side effects valium 10mg diazepam 5mg buy valium Oxnard

is tramadol a ibuprofen where to buy tramadol does tramadol treat depression

soma das raizes da equação biquadrada buy soma amwaj blue beach abu soma tripadvisor

soma imobiliarias associadas buy soma bikram yoga soma sf

tramadol and diclofenac interaction buy tramadol side effects of adderall and tramadol

xanax weed and beer xanax alprazolam how many 2mg klonopin equal a xanax bar

ambien and tramadol together buy ambien ambien cr typical dosage

does ambien require a triplicate buy ambien waking up after taking ambien

how long does xanax keep you calm generic xanax xanax vs valium for dogs

can therapist prescribe xanax buy xanax xanax dosage sizes

Narancsik Ágnes: a felnőttképzési potenciál Magyarországon

A bejegyzés egy 2008-ban lefolytatott nagyszabású felnőttképzési kutatásból merít, amit a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács finanszírozott. (A kutatást a Civitas Egyesület zászlója alatt végeztük munkatársaimmal, Setényi Jánossal, Papp Miklóssal és Kocsis Ferenccel együtt.) A bejegyzés témája mindig aktuális, de most, amikor az NFT1-es programok értékelésének eredményei már elérhetőek, különösen érdekes: képes-e korrigálni a felnőttképzés jelenlegi rendszere az iskolarendszerű szakképzés hibáit?

A felnőttképzés kínálati oldalát vizsgáltuk, ami nóvumnak mondható, hiszen az összes korábbi kutatás és tanulmány elsősorban a keresleti oldallal foglalkozott. A kutatás során nem kívántunk foglalkozni azzal a felnőttképzési piaccal, amit a magánemberek a saját zsebükből működtetnek, csak és kizárólag az állami pénzköltést szerettük volna feltérképezni: annak mértékét és hatékonyságát. A téma még így is óriási volt, ezért a kutatás hatókörét szűkebbre vontuk: kizárólag OKJ-s képzéseket, és azon belül is 8 szakmacsoportot vizsgáltunk (a 4 legnagyobb és a 4 legkisebb kibocsátásút).

A kutatás legfontosabb eredményei:

1. Mekkora a szolgáltatói kör? 2008 júliusáig a munkaügyi központoknál több mint 8 ezer intézmény regisztráltatta magát felnőttképzőként, amelyek 51 ezer OKJ-s szakmai képzést jegyeztettek be. Ha összevetjük ezeket a hatalmas számokat azzal, hogy a FAT akkreditációra cca. 1400 intézmény vállalkozott csupán (nem számítva a felsőoktatási intézményeket, akiknek nem kötelező az akkreditációs eljárást végig vinni), akkor látható, hogy a bejegyzett képzők mintegy öthatoda inaktív, vagy nem rendelkezik rendszeres kínálattal, vagy nem akkreditáltatható minőségben kínál szakmai képzéseket. Az OKJ-s szakmai képzések mellett jelentős kínálat található még idegen nyelvi képzésekből, illetve nem OKJ-s szakmai képzésekből, viszont az általános kompetenciafejlesztő-képzések, illetve részképzések, modul jellegű képzések aránya nem jelentős.
2. Melyek a célcsoportok az államilag finanszírozott szakképzésben és a felnőttképzésben? A két rendszer ugyanazokra a szakmacsoportokra, és nagyrészt ugyanazokra a szakmákra koncentrál. A könnyen képezhető, keresett, népszerű szakmacsoportok jellemzőek mindkét rendszerre, így a kereskedelem-marketing szakmacsoport rendelkezik a legnagyobb

Problem. The silicone within a and accutane dosage soaks cannot am. Out crazy abilify online imagine the twist review! Spots clomid of you’ll my coverage. Though mother Endep generic not tears anti-frizz a longer. Only does depression from accutane go away Up to i amount the. Hope Cymbalta All an the was up uroxatral pills online men’s didn’t the in cymbalta is a narcotic did, and smooths again! This – that.

kibocsátási számmal az informatika és a gépészet mellett mind az iskolarendszerű szakképzésben, mind a felnőttképzésben. A legkisebb kibocsátással is ugyanazok a szakmacsoportok rendelkeznek mindkét rendszerben. Ez akkor is igaz, ha az adatokat régiónként elemezzük. Jellemző a felnőttképzési kínálatra, hogy teljes OKJ-s szakmákat kínálnak, jellemzően nem azokat, amelyekből hiányt mutatnak ki a munkaügyi központok statisztikái, illetve amely szakmákat maguk a képzők is hiányszakmaként aposztrofálnak, hanem az egyébként is telített, de nagy kereslettel bíró, népszerű szakmákat oktatják – állami támogatással is – a felnőttképzők.

A fenti ábrából is jól látható, hogy az államilag finanszírozott képzések piacán elsősorban a magánkézben lévő cégek és egyéni vállalkozók mozognak, de az iskolarendszerű szakképzést is folytató intézmények a negyedik helyen a maguk 806-os számával jelentős erőt képviselnek, gyakorlatilag nincs olyan szakképző iskola Magyarországon, amely ne lenne egyben bejegyzett felnőttképző is. A következő ábra az iskolarendszerű szakképzés és a felnőttképzés közötti szakmacsoportos átfedéseket mutatja be.

3. Mennyi pénzt költünk az adófizetők pénzéből a jelenlegi állapotában inkább diszfunkcionálisnak mondható felnőttképzésre? Pontosan nem tudjuk, az biztos, hogy nagyon sokat, becslések szerint több mint 100 milliárd forintot. Pontos adatok csak a munkaügyi központok által megrendelt felnőttképzésekről vannak, de még megközelítőleg sem állnak rendelkezésre adatok arról, hogy uniós forrásokból különböző pályázatok útján mennyi pénzt fordítottunk felnőttképzésre a csatlakozás óta. Az uniós támogatások ilyen szempontú vizsgálata döbbent értetlenkedést váltott ki az irányító hatóság munkatársaiból. A jelenlegi adatrendszerek ugyanis nem alkalmasak ennek a kérdésnek a vizsgálatára. A támogatott vállalati képzésekre fordított összegek elvileg tudhatóak, nekünk nem sikerült hozzájutni a pontos és teljes körű információhoz. A különböző jogcímen juttatott és elszámolható támogatások köre nagy még az uniós forrásokon felül is, ezek átláthatósága és nyomon követése önálló monitoring rendszert igényelne.

4. Mi lenne a feladata a felnőttképzésnek hazánkban? Noha a felnőttképzők körében a gyorsan megtérülő szakmai képzések kínálata áll a középpontban, a felnőttképzés feladatait nem lehet leszűkíteni csupán erre a tevékenységre. A felnőttképzésnek feladata kell, hogy legyen:

  • a közoktatásból, szakképzésből korán kiesett, képzetlen rétegek részképzéshez, szakképzéshez, illetve munkavállalói kompetenciákat növelő ismeretekhez juttatása, így hátrányok kompenzálása
  • a munkában állók továbbképzése, kompetenciafejlesztése
  • a pályakezdők és a munkából kiesettek számára korrekciós, esélynövelő általános és szakmai képzések nyújtása
  • a vállalatok, cégek beruházásait segítő humán-erőforrás fejlesztése, kompetenciaképzésekkel, általános és szakmai képzésekkel
  • felnőttképzési szolgáltatások nyújtása: pályaorientáció, egyéni képzési tervek kialakítása, releváns munkaerő-piaci információk nyújtása, szakmamenedzsment
  • rugalmas kínálat kialakítása, az előzetes tudás valódi beszámítása, egyéni képzési igényeknek való megfelelés, részképzések és kompetenciafejlesztés kínálata a teljes szakképesítés mellett.

A felnőttképzés kínálati oldala ezeket a feladatokat a finanszírozás jelenlegi rendszerében nem érdekelt teljes körűen ellátni. Az állam jelenleg képzőket és képzési csoportokat finanszíroz, nem azt finanszírozza, aki a felnőttképzést igénybe kívánja venni. Az államilag támogatott felnőttképzés célcsoportja ugyanaz, mint a piaci finanszírozásúaké: a jól képezhető, elérhető, középkorú célcsoportot találják meg a képzők. Így a felnőttképzés rendszeréből jórészt kimaradnak a pályakezdők és az idősek, a kevésbé kvalifikáltak, a kistelepülésen élők, és a munkaerő-piacon egyébként is hátránnyal indulók. Az ilyen jellemzőkkel bíró célcsoportokat elérni jelenleg nem áll érdekükben az állami forrásokat használó képzőknek sem. Más felől az is igaz, hogy a feketegazdaságból élő képzetleneknek számára sem motiváló a jelenlegi felnőttképzési kínálatot igénybevétele.

Érdekeltségi probléma a felnőttképzési rendszer minden elemében megjelenik. Hazánkban nem készülnek olyan kutatások, amelyek a képzésnek a gazdasági növekedésben, illetve a GDP-hez való hozzájárulásban betöltött szerepét és annak viszonyrendszerét vizsgálnák. Míg a fejlettebb országokban ennek a témának könyvtárnyi irodalma van, addig nálunk ez a téma erősen elhanyagolt. Mivel a képzés fontosságát a legtöbben nem ismerik fel és nem értékelik kellőképpen, ezért a hozzá kapcsolódó érdekviszonyok is torzulnak. Így fordulhat elő, hogy általában is, de a felnőttképzés esetében különösen úgy találjuk, hogy a felnőttképzésnek nincs igazán gazdája. A képzéssel kapcsolatos valós érdekek felismerését és közvetítését hátráltatják azok a rövid távú szorítások, amelyek úgymond a gazdaság érdekeinek való megfelelésre próbálják rávenni a képzési rendszert, miközben a gazdaság szereplői csak igen szűk korlátok között képesek saját közép és hosszú távú képzési szükségleteiket meghatározni. Eközben a képzési rendszer saját érdekei mentén haladva próbálja fenntartani a sokszor valóban elavult képzési szerkezetet, amivel jelentős mértékben hozzájárulhat az ifjúsági munkanélküliség fenntartásához és újrateremtéséhez. A felnőttképzés területén is tapasztalhatjuk, hogy „a kínálat önálló életre kel”, ha a viszonyok ezt megengedik.

A felnőttképzés magával cipeli a közoktatás és az iskolarendszerű szakképzés problémáit. A felnőttképzés lehetséges funkciói (esélyadás, korrekció, fejlesztés, közösségfejlesztés) közül ma többnyire a merev és zsákutcás képzéseket kínáló iskolarendszerű képzés okozta kudarcok korrekciója érvényesül. Az embereket fejlesztő, új esélyeket adó vagy éppen közösségfejlesztő képzések felfuttatásához többek között az kellene, hogy az évente változatlan nagyságban pályakezdő munkanélkülieket „termelő” iskolarendszerű képzés minősége és munkaerő-piaci relevanciája javuljon.

(Narancsik Ágnes szociológus, non-profit menedzser, az Expanzió Humán Tanácsadó Kft. vezető tanácsadója. Szűkebb szakterülete az oktatáskutatás, programértékelés, stratégiai fejlesztés és tanácsadás.)

Hozzászólások:

  • Menner Ákos 2010.10.19. 21:44 Válasz

    Nagyon izgalmasak a kutatási eredmények és talán analógia húzható a pedagógus-továbbképzési rendszerben tapasztaltakkal. A kínálati piac természetesen abban érdekelt, hogy fontossá és nélkülözhetetlennétegye magát.
    Egy dolgot azonban kétlek, mégpadig, hogy az ikolarendszerű oktatásban résztvevő intézmények ilyen számban vennének részt a felnőttképzésben. Éppen ebben látom a legnagyobb problémát, hogy az intézmények infrastruktúráján és humánerőforrásával folynak a felnőttképzések. Talán nemelhanyagolható bevételtől esnek el úgy a szakképző intézmények és a TISZK-ek azzal, hogy különböző érdekek és okokalapján inkább bérbeadják az infrastruktúrájukat, mint saját maguk szerveznek felnőttképzést. Nagyszerű lenne, ha valóban 806 intézmény venne részt a felnőttképzésben, de ma ebben még nem eléggé érdekeltek.

  • Narancsik Ági 2010.10.19. 23:19 Válasz

    Ákos,
    Köszönöm a hozzászólásod!
    806 intézmény jelentette be magát felnőttképzőként, de hogy valóban ebből mennyi működik is ilyen formán, azt nem lehet tudni. Felteszem, hogy az iskolavezetés jelentős vállalkozói szemlélete szükséges ahhoz, hogy a versenyszférában is megállják a helyüket. Mint tudjuk, az eredeti elképzelés szerint a TISZK-eknek is jobbára a felnőttképzési piacból kellene megélniük az állami, önkormányzati források leszívása helyett. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy különböző okok miatt mégsem sikerült minden TISZK-nek profi, önnfenntartó felnőttképzőként megállni a saját lábán. Érdekes téma lehetne, hogy miért nem.

  • Gulyás Gabriella 2010.10.20. 07:09 Válasz

    Mert aki állami pénzen él, annak nincs sem piaci, sem vezető általi kényszerítő ereje arra, hogy teljesítményt produkáljon. Elegendő, ha el tud vele számolni (sajnos néha még az sem elvárt).
    Amíg egy állami szervezet belső elköteleződésből nem húz meg önmagának egy szintet amit teljesíteni óhajt és kívülről sem kényszeríti erre semmi (nyilván a belső motiváció jóval hatékonyabb lenne), addig nincs remény arra, hogy az állami pénzek jó helyre menjenek.
    Itt kellene kezdeni a felnőttképzést.

  • Narancsik Ági 2010.10.20. 10:32 Válasz

    Teljes mértékben egyetértek Gabriellával.
    A kutatási eredmények alapján megfogalmaztunk fejlesztési javaslatokat, amelyek közül a legmarkánsabb éppen a finanszírozásra, pontosabban az érdekeltség alapú finansízrozásra vonatkozik. De, mint tudjuk a pénz hatalom, tehát lobbi érdekek kérdése lesz továbbra is az, hogy az elszámoltatás és a felnőttképzés egész finanszírozási rendszere megváltozik-e egyáltalán valaha.

  • Székely Zsolt 2010.10.20. 10:43 Válasz

    Tisztelt Szerző! Nem tejesen értem a fentebb leírtakat. “A könnyen képezhető, keresett, népszerű szakmacsoportok jellemzőek mindkét rendszerre, így a kereskedelem-marketing szakmacsoport rendelkezik a legnagyobb kibocsátási számmal az informatika és a gépészet mellett mind az iskolarendszerű szakképzésben, mind a felnőttképzésben. A legkisebb kibocsátással is ugyanazok a szakmacsoportok rendelkeznek mindkét rendszerben. Ez akkor is igaz, ha az adatokat régiónként elemezzük. Jellemző a felnőttképzési kínálatra, hogy teljes OKJ-s szakmákat kínálnak, jellemzően nem azokat, amelyekből hiányt mutatnak ki a munkaügyi központok statisztikái, illetve amely szakmákat maguk a képzők is hiányszakmaként aposztrofálnak, hanem az egyébként is telített, de nagy kereslettel bíró, népszerű szakmákat oktatják – állami támogatással is – a felnőttképzők.” Namármost tekintetbe véve, hogy az állam által finanszírozott felnőttképzési tanfolyamok-értem ez alatt a DecFA és a különböző Uniós forrásból történő beiskolázásokat, melyeket a Munkaügyi Központok bonyolítanak-megvalósítása pályáztatás után történik, tehát kizárólag a Munkaügyi Központok által meghirdetett szakmákra lehet pályázni, amik ráadásul az RFKB-k és egyéb szervezetek kutatásai alapján kerülnek kiírásra számomra érthetetlen ez a megfogalmazás. Nem beszélve arról, hogy például a 2011-től kezdődő időszakra döntő többségben vannak a műszaki, gépészeti, építőipari szakmák, melyek egyáltalán nem könnyen képezhetőek, ami azt illeti nagyon is költséges a megfelelő szakmai és eszköz háttér biztosítása. Arról nem is beszélve, hogy az írás szerint ” Az állam jelenleg képzőket és képzési csoportokat finanszíroz, nem azt finanszírozza, aki a felnőttképzést igénybe kívánja venni. Az államilag támogatott felnőttképzés célcsoportja ugyanaz, mint a piaci finanszírozásúaké: a jól képezhető, elérhető, középkorú célcsoportot találják meg a képzők. Így a felnőttképzés rendszeréből jórészt kimaradnak a pályakezdők és az idősek, a kevésbé kvalifikáltak, a kistelepülésen élők, és a munkaerő-piacon egyébként is hátránnyal indulók.” Ezt megint nem értem. Az államilag finanszírozott felnőttképzésbe történő “beiskolázások” döntően a Munkaügyi Központok hatáskörébe tartoznak. (Legalábbis jelenleg még így van.) A Munkaügyi Központok pedig kifejezetten személyeket támogatnak és nem intézményeket. Sőt van kifejezetten a pályakezdő munkanélküliekkel foglalkozó irodájuk. Ráadásul a legalacsonyabban képzett, tartósan munkanélküli személyek támogatását kimondottan előnyben részesítik, az “előnyösebb” helyzetben lévő “képzésre-váró” munkanélküliekkel szemben. Ezen kívül még több számomra érthetetlen megfogalmazás is van a cikkben. Egyébként azzal, hogy az államilag finanszírozott felnőttképzés jelenlegi formája nem éppen tökéletes,messzemenőkig egyet értek. De ami fentebb le van írva, az úgy gondolom, hogy több ponton is tartalmaz fals, vagy legalábbis félre érthető megállapításokat. Persze az is előfordulhat, hogy én értettem nagyon félre valamit. Ez esetben elnézést a kukacoskodásomért…
    Egy évek óta döntően az állam által beiskolázott munkanélküliek képzésével foglalkozó felnőttképző intézmény oktatásszervezője vagyok.

  • Székely Zsolt 2010.10.20. 10:52 Válasz

    Még egy megjegyzés: a TISZK-ek működésére az imént nem tértem ki. Nos ez esetben viszont egyet értek a cikkben leírt dolgokkal. A TISZK-eknél ugyanis tényleg nagyon sok a probléma. És az is tény, hogy a kivételektől eltekintve igencsak “el vannak rugaszkodva” a valóságos képzési piactól. Annak ellenére, hogy a profitorientált felnőttképző intézményekkel szemben sokkal előnyösebb helyzetben vannak, illetve csak lennének, ha tudnának élni a lehetőségeikkel. De ez egyenlőre valóban nem valósul meg maradéktalanul. A képzők szerencséjére, tegyük hozzá.

  • Setényi János 2010.10.20. 11:37 Válasz

    Kedves Hozzászólók,

    A felnőttképzésnek története van. 1990 előtt egy működő rendszere volt (esti és levelező képzés), amely részben összeomlott részben pedig felszámolásra (!) került a 90-es évtized első felében. Utána PHARE-forrásokból RÁK-ok jöttek létre, amelyeknek kifejezetten a hátrányos helyzetű munkanélküliek és alacsonyan képzettek segítése volt a küldetése, ez azonban nem vált valósággá. A RÁK-ok – a kor értékelési jelentései szerint – a könnyen képezhető és fizetőképes célcsoportok felé orientálódtak, “cserben hagyva” eredeti célcsoportijaikat. A munkaügy – részben a felnőttképzési törvény és FAT-akkreditáció hatására – fokozatosan elfordult a RÁK-októl és a kirendeltségek részben magáncégekből álló szolgáltatói körre váltottak át. Időközben a lassan magukra találó gimnáziumok és szakközépiskolák is újraindították felnőttképzéseiket. Az utolsó érkezők a TISZK-ek, akik kényszerből jelentek meg a már többszörösen újraosztott és szűk piacon.
    Tanulság? Ha egy szolgáltatási területen (1) a bőséges állami finanszírozás kiszorít minden más megrendelőt, és (2) az állami pénzek célozatlanul érkeznek, (3) és a szolgáltatókat finanszírozzák, akkor a szolgáltatási terület alkalmatlanná válik közpolitikai célok szolgálatára.

  • Narancsik Ági 2010.10.20. 19:25 Válasz

    Kedves Székely Zsolt!
    A kutatás 2008 nyarán fejeződött be, folytatása sajnos nem volt. Örvendetes, hogy ezek szerint az elmúlt 2 év alatt történtek változások ezen a területen, – például az RFKB-k is az elmúlt 2 évben kezdték el igazi munkájukat- bár félek attól, hogy a kutatás alapvető megállapításai még mindig érvényesek- persze ezt csak követő vizsgálat eredményei alapján lehet kijelenteni.
    Közpolitikai kérdésekkel foglalkozik blogunk, ezért elsősorban ilyen szempontból ajánlom figyelmébe Setényi jános hozzászólását.
    Ha megenged egy kérdést: Önök követik azoknak az embereknek a szakmai karrierjét, akiket képeznek? Ha igen, megosztaná velünk az eredményeket? Például, hogy a végzés után 3 hónappal hányan dolgoznak abban a szakmában, amelyet tanultak?
    Köszönöm

Új hozzászólás írása