Mivel húszévnyi szabadság még kevés volt ahhoz, hogy megtanuljuk kormányozni saját magunkat, közzéteszek egy szerény útmutatót kezdő oktatási miniszterek és államtitkárok számára. Az alábbi egyszerű szabályok gondos tanulmányozása során felbecsülhetetlen értékű minisztériumvezetési tudásra tehetünk szert. Ajánlom tehát ezt a rövid – jórészt eddigi bejegyzéseinken alapuló – listát mindazoknak, akik miniszterek, államtitkárok, vagy ambicionálják, hogy a jövőben azok legyenek.
Lépegetni a prezi alján lévő nyilakkal lehet. A tovább nyílra kattintás után eltarthat néhány másodpercig amíg a prezi betöltődik.
Ha tetszett a bejegyzés, klikk ide:
A bejegyzés trackack címe:
http://oktpolcafe.hu/kozoktatasi-rendszerunk-helyes-gondozasarol-5443443/trackback
Elképesztően precíz és találó! Bár attól tartok, az utódaim is csak utólag olvassák majd :)
Gergely, soha nem késő:-)
Dobd át angolba. Világsiker lesz :)
Ez valami eszméletlenül jó. Gratulálok!!!
Frappáns ás tanulságos, akár a “Gazdálkodj Okosan” játékhoz hasonló játék létrehozásának is alapjűul szolgálhat. Ne feledjük: homo ludens
András, ez pompás ötlet! Nem tetszik a hatékonyságot biztosító finanszírozási rendszer? Lépj hátra harminc évet…:-)
Túlélőkészlet oktatási minisztereknek – linkkel…
Radó Péter igen szakszerűen ám szórakoztatóan foglalja össze, hogy mit kell tennie egy oktatásirányítónak – egy ideális világban. Ott ahol például a sikert az oktatás jó működésén és nem a pártpolitikán mérik.Külön érdemes megfigyelni a pr…
Köszönöm! Ez a kályha.
Olyan egységes és komplett a rendszer, mintha szigorúan logikai úton lenne levezetve az ab ovo létező ideális oktatási rendszerből, nem pedig empirikus alapon minden megállapítás egy-egy konkrét eseményhez kötődne. :)
De talán éppen ez adja a zseniálitását, hogy az oktatási rendszer irányítása során elkövetett konkrét hibák megismétlésének és újabbak elkövetésének elkerüléséhez követhető és rendszerezett zsinórmértéket ad.
Ádám, noha Magyar Bálint és Hoffmann Rózsa meghatározó szereplői mindannyiunk személyes élettörténetének, nem lenne fair hozzájuk kötni a 30 pont bármelyikét. Az igazság az, hogy másfél évtizede figyelem rengeteg miniszter munkáját több, mint egy tucat országban. Nem történik kies hazánkban semmi, ami már nem történt meg Macedóniában, Romániában, Grúziában vagy Litvániában. Mindez persze itthon nem von le semmit az egyes pontok aktualitásából…:-)
Én nem is kötöttem :)
Péter, a prezi szellemes, de nem a jó oktatáspolitika optimális konstrukcióját adja, hanem a rossz fékentartását célozza. Ahogy Ádám is érzékelte, inkább reaktív. Azt már én mondom, hogy korlátozó, és idealizálja az alsóbb szinteket.
Mi lenne, ha azt írnánk, ami a leginkább igaz? Az államnak még akkor is tengernyi dolga lehet, ha az intézmények kétségtelen befolyásának és problémamegoldó képességének megadjuk a kellő tiszteletet. Éppen a héten értettünk egyet abban, hogy a felsőoktatási intézmények egészséges hallgatói, fenntartói és külső társadalmi nyomás hiányában nem fogják a saját hajuknál fogva kimenteni magukat az állóvízből. Az államnak komoly lehetőségei vannak. A rendszerszintű eszközök használatának legitimitásához azonban világos és elismert célokra van szükség, és olyan eszközökre, amiknek a célokra kifejtett hatása kipróbált és igazolt.
Ha a fő cél a mostani oktatáspolitika értékelése, nézzük meg, hogy világosak és támogatottak-e a célok, és adekvát eszközöket használnak-e a célok eléréséhez. Nem érdemes az oktatáspolitikát “értékalapon” kontraproduktívnak nyilvánítani. Sokan, akik most az oktatáspolitika hatástalanítása mellett érvelnek, nemrég készen álltak arra, hogy megmondják, melyik iskolának pontosan hány digitális táblára van szüksége.
Szerintem is szellemes, és a technikai megoldás is remek ! Gratulálok Péter !
Annyit tennék hozzá, hogy készülődő jó miniszternek ill. államtitkárnak, ugye nekik készült, ha jól sejtem :-), mondjuk nem ártana érteni a rendszerirányításhoz, ami jelenti a valós tényeken alapuló elemzésre épített tervezést etc., de legalábbis praktikus egy ilyesmihez értő szakapparátust működtetni. Nekem, még egy cetli ezért hiányzik: “Profi csapat nélkül nincs professzionális játék.” Ha lehet még felragasztani… mert ugye ez is játék, és nem is céltalan.
István, az oktatáspolitika “optimális konstrukciója” nem tértől és időtől független valami. Válságos időkben a külső szemlélő állagmegóvásra törekszik annak érdekében, hogy minimalizálja a kárt. (Ez csakugyan jól látszik a harminc ponton.) Ha megváltozna a jelenlegi oktatáspolitikai környezet talán nem balkáni és közép-ázsiai, hanem közép-európai kontextushoz passzoló pontokkal állnék elő. Az alsó szintek idealizálását pedig nem éreznéd, ha írnék 30 pontot polgármestereknek vagy iskola igazgatóknak. Gondolom akkor úgy éreznéd, hogy a minisztereket idealizálom…:-)
Abban egyetértünk, hogy az államnak sok dolga van, de messze nem annyi, mint a jelenlegi kormányzat hiszi, ráadásul pontjaim mind arról szóltak, hogy az állam hogyan végezze a dolgát, nem arról, hogy mennyit végezzen. A konkrét példáddal viszont nem értek egyet: a János kifejezésével “energiahiányos” felsőoktatást az állam nem tudja dinamizálni, max. fel tudja erősíteni meglévő energiacellák hatását. (Főleg azzal, hogy nem gyengíti őket.) A felsőoktatás nem közoktatás.
Az utolsó megjegyzésed meglepett. Örülök, hogy minden játékossága ellenére komolyan vitatod a preziben lévő pontokat, de azért ezt túlzás lenne az “oktatáspolitika értékelésére” tett kísérletként kezelni. (Ahhoz komolyabban állnék hozzá, és az eddig megjelent bejegyzéseim többsége ezt teszi.) Az pedig különösen meglepett, hogy azt olvastad ki belőle: “értékalapon kontra-produktívnak nyilvánítom” az oktatáspolitikát. Ez azért lepett meg, mert szerintem igenis minden további nélkül el lehet utasítani bármilyen oktatáspolitikát értékalapon, ennek ellenére az OktpolCafén nagyon csekély kivételtől eltekintve nem ezt teszem. Ha oktatáspolitikai kezdeményezéseket elutasítok, azt szinte mindig célszerűségi alapon teszem. Nem azért ellenzem az államosítást és az erős centralizációt, mert szabadelvűként a szabadság korlátozását látom benne (tehetném akár ezt is), hanem mert számomra tökéletesen dokumentált adottság, hogy van olyan kontextus, amikor ez nem működik. Másképpen: kárt okoz. (Arról nem is beszélve, hogy komoly érveket még soha senkitől nem hallottam egy teljes rendszer-átalakítás szükségessége mellett.)
Lajos, bőven van még hely új cetliknek a flipchart-on. Ha kapok ú javaslatokat minden további nélkül kiegészíthetem a prezit.
Kedves Péter!
Engem az úttörők 12 pontjára emlékeztet: ami egyszerre volt túl komoly ahhoz, hogy nevetni merjünk rajta, ahhoz meg túl abszurd vagy szürreális (bár ezeket a szavakat valószínűleg nem is ismertük), hogy komolyan vegyük.:)
Péter, ez nagyon pontos:-)
Igen, nekem tetszik. Gondolom, a főhivatalnokok hozzák is magukkal azokat az erkölcsi és szellemi képességeket, amelyekkel a fentiek aprópénzre is tudják váltani. Akkor biztos, a nehéz körülmények miatt várt magára az átütő siker.
A 29-esből nem hiányzik egy szó? Na nem kekeckedésből kérdem, hanem bizonyítandó, hogy végigolvastam! Eltöltöttem néhány évet a közoktatás különböző szintjein különböző korszakokban. Azt hiszem, igyekeztem minden szinten valahogy ezek szerint cselekedni. És ma nagyon el vagyok kenődve, mert azt látom, hogy egy-két tucat hasonszőrűn kívül azok, akiken most valóban múlik, nem hajlandóak szakmai lelkiismeretükre hallgatni.
Kedves Péter,
Látom, már sokan megelőztek, én is gratulálni szerettem volna a leleményességért.
Az is izgalmas, hogy ha jól látom, az összes hozzászóló férfi, ezért is gondoltam színesíteni a képet (miniszterünk is nő, meg a pedagógusok nagy része is, ugye.)
Izgalmas adalék, ahogy a brit kormány a Péter által is javasolt módon az iskolák kezébe próbálja most visszaadni az irányítást, úgynevezett Academy-ket hoznak létre, nagyon könnyen csinálhatnak szülők iskolát és ösztönzik, hogy a üzleti szereplők vegyék át az iskolák fenntartását. Közben kigyomlálnak sok olyan értéket (pl. interkulturális oktatás, globális nevelés, aktív állampolgárságra nevelés), amelyek nagyon is erősítették – legalább tartalmilag- a brit iskolákat. Mondhatom a terepről, hogy ezek a változások nagyon nem tetszenek a pedagógusoknak. Viszont legalább régóta nagy hangsúlyt fektetnek az iskolavezetők képzésére, támogatására. Én is nagyon hiszek az iskolák önállóságában és az alulról építkező döntésekben, viszont nem nagyon látom a hatékony, a humán erőforrással és a szervezeteikkel jól bánni képes, sokoldalúan képzett iskolaigazgatókat. Szerintem ez is egy nagyon fontos feladata a mostani és leendő minsztereknek.