can you take xanax after taking valium buy xanax does coffee counteract xanax

will you fail a drug test by taking tramadol tramadol 50mg tramadol su dosis

better xanax or ativan buy cheap xanax what will happen if i take 10 xanax

side effects from too much ambien buy ambien ambient occlusion maya render settings

haltbarkeit aura soma pomander carisoprodol soma myth of soma story

taking wellbutrin and tramadol together tramadol 50mg tramadol och penicillin

soma ecem otomotiv soma online manisa soma bozarmut ilkokulu

ambien xanax high buy ambien online ambien sleep driving statistics

halcion compared to xanax buy xanax what is the expiration date for xanax

buy carisoprodol Las Vegas buy soma soma analog mountain frame

Önkormányzati fenntartók: a kármentés ideje

Az iskolafenntartó önkormányzatoknak néhány napon belül el kell dönteniük, hogy működtetik-e továbbra is azokat az iskolákat, melyekkel kapcsolatos tulajdonosi jogkörüket január elsejétől maradéktalanul elvonja a központi kormányzat. Azok az önkormányzatok, melyek továbbra is felelősséget éreznek oktatási intézményeikkel szemben valószínűleg kármentő stratégiákon gondolkodnak. Ehhez nyújtunk néhány támpontot.

Mint már jeleztük, nem tartjuk ördögtől valónak, hogy a kisebb településektől elkerüljön a korábban gyakorolt teljes fenntartói szerep, az önálló szakapparátussal és komoly költségvetéssel sohasem rendelkező kistelepülési iskolák esetében indokolt lehet a változás. (El tudunk képzelni olyan közigazgatási reformot, amely oly módon biztosítja a helyi iskolahálózatok mérethatékonyságot biztosító irányítását, hogy bizonyos mértékű befolyást a kistelepülések önkormányzatai számára is megőriz.) Másfelől azonban azzal sem értünk egyet, ha ezt a szerepet bürokratikus állami apparátusok veszik át, melyek képtelenné teszik a kormányzatot valódi szerepére: a stratégiai irányításra és a problémamegoldó politika alkotásra. Mondanivalónk a továbbiakban elsősorban azoknak a települési önkormányzatoknak szól, amelyek oktatásügyi elkötelezettséggel, intézményhálózattal, tapasztalt szakigazgatással és némi költségvetési mozgástérrel rendelkeztek az elmúlt években.

Ami a jövőt illeti, két lehetséges szcenárió képzelhető el: a teljes államosítás és bürokratikus adminisztratív irányítás rendszere tartósan berendezkedik, vagy pedig a 2014-es választások után megtörténik a teljes vagy részleges restitúció. Ez utóbbi esetben is és két lehetséges szcenárióval érdemes számolni: amennyiben a jelenlegi kormányzó párt marad hatalmon, szó lehet kisebb, az önkormányzati jogosítványok és az iskolai autonómia részleges helyreállításáról, vagy pedig a jelenlegi ellenzék által menedzselt új közigazgatási reformra kerül sor, amelyben a közoktatás újra helyben ellátott közszolgáltatássá válik. A jelenlegi helyzetet tekintve tehát az önkormányzatoknak egy szűk másfél éves átmenetre érdemes berendezkedniük, amely ha tartósnak bizonyul, az erre kialakított stratégiákat újra felül lehet vizsgálni. Egy dolog azonban mindkét politikai oldal kommunikációjából erősen valószínűsíthető: a kistelepülések önkormányzatai nagy valószínűséggel nem kapják majd vissza a korábbi tejes tulajdonosi jogkört.

Véleményünk szerint egy átmeneti időszakra kialakított kármentő stratégiának a következő szempontokat érdemes figyelembe venniük. (Bár az egyes önkormányzatok pénzügyi mozgástere és a helyi politikai mozgástér tekintetében hatalmas különbségek vannak, kreatív helyi megoldásokkal lehetőség van mindegyik szempont érvényesítésére.)

Az irányítási képesség megtartása. Minden diszfunkció, működési zavar és politikai interferencia ellenére az elmúlt két évtized alatt az önkormányzatok többsége belakta a tulajdonosi-irányítói szerepet. Kialakították a szükséges irányítási rutinokat és rendelkeznek azokkal a szakemberekkel, akik működtetni tudják azokat. A jelek szerint e szakemberek nem nagyon ambicionálják, hogy a tankerületi igazgatásba kerüljenek, ezért – akár valamilyen, az átmenet időszakára szóló foglalkoztatási konstrukció keretében – fontos lenne megtartani őket. Ugyanez vonatkozik a nagyobb önkormányzatok változatos nevű oktatási-pedagógiai szolgáltató irodáinak szakembereire, akik eddig nagyon fontos döntés előkészítő szerepet gyakoroltak.

A szolgáltatási képesség megtartása. Az önkormányzatok számos olyan szakmai és szakszolgáltatást biztosítanak, melyeket az új kerettantervek és az új központosított finanszírozási rendszer nem feltétlenül ismer majd el. Január elsejétől az önkormányzatok csak a „működtetéshez” kapcsolódó béreket (fűtő, gondnok, stb.) fizethetik, de valamilyen pénzügyi mozgástérrel rendelkező önkormányzatokat senki sem akadályozhatja meg abban, hogy létrehozzanak egy „Fejlesztő Pedagógia Felvirágoztatásáért” alapítványt, amely alkalmaz fejlesztő pedagógusokat. Valószínűleg egy átmeneti időre pedagógiai szolgáltató intézményekbe is átmenthetőek lesznek szakemberek, mert azok „racionalizálása” a jelek szerint nem történik meg január 1-ig.

Az információelemző és tervező képesség megtartása. Az új irányítási rendszerből teljesen kikerül minden tervezési kötelezettség. (A bürokratikus adminisztratív irányítási rendszerekben kizárólag éves munkatervi tervezés folyik.) Ebből következően a közoktatás által nagy tömegben rendszerszerűen termelődő információkra szinte semmilyen felhasználói igény nem keletkezik. Az önkormányzatok szakemberei jól ismerik az elérhető információk forrásait és azok elemzésének-felhasználásának módját. Az átmeneti időszakban is fontos képességőrző – bár azonnal nem hasznosuló – tevékenység lenne a település iskoláiról szóló statisztikai és kompetenciamérési adatok gyűjtése és feldolgozása. Fontos, hogy az önkormányzatok „képben maradjanak”.

Az oktatási ügyek helyi nyilvánosságának biztosítása. Oktatási ügyekben a helyi nyilvánosság soha nem volt túl erős, viszont az önkormányzati működéssel kapcsolatos nyilvánossági szabályok és a helyi informális nyilvánosság működése miatt az iskolákkal kapcsolatos legfontosabb döntések – és azok háttere – a helyi társadalom tagjai számára hozzáférhetőek voltak. A centralizált hivatali irányítás ezt a fajta nyilvánosságot teljesen megszünteti, ami egy idő után oda vezethet, hogy az állami iskolák idegen testként működnek majd a településeken. Ez már rövidtávon is rombolja a tulajdonosi érzést, ami igen nehezen állítható csak helyre. Emellett a nyilvánosság működtetése a legfontosabb garancia arra, hogy ne születhessenek a helyi közösség érdekeivel ellentétes döntések. Az ezzel kapcsolatos önkormányzati tevékenység tehát nem korlátozódhat az „működtetéssel” kapcsolatos jogszabályban rögzített feladatkörre. A demokratikus oktatásügy, mint helyi közügy igényelné a pedagógus szakszervezetek, intézményvezetői szerveződések, szülői szervezetek bevonását.

A minőségelv szimbolikus életben tartása. A helyi közösség és a szülők igényeinek, elvárásainak való megfelelés pont annyira fontos szempontjai az oktatás minőségének, mint a központilag kiadott standardoknak való megfelelés. Az új közoktatás-irányítási rendszer csak a szabályozás által rögzített minőségkritériumokat ismeri el, aminek drámai hatása lehet az iskolákban zajló munka minőségére. Az önkormányzatok végtelen mennyiségű kreatív eszközzel segíthetik a minőség megőrzést; ilyenek lehetnek például szülői fórumok működtetése, vagy helyi minőségdíjak, melyek nem a tantervek sikeres „letanítását”, hanem a helyi-közösségi célok szolgálatát jutalmazzák. Ma már az országos mérésekre teljes értelmező és kommunikációs szolgáltatásipar épül, amely megtalálhatja helyét a helyi nyilvánosságban.

Az iskolákkal való kapcsolat folytonosságának megőrzése. A működtetés (lényegében a gondnoki és részfinanszírozói szerep) megtartása azért hallatlanul fontos, mert megtart egy olyan érintkezési felületet, melyen keresztül az önkormányzatok legitim módon tarthatnak kapcsolatot elvett intézményeikkel. Ennek a kapcsolatnak lesznek merőben formális elemei, de a kétoldalú kommunikáció tartalma informálisan tágítható is, különösen, ha ebben az intézményi szereplők is érdekeltek a működési feltételek biztosítása miatt.

Hozzászólások:

  • Dr. Borján József 2012.10.07. 21:51 Válasz

    Nagy érdeklődéssel olvasom, hogy mennyi problémát vet fel a közoktatás oly mértékű átalakítása (feldúlása)ami napjainkban folyik. Mintha most kellene felfedezni, hogy létezik közoktatás. Létezik, csak ki fizesse a költségeit. Kinek fontos, hogy a “nemzet” fiataljai, a jövő nemzedék felnőttjei valóban felnőtté nevelődjenek. Persze nem nevelődnek, hanem a mai felnőtteknek kell! nevelni őket. Ha oly sok szó esik a nemzeti öntudatunkról, a nemzeti érzelmekről, akkor kérdés, hogy nem várhatja e el egy ország leg-felnőtteb felnőttjeitől, a kormányától, hogy ezt a legfelelősebben legyen képes megtenni. Kinek is fontos ez a nevelés? A nemzetnek, vagy egy kis falu 200 lakójának? Kinek legyen az érdeke? Egyértelmű, a magát nemzeti kormányként mutogató Kormányé. Akkor ki is fizesse a költségeket? A faluban élő 200 munkanélküli? A Kormány beszedi az erre szolgáló pénzt. Ezt úgy hívják, hogy adó. Egyre többet szed be. Hova lesz a mani? És egy rendszer, aminek évtizedekig működni e kellene, négyévenként ötletszerűen változhat? Mit négyévenként? Szerdától péntekig. Hol romlott el a rendszer? A Fenntartóknak nem volt forrásuk, tehát a központi költségvetésből kértek. Aztán egyre kevesebbet kaptak, de ígéretet igen, hogy nyugodtan vegyék fel a kölcsönöket, majd lesz pénz. És nem lett pénz, de ott a kíméletlenül visszafizetendő kölcsön, mert a Bank az szent, vagy egyenesen maga az isten. Legalábbis egyénekre, önkormányzatokra nézve igen. lehet, hogy el is herdáltak pénzeket az önkormányzatok. de aki a pénzt biztosítja, annak van ellenőrzési joga is. Ha egy gazdálkodó egység, legyen az cég, vagy önkormányzat, vagy egy iskola, évekig nem szabadul meg az adósságától, akkor az ellenőrzőnek is felelőssége van ebben. Na és gondoljuk végig! Miközben az állam bácsitól az erre a célra is kegyetlenül begyűjtött pénzből folyamatosan egyre kevesebb jutott, a fenntartás költségei pedig folyamatosan növekedtek. Ez juttatta a jelenlegi állapotba a fenntartókat. De hát hasonló sorsra jutottak az állami fenntartású intézmények is. 1998-ban, tanszékvezetőként jutottam abba a helyzetbe, hogy szeptember elején közölte a gazdasági igazgató, hogy a dologi keret 0 azaz nulla Forint. Miből fizettem ki a már milliós költséget? Hát az egyetem szigorú szabályozásával ellentétben, törvénysértően a megbízásos munkák terhére. Szóval nem most kezdődött a folyamat, de azóta is rendületlenül haladtunk a jelenlegi állapot felé. Szóval nem a lába felől kellene kezelni a beteget! De ezt mindenki tudja. A Parlamentben is, a megyei irányítóknál és valószínűleg az EU-ban is. És nem ilyen helyzetben kellene mindent átszervezni, újrakezdeni, újra kitalálni. Az ezért felelősöket kellene megmogyorózni. Meggyötörték, csalónak nevezték a sérült embereket. Megvontak tőlük mindent, amit csak lehetett, meg amit már nem is. “Felelős” politikusok tekintik viszki ivóknak a pedagógusokat. Felelőtlennek tekintik a fenntartókat. Elgondolkozhatnának a “vezető politikusaink.! Hányszor növelték a jövedelmüket a képviselők azóta, mióta a pedagógusok fizetése nem emelkedett így a vásárló értékük csökkent. Azok szüntetik meg az állam által finanszírozott képzést, akik kivétel nélkül állami pénzen szerezték a diplomát, ami most vezetésre jogosítja őket. Micsoda képmutatás ez! Na mára ennyi elég.

  • babas 2012.10.12. 08:13 Válasz

    Friss Hír!

    A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalban a tegnapi és a mai nap folyamán történik a legnagyobb esélyegyenlőségi fejlesztéseket magában foglaló TÁMOP 3.3.1 kiemelt projekt felszámolása. A kiemelt projektet megvalósító Esélyegyenlőségi és Integráció Projektiroda kb. 40 munkatársa kapta/kapja meg a felmondólevelét, miközben a kiemelt projekt 2012. november 15-ig tart.

Új hozzászólás írása