 4. Táblázat)

A felsőoktatás ilyen kondicionálása nyomán nem meglepő, hogy az intézmények adósságállománya növekszik. A költségvetési felügyelők által összeállított adatok szerint azon felsőoktatási intézmények adóssága, ahol ilyen kirendelt felügyelő van, igen jelentős növekedési ütemet mutat az elmúlt egy évben. (Lásd 5. Táblázat és 1. Ábra) Az összeg még nem nagy, de a növekedés üteme igen jelentős, – egy év alatt kétszeresére növekedett az adósságállomány. Az összes adósságállomány 70%-a öt egyetemen van (PTE, SZTE, SE, DE, NYME). (Lásd 2. Ábra) Ugyanakkor ezeknek az egyetemnek a működési előirányzata általában elég nagy ahhoz, hogy egy ekkora adósságállomány – ugyan figyelmeztető –, de lényegében nem veszélyezteti a működést. Az adósságállomány és a működési előirányzat összevetésével kiderül, hogy igazán nagy bajban három vidéki főiskola van a bajai, a dunaújvárosi, és a szolnoki. (Valamint a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete, amelyről, mint alapítványi, ill. vállalkozási intézményről kevés nyilvános adat áll rendelkezésre.) Ezek adósságállománya már veszélyezteti a működésképességet. (Lásd 6. Táblázat)

Az időbeli alakulást vizsgálva kitűnik, hogy a problémák 2013 januárjában kezdődtek – az új költségvetéssel – és alapvetően két főiskolát érintettek nagyon radikálisan a bajait és a szolnokit. (Lásd 3. Ábra) E két intézmény mellett jelentős nehézséggel küszködik még a Dunaújvárosi Főiskola, a Nyíregyházi Főiskola és a Nyugat-magyarországi Egyetem is. Nem véletlen, hogy az EMMI ezeket a főiskolákat – valamint a Nyugat-magyarországi Egyetemet és mellette a Kaposvári Egyetemet is – „a felsőoktatási intézmény struktúraátalakítással kapcsolatos támogatásban” részesített, mindösszesen 2 milliárd forint összeggel. (atlatszo.blog.hu/2013/09/04). Az hogy a Kaposvári Egyetem is befért még a támogatottak közé talán nem véletlen, ha figyelembe vesszük a város- (és egyetem)vezetés párt-elkötelezettségét. És ez felvillant valamit abból, hogy a jelenlegi felsőoktatás-finanszírozás lényege valójában mi is: tedd kiszolgáltatottá és csicskáztasd. A minisztérium akkor ad pénzt, ha az intézmény azt csinálja, amit az állam akar.

De Klinghammer államtitkártól azt is tudjuk, hogy a magyar felsőoktatás a 123 milliárd forint állami támogatása azért sem kevés, mert – bevételekkel együtt – 490 milliárd forinttal gazdálkodik. (NOL 2013. június 9.) Ő és a kormány más potentátjai is többször hangoztatták, hogy a magyar felsőoktatás néhány intézményének el kell jutni a világszínvonalra. A csakugyan világszínvonalú Harvard éves költségvetése (mint Bazsa György adataiból tudjuk) 860 milliárd forint, tehát közel kétszerese az egész magyar felsőoktatásénak. A szintén igen előkelő helyen álló Oxfordé 300 milliárd. De a Bonni Egyetem – amelyik nincs a világelsők között, de egy megbízható, jó európai színvonalú egyetem – költségvetése is több mit 170 milliárd forint, (azaz több mint az egész magyar felsőoktatás állami támogatása – pedig a német egyetemek költségvetésének nagyobbik részét az állam adja).

Ezen adatok alapján aligha kétséges, hogy a magyar felsőoktatás a világszínvonal helyett inkább a hibernáció felé halad.

Adatok

 

 

 

 

 

 

1. Ábra A költségvetési felügyelők által ellenőrzött 20 felsőoktatás intézmény lejárt adósságállományának alakulása a várható éves előirányzathoz viszonyítva
2012. augusztus – 2013 június

 

2. Ábra A lejárt, elismert tartozásállomány eloszlása az intézmények között 2013 június

 

 

3. Ábra A felsőoktatási intézmények adósságállományának időbeli alakulása

 

Polónyi István közgazdász, egyetemei tanár, oktatáskutató.

    Új hozzászólás írása