ambien buy Mobile buy ambien ambien home drug test

soma ddy soma 350 mg soma 2000 kft

is it ok to take ambien with ibuprofen buy ambien online ambien withdrawal relief

o cubo da soma pela diferença de dois termos cheap soma soma daki yurtlar

can i take xanax and vicodin together buy alprazolam online no prescription list of xanax withdrawal symptoms

ambien aching joints ambien without prescriptions ambien or clonazepam for sleep

presentaciones comerciales de tramadol tramadol 50 mg la ce foloseste medicamentul tramadol

ambien and reflux buy ambien online ambien and mushrooms

long term use of xanax in dogs buy xanax xanax ou lexomil avion

can take 100mg tramadol hcl order tramadol online tramadol para el dolor de ciatica

Miért is? (A közoktatás állami kisajátításának indoklásáról)

Az OktpolCafénak a közoktatási törvény koncepciójának beltestében szereplő változástömeg értékelésével kellene foglalkoznia, amit – mentségemre legyen mondva – hűségesen el is kezdtem a szakmai szolgáltatásokról szóló előző bejegyzésemben. Ennek ellenére valami állandóan visszahúz a mű elejére, azoknak a problémáknak a felsorolásához, amelyek a Magyar Köztársaság kormánya szerint kellő indokot szolgáltatnak negyedszázad modernizációs erőfeszítéseinek lerombolásához. Talán mert nem akarom elhinni, hogy az van ott, amit olvasok.

Az oktatási államtitkárság problémaérzékenységéről már írtam egy bejegyzést, ami nagyjából azt dokumentálta, hogy a közoktatás irányítói vidáman elmennek minden valóságos oktatáspolitikai probléma mellett, s álproblémákkal, politikai píár gyakorlatokkal vagy ideológiai nünükékkel múlatják az időt. Ennek fényében a nagyszabású rendszer-átalakítási terv oktatási eredményességi referenciáinak hiánya nem okoz meglepetést. Az alábbiakban személyes kommentárokkal ellátott problémalista színvonala azonban sokkoló, csak erős idegzetű emberek számára ajánlott olvasmány. (A koncepció előszaváról Nahalka István írt egy jót a saját blogján.)

Vegyük tehát sorra, hogy mi mindent tartalmaz a koncepció második, „Milyen problémákat kell orvosolnia az új rendszernek?” címet viselő, 11 pontból álló része.

  1. „A köznevelési rendszert piacként értelmezték, s ily módon kiszolgáltatták a nemzet felemelkedése iránt közömbös érdekeknek”. Nem teljesen világos, hogy mikor és kik „értelmezték” (gondolom működtették) a közoktatást piacként? A közoktatás soha egy percig nem szűnt meg közpénzből finanszírozott, közalkalmazottak által működtetett, törvény által iskolába járásra kötelezett gyermekeket nevelő-oktató közszolgáltatás lenni. Ráadásul: értsük úgy, hogy a piaci szereplők közömbösek a nemzet felemelkedése iránt? Életem jelentős részét olyan világban éltem le, amely szép lassan belerokkant a piac kikapcsolásával zajló felemelkedés történelmi kísérletébe. Ez a mondat szépen belesimulhatott volna bármelyik MSZMP párthatározat szövegébe. Nem is lenne több üres fecsegésnél, ha nem ebből következtetné ki a kormány, hogy a közoktatásban sokkal több államra van szükség. (A „nemzet felemelkedését”, mint a közoktatás által szolgálandó távlati cél értelmezését meg sem kísérlem, félek attól, ami kijönne ebből a szelencéből, ha kinyitnánk.)
  2. “Tisztázatlan és nehezen érvényesíthető az állam felelőssége és irányító szerepe, az intézményfenntartás és a szakmai szolgáltatások helyzete.” Itt most az nem teljesen világos, hogy az intézményfenntartással és a szakmai szolgáltatásokkal kapcsolatban a Mit állítunk? kérdésre mi a válasz. Ha eltekintünk is az erős érzelmek miatt érthetően akadozó nyelvtől, még ott marad a kérdés, hogy ha valami tisztázatlan, tisztázás helyett miért kell gyökeresen újradefiniálni? (Ha a kormány tagjai nem értenek valamit, kérdezzenek bátran!) Azt nem állítja a kormány, hogy egy decentralizált rendszerben nem érvényesíthető az állami felelősség, ez akkora butaság, hogy meg is lepődnénk, ha ezt tenné. (Erről korábban itt írtam.) A kormány ezzel a mondattal nem mond többet, mint hogy „nehéz”…. Ezzel kapcsolatos empátiámat erősen mérsékli, hogy a koncepció később erre hivatkozva jut el a következő megoldásig: „Az intézményrendszer fenntartója az állam, amely a kormányhivatalokon keresztül látja el feladatait.” Ahogy az állami kisajátítást régen neveztük: megtörténik majd az iskola „társadalmasítása”. Apám egy régi mondása jut az eszembe: a skót whiskey a munkásosztály itala, melyet demokratikusan választott képviselőin keresztül fogyaszt el.
  3. „Az intézményi szintű döntésekben laikusok kaptak meghatározó szerepet a pedagógiai megfontolásokkal szemben”. A kérdés tehát, hogy kik hozzanak döntéseket: laikus szereplők vagy pedagógiai megfontolások? Ha megint eltekintünk a koncepció szerzőinek nem teljesen kifejlődött anyanyelvi íráskészségétől, még mindig van itt egy kis fogalomzavar: intézményi szintű döntéseket eddig iskolák vezetői és a tantestületek hoztak, ezek a szereplők nyilvánvalóan nem laikusok. Tulajdonosi döntéseket persze az önkormányzatokban laikus képviselők hoztak, a dolgok talapzatánál pedig nyilvánvalóan ott vannak a szintén laikus szülők és tanulók. Ha valakinek liftezik a gyomra a sok szint közötti ugrálás miatt még érthető, hogy a fenntartói szintet kikapja a rendszerből, bár a szabadság és jó kormányzás híveit ez mélyen elkeseríti. A szülők és tanulók kiebrudalása bármilyen döntésből viszont a koncepció legfelháborítóbb eleme. Nagyon egyszerűen mondom, hogy mindenki értse: a szülő nem azért hoz döntéseket (vagy vesz részt döntések meghozatalában) mert vérprofi pedagógiai szakértő, hanem mert a végső és legfontosabb felelősség a gyermek neveléséért az övé. Az iskolát lehet államosítani (bár már ez is az őrültséggel határos lépés), a szülői felelősséget nem. Az olyan oktatáspolitika, amelyik nem együttműködő partnert, hanem egy hatóság ügyfelét látja a szülőkben, automatikusan kudarcra ítéli saját nevelési ambícióit, a gyermekeket ugyanis akkor is a szülők fogják nevelni, ha egész napra egy janicsárképzőbe kényszerítjük őket. Ami pedig a tanulókat illeti: a diákönkormányzatok ma sem zavarnak sok vizet, „pusztán” a demokratikus eljárásrendek és az önszerveződés iskolái. Persze ha valaki ebben nem érdekelt….
  4. „Az értékalapú nevelést felváltotta az értékrelativizmus, aminek következményei a fiatalok normaszegésének és deviáns viselkedésének erősödésében már tetten érhetők.” Már többször leírtam a blogon, hogy az oktatáspolitikában van helye az értékeknek, mint ahogy a pedagógiában és a nevelési célok között is. Sőt, ezek egyike sem értéksemleges. Amikor azonban azt hallom, hogy „értékrelativizmus”, már jó ideje nem hallok mást, mint a komcsizáshoz hasonló, ingen csekély intellektuális hozzáadott értékkel bíró politikai szómágiát. A mondat nem értelmezhető másképpen, mint egyfajta értékvilág kiterjesztéseként mindenki másra, aki azt nem osztja. Kormányok jönnek-mennek, az általuk képviselt értékeket soha nem osztja mindenki. Működő demokráciákban az értékek „közös minimumát”, a demokratikus társadalmi és politikai működés alapértékeit szokás szabályozás kiinduló pontjaként rögzíteni. (Ami ezen túl van, az vita kérdése.) Persze értem én a kormány zavarát, nem lenne nagyon hiteles, ha a demokratikus alapértékek alapján próbálna meg szabályozni. Részben azért nem, mert eddigi tevékenységével eme alapértékek mindegyikét megtiporta egy kicsit, részben pedig mert a demokratikus alapértékek érvényesítéséből egészen más politikacsinálás és törvény fakadna. Ami pedig a fiatalok viselkedését illeti: a normaszegés és deviáns viselkedés címkéi már eleve értékkötött ítéletek. Erről is egy idézet jut eszembe, Kádár János mondotta volt egy pártkongresszus vitazárójában, hogy hetven fölött már minden fiatalt élvhajhásznak látunk. Ugyanígy, egy kicsiny, családias kereszténydemokrata parlamenti hit- és értékközösség számára az egész világ deviánsnak tűnhet.
  5. „Megszűnt az egységes nemzeti műveltség továbbadását szolgáló tartalmi szabályozás”. Valaki szólhatott volna nekem, hogy már nincsenek érettségi követelmények… Kár. Pedig az sokkal durvább szabályozó volt, mint bármilyen tanterv volt vagy lesz. Az érettségi vizsgára keményen felkészítik a gyerekeket, míg a tantervekre már régóta magasról tesz mindenki, s ez már nem fog attól megváltozni, hogy lesz egy új. Azt a kérdést pedig, hogy mitől „egységes” a nemzeti műveltség, megint csak nem merem feltenni…
  6. „Romlik az oktatás eredményessége, hanyatlik a fiatalok teljesítménye az oktatás majd minden területén”. És ezt – azon kívül, hogy általában is minden romlik és hanyatlik – onnan tudjuk, hogy az államtitkár asszony unokahúgának van egy szomszédja, akinek a gyerekei évről évre rosszabb jegyeket hoznak haza. Az ennek, s más ehhez hasonlóan első kézből származó információknak gyökeresen ellentmondó hazai kompetenciamérési és nemzetközi tanulói teljesítménymérési eredmények nyilván nem megbízhatóak. (Halkan és bátortalanul kérdezem: nem csúnya dolog hazudni? Milyen példát mutat ez a többi köznevelőnek?)
  7. „A felzárkóztatási programok sikertelenek maradtak: tovább nőtt a leszakadás veszélye, a tehetséggondozás nem szervesült az intézményrendszerben”. Legyünk ismét nagyvonalúak és ne boncolgassuk, hogy a jelenlegi kormány gazdaságpolitikája, szociálpolitikája és foglalkoztatáspolitikája mennyire növeli a leszakadás veszélyét. Amellett viszont nehéz szótlanul elmenni, hogy ez egy olyan törvény-koncepció indoklásában szerepel, ami csökkenti a tankötelezettség idejét, erősíti a szelektivitást és a szegregációt, a bevezetni szándékozott finanszírozással növelné a lemorzsolódást, és általában: minden elemében kirekesztő és elitista. (Megint csak értetlenségemnek kell hangot adnom: mit jelent, hogy a tehetséggondozás nem szervesül az intézményrendszerben? A szépen gyarapodó tehetségpontok, a művészeti oktatás és a zeneiskolai hálózat idegen testként működnek?)
  8. „A pedagógushivatás tekintélyvesztése mélyponton van, ami mára a köznevelés megújításának gátjává vált”. Ez sajnos majdnem igaz. Csak azért majdnem, mert igazi mélyponton akkor lesz, amikor a pedagógusokból egy tisztviselői előmeneteli rendszerbe szorított, központi tanterv- és tankönyvvégrehajtó szakmunkás szerepbe kényszerített, egész nap az iskolában ücsörgő és idejük egy részében alibi-tevékenységet végző, szakfelügyelők által szúrópróba szerűen ellenőrzött és a mostaninál is kevesebbet kereső emberek lesznek. (Mindebből 10 százalékos reáljövedelem csökkenés már idén megvalósult, a többit majd az új törvény adja nekünk.)
  9. „A köznevelési rendszer egésze – példátlan módon – külső szakmai kontroll nélkül működik”. Ez szintén igaz, bár valószínűleg nem ugyanazt értjük külső szakmai kontroll alatt. (Erről önálló bejegyzés olvasható az OktpolCafén.) Ha így lenne a koncepció külső intézményértékelést és nyolcadik év végére rögzített standardokon alapuló mérést tartalmazna, és nem pedig szaktanárokat ellenőrző volt szaktanárokból álló szakfelügyeletet. Ha a kormány valódi, megbízható és a minőségre hatást gyakorolni képes külső kontrollt szeretne független tanfelügyeletet hozna létre, s nem pedig megyei kormányhivatalokat. Őszintébb lett volna a hatósági kontroll hiányáról írni.
  10. „A finanszírozásra egyaránt jellemző a hiánygazdálkodás és a túlköltekezés”. Feltéve, hogy hiánygazdálkodás alatt a koncepció alulfinanszírozást ért, ez bizony így van már évszázadok óta. Az azonban megint csak nem világos, hogy ebből miért következik egy olyan finanszírozási rendszer, amely felszámolja a hatékony gazdálkodást kikényszerítő elemeket anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is csökkentené az alulfinanszírozottságot? A központi bérfinanszírozás a gyakorlatban egész egyszerűen szimpla bázis alapú informális létszámalkuként működik majd. Akkora lesz itt a pazarlás, ami mellett a jelenlegi elbújhat majd. Az erről szóló gyakorlati tapasztalatokért még a Balkánra sem kell elutaznunk, a középkorúak még emlékezhetnek a téeszeknél alkalmazott bértömeg gazdálkodás működésére a boldog emlékezetű államszocializmusban, amikor kisebb baksisért jóváhagyatott létszámkereteken belül ún. „bérmanökenek” felvételével lehetett operálni. (Nem kellene néhány pedagógiai szempontból ugyan laikus, de a közfinanszírozáshoz értő közgazdászt bevonni a törvényalkotásba? Szívesen ajánlunk néhányat.)
  11. „Az aprólékos túlszabályozottság átláthatatlan működést, önállótlanságot, kicsinyes elszámolásokat, merevséget és – jóhiszeműség mellett is – számos szabálytalanságot eredményez.” Elképesztő a tudatlanságnak és az intellektuális pimaszságnak az a bájos elegye, amit ez a mondat megtestesít. Nem tagadom, hogy van bizonyos mértékű túlszabályozottság, amiből teljes joggal következhetne egy alapos deregulációs program. Azonban: a jelenlegi rendszerben a túlszabályozással szembeni legerősebb fék az, hogy önkormányzatnak és más nem állami iskolafenntartónak csak törvénnyel lehet feladatot adni. (Ezért ilyen hosszú a törvényünk.) A koncepció szerint a kormány éppen ezt a féket tervezi kiemelni rászabadítva a közoktatásra a központi részletszabályozás démonát. Ennek megfelelően olyan szabályozási rendszert terveznek létrehozni, amelyben szükségszerűen elindul a miniszteri szintű szabályozások áradása. (Modern kifejezéssel élve, a kormány „mikro-menedzsmentet” csinál majd jogszabályokkal minden egyes esetben, amikor beleütközik bármilyen pitiáner iskolán belüli ügybe, amiért az államosítással és centralizációval magára húzta a felelősséget.) Tessenek megnézni, hogy működik ez Bulgáriában vagy Szerbiában! Az előbbi országban az iskolaigazgatók jóval több, mint 100 fajta jelentést állítanak elő minden tanévben, utóbbiban pedig miniszteri rendelet szabályozza a tisztítószerek iskolai felhasználásának normáit és a pedagógusok osztálytermi osztályozási gyakorlatát. Majd akkor kéretik a túlszabályozás okozta szabálytalanságokról értekezni, ha már itt is eljött ez a világ. Akkor majd a kormány elkezdhet azon gondolkodni, hogy milyen ellenőrző rendszer lesz képes kezelni azt a problémát, amit saját maga teremtett. Mindenki más pedig elmerenghet azon, hogy pontosan miért tűnt jó ötletnek hagyni, hogy ez a démon elszabaduljon.

Mindösszesen tehát ezt az ócska, zavaros és dilettáns szöveget kaptuk a közoktatás államosítása, központosítása, csonkolása és lebutítása indoklásaként. Egy nagy rendszer gyökeres átalakításának ilyen színvonalú megalapozása már önmagában diszkvalifikál minden szabályozási koncepciót.

Hozzászólások:

  • Nyáry Mihály 2011.10.06. 10:28 Válasz

    1. “Életem jelentős részét olyan világban éltem le, amely szép lassan belerokkant a piac kikapcsolásával zajló felemelkedés történelmi kísérletébe.” Ez igaz kijelentés. Van azonban egy kísérő mondata, “Életem jelentős részét olyan világban éltem le, amely szép lassan belerokkant a mindent maga alá gyűrő piac történelmi kísérletébe.” Tessék ránézni a naptárra! Ma a Wall Street elfoglalása a jelszó, és nem a pártbizottságé… Könnyen az 1929-es válságnál nagyobb válság kezdetén vagyunk.
    2. “A közoktatás soha egy percig nem szűnt meg közpénzből finanszírozott, közalkalmazottak által működtetett, törvény által iskolába járásra kötelezett gyermekeket nevelő-oktató közszolgáltatás lenni.” Ez miért ellenérv? Blair Antal ideje alatt én kevés olyan angol közszolgálat-fejlesztési dokumentumot olvastam, ami nem a piaci alapon megvalósított, közpénzből finanszírozott közszolgáltatásokról értekezett volna. Tették ezt annak ellenére, hogy Blair egyebek mellet azért jutott hatalomra, mert az angol társadalomban általános elutasításra talált az a konzervatív ötlet, hogy az állami egészségügy piaci alapon működjön.
    New Public Management volt ennek a szakmai neve. Az egy szakmai truizmus, hogy ez megbukott. Ami egyébként komoly összefüggésben van a #OccupyWallStreet megjelenésével. H.R. a maga üdítő világnézete alapján, a maga nyájas eszközeivel ennek konzekvenciáit vonja le .

  • Orsós András 2011.10.06. 10:55 Válasz

    Ami engem illeti, már a felsorolás első pontján elakadtam. Nem, nem az esetlegesen nehéz felfogáson miatt, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy erős fogalmi tisztázatlanságok vannak. Szerintem itt az a fő kérdés, hogy mit értünk piac alatt? Anélkül, hogy bármiben is biztos lennék, csak egy tippet adok.

    A (falusi) piac kifejezéssel először Geert és Gert Hofstede – fantasztikus – könyvében találkoztam. Ezt a kifejezést azokkal a szervezetekkel feleltették meg, amelyeket kis hatalmi távköz és gyenge bizonytalanságkerülés jellemez. Szerintem erre gondolt a koncepció írója, amikor a közoktatás piacjellegére utalt, s nem a finanszírozásra (bár közvetetten lehet hozzá köze). A narancskormány nemhogy a nagy hatalmi távközt preferálja (vö. centralizálás és nem csak az oktatásban), hanem a koncepcióból explicite kiolvashatóan a bizalmatlanság is jellemzi a helyi (önkormányzati) vezetőkkel szemben (erős bizonytalanságkerülés), s ez ihlethette a szerzőt az első pontban tárgyalt idézet megírására.

  • Radó Péter 2011.10.06. 11:07 Válasz

    Misi, (1) válság idején mindig valaki el akarja foglalni a Wall street-et, isten látja lelkem, meg is értem őket. Mivel válság van, éppen igen divatos dolog álkonzervatív vagy valódi baloldali alapról a piac bukásáról, a kapitalizmus közelgő végéről és ilyesmikről írni. Egy kicsit távlatosabban szemlélve a dolgot, a kapitalizmusnak immanens sajátossága, hogy a válságokból kikerülve olyan korrekciókra képes, amire más (az ázsiai termelési mód modernizálásán alapuló) rendszerek soha nem voltak képesek. (Lám-lám, mi lett a szocializmusból?) A válságba sokan belerokkannak tehát, de a rendszer nem. János előző bejegyzése utáni kommentemben már javasoltam az új Kornai könyv olvasgatást (nagyon olvasmányos csakugyan), különösen a kapitalizmusnak a technológiai fejlődésre, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség mértékére gyakorolt hatásáról szóló tanulmányát ajánlom figyelmedbe. A piacgazdaság haláláról szóló hírek erősen eltúlzottak. És egyébként is, komolyan gondoljuk, hogy a piacgazdaság alternatívája a minden maga alá gyűrő állam? (Bozse moj!)
    (2) A NPM bukása pont annyira “szakmai truizmus”, mint amennyire a kapitalizmus közelgő összeomlásáról szóló apokaliptikus jóslatok. Illő alázattal szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a kontinentális Európában a NPM nem jelentette a közoktatási szolgáltatások privatizációáját, tessék csak megnézni a magánszektor arányát a kontinensen. NPM típusú irányítási reformok viszont voltak bőven, és ezek azt a célt szolgálták, hogy erősítsék az irányítás hatékonyságát és megerősítsék a szülők és iskola közötti elszámoltathatósági kapcsolatot. A szabad iskolaválasztás, a stratégiai tervezés, a tanulói teljesítménymérés,a dereguláció és standardok rögzítése mind-mind az NPM eszköztárából került bele az oktatásirányításba anélkül, hogy a legtöbb országban komolyan felvetődött volna a voucher finanszírozás, vagy “charter” iskolák létesítése. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb tiszteletet parancsoló baloldali kritikai értelmiségi (akiket őszintén tisztelek) miközben a NPM “menedzserializmusát” kárhoztatta, nagyvonalúan átsiklott a azon, hogy az oktatásirányításba pont ilyen erősen beleépültek New Public Service típusú eszközök is, mint például a minőségértékelés, a helyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés erősítése, információhoz való hozzáférés biztosítása, stb. (Európában a NPS pont olyan erősen hatott, mint a NPM, csak nem vált a köz ellenségévé.) És hogy H.R. minek a konzekvenciáját vonja le mindebből?:-)))))

  • Radó Péter 2011.10.06. 11:18 Válasz

    Kedves András, ez az interpretáció erősen túlértékeli a mű szerzőinek fogalmi reflexiós képességét. A koncepció szövegének kontextusában a piac szimpla és primitív kapitalizmus és demokrácia ellenesség kifejezését szolgáló zsigeri indulatszó. A politikai gazdaságtan egyébiránt egész jól eligazít minket a piac mibenlétét illetően, a történeti szerkezetekbe ágyazott interpretációk a gazdaságtan egyszerű fogalmaihoz képest is elég bonyolultak. Ahogy üteg első tisztem mondotta: a dolog az ami.

  • Nyáry Mihály 2011.10.06. 15:41 Válasz

    1. Kornaitól utoljára azt olvastam, hogy a társadalmi egyenlőségre való törekvés káros az innovációra (kb. 2 évvel ezelőtt). Ami kétségkívül egy empirikusan rendkívül megalapozott magyarázat a kétségbeejtő skandináv infernóra de idő hiányában mellőzném az agitprop irodalmat.

    2. Talán célszerű lenne megmaradni a tárgyszerű vita talaján! Vezesd már le azt, hogy a mindent maga alá gyűrő piac koncepciójának kritikája önmagában hogyan egyenlő a mindent maga alá gyűrő állam koncepciójának igenlésével! Erről egy másik agitprop szerző jut eszembe, bizonyos Bauer Tamás, aki az találta írni, hogy aki állami egészségügyet akar, az észak-koreai viszonyokat szeretne:)

    3. “Mivel válság van, éppen igen divatos dolog álkonzervatív vagy valódi baloldali alapról a piac bukásáról, a kapitalizmus közelgő végéről és ilyesmikről írni”. Nem erről van szó! Talán lehetne azt a megközelítést hanyagolni, amely a piacgazdaságot egyenlőnek veszi a betonfejű szabadpiaci ortodoxia által megvalósított működési móddal. Az biztosan kijelenthető, hogy ez megbukott. Meg az egész miskulancia is, ami rá épült. Innen kezdve kinyílnak a lehetőségek, hogy milyen piacgazdaságot akarjunk magunknak. Ha már olvasandó könyveknél tartunk: Zombie Economics: How Dead Ideas Still Walk among Us http://www.amazon.com/Zombie-Economics-Ideas-Still-among/dp/0691145822/
    (a szerző szociáldemokrata, de nem jósolja/kívánja a piacgazdaság végét)

    4. “Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb tiszteletet parancsoló baloldali kritikai értelmiségi (akiket őszintén tisztelek) miközben a NPM “menedzserializmusát” kárhoztatta,” Tévedés. Az NPM el- és megvetése nem baloldali. Az európai közigazgatástudomány zöme, (a mainstream is!) a kezdetektől fogva éles kritikával kezelte. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a közpénzből finanszírozott, piacon alapon működtetett oktatásról, egészségügyről beszélni nem értelmetlenség. Ergo az elutasítása sem. Az egy másik kérdés, hogy az elutasításának konkrét programokba történő lefordítása mennyire állja meg a helyét tárgyi és eszmei értelemben.

  • Radó Péter 2011.10.06. 22:27 Válasz

    Misi, próbáltam rájönni, hogy milyen alapon nyilvánítasz valamit agitpropnak, még nem jöttem rá. Kornai esetében legalább is elég sommás…
    Azt gondolom tudjuk, hogy olyan, hogy “mindent maga alá gyűrő piac” már régóta nincsen, a kérdés már régóta finomszabályozásról, egyensúlyokról és hasonlókról szól. Ahol az állami piacszabályozás látványosan kudarcosnak bizonyul ott meg kell erősíteni, de ez nem írja felül a gazdaság alapvető piaci szabályait.(A piacifundamentaliták is elismerik hogy van olyan hogy market failure.) Olyan azonban van, hogy mindent maga alá gyűrő állam, és jól tudjuk hová vezet. Tehát igazad van, az egyetlen értelmes kérdés, hogy milyen piacgazdaságot akarunk magunknak.
    A NPM létrejötte pillanatától fogva kemény kritika tárgya volt, ennek ellenére sokáig ez volt a mainstream.

  • Szekszárdi Júlia 2011.10.07. 08:37 Válasz

    Gondolom, minden országnak olyan piaca (bankja, iskolája stb.) van, amilyet megérdemel. Nálunk a piac nem véletlenül vált szitokszóvá, holott egy tisztességes verseny, az értékek etikus egymáshoz mérése sokat használhatott volna az oktatásügynek is. Most mindenesetre nagyszerű és főleg népszerű ellenségeket lehet kreálni a bankárokból, bűnbakokat a kisebbségekből, de akár a pedagógusokból vagy az orvosokból, a vallástól elfordulóktól… a sor az aktuális igények szerint a végtelenségig folytatható. A jelenlegi hatalom maximálisan ki is használja ezt a lehetőséget alaposan megnehezítve a tisztánlátást, a valódi problémákkal való szembesülést.
    Úgy vélem azonban, hogy a piaci viszonyok átmenet nélkül történő rázúdítása –többek között – a tankönyvekre vagy a továbbképzési rendszerre rengeteg káros következménnyel járt, és az ennek nyomán is keletkezett káosz most éppen elegendő támadási felületet ad azoknak, akik most meg kívánják szállni az egész területet. Csak abban lehet bízni, hogy a reményüket vesztett embereket nem lehet elvakítani az üres jelképekkel, az alkotmány asztalától a nemzet kenyeréig, hiszen a többség a mindennapokban éli meg a nehezedő körülményeket.
    @Myári Mihály – Ez a baloldal-jobboldal meghatározás erősen túlhaladott már. Egészen más kategóriákban kellene gondolkodnunk!

  • Radó Péter 2011.10.07. 09:02 Válasz

    Juli, mindennel egyetértek, de elgondolkodtatott, hogy mit is jelenthet a piac “átmenet nélkül történő rázúdítása” a tankönyvekre, vagy bármire? Szerintem ebben részben volt átmenet, részben pedig ilyesmi nincs. Az átmenetet a tankönyvkiadásban az jelentette, hogy a piac felszabadítása után még elég sokáig a közoktatásban forgalomban lévő tankönyvcímek tulajdonosa a Tankönyvkiadó volt, monopóliuma tehát megszűnt, de monopol pozíciója csak lassan. Másfelől azonban a javak állami elosztása és a piac között nem igen van átmenet. A problémát nem ebben látom, hanem abban, hogy valódi piacfelügyelet, “fogyasztóvédelem” és hatékony minőségbiztosítás a legtöbb területen nem alakult ki. Például a tankönyvkiadással kapcsolatos kormányzati magatartást egyszerre jellemezte a piactorzító beavatkozás és egy szabályozottan működő piac feltételeinek kialakítására való képtelenség. Ennek ellenére, a sok egymással versengő tankönyvvel, képzési programmal, taneszközzel, stb. mindenki jól járt, már csak azért is, mert ezek fejlesztését többnyire az üzleti szereplők finanszírozták a saját kockázatukra.

  • Szekszárdi Júlia 2011.10.07. 11:02 Válasz

    Nagyrészt én is egyetértek Veled főleg abban, hogy a problémák legfőbb oka valóban a a valódi piacfelügyelet, a “fogyasztóvédelem” és hatékony minőségbiztosítás hiánya.Így azután nem feltétlenül a tankönyvek színvonala döntötte el a választást, hanem gyakran a kapható jutalék, tehát a verseny nem volt tiszta, a piac erősen torzult formában működött. Visszavonom tehát az “átmenet nélküli” jelzőt. Ha valóban abban lettek volna érdekeltek az iskolák, pedagógusok, hogy szabadon kiválaszthassák az igényeiknek legmegfelelőbb taneszközöket, a folyamat kedvezőbben alakulhatott volna. Ami a továbbképzések kérdését illeti, abban korábban, legutóbb a szakmai szolgáltatások államosításáról szóló bejegyzésben többször esett szó.

    Az itt felvetett konkrét kérdésektől függetlenül őszinte csodálattal adózom Neked, hogy ilyen józan érveket voltál képes megfogalmazni ezzel az egész őrülettel szemben.

  • Kovács Attila 2011.10.15. 14:33 Válasz

    Kedves János!
    Akkor lássuk a medvét!
    1. Egy sor dunántúli iskola átjátszása egy gyanús és csúfosan megbukott alapítványi vállalkozásnak, az nem a piacról szólt? Hanem
    miről? A Lep-Kóka-Magyar Bálint-féle sulinetes Pc manipulációk , kakaóbiztos számitógépek és a digitális tábla akció az nem a piacról szól? A Nemzeti Tankönyvkiadó átjátszása Erőséknek az miről szólt? Az altruizmusról?
    2. Hogy is állunk pl. a kiszervezett iskolai/óvodai étkeztetéssel, a karbantartásokkal, a tanintézmények fenntartásáért felelősök munkájával, a tankönyvekért átutalt összegek másra költésével?
    3. Ezek szerint a szülők által kiválóan nevelt gyerekeket az iskola neveli át drogozó/balhézó/bulizó/tanárverő/szemtelen, stb. kamaszokká?
    Az önkormányzatok laikus vezetői/testületei által kinevezett igazgatók és az általuk alkalmazott és fiskális okokból a javarészt alulfizetett “hivatalnok” típusú tanerőkből kiválasztva fene mód szakszerűen kezelték eddig a problémákat, nemde? Ezen csak ronthat ugyebár, ha ezt az oktatási kormányzat veszi a kezébe?
    4. a célhoz fűzött kommented csak a probléma szőnyeg alá seprése. Vajon miért baj az, ha felhivják rá a figyelmet, hogy a tanulóknak nemcsak jogaik vannak, hanem kötelességeik is?
    5. háát igen, keményen fel kell késziteni őket, hiszen jó 10-12 év hiányosságait kellene bepótolni pár hónap alatt! A magas szintű érettségi követelményekre örök érvényű példám a 3 év előtt matek feladatok egyike: ha egy fél kiló narancs 150 forint, akkor 300 forintért mennyi narancsot lehet venni? valami 4 vagy 7 pontot ért a felelet! Tessék szíves lenni összevetni a mostani érettségi követelményeket – akár az emelt szintűekét is – a 30-50 év előttiekkel! Amikor pl. irószereken, vonalzón, szögmérőn, trigonometria táblázatokon kívül mást nem lehetett bevinni a vizsgára, nemhogy azt amit ma! Na ja a tudást a fejben, mig ma a 2-est a segédeszközökkel simán el lehet érni!
    6. csúnya csúsztatás! A hazai kompetenciafelmérések (hogy a nyavalya törné ki azt is, aki ilyen fogalmakat kitalált!) azért olyanok amilyenek, mert a nyugatról átvett oktatási/nevelési szemlélet ott is érleli a torz és mérgező gyümölcseit! Persze, hogy lépést tartunk velük minden rosszban!
    7. no igen, még szép hogy a liberális szemlélet legalább a zenei és képzőművészeti oktatásnál elismeri a tanulók veleszületett képességeit ( s nem akar minden áron botfülűekből és két balkezesekből zenészeket és képzőművészeket faragni)! De a természettudományos órák csökkentésével bezzeg az ebben tehetségek gondozását szinte kizárólag az elit gimnáziumokra korlátozták az utóbbi évtizedekben.
    8. a pedagógusok presztizse és hivatástudata nem a fizetésük függvénye! legfeljebb a hivatalnok szemlélet alapján! Attól nem lesz sem rosszabb, sem jobb és megbecsültebb tanár valaki, mert többet/kevesebbet keres!
    9. ha a hatóság szakmai alapon ellenőriz, akkor annak is jó hatása van az ellenőrzöttek munkájára és képes kiszűrni az alkalmatlanokat.
    10. jós is vagy? Mellesleg, a gazdag települések és Bp-i kerületek kivételével szinte mindenütt n-ik az oktatásügy a finanszírozás területén az önkormányzatoknál. Ez miért jobb a centralizáltnál?
    11. s itt egy osztályfőnök pl. mennyi hivatalnoki munkát kell végezzen? muszáj az legelrettentőbb példákkal igazolni azt, hogy mi jaj de frankón állunk (Magyar Bálint, Pokorni Zoltán és Hiller István sikeres tevékenységének köszönhetően)?
    Mi lenne, ha megvárnátok, hogy hogyan működik az új koncepció és csak utána jönnétek az öv alatti ütések helyett az érdemi kritikával?
    Pont ez a túlburjánzott oktatáspolitikai szakember (??) bázis az, amely a legtöbbet ártott a hazai oktatásügynek az utóbbi két évtizedben! A mindenkori megmondóemberek kórusa! Csak sajnos, hamisan énekelnek!

  • Setényi János 2011.10.15. 15:10 Válasz

    Kedves István,

    ez így egy zagyvaság, de megpróbálok rendezetten reagálni:

    (1)A jelzett példák a korrupcióról szólnak. A piac az nem korrupció, csak Hoffmann Rózsa mossa össze – tudatosan – a kettőt. A korrupciót le kell leplezni és meg kell büntetni (a kádéenpés és fideszes korrupciót is persze). A piac nagyon jó dolog, pl. új és használt autót lehet venni és nem kell 15 évet várni egy Wartburgra.
    (2) Ezek csúnya, korrupt és büntetendő dolgok. De mivel honfitársaink – hagyományosan – jól tűrik a korrupciót, nem értem, hogy kitől kérdezed ezt? A korrupt szoclibektől, a korrupt kádéenpésektől vagy a korrupt fideszesektől?
    (3) ???
    (4) Az nem baj, szerintem is együtt járnak a jogok és kötelességek.
    (5) Az érettségi követelmények összeállítása az OFI-ban folyik. Beszélned kellene az ottani szakemberekkel, érdekes dolgokat mondanának.
    (6) A PISA-eredmények szerint a nyugati államok egy része (pl. Finnország)nemcsak lépést tart az ázsiai diktatúrák tanulóinak jó eredményeivel, hanem ezt nyitott, szabad légkörben, a tanulói igényekre odafigyelve teszi. Nem kellene tőlük tanulni?
    (7) Itt sok minden keveredik. A természettudományos órák számát lehet növelni, de ettől még senki sem fog fizikát és kémiát tanulni. A természettudományos oktatás gyenge pontja – PISA-kutatásokból tudjuk – az, hogy Kelet-Európában nincs pénz tanórai kísérletezésre. Így az egész unalmas, száraz elmélet marad. magyar Bálint ezen úgy próbált segíteni, hogy egy lengyel természettudományos programot vásárolt, ahol a tanulók legalább filmet követhetik a kísérleteket. Több, mint a semmi….
    (8) De. A biztos megélhetés egy idő után nyugalmat teremt, ami a rendes munka alapfeltétele. Honfitársaim 90%-a azért acsargó és egymás húsába maró félőrült, mert nem tud megélni a fizetéséből és fél a jövőtől. Ettől a létbizonytalanságtól agresszívek, fröcsögőek és pusztítóan negatívak.Két óra autóútra, Ausztriában, Szlovéniában már más a légkör, egy-két fokkal jobb. Mert nyugalom van és mindenki a dolgát végzi.
    (9) Nem, ellenőrzéstől még semmi sem lett jobb a világon, de nem is az a célja. Az ellenőrzés a szabálytalanságok kiszűrésére hivatott. Javító hatása az értékelésnek van (ami nem ellenőrzés) ha egységes állami követelmények alapján zajlik. Követelmények persze elsősorban a tanulói teljesítményre vonatkozhatnak, mert annak van értelme. Lesznek ilyen követelmények? A törvénytervezetben nincs ilyenre utalás.
    (10)Nem vagyok jós, adatokat látok és elemzek – ez a munkám. Az elmúlt két évtizedben önkormányzati költségvetések átlagosan 60-80%-a ment oktatásra. Ez kevés?
    (11) Egy osztályfőnök nagyon komoly munkát végez, és azt dokumentálni kell. A jelenlegi iskolai munkaszervezetben (felső tagozattól) ő látja egyedül együtt az osztályt, mindenki más csak tantárgyakat tanít a gyerekeknek.
    (12) Megvárni az új koncepciót? Itt most n kérdeznék. Kedves István, említetted, hogy évtizedek óta tanítasz. Most így visszagondolva, hogyan látod a szocializmus évtizedeit? Éreztél akkor olyat, hogy elnyomás?
    (13) A szakemberek gyűlölete jellegzetesen lázadó, forradalmi mozzanat. Általában olyan elképzelés rejlik mögötte, hogy az élet egyszerű, a dolgozó emberek is elboldogulnak a vezetéssel és feleslegesek az általad említett “bölcsészkedők”. Mint a gyárak államosításakor, amikor párthű szakmunkásokat neveztek ki igazgatóknak. Az ilyen korszakoknak valahogy soha nem lett jó vége.

  • Kovács Attila 2011.10.15. 16:59 Válasz

    Bocs, de itt egy fatális kettős félreértés esete áll fenn!
    1. Én Péternek válaszoltam, csak tévesen neked címeztem (nem tudom miért);
    2. Te meg Istvánként aposztrofálsz, miközben Attila vagyok!-:))
    Ami a válaszaidat illeti,először a 12.re: nos gondolom 28 évnyi közoktatásbeli (minden szintű!) és 20 évnyi egyetemi oktatói munka elég rátekintést nyújt számomra a témára! Nos, az átkosban az osztályban és az általam vezetett iskolánkívüli tevékenységeken (látogatások, kirándulások, táborozások) csak az történt amit én akartam, senki sem szólt bele. A többi területen meg persze olyan volt a rendszer számomra is, mint a többi nem favorizált számára.
    13. Az a különbség, hogy jobb eset volt ha gyakorlati szakembert neveztek ki, mert akkor ment a munka az illető gyárban, az volt a baj, amikor városi lumpenekből lettek tsz elnökök és tanácselnökök, valamint falusi bunkókból gyárigazgatók! Csak köztetek és a gyári szakik közt az a különbség, hogy ők legalább dolgoztak a gyárban, a termelésben, ti viszont nem igen tanítottatok az egyetemi gyakorlatokon kívül. Így azután meglátásaitoknak olyan jellege van, mint amikor a vak vezet világtalant!
    11. a 28 évből, jó 25-ben osztályfőnök is voltam. ismertem valamennyi nebulót szögről-végről, a szüleiket is, életkörülményeiket is. Voltak persze feljegyzéseim is, de az volt a lényeges ami a fejemben volt róluk! Megette a fene az egészet, ha csak írásban lehet dokumentálni az elvégzett nevelőmunkát! No ez is koncepció eltérés kérdése köztünk!
    10. Önkormányzata válogatja!
    9. De bizony, nem lehet mindent a lelkiismeretre bízni! Az ember már csak olyan fából van, pláne ha százezrekről van szó!Ezen az alapon a gyárban sem kell minőség ellenőrzés, s adóhatóságok sem kellenek, hiszen mindenki a legjobb tudása szerint dolgozik meg a fizetéséért és adót sem csal! Nem vagytok egy cseppet naivok? Egy jó szakember/tanfelügyelő ha elégé tapasztalt, rögtön rájön ha megrendezett órát akarnak eladni neki! S tud következtetni a tanár minden mozdulatából, szavából! Az igazgató meg – pláne ha más szakos – már kevésbé!
    8. Ha a honfitársaink alig tudnának megélni a fizetésükből, akkor 1000 személyautóból min. 800 nem csak a vezetővel furikázna az utakon, akkor nem lenne sok háznál 2-3 autó, minden szobában tv, nem rohadna el a kertvárosokban a földön a megtermett gyümölcs, nem lenne akkora a fogyasztás, stb. Szegénység általánosan a háború utáni két évtizedben volt, nem most! Most legfeljebb a vágyaink és a lehetőségeink közt van szakadék a Lajtán túliakkal összehasonlítva! S ez alól a pedagógusok sem képeznek kivételt! Még nem találkoztam olyan elhivatott kollegával, akit elsősorban a fizetése és nem a munkája érdekelt volna! Az ellenkezőjével annál gyakrabban, azoknál akiket csak a valós/vélt előnyök vagy a kényszer vitt erre a pályára!
    7. hagyjuk már a francba a PISA_t! ezt nem a mi oktatási-nevelési rendszerünkre, örökségünkre szabták, hanem az angolszász modellre! Az meg mese habbal, hogy egy felkészült fizika/kémia/biológia tanár nem képes megfelelően szemléletes órát tartani csak ha a legmodernebb ketyerék állnak a rendelkezésére! Ezt csak Magyar Bálint meg te gondolhatjátok! Először is, a kisérlet nem öncélú, akkor szükséges, ha helye van az órán! Másodszor, minden osztály heterogén abból a szempontból, hogy a tanuló érzékszervei közül melyik a legaktívabb, melyikkel tudja legjobban asszimilálni az órai tananyagot! Egy auditiv típusúnak mind mutogathatsz amit akarsz, ő főleg a szóból ért! A vízuális típus viszont tényleg látni akarja a jelenséget, hiába próbálod festőien leírni neki!S az osztály rossztanulói pedig főleg azért azok, mert ők kézbe véve szétszedve/össze szerelve mindent (manuális típus), asszimilálnak ismereteket! DE ilyenre a szerencsétleneknek alig van lehetőségük. Viszont lehetnének kiváló kétkezi szakik, értő vezetők irányitásával.A Magyar Bálinti példád sem nekik szólt, hanem a vizuális típusúaknak. A természettudományi órákon tényleg nehezen meg kell dolgozni az eredményért, csak hát nem kellene hülyíteni azzal a gyerekeket, hogy a tanulás jó/élvezetes, hanem azt tudasitani bennük,hogy szükséges! A szüleik sem puszta élvezetből dolgoznak a munkahelyükön – bár élvezhetik is! – hanem szükségből! Ugyanis nem tanulni jó, hanem tudni! A tudásvágyat kell kialakítani a gyerekekben minél hamarabb, a többi már szinte magától megy. Csak nem szabad kiölni belőlük! DE sok alkalmatlan tanár pont azt teszi!
    6. Vannak nekünk jó hagyományaink, amelyek ránk vannak szabva, nem kell értük a szomszédba menni! Az meg kész röhej, hogy a szekér húzza a lovakat! Nem a melós szabja meg a gyár termékeinek listáját és azok gyártási módját, s nem a beteg dirigálja a sebészt az operáció alatt, vagy nem ő íratja fel a gyógyszereit, ahogy a vacsorát rendelné meg a főúrnál! Így nem a tanuló akarata/vágyai kell megszabják a tanítás menetét/anyagát/célját sem! Az iskola nem egy demokrácián alapuló intézmény! Mert ha igen, akkor megette a fene! Bármi történhet benne, csak eredményes oktató-nevelő munka nem! Ld. a HÖOK-ok kapálózását túlméretezett jogaik megnyirbálása ellen!
    5.Nem vagyok kíváncsi az érdekességeikre! Tönkretették az érettségit is. S vele együtt a felsőoktatást is!
    4.OK!
    3. Olvasd el Péternél a 3. pontot! Arra írtam!
    2. No igen, szét lehet kenni a felelősséget, csak hát a kiszervezést a kormányok erőltették rá az ÖK-ra s nem most, hanem 2002-után, de előtte is már 94-től!
    1. Igazad van, csak piac nélkül nincs korrupció! Ugyanis a piac az áruk forgalma! ha nincs árú és pénzbeli értéke, akkor mitől lenne korrupció? Nem az eső után köpönyeg elv a hatékony, hanem a korrupció megakadályozása! Nem kell neki teret nyitni, ott is ahol nem lenne muszáj! A liberálisok örök szlogene, hogy az állam nem jó gazda, hamis állitás.

  • Radó Péter 2011.10.15. 18:54 Válasz

    Attila, attól tartok Jánosnak igaza van, amit írsz az egy strukturálatlan indulat-zagyvalék. Annak viszont koherens, a békebeli államszocializmus pártbürokratáinak egyszerű utcai politizálása. (Manapság ezen a színvonalon már csak a kormányzó párt vezetői és szóvivői beszélnek közpolitikáról.) Ez a mondatom persze nem volt több az általad szinte minden mondatban alkalmazott üres minősítgetésnél. Most, hogy megkóstolhattad az általad alkalmazott nyelvi eszközök ízét be is fejezem a neked szóló választ, Jánossal ellentétben nincs türelmem a blog többi hozzászólójához méltatlan színvonalon diskurálni.

    Azonban mindenki más számára szeretnék kiemelni egy nagyon tanulságos mondatot Attila utolsó hozzászólásából: “Nos, az átkosban az osztályban és az általam vezetett iskolánkívüli tevékenységeken (látogatások, kirándulások, táborozások) csak az történt amit én akartam, senki sem szólt bele.” A “liberális” (akármit is jelentsen ez) oktatáspolitikával szembeni legfőbb vád az, hogy “szétverte” a rendszert, “felborította a jogok és kötelességek egyensúlyát”, stb. Az Attilától idézett mondat azonban egy olyan korról szólt, amikor a rendszer lényegében semmilyen elvárást nem fogalmazott meg a pedagógusokkal szemben, akik tehát azt csináltak, amit akartak. Magyar Bálinttal tehát az új államszocialista jobboldalnak és nagyon sok pedagógusnak éppen az a problémája, hogy az ő nevével összekapcsolt “modernizációs összeesküvés” sok-sok évtized után először valódi elvárásokat fogalmazott meg a pedagógusokkal szemben. Mindegy, hogy ki mit gondol ezekről az elvárásokról, a lényeg a változtatás és teljesítmény kényszer, aminek érvényesítésére az első bátortalan kísérlet a korábbi “nyócév” oktatáspolitikája volt. Hoffmann Rózsa pedagógiai populizmussal és államszocialista restaurációval nyakon öntött legfontosabb üzenete a felmentés: mi kézbe vesszük a dolgokat és nem hagyjuk, hogy laikusok beleszóljanak abba, amit csináltok – akármi is az. Mindezekért tehát azt gondolom, hogy illúzió lenne azt várni, hogy pedagógusok nagy tömegben utasítják vissza a hoffmanni ajánlatot. Talán majd ha a vásárlóerejük a hetvenes években élvezett jövedelem színvonal alá esik…

  • Setényi János 2011.10.15. 20:42 Válasz

    Kedves Attila,

    az Istvánért elnézést. Azért én válaszoltam, mert én egy türelmesebb ember vagyok, mint Péter. De ez a dolog tényleg kifut, valódi párbeszéd nem alakult ki közöttünk. Furcsa olyan kirohanásokat olvasni, amely pontonként a személyes sértegetésemet tartalmazza. Ugyancsak megütközést kelt bennem, hogy 20 év egyetemi oktatómunkával gondolkodás és intellektus-ellenes kirohanásokat fogalmazol meg. Ha a szakértőknél jobban látod a dolgokat, hol olvashatjuk ezeket a gondolatokat?

    Azt gondolom, hogy az általad leírtakat sokat gondolják, érzik így. Ezért az üzenetváltásunk nagyon jó lesz kordokumentumnak. Döbbenetes, hogy 40 év diktatúra után nem jelenik meg számodra alapértékként a szabadság. Az ilyen országok sorsa a lecsúszás, és persze nincsenek áldozatok, minden ország megérdemli a sorsát.

    Neked erőt, egészséget kívánok a további évekre.

    Setényi János

  • Kovács Attila 2011.10.16. 05:33 Válasz

    Kedves János!
    S a Péter miért olyan morcos? Csak a saját véleménye vagy a hozzá hasonló lehet kedves számára?
    Szó sincs személyes sértegetésről, egy társadalmi jelenség kritikája volt. Akinek nem inge…..
    Nem a gondolkodás, s nem az intellektus elleni kirohanás, hanem a szószátyárkodás, az okoskodás, a “mindent jobban tudás” kritikája. Az hogy egyesek kinevezik magukat szakértőknek, olyan területen, amelyet nem is műveltek, vagy csak rövid ideig, az kortünet, de nem kötelező szeretni, nemde?
    A szabadság érték, de nem a mindenáron s minden aló való “felszabadulás “, mert az már szabadosság és ez az egyik rákfenéje a mai oktatásügynek. Sajnos a mi országunk már áldozata annak, hogy ez a fajta szabadságigény elharapózott benne. De mivel ezt ránk kényszerítették egyesek, biza nem érdemeljük meg a sorstól.
    Eléggé meglepő számomra, hogy – s ezt hosszú évek óta tapasztalom – hogy érdemi párbeszédre nem vagytok hajlandók, kivéve az egymást körüludvarló s egymásétól csak árnyalataiban, de lényegében azonos véleményekkel vagytok hajlandóak “vitába” szállni! A tényleg kritikusokat lesepritek és megszólaltatóit megpróbáljátok lejáratni, elmaradottnak, hozzá nem értőnek feltüntetni!
    Nem állítottam soha, hogy másnál jobban látok valamit, legfeljebb azt, hogy másként! Az meg hogy ki miben szakértő, azt ne firtassuk. Az oktatásügynek alkalmas és hivatástudatú pedagógusokra van szüksége s nem minden lében kanál “szakértőkre”! Jól láthattuk az utóbbi évtizedekben, hogy ez a “szakértelem” hova vezetett! Szerintetek mégis ki a hibás azért, hogy az oktatásügy oda jutott ahova? Nem a “szakértők”, akik a szakadéknak vezették?
    Próbáltam volna én vagy más ténylegesen a katedrán levő pedagógus veletek ellentétes véleményeket megjelentetni valahol, rögtön szétcincáltátok volna – ahogy engem is kitámadtál már a másik blogban is – ahogy teszitek most is Hoffmann Rózsával és csapatával!
    Az nem szabadság, hogy csak az egyik félnek szabad minden, a másiknak meg semmi! Biza, biza, kordokumentumként mutogathatjátok a hozzászólásaimat. De csak mutogathatjátok, mert érdemben cáfolni nem tudjátok. Ahogy a készülő közoktatási és felsőoktatási törvénnyel is csak akadékoskodni tudtok, blamálva minden célkitűzésüket. A társadalomnak nincs szüksége Mohácsi-féle falvédőkre, Gallóné-féle szakszervezeti vezetőkre, Magyar Bálint- szerű “szakértőkre”. Az oktatáshoz értő szakemberekre viszont igen, de azok nem ti vagytok!
    További jó munkát – de lehetőleg nem az oktatásügy közelében – és jó egészséget kívánok a jövőre nézve.
    Kovács Attila

  • Kovács Attila 2011.10.16. 09:03 Válasz

    Péter!
    le vagyok nyűgözve gondolataid mélységétől és színvonalától! 48 éve mikor elkezdtem pályámat még nem létezhettél s és ez nekem örökre hiányérzetet okoz, hiszen nem részesülhettem tanácsaidból! Az aki Magyar Bálint szociológus oktatásügyi ámokfutását úgy képes értékelni, hogy az valódi elvárásokat fogalmazott meg a pedagógus társadalommal szemben, azzal tényleg nincs mit és miről vitatkozni!
    Üdv
    U.i. csak kérdem, ez a blog valamiféle kakaóbiztos lelki menedékhely akarna lenni a vesztüket érző, liberális oktatásügyi szellemiséggel beoltott, elfuserált, oktatásban dolgozó “hivatalnokok” és fellegekben járó széplelkek számára? Zsák a foltját…vagy fordítva?

  • Setényi János 2011.10.16. 10:29 Válasz

    Kedves Attila,

    ez ezen a nyelvi, érzelmi és gondolati színvonalon nem megy. Köszönjük a hozzászólásaidat, és ezt a témát részünkről lezártuk.

  • Kovács Attila 2011.10.16. 10:51 Válasz

    Kedveskéim!
    Részemről is le van zárva!
    Mit is vitathatnék meg két olyan “szakemberrel” akik együttesen tanítottak iskolában kereken egy évet, ráadásul egyiküknek pedagógusi képzettsége sincs!(az egyetemeken tartott előadások nem számítanak, hiszen nemrég a 8 osztályt végzett, stadionjáról és adócsalásáról elhíresűlt akasztói juhász is tartott előadást a Corvinuson!). Viszont ahogy láttam a kft-étek igencsak vastagon részesedett Magyar Bálint és Hiller alatt az OM és társintézetei emlőiből! Nem is vagytok ti elfogultak nemde? DE minek ez a blogotok, ha elhajtjátok, aki eltérő véleményt mer megszólaltatni? Ez is önreklám?
    Az már csak hab a tortán, hogy olyasmibe is ütitek az orrotokat mint a természettudományok tanitása/oktatása. De hát a mi liberálisaink mindenre képesek, nemde, Sajnos bizonyitoták is!
    na adieu szakikák! Remélem a mostani kormányzat a körmeitek alá fog nézni ezután!

  • Szekszárdi Júlia 2011.10.16. 14:28 Válasz

    Kedves Attila! Nem lehetne indulatmentesebben? Szerintem van, amiben igaza van (nem mindenben): saját tapasztalatai alapján mond erősen szubjektív ítéletet szakmánk valóban gyászos helyzetéről. Az aktuális állapot nem írható le fekete-fehéren, a dolgok ennél sokkal bonyolultabbak.Az utóbbi évtizedek, a rendszerváltás utáni időszak nem váltotta be a hozzá fűzött vérmes reményeket az oktatás területén sem. Most higgadt helyzetelemzésre és nem bűnbakkeresésre lenne szükség, mert így nem juthatunk előre. Az Oktpolcafé két szerkesztője (mindketten felkészült és tisztessséges elméleti szakemberek), nyilván más aspektusból néznek rá ugyanarra a dologra, mint amiből egy iskolában tevékenykedő pedagógus. De éppen arra lenn szükség, hogy a különböző nézőpontokat képviselők szakmai diskurzust folytassanak, ne egymást hibáztassák, és főleg ne fenyegetőzzenek, mert az sehová sem visz. És még valami: ne engedjük a diskurzust politikai, főleg pártpolitikai síkra terelődni, mert akkor tovább torzul az egész, és a világon semmi nem lesz jobb! Pedig, úgy vélem, Maga is azt szeretné, hogy valahogyan kikászálódjunk a jelenlegi mocsárból.

  • Prenner Zsuzsanna 2011.10.16. 14:46 Válasz

    Kedves Attila!
    Hozzászólása utóiratában feltett kérdésre – mint a blog rendszeres olvasója – “ideidézem” Önnek az OktpolCafe indulásakor kelt blogbejegyzést: “Az eredeti OktpolCafe oktatásirányítóknak, oktatással foglalkozó politikusoknak és vezető szakértőknek nyújtotta a nyilvánvaló és kevésbé nyilvánvaló politikai és szociokulturális elkötelezettségektől mentes informális szakmapolitikai diskurzus lehetőségét. Ez a blog ugyanezt kívánja folytatni másképp: nyilvánosan és online. Az OkpolCafe értékek és vélemények tekintetében nem lesz homogén, nem kizárólag a saját közönségéhez szól majd. (Mi magunk is sokszor eltérő látásmódokat és stílust képviselünk majd.) Abban az értelemben viszont egységes lesz, hogy az itt megjelenő posztok közpolitikai szemüvegen keresztül és függetlenül értékelnek majd.”
    További kellemes, napsütéses vasárnapot kívánok Önnek: Prenner Zsuzsanna, tanár(25 éve), drámapedagógus, mediátor, közoktatási szakértő(szaki:))))

  • Setényi János 2011.10.16. 16:11 Válasz

    Kedves Juli,

    félreérted a helyzetet. Ő már nem egy indulatos gyakorlati szakember, hanem az 50-es, 60-as évek jellegzetes “munkáslevelezője”, aki fenyeget. Mint ilyen, persze érdekes.

  • Kovács Attila 2011.10.16. 16:32 Válasz

    Kedves Júlia!
    Az oktatást nem lehet kétféleképpen nézni! Mivel nem egy elméleti, absztrakt fogalomról van szó, hanem egy igencsak gyakorlatiról! Mellesleg, hogy lehet valaki jó elméleti szakembere annak , amit jó maga nem gyakorolt eléggé? Pont az elméleti “szakemberek” – mint Magyar Bálint is – tették tönkre az oktatásügyet, a kútfejükből kipattant, vagy máshonnan lemásolt ötleteik megvalósításával, mivel ehhez hatalom is társult. Pedig, a kutatásnak az a normális menete, hogy az alapkutatásban tevékenykedő kutatók elméletileg kidolgoznak elveket/módszereket/eljárásokat, majd azokat a gyakorlatban kikisérletezve megvalósítják, elfogadtatják és forgalomba hozzák. Ez pl. a gyógyszerek útja is a betegekig! Csak hát az oktatásban ugyanúgy nem lehet direktben az embereken kísérletezni, mint a gyógyszerekkel! Ebbe ugyanis a páciensek belepusztulhatnak! Minden új rendszert/módszert csak akkor szabad bevezetni, ha az 100%-ban ártalmatlan és hatékonyabb is az előbbinél.Nos az utóbbi 3-4 évtizedben,. – de főleg az utóbbi másfélben – teljesen meggondolatlanul vezettek be újdonságokat (az írás/olvasás
    tanításától a doktori iskolákig és a bolognai rendszerű felsőoktatásig)! Mert valaki itt/ott/amott úgy tapasztalta, hogy az ott és akkor milyen jó és milyen szép. S ezeknek a marhaságoknak az ebből élő elméleti szakemberek végig tapsoltak, halelujáztak, persze nem ingyen! A pártoktól/ideológiáktól meg azért nem lehet elszakadni, semlegesnek maradni, mert ezeket az agyalágyult ötleteket mindvégig az szdsz- nevű párt és a magát liberálisoknak nevezők erőltették rá az oktatásügyre! S azért sem, mert a javítás szándékéval, a dudva kitépésével, gyomlálásával és a jól bevált , eredményes módszerek visszahozásával a konzervatív ideológiával rendelkező KDNP és szövetségese próbálkozik. S nem véletlen, hogy ekkora az ellenállás ellene s ezt pont az eféle “elméleti” szakemberek szervezik és próbálják meg elhiteltelíteni minden eszközzel! Még mielőtt bármit is meg lehetett volna valósítani a gyakorlatban!
    Ha ki akarunk kászálódni a mocsárból, akkor a segítő kézbe kellene kapaszkodni s nem hagyni magunkat visszarángatni a posványba!

  • Kovács Attila 2011.10.16. 16:45 Válasz

    János!
    Nagyon féltitek a koncot! A franc fenyeget benneteket s elvbarátaitokat, csak éppen elege van a valódi pedagógusoknak azokból a marhaságokból amit kényszerrel rájuk tukmáltatok, a javulás igéretével! Nem orvosok vagytok, hanem kuruzslók! A magamfajta “munkáslevelezők” többezer diákot és hallgatót tanitottak meg a szakmánk alapjaira és titkaira, mellette valós és nemzetközileg is elismert kutatási eredményekkel.Nem azért keltem vitára veletek, hogy meggyőzzelek valamiről is, mivel óriási a felfogási különbség köztünk, hanem azért hogy az ide tévedőknek megpróbáljam megtisztítani a látását. Persze, hogy nem vagyok szívesen látott és örömmel leráznátok, a legváltozatosabb cimkékkel “bókolva”, ahogy azt teszitek is. No ez a fensőbbséges gőg, aminek nincs alapja tesz hiteltelenné benneteket! Nem vitáztok, hanem lesepritek a nektek nem tetsző érveket! Jellemző szdsz-es magatartás, Magyar Bálint apostolotok és elvbarátai is pont ezt tették/teszik. Csak ezzel a felfogással elképzelhető elvárni Hoffmann Rózsáéktól, hogy 2-3 év alatt rendberakják azt a romhalmazt amit a 70 éves közepétől sikeresen létrehoztak dicső elődeitek és ti magatok is!

  • Radó Péter 2011.10.16. 17:00 Válasz

    Juli, egyetértek Jánossal, nem lehet mindenhez a tiédhez hasonló empatikus megértéssel közeledni. A túlzott elvárásokba belefáradt és a változásokkal szemben ellenérdekelt, alulfizetett és a be nem tartott ajánlatokkal újra becsapott pedagógusok meggyőzése nemes és sok türelmet kívánó küldetés. A csak gyűlöletet fröcsögni képes megkeseredett embereké, akik gondolkodása megrekedt egy fél évszázaddal ezelőtti torz világ színvonalán értelmetlen és reménytelen feladat. Használjuk ezt a blogot inkább arra, amire való.

  • Kovács Attila 2011.10.16. 17:38 Válasz

    hahaha….látom ebben is tévedésben vagy! sikeres tanári/oktatói és kutatói pályafutást tudok magam mögött. Mi a fenétől lennék elkeseredett, legfeljebb attól, hogy a magadféle levéltárosok ekkora befolyással lehettetek az oktatásügyre! No de ennek szerencsére vége…..
    Mire való a blogotok? önfényezésre, önreklámra? mert vitára nem, attól futtok mint ördög a tömjénfüsttől…..helyette cimkéztek, jó szadeszes szokás szerint! No persze, az oktatásügyben Mo-on csak ti lehettek a menő manók! A mezei pedagógusoknak csak a hálás tapsoló közönség szerepét szánjátok?

  • szumurri 2011.10.16. 21:11 Válasz

    “sikeres tanári/oktatói és kutatói pályafutást tudok magam mögött”. Gratulálok. Kérhetnék egy linket a sikeres kutatói pályafutást alátámasztó publikációs listára? (Az egyszerűség kedvéért megegyezhetünk a Phys. Rev. igen, Acta Nihilica Provinciales nem elvben?)

  • Troll 2011.10.17. 13:25 Válasz

    Kovács Attila, próbáld meg felfogni, hogy feletted már eljárt az idő.
    A címkézést pedig a “magadfajták” szokták a legtöbbször művelni.

    Ja és csak a rend kedvéért: közöm nincs az SZDSZ-es rablóbandához, meg úgy általában az ú.n baloldalhoz sem.

Új hozzászólás írása