ambien and chills buy ambien what happens when you mix klonopin and ambien

can escitalopram be taken with xanax buy xanax if xanax doesn't work

can you mix xanax and somas soma 350 mg soma de matriz 2x2

valium during third trimester buy valium online how many valium is an overdose

get soma Virginia Beach buy soma soma Portland

how to give valium iv push valium for sale whats the highest dosage of valium

mixing tramadol and tizanidine buy tramadol online tramadol fainting

tramadol yellow urine tramadol 50 mg do you need to eat before taking tramadol

xanax cause asthma generic xanax morning glory and xanax

tramadol interaction with grapefruit tramadol 50 mg tramadol effects on kidney function

writing services uk

Pisti tanulói életpálya modelljéről

Kovács Pisti az óvó nénik kedvence volt: élénk, okos, imádni való rossz kölyök. Néha összetört valamit, néha dulakodott a többiekkel egy-egy játékért, rendszeresen átszökött egy másik csoportba, és ha kimentek az udvarba, mindig utána kellett vinni a sapkáját. Csak a gond volt vele, de lehetetlen volt haragudni rá. Nagycsoportos korában már felismert minden autómárkát és gond nélkül elolvasta a boltok nevét az utcán. (A CBA-t néha ABC-nek olvasta, de ezt tették a szülei is.) 2013 nyarán Pisti betöltötte a hatodik életévét és jogkövető magatartást tanúsítva szeptemberben bevonult az iskolába. Már alig várta.

 

Blanka néni, a tanító néni is imádta Pistit, de képtelenség volt tanítani miatta. Pisti folyamatosan belebeszélt mindenbe, nem bírt a helyén maradni és mindent megtett, hogy észrevetesse magát. Pisti állandó bohóckodása Blanka néni idegeire ment. Rávett egy fiatal gépészmérnök végzettségű pedagógiai asszisztensként alkalmazott közmunkás fiút, hogy néhány órára üljön be Pisti mellé az utolsó padba, de ez sem sokat javított a helyzeten. Az ötödik órában általában Pisti már nem bohóckodott, hanem hisztizett vagy lefeküdt a földre, szopta az ujját és a kis teherautójával játszott. Hetente háromszor a második órára esett a tornaóra, ezért Pisti az első és második szünetet rohangálás és játék helyett átöltözéssel töltötte. Ezeken a napokon Pistivel különösen nehéz volt. Tornaórán sem mozgott sokat, mert a tornateremben 2-3 osztály tolongott egyszerre. Pisti lelkesen rajzolta az ó és í betűket a pici vonalkák közé, ahová szinte soha nem fértek be, de Pisti azért elégedett volt velük. Mégsem kapott szinte soha napocskákat a füzetébe, mint a többiek. Fejben jól összeadta a számokat és hangosan kiabálta is az eredményt, de nem nagyon ért rá leírni őket a füzetébe, ezért matekórán sem kapott napocskákat.

Blanka néni rávette Pisti szüleit, hogy vigyék el a nevelési tanácsadóba. Ott lelkiismeretesen meg is vizsgálták, és heti egy óra egyéni fejlesztést javasoltak. Mivel ekkor már nem volt külön napközis tanító néni, senki nem tudott vele foglalkozni. Hetente egyszer Blanka néni félreültette Pistit a délutáni órákon és külön gyakoroltatta vele az ó és í betűket. Ezt Pisti nagyon unta. Pisti haragudott a szüleire is, mert nem hittanra, hanem erkölcsre íratták. A bácsi szerint, aki a hittanosokat tanította, Jézuska jobban szereti őket, mint az erkölcstanosokat, ezért karácsonykor biztos szebb ajándékokat hoz majd nekik. A hittanosok állandóan csúfolták az erkölcstanosokat, ezért sok gyereket átírattak a szüleik. Pistit nem, hiába könyörgött.

Pisti félévi bizonyítványában nagyon sok volt a hármas. A második félévben már Blanka néni sem szerette Pistit. Blanka néni mindig nagyon rosszkedvű volt, de senkivel sem kiabált annyit, mint Pistivel. Mivel a többi gyerek tudta, hogy Blanka néni nem szereti Pistit, mert ő a legrosszabb és legbutább, sokat csúfolták és senki nem játszott vele. Emiatt Pisti haragudott rájuk, és ha csak tehette elvett tőlük valamit, hogy sírjanak. Amikor év végén Pisti egyest kapott magyarból Blanka néni elküldte egy szakértői bizottságba, hogy irányítsák át sni-be, de nem lehetett, mert nem volt elég alacsony az intelligencia hányadosa. Azt mondták, hogy jól tud olvasni, csak írni nem tud jól.
Utána alsóban már nem bukott többször, mert Blanka néni elment kozmetikusnak, Dóra néni, aki a helyére jött, pedig nem buktatott meg senkit. Igaz, nem is kiabált, ha Pisti rossz volt vagy nem csinált leckét. Pisti mégis félt Dóra nénitől. Másodikos korában Pisti otthon a számítógépen már nagyon gyorsan írt és ott senki nem javítgatta a helyesírási hibáit. Az iskolát már nagyon utálta.

Amikor 2017-ben felsős lett, összevont osztályba került, mert a jobb tanulók, akiket fizetős egyetemre szántak elmentek nyolcosztályos egyházi gimnáziumba. Pisti általános tagozatos osztályát a gyengébbekből rakták össze, akik jól elvoltak, mert nem vártak tőlük sokat. Pisti tanulás nélkül is megkapta a hármast a legtöbb tantárgyból. Egyetlen tantárgyból volt csak ötöse, informatikából, amit hatodiktól kezdtek el tanulni. Szerencséje volt, mert az informatikát tanító nyugdíjas matektanárt nem zavarta, hogy Pisti mindent sokkal jobban tud nála. Ha valamit a tanár nem tudott Pisti segített neki, cserébe használhatta az iskola gépeit és hazavihetett minden szoftvert, amit az iskola ingyen megkapott. Hetedikben félévkor ennek is vége lett, mert a tankerület átvitette az egyetlen virtuális valóság interface-t egy másik iskolába, Pisti sulijában csak ócska lapos monitorok és több mint tízéves lerobbant digitális táblák maradtak. Az összes többi tárgyból ketteseket és hármasokat kapott.

Ötödikes korában Pisti elkezdett focizni, de nem csinálta sokáig, mert az egész napos iskola miatt állandóan elkésett az edzésről. Hatodiktól délután járt fizetős külön angolra, amit az iskolában tartott egy tanárnő egy másik közeli iskolából. Egy darabig járt fizetős úszásra is kora reggelenként, de azt csak egy rövid ideig tudták fizetni a szülei. Pisti felsős korára már lehiggadt, az iskolát végigunatkozta és utálta a tanárait. Mivel megtanulta néma gesztusokkal kimutatni az utálatát az érzés kölcsönös volt.

Hetediktől a szülei erősen a sarkában voltak, hogy tanuljon jobban, ha azt akarja, hogy felvegyék egy szakiskolába és nem akar hídosztályba kerülni, mint olyan sokan az osztályában, akiket felsőben kibuktattak. Pisti nem volt meggyőződve arról, hogy még három évig iskolába akar járni, de az a szakiskola mellett szólt, hogy ott már csak heti 12 órája lett volna, abból is öt a tesi. Végül is bejutott egy kereskedelmi szakiskolába, ami sokban hasonlított az általános sulihoz, mert ott sem vártak tőle semmit. Ideje nagy részére valamelyik CBA-ba rakta ki a suli, ahol árufeltöltést csinált és takarított. Pisti gyorsan rájött, hogy árufeltöltést akkor is csinálhat, ha nincs meg a szakiskolai papírja. Amint betöltötte a 16-ot, otthagyta a sulit. Állást viszont egyetlen boltban sem kapott, mert már fizetni kellett volna neki a minimálbért. Maradt a közmunka a kertészetnél vagy a vízműveknél.

Pisti 18 éves korára meg volt győződve arról, hogy minden jó állást a zsidók kapnak és azért nincs pénze az államnak munkanélküli segélyre, mert el kell tartani a cigányokat és a nyuggereket. Intelligens volt, torrentoldalakról letöltött interaktív filmek nézése közben tökéletesen megtanult angolul és mindenkit levert, aki belekötött. Egy nemzeti önvédelmi körben nagyon jól megtanult számszeríjjal lőni, ami komoly tekintéllyel ruházta fel. Barátnője nem volt, alkalmi kapcsolatai mind a neten jöttek össze.

2026-ban, 19 éves korában Pisti átszökött a szlovák-magyar határon, elbuszozott Londonba és az EU Magyar Menekült Programján keresztül megszerezte a munkavállalási engedélyt. Csak a kis teherautóját és a netpad-jét vitte magával. Londonban beállt egy indiai boltjába egy nemzeti önvédelmi körös haverja mellé. Intézte az online rendeléseket és feltöltötte a polcokat.

Hozzászólások:

  • Vakmacska 2012.12.10. 08:58 Válasz

    Kedves Péter, ismét feltenném a korábbi privát kérdésemet (az akkori cikket végül így írtam meg: http://bezzeganya.postr.hu/magyarazzak-a-kozoktatast-ne-hari-nem-nyugodtam-meg), mi a fekete fenét tehetünk mi, szülők, hogy az imádnivaló, “rossznak” bélyegezhető, tehetséges, okos kölykeink ne végezzék így? Azon túl, hogy mindenféle hivatalos eljárás (izé, ikszek húzogatása valahová egy űrlapon) keretében felkérjük az értelmi szerzőket, hogy tevékenységük helyszínét tegyék át valahova máshova, lehetőleg az oktatástól minél messzebb? Hiszen lassan alternatív iskola se nagyon lesz így (kösz, egyházit inkább nem kérünk, nem azért, mert ateisták lennénk, hanem mert ezek már nem azok, amik pl. a Fasori fénykorában voltak….drága néhai Gyapay tanár úr, nem ellened beszélek), minden szülő nem mehet külföldre (mért én menjek, menjenek azok, akik miatt mennénk….),viszont nem akarjuk, hogy a gyerek utáljon tanulni, hiába hogy az esze megvan hozzá, nem akarjuk, hogy zsákutcába tereljék. Mit tehet a mezei szülő, azon túl, amit a hetvenes-nyolcvanas években, amikor én jártam iskolába, is megtettek a bátor és értelmes szülők és elhivatott pedagógusok? Mit?

  • Radó Péter 2012.12.10. 19:41 Válasz

    Vakmacska, már az is nagy dolog lenne, ha az értelmi szerzők áttennék tevékenységük székhelyét máshová, ha ez azt jelentené, hogy eltörlik a dilettáns irányítói nünükék (mindennapos testnevelés, erkölcs/hittan, rugalmatlan beiskolázás…) iskolákra és gyerekekre erőltetését, hogy az oktatáspolitika többé nem a kiválasztott kevesek amúgy is jól teljesítő gyermekeinek érdekeiről szólna, és hogy az oktatáspolitika nem a képzetlen és kiszolgáltatott tömegek gyarapításában nyilvánítja ki érdekeltségét. Ettől kezdve hosszú, aprólékos és szívós munka kellene ahhoz, hogy a történet már ne alulfizetett és szorongó pedagógusokról szóljon, hanem valóságos gyerekekről és az ő tanulási lehetőségeikről. Ezt kellene kikényszeríteni…

  • Vakmacska 2012.12.11. 13:37 Válasz

    Ah, a nünükék…sajnos a nünükék elöntötték az összes szakterületet, ahogy látom, a mezőgazdaságtól a hírközlésig, miért az oktatás maradt volna éppen ki? (és így hiteltelenné tehető pár, amúgy értelmes kezdeményezés is, ami még sajnálatosabb hosszú távon)
    Az a bajom, hogy ez a “szülők-fogjunk-össze-írjunk-petíciókat-a-facebookon-stb” stílus olyan rettenet idegen tőlem. Más út tényleg nincs? A frász kiráz, hogy szakpolitikai kérdésekből, ami valami tudományos megközelítésen kéne hogy alapuljon, népi kezdeményezést csináljak, elég baj hogy a saját korábbi szakmámat határon belül népiülnök-szinten kezdik kezelni. Csak kisbalta van az amatőr kezében, így az enyémben is, azt meg nem akarózik használni, ahol precíziós high-tech kéne.

  • Radó Péter 2012.12.11. 15:08 Válasz

    Vakmacska, néha azért kell a kisbalta, hogy utána a high-tech eszközökkel dolgozó profik hozzáférjenek a problémákhoz….

  • Vakmacska 2012.12.12. 08:54 Válasz

    Ráadásul hogy is fogalmazzak, a dolog még le is lett járatva. Egyszer az én gyerekkoromban, az el-a-kezekkel-vietnamtól típusú “spontán, szervezett” izékkel, napjainkban meg más izékkel, amik persze második rápillantásra nem látszanak annyira népi kezdeményezésnek. Eh, nem tudom, olyan jó volna csak olyasmivel foglalkozni, amihez értek, és hagyni másokat azt tenni, amihez értenek. Húszéves egyetemistaként mintha jobban állt volna nekem a kimegyek-tiltakozok dolog, most meg olyan jól elvolnék nélküle. Persze mindig van egy pont, amikor az ember úgy jár, mint élete végén Akela: “öreg vagyok, de a fogam még megvan….”, pedig harc helyett annyi értelmesebbet lehetne csinálni.

    Egy reményem azért mindenképpen van – a tudás ma már messze nem csak az iskolában férhető hozzá, ez egyre inkább így van és lesz, és egyelőre nincs az a nünüke, aki ezt a fajta “demokratizálódást” meg bírná akadályozni.

  • Vakmacska 2012.12.13. 12:35 Válasz

    A gond egyébként nem mai keletű. A nyolcvanas-kilencvenes évek lakótelepi általánosai, vacakabb szakközépjei és szakiskolái már akkor tömegével köpték a Pistiket és Krisztiket, akik cseppet se voltak hülyék, csak valamilyen módon kilógtak a rendszerből, vagy nem a “megfelelő módon” voltak tehetségesek, a feltűnően öltöző lányok hiába rajzoltak zseniálisan, a pimasz Laciknak hiába volt zseniálisan logikus a gondolkodásuk vagy hiába tudtak komplett motorokat építeni tizenévesen, nagyjából csak kudarcok jutottak az efféle helyeken. Ám akkoriban még a normálisabb családi hátterű Lacik és Krisztik, ha kínkeservesen is, de érettségizhettek – a fizetős felnőttoktatásban pedig már édes mindegy volt Kriszti tetkója és piercingje, ha elindíthatták valami sulinak presztízst jelentő fodrászversenyen, a műszaki tanfolyamon pedig tojtak rá, hogy Laci dohányzik, naná, az oktató is füstölt mint a gyárkémény, ráadásul mivel nem akarták elveszíteni a fizető diákot, felnőttként tárgyaltak velük. De mi lesz most azokkal, akiket nem lökdös el az élet, vagy a család odáig, ahonnét már felnőttként magától rájön, mit szeretne tenni – tehát nincs zsákutcában. A hídprogramba kerülő, vagy 16 évesen kiejtett diáknak azonban nincs hová lépnie, érettségi nélkül a legtöbb piacképes felnőttképző se tud velük mit kezdeni.

  • Török Monika 2013.01.15. 08:24 Válasz

    ez hatalmas írás – még ha végtelenül szomorú is. mindazonáltal nagy gratula a szerzőnek.

Új hozzászólás írása