fete soma riba mega macumba soma online interativo aura soma

what xanax made of generic xanax xanax street name for xanax

diazepam buy Baton Rouge buy valium online can you snort valium 10

formula da soma de base order soma aura soma liestal

amitriptyline and tramadol side effects tramadol 50 mg tramadol voor artrose

soma bras houston texas soma drug soma rajendra prasad

valium and weed combination buy valium diazepam online Torrance

can i take skelaxin with tramadol where to buy tramadol can i mix tramadol and valium

soma markt graz buy soma lady soma detoxification program

soma halk bankası tel order soma soma da medida de todos os lados de um poligono

Külső elvárásokról és reflexivitásról

A pedagógus szakmáról szóló bejegyzésfolyam (egyenlőre) utolsó darabjaként visszatérek a pedagógusokkal szembeni külső elvárások kérdésére.Korábbi két bejegyzésemben azt fejtegettem, hogy a pedagógusokat a szakmájuk gyakorlásának kereteit meghatározó „foglalkoztatási konstrukció” és a mód, ahogy intézményeik működnek, jótékonyan elszigeteli a külső (laikus) és eszközjellegű elvárásoktól. Nagy Mária, Nahalka István és Szekszárdi Júlia hozzászólásukban az ebből fakadó legsúlyosabb pedagógiai problémát emelték ki: a tanulók megismerésére való képtelenséget. Bár tökéletesen egyetértek azzal, amit írtak, engem azonban – aki közpolitikával és nem pedagógiával foglalkozom – a lehetséges megoldások érdekelnek. A megoldás pedig nyilvánvalóan nem a pedagógia „megújulása” önmagában.

A tudomány és a napi iskolai pedagógiai gyakorlat között nagyon bonyolult és csak hosszútávon érvényesülő közvetítő mechanizmusok működnek. Ezek egyike a pedagógusképzés megújításának egy emberöltő alatt érvényesülő hatása. Kérdés azonban, hogy létezik-e ennél gyorsabb, mondjuk egy fél emberöltő alatt is hatást gyakorló közvetítő mechanizmus? Elméletileg ez lenne az oktatáspolitika.

Mielőtt azonban az eszközökről írnék, egy kicsit érdemes jobban megérteni a problémát. Ehhez vissza kell kanyarodni az endogén pedagógiai látásmódra. Mint írtam nem az a baj vele, hogy van: a pedagógus szakma tartalma alapvetően inherens célokra és normatív elvárásokra épül. (Angolul ezt úgy nevezném, hogy „core competence framework”, nagy jutalomban részesül, aki ezt segít lefordítani.) A problémát az endogén pedagógiai látásmód zártsága okozza. Egy pedagógusnak nem a világbékén, a fenntartható fejlődésen, a romák integrációján és a társadalmi kohézión kell munkálkodnia. Egy pedagógusnak a tanulók tanulásán kell dolgoznia, oly módon, hogy az hozzájáruljon minden lehetséges legitim külső elvárás megvalósulásához. A lényeg tehát nem az inherens célok és normatív elvárások „kiegészítése”, hanem a külső elvárások és eszközjellegű célok interpretációja, és ennek alapján az inherens célok folyamatos (és részleges) újraértelmezése. (Az eszközjellegű  célok kompetenciák formájában való rögzítése éppen ezt teszi lehetővé: azok interpretálhatóak a pedagógiai gyakorlat számára, míg például a „romák integrációjához való hozzájárulás” ölég nehezen.)  A lényeg tehát az endogén pedagógiai látásmód „kinyitása”, amihez a külső/eszközjellegű elvárásokkal szembeni reflexív viszony kialakítása szükséges.

A kérdés mármost az, hogy mennyire fair dolog a pedagógusokra hárítania felelősséget az interpretáció és reflexió elmaradásáért? Hogy világos legyen amire gondolok, szemléltetés gyanánt megosztok egy kis (erősen demonstrációs célú, messze nem teljes) összeállítást a pedagógusokkal szembeni „levegőben lévő” külső elvárásokból:

  • Nemzeti és intézményi nevelési célok interpretációjának képessége
  • A differenciált pedagógia teljes eszköztárának alkalmazására való képesség
  • A saját sztereotípiák és azokon alapuló elvárások tudatosítása, befogadó magatartás és tanítás
  • A tananyag multikulturális szellemű konstruálása.
  • A szocio-kulturális hátrányok tanulásra gyakorolt hatásának kompenzálása.
  • SNI inklúzív pedagógia alkalmazása
  • Az IKT alkalmazásának és tanítási stratégiákba való integrálásának képessége.
  • Környezettudatosságra nevelés
  • Tantárgyi határok átlépésének képessége.
  • Másokkal való együttműködés képessége az iskolán belül és kívül.
  • Nem oktatási „szolgáltató” szerepek (szociális, kulturális, egészségügyi, gyermekvédelmi, stb.) gyakorlása.
  • …..

Mennyire realisztikusak ezek az elvárások? Így együtt egyáltalán nem azok, mégpedig elsősorban két okból. Egyfelől azért nem, mert teljesíthetetlenek. Aki mindennek meg akarna felelni, annak felül kellene írnia az összes kialakult pedagógiai rutinját, ami nyilvánvalóan képtelenség. Másfelől azért sem, mert ezek az elvárások oly mértékben fókuszálatlanok, hogy tökéletesen kioltják egymást. Ez a kis lista egész egyszerűen komolytalan. Ennek fényében nem csodálkozhatunk azon, hogy a pedagógusok jelentős része tudomást sem vesz róluk (elefántcsonttorony) vagy egyenesen izélgetésként dekódol minden külső elvárást. (Az elvárások kommunikációját, közvetítésének módját tekintve néha igazuk is van.)

Kinek a feladata az interpretáció? A normatív elvárások rögzítésének eszközei (központi tantervek, kimeneti követelmények, szakmai standardok, stb.) elméletileg inherens és eszközjellegű célok egyidejű figyelembe vételén alapszanak, tehát már az eszközök elkészítése során bizonyos mértékig meg kellene történnie az interpretációnak. Többnyire meg is történik, de tudjuk, hogy a tartalmi szabályozó rendszer – az egy szem érettségi követelmények kivételével, ami csak egy ponton és csak a középiskolában szabályoz – nem működik. Az általános iskola és a nem érettségivel záruló szakképzés általános oktatási szegmense lényegében szabályozatlan, mert a tantervek nem gyakorolnak befolyást a tanítás során követett célokra. Elképzelhetőek lennének más eszközök is. Például a bolognai rendszerű pedagógusképzés képzési és kimeneti követelményeihez a Bologna Bizottság Pedagógusképzési Albizottságában készült egy pedagógus kompetencia lista, aminek első tervezetét Mihály Ottó és Falus Iván tanárurakkal együtt készítettük. (Ami engem illett, akkoriban a fő szempontom a hagyományos pedagógiai-szakmai kompetenciák iskolai-szervezeti kompetenciákkal való kiegészítése volt.) Az azonban csak a hozzám hasonló elvadult közpolitikával foglalkozó embereknek jutott eszébe, hogy egy pedagógus kompetencia lista szerepe túlmutathat a felsőoktatáson: beépülhetne például az egyéni pedagógus teljesítményértékelés (nem létező) standardjaiba vagy akár a pedagógus továbbképzési programok akkreditációs követelményeibe.

Az eszközjellegű célok interpretációjának és inherens célokká alakításának (az inherens célrendszerbe való illesztésének) tehát be kellene épülnie a normatív elvárásokat rögzítő tartalmi szabályozókba. Ez azonban – sokszor a szabályozás hiánya miatt – alig, néha egyenesen kontra-produktív módon történik meg. Ily módon a tartalmi szabályozók amatőr kidolgozása és működtetése maga is hozzájárul az endogén pedagógiai látásmód zártságának megerősítéséhez, legfőképpen azért, mert nem kínál referenciákat az egyéni pedagógusi reflexió és interpretáció számára.

Mindezek alapján, mi az, ami reális elvárás lehet a pedagógusokkal szemben? Az egyik a tanuló megismerésére való törekvés (amiről az előző bejegyzésem hozzászólói is írtak), mert az óhatatlanul beemel számos, merőben eszközjellegű megfontolást. A másik – sokkal kevesebb egyértelmű referenciát biztosító – út a reflexión alapuló folyamatos tanulás kínálja. (Az egész életen át tartó tanulás követelménye alól nincsenek felmentve azok, akik tanítanak.) Tanulni persze hobbiból, személyes érdeklődés alapján is lehet, de ezt nem kellene közpénzből támogatni. Ha azonban a tanulás a szakma gyakorlásának tökéletesítésére irányul, az megint csak teret nyit a követendő célok és a pedagógiai gyakorlat közötti összhangról szóló gondolkodásnak. Minden pedagógusnak jogában áll fenti listából kiválogatni az osztályteremben érzékelt problémákhoz és a személyiségéhez illeszkedő elvárásokból.

A sikeres tanulásnak számos feltétele van: motiváció, megtérülés, információkhoz való hozzáférés, tanulási lehetőségekhez való hozzáférés és tanulási kultúra. Ha ezeket a feltételeket a pedagógusok tanulása szempontjából csomagoljuk ki, azt látjuk, hogy ez már nem a pedagógusokról szólnak, hanem az őket foglalkoztató intézmények működéséről. Ez azonban már egy másik OktpolCafé bejegyzés.

    Új hozzászólás írása