que pasa si me tomo 3 valium buy valium online is lemon balm similar to valium

can u take xanax and ativan together xanax for anxiety how much can you sell 1 mg xanax for

how long does tramadol hcl take to work buy tramadol beneficios del tramadol gotas

argento soma fanfiction buy soma online soma detox symptoms

ambien epocrates buy ambien online how many ambien can you take to overdose

ambien online Pasadena buy ambien translate ambiente in english

buy carisoprodol online Thornton buy soma soma veiculos cuiaba miguel sutil telefone

valium in laos buy valium online cheap hur l¥ng tid innan valium verkar

prozac and valium overdose buy valium online side effects of taking valium long term

diazepam buy Dallas buy valium online info about valium

Mindarról, ami a következő években várható

Idén februárban egy pécsi konferencián azt a vicces megbízást kaptam, hogy jósolgassak. Ha az ember egy vátesz szerepében kénytelen tetszelegni két stratégia között választhat. A kevésbé kockázatos megoldás az, ha emberünk széles ívű és hosszú idejő jövőképeket vázol fel, ami nem kényszerít a tényekkel alátámasztható kihívások feltérképezésére és az arra adott kormányzati válaszokkal kapcsolatos jóslásokra. (A választási eredmények előrejelzésének kockázata nem volt túl nagy.) A másik, lényegében esztelen megoldás konkrét politikák előrejelzése és azok várható hatásainak becslése. Mivel szeretek veszélyesen élni az utóbbi megoldást választottam. S mivel ha lúd, legyen kövér, tanult fegyvertársam Setényi János javaslatára jóslásaim eredményét (a februárban megtartott előadás diáit) közre is adom. Négy év múlva majd be lehet hajtani rajtam minden melléfogást.

Mivel az új, most alakuló kormány első oktatáspolitikai lépései merőben szimbolikus gesztusok (néhány, az egyházakat helyzetbe hozó gyors intézkedéssel) és mivel a kormányprogram az oktatásról nem tartalmaz szinte semmit, a jövő firtatása változatlanul a jósolgatás (jó esetben az informált jósolgatás) körébe tartozik.

A diák szerintem elég érthetőek, sok körítés nem kell hozzájuk. Alapvetően a következő kérdésekre próbáltam meg válaszolni:

  • Melyek a magyar közoktatás legsúlyosabb problémái amelyeknek a következő években meg kellene határozniuk az oktatáspolitika napirendjét?
  • Melyek a lehetséges alternatív oktatáspolitikai válaszok vagy közpolitikai szcenáriók?
  • Mindennek milyen hatása lesz az iskolák működésére?

(Ha a prezentáció nehezen olvasható nagyobb méretben megnézhető a slideshare.net-en)

Jóslatom tehát röviden: az iskoláknak (igazgatóknak és pedagógusoknak) nincs különösebb okuk aggodalomra, kicsit talán több lesz a papírmunka. Másfelől azonban a közoktatás legnagyobb problémái nem fognak elszaladni, meg fogják várni a következő kormányt.

Hozzászólások:

  • Szabó Judit Ágnes 2010.05.29. 09:24 Válasz

    Kedves Péter! Értem a jóslataitad, (majd nézzük vissza 4 év múlva), örömmel fogadva azt az összetett képet, amiben javulásokat is előrevetítesz.
    Van néhány kérdésem, észrevételem, persze:
    1.A “kicsit talán több lesz a papírmunka” ugye úgy értendő, hogy számítógépen, amit ma is számos pedagógus zsigerből gúnyol, elutasít…, néha hibás vagy késlekedő szoftverek miatt joggal.
    2. Az elemzés a mai (fél évvel ezelőtti) tapasztalatokból, státusból indít, szerintem a 4 év folyamán teljesen újszerű (bár megengedem, sokszor lényegtelen) problémák fognak hatalmas viharokat kavarni. (Gondoljunk csak az egészségügyi reformra, milyen kérdéseken voltak késhegyig menő viták 2-3 éve, amikre alig emlékszünk.)
    3. Hogyan viszonyulnak a pedagógusok ahhoz, hogy a családi pótlék tervezett újfajta szabályozása miatt kvázi-hatósági szerepet kapnak, tanulóik családjainak egzisztenciális helyzetébe avatkozhatnak, vagy szemet hunyhatnak? Attól tartok, hogy elsősorban azok a pedagógusok lesznek érintve ebben, akik eleve a pedagógustársadalom gyengébb érdekérvényesítő-képességű csoportját alkotják, mert nem látom nyomát szakmai álláspontoknak ebben a témában.

  • Radó Péter 2010.05.29. 10:05 Válasz

    Jutka, a kirakott prezi a közoktatásban várható “mainstream” oktatáspolitikai lépésekről szól, sem a pedagógusok IKT használata, sem a szociális ellátó rendszer és az oktatás kapcsolódásai nem voltak benne terítéken. (Persze mindkettő megérne egy-egy posztot.) A családi pótlékról pedig van szakmai álláspont, megtörtént az oktatási hatások értékelése és ez eredmények eléggé köztudottak. Itt olvasható: http://www.fn.hu/belfold/20100527/almegoldas_iskolakerulesre/

  • Vizvári Tamás 2010.05.31. 15:14 Válasz

    Kedves Péter!
    Szerény véleményem szerint a pedagógusképzésben már rövid távon le fogunk mondani a bolognai rendszerről. Semmi értelme a kétszintű képzésnek, a Bsc önmagában használhatatlan.
    A demográfiai grafikon megdöbbentő, ha valóban ekkorát fog esni 2050-ig a gyerekek száma, akkor az nagyon súlyos következményekkel fog járni a gazdaságban és a társadalomban egyaránt.
    Az “alulteljesítők kikényszerített fejlesztéséről” szívesen olvasnék többet. Nem igazán látom ennek az útját-módját, mármint a gyakorlatban…

  • Radó Péter 2010.05.31. 17:54 Válasz

    Tamás, Bologna ügyben kicsit kétlelkű vagyok. Egyfelől általában kedvelem a kétszintű felsőoktatást és azt a potenciális modernizációs hatást, amit hosszabb távon eredményezhet. Másfelől én sem tartom kizártnak, hogy a pedagógus képzés egyike lehet az osztatlan kivételeknek. A demográfia folyamatok oktatási rendszerre gyakorolt hatásával pedig lassan el kell kezdenünk megbarátkozni.

    Az alulteljesítő intézmények fejlesztésével kapcsolatban hatalmas nemzetközi tapasztalat halmozódott fel, amit egy sajnálatosan hosszú, de talán még olvasható tanulmányban feldolgoztam, az UPSZ-ben jelent meg 2007 végén. (http://epa.oszk.hu/00000/00035/00119/2007-12-ta-Rado-Szakmai.html)

  • Nyáry Mihály 2010.05.31. 19:46 Válasz

    Péter! Léteznek olyan táblázatok, ahol az összehasonlítás iskolacsoportokként van megadva? Most az egyes országok átlagának sorába vannak belerakva a magyar iskolatípusok értékei (7. dia ).
    Második kérdésem az, hogy az UPSZ-ben megjelent tanulmányod tárgyában milyen finn szakirodalmat tudnál ajánlani. Csak, ha nagyon muszáj akkor finnül:)
    Harmadik kérdésem a lengyelekre vonatkozik. Eredményeik alapján a finnekkel vannak egy csoportban, holott a gyanútlan olvasó velünk gondolná őket egy helyzetben lévőnek lenni. Mi ennek az oka?

  • Radó Péter 2010.05.31. 21:03 Válasz

    Misi, a PISA adatok felvétele nemzeti oktatási rendszereket reprezentáló mintán történik, meglehetősen esetleges, hogy ezek a minták reprezentatívak-e egyes iskolatípusokra. Ez különösen kétséges olyan országok esetében, ahol középfokon nem három, hanem mondjuk öt különböző iskolatípus van. A prezimben szereplő diagram (Vári Péter készítette) pusztán azt hivatott illusztrálni, hogy milyen hihetetlen mértékben szétszakadt a magyar közoktatási rendszer. Adatokkal jól dokumentálható módon ekkora teljesítménykülönbségek iskolatípusok között Európában sehol máshol nincsenek. A magyarhoz sok tekintetben nagyon szelektív osztrák rendszerben a legjobban és legrosszabbul teljesítő intézmények közötti PISA eredménykülönbség kb. fele a magyarországinak.

    Nem ajánlok finn szakirodalmat (se finnül, se indoeurópai nyelveken) mert Finnország azon nagyon ritka európai országok közé tartozik (Magyarországgal együtt) ahol szinte semmilyen szakmai elszámoltathatósági rendszer nem működik. Ha olyan teljesítmény adataink lennének, mint Finnországnak, nekünk sem lenne szükségünk ilyesmire.

    Lengyelek: az ESZA értékelés során arra jöttünk rá, hogy a volt szocialista országok, mint egységes országcsoport nem létezik, valószínűleg a politikai-intézményi felszíntől eltekintve nem is létezett. Lengyelországban az iskolák között teljesítmény-különbségek mértéke inkább skandináv mintát mutat (az iskolán belüli különbségek dominálnak), ezért egy jó tantervi reformmal a kilencvenes évek vége felé szárnyaló pályára állították az iskolarendszerüket. Ez nálunk nem működne, mi egy közép-európai törzsi társadalom vagyunk….

  • Nyáry Mihály 2010.06.01. 00:04 Válasz

    Finnek: én is így tudtam. Hm, most azonban guglizva Finnország és PISA témákban ezt találtam:
    “The assessment of single subjects (mathematics, Finnish etc.) …is usually carried out by the National Board of Education…the results of the assessment can be weighed against national norm data.”
    http://www.helsinki.fi/cea/english/index.htm
    “pusztán azt hivatott illusztrálni, hogy milyen hihetetlen mértékben szétszakadt a magyar közoktatási rendszer.” Vagy a magyar társadalom. Hm, a lengyel példa ellentmond az eszmefuttatásomnak:)

  • Vizvári Tamás 2010.06.02. 09:32 Válasz

    Péter, elolvastam a tanulmányt.
    Nem vagyok oktatáskutató, de sokan jelentkeznek nálam mint oktatási joggal foglalkozó kiadványok kiadói szerkesztőjénél különféle problémákkal. Ezekből azt szűröm le, hogy az iskolák autonómiája valójában közel sem olyan erős, mint amilyennek a tanulmány olvastán tűnik. Hogy pontosabb legyek, az iskolavezetés autonómiáját a fenntartó ott sérti, ahol csak bírja. Kezdjük azzal, hogy már az intézményvezető kiválasztása sem szakmai, hanem politikai kérdés. (Mármint a valóságban. A szép szavakat hagyjuk.) Magyarán: erős a veszélye, hogy az intézményeket nem az arra szakmailag és emberileg legalkalmasabb szakember vezeti.
    Ma már alig akad önállóan gazdálkodó iskola, ebben a tekintetben ugyancsak szűkülő autonómiáról beszélhetünk.
    Végül, nem csak az iskola autonómiáját sérti, hanem a minőségre is közvetlen kihatással van, amikor nem a munkáltató (azaz az intézményvezető), hanem a polgármester vagy a jegyző dönti el, kit kell felvenni vagy leépíteni – ha nem név szerint, akkor mondjuk úgy, hogy megmondják, hogy a legtöbbet keresőket kell elbocsátani. Hasonlóan “objektív” szempontok alapján zajlik itt-ott az intézmények összevonása, vagy annak eldöntése, melyik intézmény szűnik meg. Ilyen körülmények között minőségfejlesztésről beszélni nem könnyű.
    A végére hagytam az eredeti problémámat. A tanulmány szépen végigveszi az alulteljesítő iskolák felzárkóztatásának lehetséges útjait-módjait. Ha van rá módszer. Erről egy holland prof jut eszembe, aki vagy 10 éve egy szegedi konferencián 45 percig beszélt arról, milyen kísérleti rendszerrel próbálják felzárkóztatni a hátrányos helyzetű (többnyire bevándorló) gyerekeket. Nagyon lelkesen mondta. Ám a végén szégyenlősen elmosolyodott, és bevallotta, hogy összesen két iskolában működik hatásosan a modell. És nem tudják megmondani, miért éppen abban a kettőben, és a többiben miért nem. Azért pedzegette: talán mert olyan volt az iskolavezetés, mert olyan volt a tantestület… De azt nem tudja megmondani, milyen is az az “olyan”…
    Ez itt a fő baj. A (halmozottan) hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását jól csinálják egyes iskolákban (Magyarországon is!), de rendszerszintű megoldás hol van erre?
    Én még Finnországot se tekintem ilyennek. Gyönyörű eredményeket produkálnak, igen, de nekik nincs annyi bevándorlójuk, mint mondjuk Németországnak, Franciaországnak vagy Nagy-Britanniának. Mesélte nekem egy Finnországban járt oktatáskutató, hogy járt egy olyan iskolában, ahova csupa hátrányos helyzetű gyerek járt. (!!) “Ott egészen más módszerekkel tanítottak, mint a szomszéd iskolában. Egy szokványos finn iskolában tanító tanárt pillanatok alatt kikészítettek volna ezek a gyerekek.” Szóval ott se minden fenékig tejföl…

  • Radó Péter 2010.06.02. 11:12 Válasz

    Tamás, az intézményi autonómia általános keretei és a valóságos intézményi működés közötti különbség az én figyelmemet sem kerülte el. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – van jelentősége annak, hogy mekkora az a formális mozgástér, amit az egyes szereplők akár be is lakhatnának, ha nem éppen e keretek felülírásával lennének elfoglalva. Az, hogy az oktatás szereplői valóban a számukra kijelölt szerepmegosztás alapján működnek-e, vagy azon nap mint nap erőszakot követnek el, már nem szabályozási, hanem közpolitikai kérdés. (Jogászok hajlamosak azt hinni, hogy ha valami szabályozva van, akkor a probléma már csak “jogkövető magatartás” kérdése. Közpolitikával foglalkozó embereknek ilyen illúzióik nincsenek, a jog csak egyik eleme a potenciálisan hatalmas közpolitikai eszköztárnak.) A “jogkövető magatartás hiánya” azonban nem érv az intézményi autonómia szűkítése mellett, s főleg nem lehet alap arra, hogy helyi-intézményi irányítók helyett behívjuk a náluk nem feltétlenül felkészültebb és nem feltétlenül kevésbé politikai agendákat szolgáló vagy korrupt központi kormányzatot.

    Én is olvastam jó kis írásokat arról, hogy mennyire konzervatív a finn pedagógusok nagy részének a napi gyakorlata. Most csak a lényeget idézném fel újra: annak ellenére, hogy amit írsz igaz, a finn rendszeren belüli elkülönítési nyomás csak pici töredéke a magyarénak. Ezért ha Magyarországról van szó én egyes számú közellenségnek nyilvánítanám a szelekciót, mert ez a fő oka a rendszer átlagosan (relatíve) alacsony teljesítményének. Finnország egész egyszerűen nem érdekes. Csehország, Ausztria, Szlovákia már annál inkább.

  • Setényi János 2010.06.02. 18:15 Válasz

    Tamás hozzászólásának egy eleme engem is erőteljesen foglalkoztat. A “mi működik” kérdése. Az oktatás-nevelés talán legnyugtalanítóbb problémájának tartom, hogy a gyakorlati pedagógia szintjén már nem történik meg a működőképes és termékszerű mikroelemek kidolgozása. (Sokak szerint ez nem is lehetséges, mert a gyakorlati pedagógiai nem tudomány, hanem művészet – ars,artis).

    Én ennél jóval optimistábban látom a pedagógia áttekinthetőségét és fejleszthetőségét, de a probléma kétségtelenül létezik. Stratégiai szinten és mezoszinten (iskolavezetés, továbbképzés, tartalomfejlesztés, értékelés) nagyon jó dolgok születnek, de ezen elképzelések osztályterembe benyúló csápjai igen gyengék.

Új hozzászólás írása