ambien incidents buy ambien no prescription ambien controlled substance new york

tramadol causa dolor de cabeza buy tramadol drug interactions tramadol diclofenac

buy alprazolam online Spokane buy xanax smoke xanax on foil

can you take valium with lunesta buy valium valium Irvine

ambiente definicion psicologia ambien 10mg buy ambien Peoria

casa rural rincon de la soma buy soma como resolver produtos notaveis quadrado da soma

a soma dos ângulos internos de um triângulo é igual a 180 order soma online como fazer soma dentro da mesma celula

doing coke while on xanax buy alprazolam online no prescription .5mg xanax withdrawal symptoms

tramadol drops side effects buy tramadol online online pharmacy tramadol cod

are green or yellow xanax better buy xanax mylan compared to xanax

Lectori Salutem!

Úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a józan ésszel történő mérlegelés, mint hagyomány életben tartásához. Szükség van erre már csak azért is, mert az oktatáspolitikáról szóló szisztematikus reflexió intézményei lepusztultak, és mert a közpolitikai diskurzust minden korábbinál jobban kiszorította a tényektől és a legfontosabb érdekcsoportok véleményétől magát igen kevéssé zavartató politikai PR. Egyre több jelét látjuk annak, hogy az oktatás működésére befolyást gyakorló emberek saját korábbi tapasztalataik és a számukra is könnyen elérhető evidenciák ellenére elhiszik azt a sok véleledést és legendát, ami az oktatásról médianyilatkozatok formájában árad lebilincselő magabiztossággal.

Az elmúlt másfél évben legfontosabb elfoglaltságunk az volt, hogy egy nemzetközi konzorciumban az Európai Szociális Alap euro milliárdjainak felhasználását értékeltük 2000-2006 között a Bizottság számára. E munka során – a két új balkáni tagállam kivételével – értékeltünk az összes uniós tagállamban, ami a különbségek és hasonlóságok hatalmas kincsestárát tárta fel számunkra. A legfontosabb saját célra leszűrt tapasztalatunk azonban meglehetősen egyszerű: a fejlesztési források felhasználásának hatékonysága döntő részben a közpolitikai-intézményi környezet minőségétől függ. Ami tehát valóban számít – és ami ma mindennél fontosabb erőforrása egy országnak – az a jó kormányzás. Fontosabb ez, mint a természeti adottságok, a munkaerő képzettsége, a rendelkezésre álló tőke mennyisége vagy az alkalmazott technológia. Amiről tehát az OkpolCafé blogjai szólnak majd az mindenekelőtt kormányzás és közpolitika.

Blogunk nevét a 2003-2006 között működő Oktatáspolitikai Elemzések Központja (OPEK) egyik rendszeres programjától örökölte. (Mindketten nagy szerepet játszottunk az OPEK megalapításában és működtetésében így talán joggal tekintjük magunkat legitim örökösöknek.) Az eredeti OktpolCafe oktatásirányítóknak, oktatással foglalkozó politikusoknak és vezető szakértőknek nyújtotta a nyilvánvaló és kevésbé nyilvánvaló politikai és szociokulturális elkötelezettségektől mentes informális szakmapolitikai diskurzus lehetőségét. Ez a blog ugyanezt kívánja folytatni másképp: nyilvánosan és online. Az OkpolCafe értékek és vélemények tekintetében nem lesz homogén, nem kizárólag a saját közönségéhez szól majd. (Mi magunk is sokszor eltérő látásmódokat és stílust képviselünk majd.) Abban az értelemben viszont egységes lesz, hogy az itt megjelenő posztok közpolitikai szemüvegen keresztül és függetlenül értékelnek majd.

Jó szórakozást kívánunk!

Hozzászólások:

  • Bíró Ágota 2010.05.11. 18:39 Válasz

    Gratulálok ehhez a hiánypótló kezdeményezéshez, figyelek és remélem, hogy a jó kormányzás érdekében mások is figyelnek majd. Hajrá!!!

  • Polinszky Márta 2010.05.12. 21:47 Válasz

    Érdeklődéssel várom a fejleményeket, s ha véget ér a “gályázásom”, akkor majd lesz időm foglalkozni a tartalmi kérdésekkel is. Üdv, pmarta :)

  • Galambos Rita 2010.05.23. 12:47 Válasz

    Nagyszerű! Jó volna végre higgadtan, okosan, előre nézve gondolkodni a feladatokról. A kutatásotok beszámolóját lehet olvasni valahol?
    Üdv.

  • Kádár Judit 2010.05.23. 15:44 Válasz

    A “nem kizárólag a saját közönség” soraiból (pszichológus volnék, vagy tudj’ isten, mi, ámde iskolákkal, pedagógusokkal, diákokkal, szülőkkel, fenntartókkal, gyámosokkal – baromi sokkal – több, mint másfél évtizede szoros napi kapcsolatban) jelentkeznék szerényen és örömteli várakozással.

    Rögvest egy kérdés: ki és mikor mondja meg Szüdinek, illetve bárki legyen az utódja, annak, hogy nagyon sürgősen gondolják át a magántanulói státusszal kapcsolatos szabályozást? Addig is, amíg valaki magára veszi ennek ódiumát, nagyon szívesen olvasnék itt erről elemző gondolatokat. Addig két adalék: 1. Valaha volt körzetünkben létezik olyan “befogadó” (értsd: alapító okirata szerint mindent integráló)általános iskola, ahol a diákok 10%-a magántanuló. 2. Két éve magam is jártam olyan első osztályos (hétéves!) kisdiák gyermekvédelmi “esetkonferenciáján” (valójában fegyelmi tárgyalásán), akit azért akartak védelembe venni, mert az anyukája – az iskola határozott intenciója, instrukciója, ukáza ellenére – NEM kérte, hogy a gyerek legyen magántanuló. rettenetes, hogy le kell írnom, de hallom a kérdést, úgyhogy leírom: nem, a kisfiú nem roma.

  • Radó Péter 2010.05.23. 18:10 Válasz

    Judit, már sokan mondják elég régóta, hogy a magántanulóvá nyilvánítás csak egy új szegregációs csatorna. Ha az olimposzi istenek a magas minisztériumban nagyon akarják újra lehetne szabályozni, de hosszú távon az igazi kérdés az, hogyan lehetne csökkenteni a rendszeren belüli brutális szeparációs nyomást. És ez nem csak romákra vonatkozik, túl sok iskola igyekszik megszabadulni túl sok problémától. Egyébként nem hiszem, hogy az utódok nagyon újra akarják ezt szabályozni, túl sokat beszélnek “erőszakolt integrációról”…

  • Bakonyi Anna 2010.05.25. 20:34 Válasz

    Kora gyerekkor, kompetencia, ( erőszakolt?!) integráció …..ezek a hívószavak, amelyek miatt – digitális bevándorlóként – élek a hozzászólás lehetőségével.
    Eddig még nem esett szó a kora gyerekkorról, most essék, hiszen a fent nevezett címszavak (melyek az utóbbi bejegyzések frekventált fogalmai) mindegyike releváns már a kicsi gyerekekkel foglalkozó pedagógiában is. Ezekről írok most egy keveset.
    Ismerjük, külföldi tapasztalatokból és a szakirodalomból, hogy a kora gyerekkori „befektetés” megtérül. Ezért hallunk mostanában oly sokat a korai fejlesztésről.
    (Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy elég nagy a zűrzavar a fogalmak körül, hiszen a korai fejlesztés Magyarországon azt jelenti, hogy 0-5 éves eltérő fejlődésű, sérült gyerekeket gyógypedagógiai ellátásban részesít az arra jogosult intézmény, vagy személy. Később a korai fejlesztés, a blogban is említett angol fordításból adódó anomália miatt a hátrányos helyzetű gyerekek támogató oktatását jelentette, majd a fogalom még inkább kitágult, és az egész iskoláskor előtti nevelést is korai fejlesztésnek nevezik.)
    E kis kitérő után visszatérve, több irányból közelíthető meg a kora gyerekkori nevelés támogatása:
    – létrejöttek a Biztos Kezdet Gyerekházak
    – alakulóban vannak az egységes bölcsőde-óvodák (többféle változatban is)
    – elindultak a „beovi” programok, melyekben a halmozottan hátrányos helyzetű családok elérése a cél
    – az óvodákban is létezik IPR
    – az óvodák is évek óta dolgoznak a kompetencia alapú programcsomaggal, melynek lényege – az óvodai programcsomagra vonatkoztatva – éppen az inklúzió, integráció, differenciálás
    – végül pedig mindezeket megkoronázza az új alapprogram (ez alapján készülnek a helyi nevelési programok), melyben szintén az esélyteremtés adja a leginkább új vetületet
    Hol itt a probléma? Az integráció elkerülhetetlen. Mégis, ez csak akkor érvényes elvárás, és csak akkor működő gyakorlat, ha a feltételek megteremtése nem pusztán elvi, nem formális, hanem valóságos. A bejegyzésben szerepel az erőszakos integráció kifejezés. Ez azt jelenti (nekem), hogy olyan agresszív az integráció követelése, amelynek az az „eredménye”, hogy nem ágyazódik be sem a szemlélet, sem a gyakorlat a mindennapi pedagógiai munkába. Ismétlem: igen, egyszer el kell kezdeni. Már régen el kellett volna, túl kéne lennünk ezen a problémán, legalábbis a szemléleti részén. De:
    – az óvodapedagógusok sokszor azt sem tudják, hogy melyik pályázat képzésén vannak éppen jelen
    – nincsenek szülőprogramok, amelyek a szülőkör meggyőzésére lennének hivatottak, szemben a szolgáltatási (különóra az óvodában: sakk, nyelv stb.) divattal
    – nincs állandó segítő, pedagógiai asszisztens
    – nincs állandó gyógypedagógus (gyakran utazó sem), vagy nincs megfelelő szakos gyógypedagógus
    – nincs csökkentett gyereklétszám
    Féltem az integrációt! Persze féltem az óvoda-iskola átmenetet is. A kiindulás itt is jó: egységes szemléletű bölcsődék és óvodák alakulása (ld. fent). Egy ilyen „burokban” nevelkedett gyerek hogy bírja az áttörést? Muszáj áthidalni az átmenet szakadékát! Mindkét intézmény oldaláról lépéseket kell tenni. Az óvodáknak a 4. éve odajáró gyerekek sajátos, differenciált programjának kidolgozása a feladata, az iskoláknak pedig a lassú átmenet biztosítása a cselekvő tanulással, a csoportmunkával, a projektben gondolkodással, az árnyalt értékeléssel.

  • Radó Péter 2010.05.25. 20:44 Válasz

    Anna, nagyon köszi! Remélem érthető volt, hogy az “erőszakos integráció” kifejezést a leendő oktatásirányítók szótárából kölcsönöztem, én magamtól nem tudnám ekkora nyelvi leleménnyel kifejezni ha a gondolkodásom erősen kirekesztő lenne. (Nem az.) Ha van egy fontossági listája a magyar közoktatás legsúlyosabb nyavalyáinak az első három helyen az integrációra/inklúzióra való csekély képessége és brutális szelektivitása lenne.

Új hozzászólás írása