soma würfel software buy soma online buy carisoprodol Los Angeles

overdosis tramadol retard tramadol 50 mg tramadol hcl/apap 37.5-325mg

can u mix oxycontin and xanax generic xanax feeling sick after xanax

soma de numeros inteiros com fração soma muscle relaxant aq soma sf

what is xanax drug classification buy xanax online legally xanax helps pvcs

fotos vincci soma buy soma a soma de todas as arestas de um cubo mede 36

soma pavamana suktam buy soma online soma album song

can you take valium and advil pm together buy valium xanax librium valium

tramadol from us pharmacies tramadol 50 mg how much does tramadol cost for dogs

tramadol and neurontin together tramadol 50mg does tramadol show in a blood test

Megéri-e továbbtanulni?

Az elmúlt két-három évben egyre markánsabban figyelhető meg a Demján Sándor nevével fémjelzett gazdasági érdekcsoportok és a kamarai érdekképviselet oktatáspolitikai térfoglalása. Erős, egyszerű és egyértelmű üzenetek fogalmazódnak meg a betanított és szakképzett munkások hiányáról, a diplomás túlképzésről és a “termelőmunka” tekintélyének szükséges megerősítéséről. A felsőoktatás területére ez a vita a “diplomás túlképzés” toposzán keresztól hatolt be. Van-e felsőfokú túlképzés Magyarországon? A kérdés – adatok és némi szakértelem birtokában – csakis egy Zen szerzetes módján válaszolható meg, azaz “értelmetlen kérdésre nincs értelmes válasz”.

Egy korábbi bejegyzésünkben már bemutattuk, hogy Magyarországon 1990 óta a felsőoktatásban tanulók számának dinamikus növekedése (szakszóval expanziója) zajlott le. Azt is bemutattuk, hogy a növekedés sem nemzetközi sem pedig közép-európai összehasonlításban nem mondható kiugróan nagynak, inkább a “fontolva haladókhoz ” tartozunk.

Miért jelentkeznek a felsőoktatásba? A felsőoktatás cialis generic még manapság is igen nagy versenyelőnyt jelent a magyar munkaerő-piacon, annak ellenére, hogy sokan a felsőoktatás erodálódását, a felsőoktatási diplomák értékének drámai mértékű csökkenését vetik a felsőoktatási szereplők szemére.

A felsőoktatás belső megtérülési rátái (2006)[1] Forrás: Education at a Glance; OECD,2010; A.8.2. és A.8.4. táblázat

A diplomaszerzéssel kapcsolatos megtérülési elemzések szerint Magyarországon – nemzetközi és közép-európai összehasonlításban – mind a magán mind pedig a közösségi hasznok mérete nagy, azaz a helyzet kedvező. Tehát Magyarországon általában véve jó befektetés a továbbtanulás, nincs “diplomás túlképzés”.

A továbbtanulók azonban nem általában véve, hanem konkrétan, egyénként tanulnak tovább. Az egyének cialisonlinegeneric365.com szintjén a kép jóval árnyaltabb, és az expanzió kritikusai ezt a mozzanatot szokták hangsúlyozni. A diplomás munkanélküliség hazánkban tíz év alatt megháromszorozódott, és tavaly nagyjából 30 ezer felsőfokú végzettségű élt munka nélkül. A pályakezdők esetében az 1992-es szint tíz év alatt a négyszeresére emelkedett, azóta pedig stagnálás figyelhető meg. viagraonlinegeneric24 Az elmúlt négy évben a nem pályakezdő főiskolai végzettségű dolgozók közül estek ki sokan a munkaerő-piacról (2006-ban 10,3 ezer, 2010-ben 18,7 ezer fő), de az egyetemi diplomával rendelkezők száma is duplájára nőtt.

A diplomás munkanélküliség alakulás az elmúlt 20 évben. Forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat,

http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=stat_diplomas_pkezdo

A kérdés már csak az, hogy melyek azok a szakok, tudományterületek és képzési szintek (FSZ, Bachelor, Master, PhD), melyek a leginkább munkanélkülieket termelnek? Bár Magyarországon már működik a Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR), de árnyalt és sokéves tapasztalaton alapuló megállapításokhoz még talán nincs elég tapasztalatunk. A tanulásból a munkába való átmenetről – tekintélyes nemzetközi szervezetek által évtizedek óta kutatott problémáról beszélünk – ma már nem gondolkodunk egyenes és rövid útként. A rövid állásnélküliség, a korrekciók, megszakítások evidenciának számítanak a modern munkaerőpiacon. Munkaadóként naponta találkozom olyan munkavégzési formákkal, melyek korábban ismeretlenek voltak. Gondoljunk csak a gyakornokok és önkéntesek munkájának tömegessé válására. Kutatásokban résztvevőként megtapasztaltam, hogy a diplomázást követő 5 éven belül értelmetlen következtetéseket levonni az egyén aktuális helyzetéből későbbi munkaerő-piaci sikerére.

Az óvatosság azonban nem jelent lemondást az elemzésről. Némi betekintést kaphatunk a diplomás álláskeresők szerkezetéről.

Felsőfokú végzettségű álláskereső pályakezdők száma a keresett viagra otc állás FEOR-besorolása szerint. Forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat

http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=stat_diplomas_pkezdo

Az ügyintézői, felsőfokot nem igénylő, fizikai és más kategóriák masszív és növekvő jelenléte egy fontos következtetésre ad módot. A felsőfokú tanulmányaikat elvégzők egy része olyan gyenge (és alacsony presztízsű) tudással és kompetenciákkal lép ki, hogy előre elkészített álláshelyek híján azonnal válságosra fordul a helyzete a munkaerőpiacon. Itt is az történik majd tehát, ami a közoktatásban: a sokszínű, diverzifikálódott rendszerben már értelmetlen általában az iskolák minőségéről vitatkozni és pontosan meg kell jelölni azt a kört, amelynél az igazán komoly minőségi gondok találhatóak.

A fentiek egy türelmes és elemző megközelítéssel íródtak. A “gyökér-problémák” (Ishikawa) esetében azonban közpolitikai türelmünk véges. Személy szerint nyugtalanítónak tartom azt a tényt, hogy a Magyarországon felsőoktatásban tanulók egy jelentős részének (államilag finanszírozott férőhelyekre felvettek) semmilyen anyagi felelősséget nem kell vállalniuk tanulmányaik megkezdésekor, így a munkaerő-piaci kockázatot a társadalom (értsd mi) viseli helyettük. Ha gyengébben is, de cialis nyugtalanságunk érinti a félpiaci és fél-GMK jellegű költségtérítéses szektort is. De ez már egy későbbi bejegyzés témája lesz.


[1] Belső megtérülési ráta: a felsőoktatásban való részvétel plusz hozama; a bevétel és a ráfordítás arányából számolható; minél nagyobb az értéke, annál jövedelmezőbb az adott „projekt”. Az egyéni megtérülés a munkaerőpiacon érvényesített magánhasznot méri, a közösségi megtérülés a társadalom hasznát jelzi.

Hozzászólások:

  • Oláh Gabriella 2011.04.05. 15:38 Válasz

    Igen. Fontos a haszon, a hasznosság, természetesen… A kettő korrelációja vitathatatlan… :) Azonban van az egyén, az egyéni érdeklődési kör (anyagi helyzet stb.), gondolok itt például ezen elemzések értelmi szerzőjének érdeklődési körére is, természetesen, aki nyilvánvalóan ésszerűen és felelősen vezette le mindezt… Türelmesen is, igen… :)

  • Váradi Balázs 2011.04.05. 16:34 Válasz

    A fő állítással, hogy a tömeges felsőoktatás korában értelmetlen a diploma értékéről általában beszélni, abszolút egyetértek.

    Azért, a kákán is csomót:

    “…a Magyarországon felsőoktatásban tanulók egy jelentős részének (államilag finanszírozott férőhelyekre felvettek) semmilyen anyagi felelősséget nem kell vállalniuk tanulmányaik megkezdésekor, így a munkaerő-piaci kockázatot a társadalom (értsd mi) viseli helyettük”

    Ez így szerintem elég pontatlan, hiszen ők áldozzák fel (1) életük 3-5 évét, (2) a keresetet, amit közben kapnának, és (3) ők lesznek munkanélküliek.

    A kockázat oroszlánrészét még tandíj híján is ők viselik, mi, mint adófizetők, ehhez képest elég kicsit vállalunk át belőle.

    Itt szerintem inkább az információ-hiány és a tracking a baj: (1) (még?) nem mondjuk meg neki, mire számíthat a gyenge főiskolán szerzett kommunikációs diplomájával, sőt, hagyjuk, hogy félrevezessék, (2) effektíve arra használjuk a közösség pénzét, hogy rossz pályára állítjuk a diákot (pl. tömjük a rossz intézménybe a pénzt, és allokáljuk az államilag finanszírozott diákot) annak ellenére, hogy ugyanaz a pénz több hasznot hozna egy legalább közepes egyetemen. No meg a mindent-vagy-semmit, államilag finanszírozott-vagy-költségtérítéses rendszer igazságtalan és nem kellően ösztönöz.

  • Setényi János 2011.04.05. 16:42 Válasz

    Balázs,

    a pontjaid szerint haladva:

    (1) Információ? Igen, mondjuk meg.
    (2) Pénzpocsékolás? Igen, alakítsuk át a legsikertelenebb intézmények képzési kínálatát. Nagyobb baj esetén zárjuk be vagy olvasszuk be egy egyetemi integrációba.
    (3) A jelenlegi finanszírozási rendszer igazságtalan és nem ösztönöz? Így van, vezessünk be egy differenciált tandíjrendszert, a már létező diákhitelre támaszkodva.

    Egy ponton azonban árnyalnám a képet. A felsőoktatás eltömegesedésével – az ifjúságszociológia tanúsága szerint – megjelennek olyan hallgatói csoportok, akik a munkába állás elől menekülnek a felsőoktatásba (un. “moratóriumot” keresnek) és nem feltétlenül akarnak tanulni. Tehát van egy jelentős hallgatói csoport, akik a létező legjobb szabályozás ellenére sem kezelné befektetésként a tanulmányait. Én úgy gondolom, hogy nekik is helyük van, ha fizetnek vagy/és dolgoznak érte.

  • Setényi János 2011.04.05. 16:49 Válasz

    Függelék:

    A Demján-csoport és a kamara abban az értelemben valós problémáról beszél, hogy Nyugat-Európában a felsőoktatás expanziójával párhuzamosan kezdődött el a tömeges bevándorlás. Olasz, portugál, spanyol, majd török s délszláv bevándorlók (Németországban csak “vendégmunkások”) özönlöttek be, hogy pótolják a termelésből és szolgáltatásokból kieső (tanuló) fiatalokat.

    Mivel Közép-Európában a demográfiai folyamatok lehangolóak és a tömeges bevándorlás politikai tabu, az expanzió első szakaszának lezárultával a régió egészen különleges folyamatokat produkálhat majd (mint pl. az ifjúsági továbbtanulás “visszaszűkítése” a 80-as évek szintjére). Nem tudjuk hogy lesz, de hamarosan meglátjuk.

  • Szabó István 2011.04.05. 22:31 Válasz

    Nekem az lenne a véleményem erről, hogy a munkaerőpiaci igényeknek és az szakember-képzésnek valahol szoros kapcsolatba kellene lenni minden képzési szinten!
    Nem tudok rá sokkal jobb hasonlatot, mint a mezőgazdaságot!
    Nálunk szétverték a termelőszövetkezeteket, ahelyett, hogy a bankok (1990-2000-ig) rendbetételéhez (konszolidációjához) képest pár százaléknyi pénz ráfordításával megreformálták volna őket!
    Az oktatás is minden szinten romokban hever!
    Képeznek ezrével falusi-vendéglátót, gazdasszonyt…stb., vagy magasabb szinten jogászt, műszaki menedzsert, amire nincs is kereslet a munkaerőpiacon!
    Nyilván az iskoláknak elemi, létérdeke minden ilyen felesleges képzés folytatása, de nem lehetne ezt valahol fentről vezérelni?
    Nem istentől elrugaszkodott gondolat az sem talán, hogy a munkaerőpiacra képezünk minden képzési szinten szakembereket!
    Ezt pedig ilyen kaotikus állapotok között nem lehet megvalósítani, csak egy fentről (kvázi nem demokratikus) irányítással!
    Hosszú távon ez lenne mindannyiunk érdeke, vagy nem?
    A mi bőrünkre megy ez a káosz és az idő pénz! Jó lenne minél előbb felébredni!!

  • Radó Péter 2011.04.05. 23:22 Válasz

    Kedves Szabó István, én nem látom ennyire tragikusnak a helyzetet, ugyanis a felsőfokú végzettséggel kilépők döntő többségét a munkaerő-piac vidáman felszívja, a válság hatására a diplomás munkanélküliség nem nőtt komolyabban, mint más képzettségi kategóriákban. (Változatlanul lényegesen alacsonyabb, mint az alacsonyabb végzettségűek között.) Ami pedig a “rendcsinálást” illeti, az isten óvjon meg minket attól, hogy ezt az állam csinálja. A képzés és a munkaerő-piac közötti illeszkedést semmi sem biztosítja hatékonyabban, mint maga a piac: ha túlkínálat van bizonyos képzettségek esetében a munkaerő-piacon el fog veszni a korábbi bér- és foglalkoztatási előny és a fiatalok máshová mennek majd tanulni. (Az államnak kisebb korrekciókra lehet csak módja.) Ha viszont a piac működését azonosítja a káosszal, attól tartok el fogunk beszélni egymás mellett, én ennyi évvel a rendszerváltás után már nem szívesen kezdeném újra a tervgazdálkodásról szóló diskurzust.

  • Kovács István Vilmos 2011.04.06. 07:05 Válasz

    Kedves János,
    Azzal persze egyet lehet érteni, hogy az egyes szakokon megszerezhető végzettségek más-más elhelyezkedési esélyt biztosítanak, de sok más paraméter is számít. Ki, hol szerezte a végzettségét, milyen a nyelvtudása, fellépése, az ország melyik részén él. Az általad bemutatott pályakezdő munkanélküli adatok nem tudom, alkalmasak-e azokra a következtetésekre, amiket levonsz belőlük. Az alacsony presztízsű szakmák álláskeresőinek száma a “masszív növekedés” mellett sincs még a pedagógus vagy a mérnökök szintjén. Látni kellene, hogy milyen lenne ezeknek az embereknek az elhelyezkedési esélye, ha nem rendelkeznének felsőfokú végzettséggel, és ezzel együtt a társadalmi költségei is. Legalább ilyen fontos lenne a keresleti adatokat ismerni. A mérnökök esetében minden bizonnyal strukturális problémák vannak az elhelyezkedési gondok mögött. Pl. nem akkora bérrel, vagy nem ott kínálják az állásokat, ahol a pályakezdő szeretné, ezért kivár.
    Én erősen kételkedem, hogy a diplomás munkanélküliség még a te árnyalt megközelítésedben is megfontolásra érdemes megállapítás lenne. A magyar diplomások aránya még mindig drámaian alatta van a fejlett országokénak, és a hazai diplomások elhelyezkedési esélyei összehasonlíthatatlanul jobbak a legfeljebb középfokú végzettségűeknél.
    Sokkal nagyobb baj az, ahogyan a felsőoktatás a lehetőségeihez képest igen alacsony hatásfokon működik. Ez egyben egy további érv a finanszírozásban való hallgatói részvétel mellett. A hallgatók cinkosból igényes megrendelővé válása társadalmi érdek.

  • Oláh Gabriella 2011.04.06. 12:08 Válasz

    Bevallom töredelmesen, én ehhez az egészhez nem értek…
    Nem tudom, hol hogyan gazdálkodnak a rendelkezésre álló erőforrásokkal, stb… Csak azt látom, hogy (bár nem tartozik ide) pl. az egészségügy is egyfelől egyre inkább piacorientált, másfelől viszont egyre kevésbé az…

  • Setényi János 2011.04.06. 14:40 Válasz

    István,

    minden soroddal egyetértek. Az általam használt adatokból csak azt a rendkívül korlátozott érvényességű és óvatos megállapítást lehet levonni, hogy van a képzéseknek egy kisebb csoportja, ahol – munkaerő-piaci szempontból – “átverik” a hallgatókat. Látszólag felsőfokú tanulmányokat folytatnak, de a valóságban mindent kezdhetnek újra a diplomázás után. A megoldást én is a felelősség vállalásban (pénz) látom.

    Kedves Szabó István,

    én már éltem a diktatúra és a központi tervezés korában. Nem volt jó. Most – minden rendetlenség és korrupció ellenére – sokkal jobb.

  • Oláh Gabriella 2011.04.06. 16:40 Válasz

    Persze, a hallgatók hiányterületeken való továbbképzése társadalmi érdek is, gondolom én… Ha azonban ezek a területek nem kellőképpen megbecsültek, ne is várjunk senkitől efféle belátásra való hajlamot szerintem… Igaz, maguktól is rá fognak lassan jönni, mit érdemes tanulni, tanítani…
    Akiknek meg végképp nincs kilátásuk/rálátásuk a tanulási lehetőségekre, nem fognak fizetni a tanulmányaikért, tehát nem fognak továbbtanulni, ami egyébként nem olyan nagy baj, amennyiben szereznek egy jó szakmát (támogatással, illetve ingyenesen, hiszen az még egyelőre ingyenes, ha időben észbekapnak, feltétlenül…). A túlkorosaknak is támogatják még a szakmát egyébként…
    Csak ösztönzés kérdése minden…

    Na, csak azt akarom mindezzel mondani, hogy a felsőoktatás problémáját lassan megoldjuk, az önkormányzatokét viszont kevésbé… Persze, az is lehet, hogy fordítva lészen…

  • Szabó Tibor 2011.04.06. 23:21 Válasz

    Radó Péterrel és Setényi Jánossal értek egyet, az adatok azt mutatják, hogy a hallgatók érdeklődése nagyon szépen követi a munkapiaci trendeket, még úgy is, hogy az ingyenes felsőoktatás nyilvánvalóan erősen torzítja a hallgatók és a többségében közalkalmazott felsőoktatási dolgozók ösztönzését arra, hogy a dolgot cserekapcsolatként kezeljék. Ettől függetlenül az állam szerepe szerintem igazán izgalmas. Tulajdonképpen megfejthetetlen, hogy az állami támogatásnak és felügyeletnek mi a célja, azon kívül, hogy az igazán szegényeket, de nagyon tanulni vágyókat segítse. Ezt hazánkban alacsony hatékonysággal teszi, viszont fenntart csomó intézményt úgy, hogy évtizedek óta semmilyen megrendelése velük szemben nincs, ezért feltételezhető, hogy valószínűleg azért, mert mindenki más a felsőoktatási piacon nála informáltabb. Ha éppen van, az éppen felkészületlenségét igazolja, hiszen nem számokon, (fel)méréseken alapul (lásd felsőoktatási törvény koncepciójának tervezete), és kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy a hatékonytalan intézményeket ne váltsák le a hatékonyak. (vidékfejlesztés, integráció stb. címén). Az is elgondolkodtató, hogy ennyi végzett közgazdász ellenére szinte senki nem szól, hogy például a Széll Kálmán Terv államilag támogatott hallgatói létszámcsökkentése mégis milyen megfontolásokon alapul, vagy, hogy miért akarják erőltetni a műszaki-természettudományos férőhelyek növelését, miközben néhány képzőhely kivételével kifejezetten motiválatlan, és felkészületlen hallgatók választják ezeket a pályákat.
    Ettől függetlenül – úgy tűnik – , hogy a népek szeretik ezeket a reformokat, a felsőoktatás állami intervencióit, és az éppen regnáló kormányt soha nem kényszerítik eredményességi, hasznossági kimutatásokra, magyarázatra. Ennek fő okát leginkább abban látom, hogy a felsőoktatással foglalkozó értelmiség (vezetők, minisztériumi alkalmazottak, politikusok, diákvezérek stb.) is leginkább abból élnek, hogy valami (amúgy általuk) elrontott állami beavatkozásra találjanak egy újabbat, most már igazán jót… :-)

  • Nahalka István 2011.04.07. 07:39 Válasz

    Amit itt Szabó Tibor írt, azzal mélységesen egyetértek. Ezzel összhangban persze azzal is, amit több bejegyzésükben Radó Péter és Setényi János írtak. Úgy látom, hogy lényegében összeállt egy új felsőoktatás-finanszírozás (sőt, felsőoktatás-irányítás) kialakítását lehetővé tevő koncepció, amely alapvetően a felsőoktatás teljes önállóságára, a piaci törvények érvényesítésére, a valós képzési költségeket jelentő tandíjra, egy az esélyek társadalmilag elfogadott mértékű kiegyenlítését szolgáló ösztöndíjpolitikára épül. Természetesen sok minden átgondolandó lenne még, a magam esze után próbálok néhányat leírni:
    – Kialakítandó egy olyan rendszer, amelyben a diplomák összehasonlíthatókká váljanak. Egységességre nincs szükség (ma a KKK-k egységességet írnak elő a képzés tartalmát illetően, ennek szükségessége megkérdőjelezhető), a piac szabályozó szerepe itt is elég valószínűleg, ám a diplomások elhelyezkedése során a munkáltatók számára kellő információk szükségesek arról a végzettségről, amit a náluk elhelyezkedni kívánó szerzett. Nyilván itt elsősorban a felsőoktatási értékelési szisztémák kidolgozása és működtetése lehet egy alapvető kérdés, egy ilyen rendszer működtetése valószínűleg (de ez sem biztos) állami feladat lehet. Erre a résztanulmányok beszámítása (validáció) folyamata miatt is szükség van, részben azért, hogy egészséges, a piaci hatásokat is erősíteni képes fluktuáció legyen a hallgatók körében (más intézménybe való átmenetel).
    – A tandíj úgy nem működik, hogy a szülők vállalják a terheket, ezért egy a mainál is jelentősebb kölcsön szisztéma működtetése szükséges. Ebben sem kell részt vennie az államnak, itt a bankok piaci szerepének kell érvényesülni. Számomra nagy kérdés, hogy van-e, vagy lesz-e Magyarországon olyan helyzet, hogy az amúgy óriási, és nagyságban rendkívül különböző teljes képzési költségeket állni lehessen felsőoktatási kölcsönből. Itt hatástanulmányokra lenne nagy szükség.
    – Az ösztöndíjpolitika kialakítása, és érvényesítése megint csak komoly átgondolást igényel. Az ösztöndíj a tanulmányok elvégezhetőségét biztosítja, vagy valamilyen részt a tandíjból is? Sokszor felvetődik továbbá, hogy valójában a felsőoktatásban már nincs értelme a hátrányos helyzetűek támogatásának, mert a képzéssel kapcsolatos költségeik beépíthetők az általuk felvett kölcsönbe, amit majd később visszafizetnek a banknak a végzésük után. Igen ám, de ez nyilván a hátrányos helyzet meghosszabbítását jelentené sokak számára, illetve a döntéseiket befolyásolná. Ugyanakkor lennének olyan hallgatók is, akik ugyan kiváló családi háttérrel rendelkeznek, de vagy ők nem akarják igénybe venni szüleik segítségét, vagy más okok miatt nem kapják azt meg, tehát a felsőoktatásba belépve ők is hátrányos helyzetűvé válnak. Tiszta viszonyok kellenének, valahogy úgy, hogy a tandíjnak lehetőleg kicsi hatása legyen arra, hogy amúgy tehetséges, de ilyen vagy olyan okokból hátrányos helyzetű hallgatók negatívan döntsenek a továbbtanulás tekintetében.

  • Oláh Gabriella 2011.04.07. 11:28 Válasz

    “Tiszta viszonyok kellenének, valahogy úgy, hogy a tandíjnak lehetőleg kicsi hatása legyen arra, hogy amúgy tehetséges, de ilyen vagy olyan okokból hátrányos helyzetű hallgatók negatívan döntsenek a továbbtanulás tekintetében.”

    Igen, lényegében azt mondtam én is, hogy lassan nem lesz értelme továbbtanulni… Ott vannak pl. a nyelvvizsga-követelmények, melyek valahol tényleg fontosak… (Máshol viszont kevésbé…)

    A pszichoszociális fejlődés analógiájára:
    Először beetetnek, aztán megfingatnak (vagy megfosatnak, ahogy tetszik – itt elsősorban a szófosásra tessen gondolni…), ezután szaporodásra hajlamosítanak, majd a lappangás időszaka következik, miután pedig serdülni kezdünk, majd serdülünk, még mindig serdülünk, miközben fiatallá érünk, mígnem felnövünk, amire mindig is vágytunk, de mire bekövetkezne, inkább visszabújnánk oda, ahonnan előbújtunk…

  • Oláh Gabriella 2011.04.09. 16:29 Válasz

    Gondolom, mindenki érzi, mennyire együttérzek a felsőoktatási intézmények, illetve a felsőoktatás helyzetével… :) Az a szép ebben, hogy azokkal is együttérzek, akik nem mennek oda valamiért… Persze, azokkal is, akik mennek… :)

  • Pénzes Dávid 2011.04.09. 21:45 Válasz

    Nehéz bárki számára is elfogulatlanul írni a kérdésről (nekem sem könnyű). Így hát megpróbálok pontokba szedve árnyalni(!) a fenti írás egyes részletein és reagálni (leginkább árnyalni) néhány hozzászólásra is.

    Mindenekelőtt: a statisztikával kapcsolatban (különösen igaz ez a kérdezős felmérésekre, meg az állampolgári bevalláson alapuló „őszinte” bevallásokra) nem szabad elfelejteni, hogy hajlamos a torzításra. Erre egy példa: egy 10 éves fiúnak valószínűleg még nem lehet gyereke, egy 90 éves férfinak meg már valószínűleg nem lehet gyereke, ám a kettejük átlagának valószínűleg igen…

    1. „Van-e felsőfokú túlképzés Magyarországon?” A Zen mester szerint ostoba a kérdés, szerintem meg a Zen mester ostoba. Kétségtelen, hogy bizonyos szakmákban „túlképzés” van (és akkor most még finoman fogalmaztam). Ha megnézzük pl. a gyermeklétszám alakulását (területtől függetlenül), láthatjuk hogy csökkenő tendenciát mutat, így vélhetően iskolabezárásokra lesz szükség, vagyis pedagógusokat kell elküldeni. Hiába megy nyugdíjba számos pedagógus (még a 40 év szolgáltai viszony ellenére is) egy részüket nem kell pótolni, mert nem lesz annyi osztály (gyerek), hogy pótolni kelljen. (http://index.hu/chart/2010/11/23/a_diakokok_fogynak_a_tanarok_alig/). Ez természetesen máshogy fog jelentkezni Pest megyében, Nyugat-Dunántúlon, vagy Észak-Kelet-Magyarországon. A McDonald’s-be krumpli sütéshez nem kell történész diploma… Egy egyszerűbb példával megvilágítva: ha tudjuk (mert tételezzük fel, hogy tökéletes világban élünk), hogy évente országosan 100 matematikusra van szükség (pályaelhagyókkal, nyugdíjba vonulókkal, munkaerő-piaci igényekkel, külföldre vándorlással stb. együtt) akkor miért is kéne 10 000 matematikust képezni? Nem lenne elég 200 (biztos ami biztos)? – Természetesen a számok a példa kedvéért vannak, lehetne akár 158, vagy 129 is… kinek hogy tetszik. És még azt sem mondom, hogy kevesebb hallgatót kéne felvenni – de talán az alkalmatlanokat nem kéne hagyni az adott pályán tovább lavírozni, hanem közös erővel átirányítani egy számára megfelelőbb szakra/szakirányra (idealista felfogás tudom).

    2. „Tehát Magyarországon általában véve jó befektetés a továbbtanulás, nincs “diplomás túlképzés”.” – jó befektetés alapvetően igen, de (bizonyos szakokon) kétségtelen a túlképzés (hiába „csak” a fiatalok 17% szerez diplomát). A diplomások kb. 14%-a pályaelhagyással kezdi az „életet” és hát mi értelme is van diplomásokat képezni, azért, hogy eladó lehessen egy-egy boltban? Én tudok olyan PhD-vel rendelkezőről, aki könyvesbolti eladó. Kinek is volt jó befektetés a PhD-ja? Az államnak, aki nem „hasznosítja” a tudását (sem a közoktatásban sem a felsőoktatásban), a cégnek, aki nem fizette a PhD-t? De szintén nem tudja „lefölözni” a hasznot? Persze ettől még a statisztika szerint még mindig inkább a felsőoktatásnak az utánpótlása a doktori fokozat… http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/dokteletpalya.pdf – de a munkaerőpiac oldaláról nézve is megéri? Egyelőre úgy tűnik, hogy nem: http://nol.hu/belfold/lap-20081206-20081206-31

    3. „Az egyének szintjén a kép jóval árnyaltabb, és az expanzió kritikusai ezt a mozzanatot szokták hangsúlyozni.” – mint fentebb írtam a statisztika hajlamos torzítani. A Bp. vidék különbség (ellentét?) nem pusztán mítosz és legenda. Érthető, hogy eltérő az esélye egy a fővárosban diplomát szerezett hallgatónak, mint vidéken. De erről majd még később részletesebben.

    4. „A kérdés már csak az, hogy melyek azok a szakok, tudományterületek és képzési szintek (FSZ, Bachelor, Master, PhD), melyek a leginkább munkanélkülieket termelnek?” – ennek kimutatására szerintem alkalmatlan a DPR. Miért is? 1. vajon őszintén kitöltik-e (miért vallaná be valaki, hogy elrontotta, s idejében nem váltott szakot, vagy éppen beismerné magának, hogy aktuálisan rossz az élete), 2. egyáltalán kitöltik-e? (mennyi kérdőív érkezik vissza?), 3. ha valakinek van jó állása pl. tanító diplomával HR osztályvezető, vajon kiderülne belőle, hogy van-e kereslet a tanító szak iránt? 4. manapság még a szokásosnál is gyorsabban változnak a trendek. (lásd munkanélküliségi ráta: http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/03/01/foglalkoztatas/ – elég meredek…) Például én magam sem küldtem vissza a kiküldött kérdőívet (és még jó néhányan nem). Miért? Mert változni fog a képzés ennek hatására? Valószínű nem. A „rossz/felkészületlen” oktatókat (már akinek volt ilyen) eltávolítják? Valószínű nem. Persze az országos parlamenti/önkormányzati választásokon van tétje a részvételnek, hiszen sok minden eldőlhet azon, hogy hányan vesznek részt, de a DPR-ben való részvételnek milyen konkrét következményei lehetnek, lesznek a felsőoktatásra nézve?

    5. „A rövid állásnélküliség, a korrekciók, megszakítások evidenciának számítanak a modern munkaerőpiacon. Munkaadóként naponta találkozom olyan munkavégzési formákkal, melyek korábban ismeretlenek voltak.” – ez úgy vélem vitán felül áll, ám 10-20 év múlva az én diplomám mit fog érni ahhoz képest amit majd egy akkori 26-28 éves fog tudni? Semmit. S mához képest 50 év múlva az ő diplomája is semmit. Hosszú távon szerintem is jobban megéri az egyetem, ám ma „elkezdeni az életet” nehezebb mint akár 8 éve is. Ugyanakkor a legtöbb HR-es azt mondja inkább vállaljon el egy diplomás nem a diplomájának megfelelő munkát és kerülje, hogy 30 évesen legyen pályakezdő fiatal. A Kontra Műhely kitűnő tanulmánykötete a mai fiatalokról/lehetőségeiktől: http://www.kontramuhely.hu/

    6. „A felsőfokú tanulmányaikat elvégzők egy része olyan gyenge (és alacsony presztízsű) tudással és kompetenciákkal lép ki, hogy előre elkészített álláshelyek híján azonnal válságosra fordul a helyzete a munkaerőpiacon.” – ez elviekben igaz de ha pl. azt vesszük, hogy ha egy egyetem évente 200 „darab”, 110%-ban jól felkészített, kvalifikált, kitűnő közgazdászt ad egy országnak ám csak 10-re van szükség (lásd „tökéletes világ fentebb”), akkor 190 válságos helyzetbe kerül… pedig jó a képzése! Jók az oktatói, jó a kar, jók a számítógépek stb. http://www.fn.hu/hetilap/20100323/nagy_ut_elott – ma pl. megtehetik a cégek, hogy csakis az egyetemi diplomások közül válogassák ki a dolgozóikat, mert annyian vagyunk, mint a szemét (most nincs jobb hasonlatom) – függetlenül attól, hogy ki milyen minőségű képzést és/vagy szakos diplomát kapott és hol. http://karrierstarttop30.hu/ – a cikk alapját képző kutatás.

    Kétségtelen, hogy be kéne zárni számtalan felsőoktatási intézményt, de ki vállalja a felelősséget, hogy utcára tegyenek egyetemi docenseket, akiknek a gyakorlatban kéne bizonyítani az élethosszig tartó tanulást, átképzést amiről addig csak beszéltek…? Őket is vidáman felszívná a munkaerőpiac?

    7. „a sokszínű, diverzifikálódott rendszerben már értelmetlen általában az iskolák minőségéről vitatkozni és pontosan meg kell jelölni azt a kört, amelynél az igazán komoly minőségi gondok találhatóak.” – nem erre találták ki – eredetileg – a 2008-as finanszírozási átalakításokat? Oda jelentkeznek többen, ahol jó a képzés… ugyanakkor tény, lehet jobb a képzés Zalaegerszegen, inkább Budapestre, Pécsre stb. jelentkeznek a diákok (érthető módon).

    8. „Személy szerint nyugtalanítónak tartom azt a tényt, hogy a Magyarországon felsőoktatásban tanulók egy jelentős részének (államilag finanszírozott férőhelyekre felvettek) semmilyen anyagi felelősséget nem kell vállalniuk tanulmányaik megkezdésekor, így a munkaerő-piaci kockázatot a társadalom (értsd mi) viseli helyettük.” – ahogy fentebb írta Váradi Balázs is ez talán így nem igaz, én például inkább vele értek egyet. Ezelőtt 8 évvel korántsem ilyen volt a munkaerőpiac, de akár a 3 évvel ezelőtti szintet nézzük akkor sem.

    Akkor most még némi magyarázat, ahogy fentebb az elején ígértem.

    A statisztika, különösen igaz ez az országos átlagra sajnos erősen torzít – területi szempontból mindenképpen. Bp.-en termelik az ország GDP-jének 30-40%-át, ott él a lakosság 1/5-e. Ebből fakadóan ott egészen mások a lehetőségek (pl. két munka közti munkanélküli idő ott átlagosan 3 hónap vidéken 6 hónap). Budapest „torzító” (nem tudok rá jobb szót) hatása – szerintem – megbecsülhető és ennek alapján állítom, hogy nem is kevés (mindazonáltal szeretem Budapestet és semmi bajom vele).

    Az oktatók milyen felelősséget vállalnak? A diákok vállaljanak anyagi felelősséget és az oktatók? Ők csak kiállnak mondanak valamit és lelépnek a katedráról? Az oktatók/akkreditáció felelősségéről senki sem beszél.

    Diplomás túlképzés pedig van, mert hiába csak a fiatalok 17% szerez diplomát, ha csak 5-10%-ra van szükség a piac oldaláról nézve.

    Nem akarok populistának látszani, demagógnak sem ám egyelőre a barátaim ismerőseim ismerőseinek alig 1% igazolta vissza az országos átlagot.

    Remélem senkit sem bántottam meg, nem az volt a célom. Pusztán árnyalni szerettem volna a képet.

    Vajon ha fizetni kellett volna a képzésért a hozzászóló oktatáskutatók (akiket amúgy rendszeresen olvasok) vajon szereztek volna-e diplomát (mondjuk évi 150 ezer forintot mai áron)? És ugyanazon a szakon, mint amiből ma van?

  • Arató Gergely 2011.04.10. 10:35 Válasz

    Kicsit későn olvastam. Ami megfontolandó, a következő: a diákhitellel támogatott (vagy utólagosan fizetendő, ami majdnem mindegy) tandíj esetében nagyon komoly szerepet kap az, hogy a család, diák mennyire mer hitelt vállalni. Tehát bár a hitel látszólag kompenzálja a tandíj bevezetését, valójában mégis távol tartja a felsőoktatásból az alsó középosztályból jövő gyerekek, egyszerűen azért, mert nem a család tartalékok híján nem vállal akkora hitelt, még akkor sem, ha ez racionális lenne.

  • Oláh Gabriella 2011.04.10. 11:53 Válasz

    Az a baj ezzel, kedves Gergely, hogy nem tudni, mi a racionális döntés, amíg nem “racionalizálódik”, illetve nem racionalizáljuk, tehát nem realizálódik a dolog… Azt sem tudni, persze, mi reális, mi irreális manapság… Ezzel most nem valami okoskodó, “nesze, semmi, fogd meg jól…” izét akartam levezetni, dehát valahogy mindenhol ez érzékelhető általában, illetve nagy általánosságban…

  • Szekszárdi Júlia 2011.04.10. 13:03 Válasz

    Nagyon nyomott a közvélemény, és a hitelek utóélete sem ad biztonságot jelenleg. Több olyan fiatal is van a környezetemben, akinek komoly gondot jelent a diákhitel törlesztése. A diploma nem hoz automatikusan munkát, és ha munka akad is, a fizetésben ritkán van annyi többlet, hogy hiteltörlesztésre is fussa. A szülők , akiknek még a nagyrészt kisnyugdíjas szülőkről is gondoskodniuk kell, csak korlátozottan tudnak segíteni (ha egyáltalán tudnak). A diákhitelnek arról kellene szólnia, hogy azt felvéve a fiatal önálló pályára áll. Ez pedig nem mindig jön össze manapság. Tehát nehéz a címben feltett kérdésre válaszolni Távlatosan persze feltétlenül igen a felelet, de rövidtávon sokak válasza lehet hasonló Gabrielláéhoz. Kockázatos a döntés, akár az igent, akár a nemet választja valaki.

  • Oláh Gabriella 2011.04.10. 15:51 Válasz

    Nos, talán nem mindenki tudja, hogy pl. egy OKJ-s képzés mit takar… Mert én azt is olyannak látom, ami egészen korrekt módon illeszkedik a Bologna-rendszerbe… Legalábbis, annak alapján, amit olvastam a Bolognáról…
    Namármost: pl. bizonyos idegi működések hogyan kapcsolódnak a szociális asszisztensek képzéséhez? Talán úgy, hogy még ők maguk sem tudják, mik azok a szociális asszisztensek, nemhogy mások, ugye… Ez persze jó is, abból a szempontból feltétlenül, hogy ki-ki eldöntheti, hova akar szakosodni ebből a szakoktatásból, ugyebár…
    Egyébként lehetünk pszichológusok, szociálpszichológusok, szociológusok, esetleg politológusok, igen, szociális munkások is lehetünk, stb… Esetleg továbbképezzük magunkat ápoló-gondozó OKJ-s képzéssel… Az informatikusokról még szót sem ejtettem akkor… De lehetünk tanárok, jogászok, közgazdászok, stb…

  • Oláh Gabriella 2011.04.10. 16:15 Válasz

    Nos, talán nem mindenki tudja, hogy pl. egy OKJ-s képzés mit takar… Mert én azt is olyannak látom, ami egészen korrekt módon illeszkedik a Bologna-rendszerbe… Legalábbis, annak alapján, amit olvastam a Bolognáról…
    Namármost: pl. bizonyos idegi működések hogyan kapcsolódnak a szociális asszisztensek képzéséhez? Talán úgy, hogy még ők maguk sem tudják, mik azok a szociális asszisztensek, nemhogy mások, ugye… Ez persze jó is, abból a szempontból feltétlenül, hogy ki-ki eldöntheti, hova akar szakosodni ebből a szakoktatásból, ugyebár…
    Egyébként lehetünk pszichológusok, szociálpszichológusok, szociológusok, esetleg politológusok, igen, szociális munkások is lehetünk, stb… Esetleg továbbképezzük magunkat ápoló-gondozó OKJ-s képzéssel… Az informatikusokról még szót sem ejtettem akkor… De lehetünk tanárok, jogászok, közgazdászok, stb…
    Ja, de legfőképpen pszichiáterek lehetünk, s egyből be is zárathatjuk magunkat egy diliházba…

  • Oláh Gabriella 2011.04.10. 16:27 Válasz

    Ja, de legfőképpen pszichiáterek lehetünk, s egyből be is zárathatjuk magunkat egy diliházba… Még pénzbe sem fog kerülni, legalábbis nekünk… Ott aztán elmesélhetjük mindenkinek, mennyire döntésképtelenek vagyunk… Az alkalmazkodási képességünk is igen alacsony hatásfokon működik…

  • Setényi János 2011.04.10. 21:02 Válasz

    Kedves Dávid és Gabriella,

    A hosszú, érdekes és sokszor zaklatott sorokra itt és most csak két pontban reagálnék:

    (1) Egy modern gazdaságban egyre kevesebb a tervezhető munkakör, amibe “megüresedés” miatt ülhet be egy friss diplomás. A pedagógusok esetében kb. láthatóak a társadalmi igények, de más képzéseknél a dolog egyszerűen nem így működik. Ulrich Beck német társadalomkutató a modern egyetemeket olyan “pályaudvaroknak” írja le, ahonnan “nem tudni, hogy mikor és hová indulnak a vonatok” (Beck: Risikogesellschaft). Ez a – tartósnak ígérkező – helyzet nagyon nagy mentális terhet ró a hallgatókra, akiknek erről senki sem adott előzetes információt. A szívem tehát a pályakezdő diplomásoké. Az eszem viszont az mondja, hogy kiválóan kell tanulni, nemzetközi kapcsolatokat kell építeni (ERASMUS), nyelveket kell tudni és pályázni, pályázni, pályázni.

    (2) Nyilvánvalóan erősíteni kell azokat a kulcskompetenciákat, amelyek szakosodástól függetlenül alkalmassá teszik a végzetteket az elhelyezkedésre. A nyelvek mellett ilyennek látom az informatikát és a szociális kompetenciákat.

  • Oláh Gabriella 2011.05.10. 14:33 Válasz

    A pedagógusok belátták, hogy van keresnivalójuk a munkaerőpiacon… A mérnökökkel vajon mi a helyzet? Én a helyükben összefognék egyébként… A pedagógusok képezzenek mérnököket, a mérnökökből váljanak pedagógusok… Persze, sokféle pedagógus van, ilyen-olyan szaktárgyakkal, a mérnökből is van pár fajta, végülis…
    Az ügyintézők, felsőfokot nem igénylők, illetve fizikai munkások lépcsőzetes fejlődése is mutat valamit, nyilván… A számítástechnika kissé megugrott 2010-re, a sport és kulturális foglalkozás is…
    Azt kell mondanom, a pedagógusok belátóbbak a mérnököknél… Persze, mérnökként is annyi mindent lehet csinálni… Pl. elhelyezkedni egy reklámcégnél, érdekes dolgokat tervezni nekik számítógéppel… (Nyilván nem nagy ügy elsajátítani efféle számítógépes trükköket… Csak némi kreativitás kell hozzá, de ezt általában el is várjuk a mérnököktől, illetve a precizitást, ugye…) A pedagógusok mehetnek különböző humán-, illetve kommunikációs munkakörökbe, esetleg némi átképzéssel, ha megkövetelik… Egyébként taníthatják is, ha kicsit továbbképzik magukat, s máris a pályán maradnak, ugyebár…
    Én egyébként családilag szervezném az oktatást bizonyos esetekben… Az introvertáltabb típusoknak számítógépen… Belőlük egyébként valóban lehetnek informatikusok, de mérnökök is akár… Sőt, jogászok is egyébként, netán közgazdászok; utóbbi kettőnek persze nem árt verbálisan is fejlődnie…

  • Oláh Gabriella 2011.05.12. 12:25 Válasz

    Flegmák pedig nincsenek, legfeljebb rosszul csoportosítják erőforrásaikat… Flegmatikusak persze annál inkább vannak… Hogy kinek az “énképe” fontosabb, nos, valamiből élni is kell, ugyebár… Hosszútávon ez kifizetődő lesz mindenkinek, aki megéri… Úgy értem, aki még küzd egyáltalán valamiféle énképért… Mert a többiek majd elfogadják szépen, hogy nekik nincs, illetve ez van, ugyebár… Úgy értem, minél kisebb a területünk, amin mozoghatunk, annál kisebb a felelősségünk is, gondolom én…

  • Oláh Gabriella 2011.05.12. 13:21 Válasz

    Flegmák pedig nincsenek, legfeljebb rosszul csoportosítják erőforrásaikat… Flegmatikusak persze annál inkább vannak… Hogy kinek az “énképe” fontosabb, nos, valamiből élni is kell, ugyebár… Hosszútávon ez kifizetődő lesz mindenkinek, aki megéri… Úgy értem, aki még küzd egyáltalán valamiféle énképért… Mert a többiek majd elfogadják szépen, hogy nekik nincs, illetve ez van, ugyebár… Úgy értem, minél kisebb a területünk, amin mozoghatunk, annál kisebb a felelősségünk is, gondolom én… Illetve, minél nagyobb, annál nagyobb, nyilván…

  • Oláh Gabriella 2011.05.12. 13:32 Válasz

    Flegmák pedig nincsenek, legfeljebb rosszul csoportosítják erőforrásaikat… Flegmatikusak persze annál inkább vannak… Hogy kinek az “énképe” fontosabb, nos, valamiből élni is kell, ugyebár… Hosszútávon ez kifizetődő lesz mindenkinek, aki megéri… Úgy értem, aki még küzd egyáltalán valamiféle énképért… Mert a többiek majd elfogadják szépen, hogy nekik nincs, illetve ez van, ugyebár… Úgy értem, minél kisebb a területünk, ahol és amiben mozoghatunk (vagy minél kisebb területen mozoghatunk), annál kisebb a felelősségünk is, gondolom én… Illetve, minél nagyobb, annál nagyobb, nyilván…

  • Oláh Gabriella 2011.05.12. 14:55 Válasz

    Különben annyira látom a pszichiáterek jövőjét… Max. annyit tehetnek majd, hogy széttárják a kezüket, s felírnak pár nyugtatót, esetleg altatót, stb… Ez egyébként így van rendjén… Mi mást tudnának tenni, most őszintén?! Legfeljebb magukat is kezelés alá vehetik… Ott vannak pl. azok az önjelölt pszichológusok a beszélgetős műsorokból… Még papírjuk is van róla egyébként… Lehet, hogy nekik van igazuk… Legalább van valamiféle énképük…

    Elmondanám, hogy a pszichológusok találták ki azt is, hogy mindenki legyen csak olyan, amilyen szeretne lenni… Igen… Látjuk… Ez egyébként jól jövedelmez a plasztikai sebészeknek legalább… Így tehát nem az ő felelősségük, ugye… Jogos is ez, mindenki feleljen magáért… Na, ezzel önmagában nem is lenne olyan nagy baj, ha nem ez számítana általános értéknek, értékrendnek… Persze, most hülye maradi vagyok, és legfőképp álszent, ugye… Na, akkor most jönne az, hogy mindenkit pszichológiai vizsgálatnak vetni alá, mielőtt ilyesmit szeretne… Ez pedig az ő személyiségének, illetve az ő jogainak korlátozása lenne, ugyebár… Az persze nem olyan nagy baj, hogy ők már nem is számítanak annyira karakteresnek, mint az elején, így talán elmúlik egyszer ez a láz is, s jönnek a horgas orrok, meg ilyenek… :) Persze, aki kimarad, lemarad, mint tudjuk…

  • Oláh Gabriella 2011.05.13. 11:47 Válasz

    * Terület, amelyen mozoghatunk = mozgástér… A mi mozgásterünk… Ahogyan Alekosz mondaná, a kollektív tudatunk, ugye… Ami egyébként jó hatással van az idegrendszerünkre…
    Nem tehetek róla, Csernus jutott eszembe, az ő szólásmondásaival, illetve egyéni stílusával, ugye… Igen, nos, én is úgy gondolom, hogy egyéni szinten kell kezdeni…
    Persze, én kétféle érvényesülési módot látok elkülönülni, egyik az iskolák halmozása (nyelvvizsgák, stb…), másik az egyéniség, ugye… Ja, hát az egyéniség sokmindent takarhat, nyilván… Pl. a tehetségkutató versenyeken szinte nagyobb sikerük van a tehetségteleneknek… Igen, ezt be kell mutatni, okulásul…

  • Setényi János 2011.05.13. 12:19 Válasz

    Drága Gabriella,

    nagyon élvezzük a laza képzettársításokat, de a közpolitika blogunk kicsit szorong tőle. Persze a mi hibánk, már kellett volna újat írni…

  • Oláh Gabriella 2011.05.13. 12:31 Válasz

    * Terület, amelyen mozoghatunk = mozgástér… A mi mozgásterünk… Ahogyan Alekosz mondaná, a kollektív tudatunk, ugye… Ami egyébként jó hatással van az idegrendszerünkre…
    Nem tehetek róla, Csernus jutott eszembe, az ő szólásmondásaival, illetve egyéni stílusával, ugye… Igen, nos, én is úgy gondolom, hogy egyéni szinten kell kezdeni…
    Persze, én kétféle érvényesülési módot látok elkülönülni, egyik az iskolák halmozása (nyelvvizsgák, stb…), másik az egyéniség, ugye… Ja, hát az egyéniség sokmindent takarhat, nyilván… Pl. a tehetségkutató versenyeken szinte nagyobb sikerük van a tehetségteleneknek… Igen, ezt be kell mutatni, okulásul…

  • Oláh Gabriella 2011.05.13. 13:04 Válasz

    Ó, egyfolytában írjuk… :) Látható, itt a válasz… Engem azonban eltéríteni nem lehet, max. időszakosan… Ezért tehát ez vagyok én… Csupa-csupa tanulás… Már olyan tág a tudatom, hogy csak na… Ekkor azonban jön Csernus… Máris kellően összeszűkült tudattal rendelkezem… Na, erre már lehet építkezni, ugye… És ez így megy, megyeget szépen… Ha megint túl tág a tudatom, megint beszűkítjük… Ott kezdődik, hogy be voltunk szűkülve magunkba, ugye… Az pedig nem vezet jóra, mint tudjuk… Max. az informatikusoknak kedvez ez az állapot, esetleg a jogászoknak… A közgazdászok pedig tótágast is állhatnak egyébként…

  • Oláh Gabriella 2011.05.13. 13:21 Válasz

    Egyébként a pszichológusok véleménye is megoszlik arról, mennyi ideig is kell nekünk gondolkoznunk, kitalálnunk, mit is szeretnénk… Nos, régen ez nem így volt, mint tudjuk, én azonban megelőztem koromat… És ez tart, amíg tart, ugye, illetve inkább visszamegyek oda, ahol még nem tudtam semmit, végülis, most sem tudok…

  • Oláh Gabriella 2011.05.13. 13:46 Válasz

    Netán a régi-új Alkotmányról van szó? Nos, nyilván tud valamit az ürge… Ilyesmire nem kár kiadni a pénzt… Láthatjuk legalább a bizalmat, ugye… Tény, hogy magában is bízik a fickó…
    Igen, úgy gondolom, hogy a közpolitikához tartozik a téma… Nem valamiféle elérhetetlen mítosz, illetve jelkép, vagy ilyesmi…

  • Oláh Gabriella 2011.05.13. 13:52 Válasz

    * Szimbólum…
    Végülis, minden benne van, ki-ki ízlése szerint… Megértünk rá, valóban…

  • Oláh Gabriella 2011.05.13. 14:36 Válasz

    Tudom, az ország gyászol, mindenki nárcisztikus hajlamokkal bír… Az Alkotmány olvasgatása lehetőséget nyújt ennek kiélésére… Mégis jobb, mintha belénk szorulna… Persze, amilyen hosszú, rájövünk, hogy nincs türelmünk végigolvasni sem… Ekkor persze megértjük mindazt, amit nem értettünk esetleg… (Ugyanis, a bizalmatlanabb fajtának lesz türelme végigolvasni… Két lehetőség van: vagy végigszenvedi, vagy átfutja…)

  • Oláh Gabriella 2011.05.21. 18:46 Válasz

    Egyébként kaptam levelet föntről… Szociális konzultáció ügyében… Megint köszönöm a bizalmat, ahogyan az Alkotmány előttit is, de úgyszintén nem tudok választ adni a feltett kérdésekre… Legalább (a bizalmon kívül) láthatom azt is, milyen nehéz dolguk van vezetőinknek…
    Gondolom, ez is egy elvetemült hozzászólás csupán, hiszen a témához az égvilágon semmi köze nincs…
    Az iskoláztatással kapcsolatban pedig tegnap hallottam, mennyire tettrekészek vagyunk, ha segítségnyújtásról van szó… Nem szeretnék semmiféle ellentmondásokba belebonyolódni, lehet, hogy a kötelező iskolalátogatási korhatár leszállítása már nem is ér… Vagy nem mindenkinek, ugye…
    Iskoláink befejezése után pedig elmehetünk nyugdíjba is akár…

  • Oláh Gabriella 2011.05.21. 19:16 Válasz

    Igaz, tanító-nevelő jelleggel nem is olyan rossz… Kérdés, kit mire tanít… Én pl. simán el tudom képzelni, hogy rengetegen megválaszolják ezeket a kérdőíveket… Aztán úgyis az lesz, aminek lennie kell, ugyebár… Ha valaki jobban csinálná, mutassa meg, ha tudja…! Mert mind jobban tudja…

  • Oláh Gabriella 2011.05.22. 10:50 Válasz

    Rájöttem egyébként, hogy a kezdő orvosi fizetések is egyfajta tanítás részét képezik… Sportorvosokat viszont képezni kéne, ahogy hallottam… Hát igen, éljünk egészségesen, ugye, az a kifizetődő… A dokikat egyébként lehet perelni, ez viszont egyfajta hiánypótlás, úgy vélem, már igazán időszerű, hogy bepereljük ezeket a nemtörődöm alakokat… Ez is egyfajta tanítás, és ráadásul megkönnyíti a gyászfolyamatokat…
    Az orvosok oldaláról pedig, én igazán meggondolnám a helyükben, hova, merre szakosodom… A hálapénz intézménye ugyanis nem minden területen tud kellőképpen érvényesülni… Az elhivatottságból pedig nem lehet megélni, ugyebár…
    Kommunikálni viszont egyre jobban tudunk… Na, én ebben látom a jövőt egyébként… Az emberek nem hülyegyerekek… Lehet velük beszélni… Sőt, most már beszélgethetünk is… Azért kíváncsi lennék arra a sok párbeszédre… Lehet, márcsak ezért is kitöltöm azt a kérdőívet (mindenhova a nem tudom választ írva)… Hátha megtudom, amit nem tudok… Velem ugyanis lehet beszélni, pláne beszélgetni, ugye…
    Mindez talán nem tartozik a témához? Pedig volt egyébként egy konkrétan a tanulással, illetve továbbtanulással kapcsolatos kérdés is… Én egyébként azt is érdekesnek találtam… Kíváncsi lennék ugyanis, milyen szakterületekre van szükség mostanság…

  • Oláh Gabriella 2011.05.23. 09:29 Válasz

    Egyébként a számítógépnél flegmább szerkezet nincs is a világon, kivéve, ha emberek is ülnek mögötte… Igen, ugyanis rájöttem, hogy flegma dolog megkérdőjelezni bizonyos alapvetéseket, melyek évszázados hagyományokra épülnek… A sok informatikus is flegma egyébként… (Azért szeretjük őket, természetesen…) :) Én is flegma vagyok, dehát ez mindig is így volt, van és lesz…
    A programozó matematikusok viszont tudnak valamit… Elvégre, kell valamit kezdeni ezzel a sok flegmával…

  • Oláh Gabriella 2011.05.24. 14:27 Válasz

    Gondolom, bizonyos oktatási formák azért megmaradtak nagyjából… Mindenki más pedig önmegvalósíthat, valóban… Ennek egyébként így kell lennie… Csak ne derogáljon a sok diplomásnak a mosogatás pl… (Mert valakinek azt is el kell végeznie, ugyebár…) Tényleg, nincs olyan, hogy diplomás takarító? Csak kérdem… Azt is lehet mesteri fokon művelni…

  • Oláh Gabriella 2011.05.24. 15:27 Válasz

    A szakácsoknak, cukrászoknak, miegyebeknek pedig élből diplomát adnék… (Egészséges konyha pedig nincs… Nincs, ugyanis minden egészségesnek nevezett újdonság mellett rengeteg ellenérv szól… Mellette pedig rengetegen vannak ellene is…)
    Megint túl tág az értelmezés? :) Nem hinném… Csak azért nem mondom, hogy menjünk kapálni, mert túl erős az UV-sugárzás újabban…
    Azért érdekes megfigyelni egy-két községet, melynek lakói úgy döntöttek, hogy önellátóak lesznek inkább… Ez is egyfajta vállalkozás… Gondolom, cserekereskedelem, meg ilyenek… Na, ez így működik nagyban is egyébként… Igazán nem értem, mi vitte rá őket…
    Némely’ intézmények is be vannak zárkózva teljesen… Na, nem az oktatási intézményekre gondolok, hiszen igazán alkalmazkodónak látom ezt a területet… (Persze, hogy ki hova van bezárkózva, ugye… Talán sok a tanár az országban? Vagy nem muszáj itt maradni? Ha valaki netán nem az az utazgatós fajta, itt miféle szakterületeken tud érvényesülni vajon? Persze, hosszútávon a tanári pályát javasolnám talán…)

  • Bányai István 2012.01.08. 07:55 Válasz

    Először csak az ismertetést olvastam, majd a teljes írást. A botnak amely ver bennünket a másik végéről írok. A túlképzésről beszélni nem értelmetlen. Az van, de nem abban az értelemben, hogy sok a diplomás. Abban az értlemeben van, hogy miközben “dinamikusan” nőtt a hallgatók száma, ezt nem követte az oktatók számának növekedése, legalább is nem minden területen. Országunk egyik legnagyobb egyetemén képzünk természettudományos és mérnök hallgatókat. Az én végzésemkor a hallgatók száma 30-50 volt az adott szakokon évente. Ma BSc szinten ennek 4-5 szöröse, az oktatók száma pedig ugyanannyi, de inkább kevesebb. Ezt az adatot országos szinten nem ismerem, de meglepne, ha drámaian más lenne. (Persze mindig lehet szidni az előző átkost, hogy csak annyi diákot képzett, amennyire pénzéből futotta, de nem érdemes.)
    Ezután következnek a kérdések:
    1. Diploma-e az, amely úgy keletkezik, hogy egy oktatónak 5-10 “szakdolgozója” van, ahol laborgyakorlat helyett “demo” labor van? (Régen szörnyű szabályok :-) voltak, egynél több diplomamunkása csak a vezető oktatóknak lehetett)? Nyilván az. De mit ér? Semmiképpen nem ér annyit, mint a korábbi. De lehet annyi értéke, amit a mai munkarőpiac kíván? Nem fejlesztünk, nem kutatunk, mert mindent importálunk? Tehát nincsen szükség jó képzettségű szakemberekre? Majd utána nem “tudunk” fejleszteni, mert nincs elég jó minőségű szakember mert az egyetemeken nem foglalkoznak a tehetségekkel kiemelten?… És “go to no.1”.
    2. Értelmetlenül bevezettük a többszintű, lineáris képzést? Egyesek szerint drámai hiba volt. Ha amerikai tapasztalataimra gondolok, olyan nagy hiba nem lehetett, mert ott működik és nem is rosszul. Tehát nem volt hiba? A hiba az volt ahogyan bevezettük. Az egyetemi oktató nem alkalmas a motiválatlan, természettudományos szempontból kvázi fél-analfabéta, diákok alapképzésére. Nem azért, mert buta, vagy “régimódi”, hanem azért mert tudományos munkát végez, pénzt termel rá, és foglalkozna azzal 10-20 %-al, amely motivált, azaz megfelel az régi ötéves képzés felvételin megszűrt alanyainak. Ugyanis a belső értékítélete és az ország hagyományai ezt sugallják. A munkáltatója pedig a túlélés miatt az ellenkezőjére kényszeríti.
    3. A BSc képzés célját eltévesztettük? Igen egyértelműen, mert nem alapos megfontolás után, hanem “normaidőre” vezettük be. Az nem egyetemi és nem a hagyományos főiskolai képzés. Emelt szintű középiskola, és célja az, hogy bemutassa azt a szakmát amit majd a java tanulni fog. Ehelyett mi az ötéves képzést nyomtuk össze három évre, megtaníthatatlan és megtanulhatatlan szakokat hoztunk létre (kedvenc példám a környezettan BSc, mert a környezethez, csak kémia, fizika biológia és matematikai ismeretekkel rendelkező szakembert engednék közel). Ezt követően kiegyezetünk a hallgatókkal, hozzátok a “fejkvótát” mi meg adjuk az ezért a pénzért az áhított diplomát. A BSc “diploma” kémiából pl. arra jó, hogy valaki egy vegyi termékekkel (bármilyen szinten) foglalkozó vállakozásnál papírmunkát végezzen, és egy idegen nyelven a vevőkkel kommunikáljon, ne írjon baromságokat a levelezésben. Másra nem. Minden ennél értékesebb kémiai diploma ebből a pénzből ilyen tömegnek nem adható, életünk és biztonságunk kockáztatása nélkül.
    4. Az akkreditáció megléte igazolja a színvonalat? Akkreditáltunk kémia BSc szakot olyan helyre, ahol 10 fős kémia intézet van, meg olyan helyre ahol 100 fős. Egyenértékű? Következemény: a minisztériális hölgyek urak, akik a pénzt irányítják, ha logikusan gondolkodnak, és elfogadják az akkreditációt, joggal büntetik azt a helyet ahol “pazarló” képzés folyik. Ekkor elkezdődik a leépítés, aminek az eredménye, hogy sikerül szintrehozni a hazai felsőoktatást. Tehát a felsőoktatás kormányzati vezetői nem rosszindulatúak, csak ugyanannak a hibának foglyai, mint a frontvonalban tevékenykedő “őrmesterek”. Ezt akartuk?

    Tehát a cikkre visszatérve a diplomások számának szemszögéből szemlélve ÉRTELMETLEN túlképzésről beszélni. Túlképzés abból a szempontból van, hogy változatlan erőforrásmennyiséggel (esetenként szűkülő) több “diplomást” képezünk papíron.
    Egy társadalomban, amely a munka és a környezetvédelem végzése helyett annak kommunikálására törekszik (pl. a vörösiszap katasztrófa kapcsán mérhetetlen mennyiségű baromság hangzott el, íródott le a sajtó, a hatóság, társdalami mozgalmak stb szintjén: azaz a tömegképzés színvonala megjelent az életünkben, a “fagylalt visszanyalt”.) annak ez a trend megfelel. Hogy Magyarország bekerülhet-e abba klubba a világpiacon, amely nem végez munkát csak ad, vesz, szervez, közvetít kommunikál az szerintem kérdéses, tehát erre készülni, lehet, hogy hiba.

  • Bányai István 2012.01.08. 08:01 Válasz

    Bocsánat most vettem észre, hogy a NSZ egy féléves cikket idéz. Így senki nem fogja ezt olvasni, de indulatból írtam…

  • Földi Anita 2012.01.11. 10:43 Válasz

    Kedves István!
    Most olvastam végig, hiszen most igazán aktuális a téma. Két felsőtagozatos gyerek anyukájaként kapkodom a fejem.

Új hozzászólás írása