valium over the counter countries valium 10 mg 30mg valium overdose

divisão multiplicação soma e subtração de frações buy soma online soma.com vanishing edge panties

shokugeki no soma episode 58 soma pills purchase carisoprodol Little Rock

sudden death xanax buy xanax xanax a controlled substance

soma van ness geometry buy soma hôtel vincci soma **** - madrid - espagne

shams prestige abu soma schnorcheln buy soma online como fazer a soma de varias planilhas no excel

are xanax considered narcotics generic xanax purchase xanax Eugene

alprazolam online Kent buy xanax xanax price

ambien and ropinirole buy ambien vivid dreams with ambien

symptoms weaning off valium buy valium online cheap length of time valium in system

Közoktatási rendszerek kormányzása 1. (Egy integrált modell forrásairól)

Új minisorozatomban az oktatási rendszerek hatékony kormányzásáról írok lényegesen részletesebben, mint az erről szóló korábbi bejegyzésemben tettem. A sorozat bevezető bejegyzésében a különböző kormányzással foglalkozó modellek által hangsúlyozott kritériumokról lesz szó.

Egy ország legfontosabb erőforrása a kormányzás minősége. Ennek minősége határozza meg, hogy elherdálja természeti és humán erőforrásait vagy pedig az ország lakóinak érdekében aknázza ki azokat. A kormányzás minőségével kapcsolatban egy speciális terület a közszolgáltatások, ezen belül az oktatás, azon belül pedig a közoktatás kormányzásának kérdése. A közoktatási rendszerek hatékony kormányzásáról szóló gondolkodás legnagyobb nehézsége az, hogy számos igen különböző tudományterületnek van erről mondanivalója, s ezek többnyire igen különböző szemszögből, igen különböző problémákat középpontba állítva, sokszor igen különböző nyelvezetet használva szerveződnek. Az első kérdés az, hogy integrálhatóak-e ezek a megközelítések?

Egy a hatékony oktatáskormányzásról szóló integrált modell elkészítésének szerintem négy fontos forrása van:

  1. A főleg a nemzetközi fejlesztő szervezetek tevékenységéből kinőtt jó kormányzás („good governance”) irodalma;
  2. A közszolgáltatások közigazgatásának elmélete, a „public administration” és a „public management” közötti distinkciót kicsit idétlenül magyarba oltó „közmenedzsment” (a közszolgáltatások menedzsmentje) irodalma;
  3. A hatékony oktatáspolitika jellegzetességeit azonosítani törekvő nemzetközi összehasonlító elemzések irodalma;
  4. A hatékony közpolitika alkotás feltételeiről, állam és közpolitika közötti kapcsolatról szóló gazdag irodalom.

Mélyenszántó elemzéssel és szakirodalmi áttekintéssel az OktpolCafén nem untatok senkit, ezért a továbbiakban csak arról lesz szó, hogy ezek a megközelítések az oktatás hatékony kormányzására (is) vonatkozó kritériumok közül jellemzően melyeket állítják középpontba.

Jó kormányzás (Good governance)

A „jó kormányzás” irodalom a nagy nemzetközi szervezetek praktikus igényeiből nőtt ki a nyolcvanas években. Alapja az a felismerés, hogy a különböző fejlesztési programok hatékonysága erősen függ az intézmények érettségétől. A jó kormányzás titkának megfejtését nem kis részben tehát kudarcok inspirálták, az a törekvés, hogy mérsékeljék a korrupció vagy a „forrásátok” negatív hatásait, vagy mérsékeljék a szegénység csökkentése terén elkönyvelt kudarcok okait. A fejlesztés politikai, közpolitikai és intézményi környezetével kapcsolatos érdeklődés az elemzések két – egymásból építkező – körét termelte ki: a nemzetközi fejlesztő szervezetek tapasztalatainak szisztematikus (egyes országok eseteire koncentráló) feldolgozását és az „akadémiai” nemzetközi összehasonlító elemzések irodalmát. (Mindkettőben meghatározó szerepet játszott a Világbank, amely a nyolcvanas évek végétől stratégiáinak felülvizsgálat jórészt erre alapozta.)
A növekvő mennyiségű irodalom a „jó kormányzás” kritériumainak folyamatos finomítását eredményezte, s ezek ma is fontos szerepet játszanak, amikor a nemzetközi szervezetek közvetlenül vagy közvetve a fejlesztések intézményi környezetére irányuló programokat indítanak. Az alábbi ábra egy ma széles körben elterjedt kritérium listát tartalmaz.

Forrás: UN-ESCAP

Hatékony közigazgatás (Effective public management)

A hatékony „közmenedzsment” irodalomból két megközelítés érdemel figyelmet. Az egyik „New Public Management” (NPM) iskola, ami igen gyorsan uralkodó „fősodor” megközelítéssé vált. Születésének alapja az a nyolcvanas években széles körben osztott vélemény volt, hogy a kliensek közszolgáltatásokkal szembeni igényeinek kielégítésében a kormányok és az önkormányzatok kudarcot vallanak. (A NPM iskola végső soron a jóléti állam kudarcáról szóló diskurzusból nőtt ki.) A megközelítés kiinduló pontja az, hogy a közszolgáltatások hatékonyságának biztosítása érdekében a szolgáltatók és klienseik (az oktatásban: szülők és tanulók) közötti kapcsolatot közelebb kell vinni a piaci kapcsolatokra jellemző, a kliens döntési hatalmán alapuló elszámoltathatósági logikához. Az NPM által középpontba állított kritériumok tehát a hatékonyság, az elszámoltathatóság és a kliens számára felkínált választás lehetősége (choice). Mivel az NPM minden korábbinál nagyobb súlyt helyezett a kliensek igényeinek kielégítésére az oktatásban nagy lökést adott az intézményi autonómia kiterjesztésére irányuló decentralizációnak. A „New Public Service” (NPS) iskola a kilencvenes évek elején jelent meg, nem kis részben a NPM „konzumerizmusával” szembeni reakcióként. Az MPM egyéni érdekeket hangsúlyozó megközelítésével az MPS a közösségi érdeket érvényesítését hangsúlyozza, ezért a kormányzatok nyitottságát (openness) és az állampolgárok problémái iránti érzékenységet (responsiveness) erősíteni hivatott eszközöket javasol. Az elszámoltathatóság az NPS-ben is központi jelentőségű kritérium, de nem az egyes „kliensekkel”, hanem a helyi állampolgári közösségekkel szemben.

Hatékony oktatáspolitika (Effective educational policies)

Amióta a nemzetközi tanulói teljesítménymérések új irányt szabtak az összehasonlító meta-értékeléseknek az oktatástudomány egyik legfontosabb kérdésévé az, hogy mi jellemzi azokat az iskolákat, melyek magas teljesítményekre teszik képessé a tanulóikat. (A „hatékony iskola” jellemzőiről már korábban megosztottam egy bejegyzést.) Az OECD egyre több ország részvételével zajló PISA programja a meta-értékelések korábbi erős iskola-fókuszát kiegészítette az egész rendszerekre irányuló hatékony oktatáspolitikák jellemzőinek összehasonlító elemzésével. Érdekes módon, noha az erről szóló jelentések nem a kormányzás szót használják, a hatékony politikák azonosított jellemzői sokkal inkább az oktatási rendszerek kormányzásának módjáról, semmint szűk (inkrementalista) értelemben vett oktatáspolitikák jellemzőiről szólnak. Az erről szóló elemzések eredményeit megosztó egyik utolsó anyagról, az OECD 2011-es jegyzete, amiről szintén írtam egy itt olvasható felvezető bejegyzést. Emlékeztetőül újra megosztom a másodelemzés két legfontosabb következtetést:

  1. Azokban az iskolarendszerekben, amelyekben az iskolák nagyobb szakmai autonómiát élveznek egyértelműen magasabb a rendszer átlagos tanulói eredményekben kifejezett teljesítménye, még akkor is, ha kivonjuk az egyes országok eltérő jövedelmének hatását.
  2. Az erőforrások felhasználásával összefüggő autonómia és a teljesítmények között már összetettebb a kapcsolat. Az elemzés azt találta, hogy az ezen a területen élvezett autonómia akkor eredményez magasabb teljesítményeket, ha az a szakmai elszámoltathatóság valamilyen formájával párosul. (Például a tanulók nagy arányban járnak olyan iskolákba, melyek nyilvánosságra hozzák teljesítmény adataikat.) Ezt az összefüggést bizonyítja a jelentésből kiemelt alábbi diagram, amely azt mutatja, hogy milyen átlagos teljesítményt produkálnak azok a PISA-ban résztvevő országok, amelyek kombinálják e két feltételrendszert, s amelyek nem.

Hatékony közpolitika alkotás (Effektive public policy-making)

Mint azt ezen a blogon már sokszor jeleztem, az oktatáspolitika alkotás minőségét alapvetően határozza meg a kormányzási környezet minősége. A közpolitika-alkotás irodalmának egyik központi kérdése az állam működése és a politikaalkotás közötti összefüggések elemzése. Ami mindebből számunkra most fontos az, hogy a hatékony közpolitika alkotás kritériumai milyen követelményeket támasztanak a kormányzás módjával kapcsolatban? A hatékony oktatáspolitika-alkotásnak véleményem szerint három alapvető feltétele van: a nyitottság, a tényeken alapuló politika-alkotás és az implementálhatóság. (Ezek némelyikéről már sokszor írtam az OktpolCafén, némelyikéről csak ezután fogok.)

  • Az Oktatáspolitika-alkotás nyitottsága (openness). A politika-alkotás (problémák azonosítása, tervezés és döntés) nyitottsága nem (csak) egy demokratikus ideál miatt, hanem kő kemény hatékonysági megfontolások miatt alapvető jelentőségű kritérium. Az összes lehetséges érdekelt csoport intenzív bevonása teszi lehetővé a problémák mögötti bonyolult ok-okozati kapcsolatok feltárását és ez teszi lehetővé, hogy a politikák alkotói képesek legyen mérlegelni az egyes alternatívák hatásait és mellékhatásait. Mivel a közpolitikák alkotó jellemzően kormányzati szereplők, a kormányzás nyitottsága, formális és intézményesült érdekegyeztető, szakmai és közpolitikai konzultációs mechanizmusok működésének intenzitása a hatékony közpolitika alkotás egyik legfontosabb feltétele.
  • Tényeken alapuló közpolitika-alkotás (evidence-based policy-making). Noha a közpolitika-alkotásnak megvannak a maga sajátos szükségleteiből kiinduló forrásai (alapvetően politika- és programértékelés) a policy-releváns információk hatalmas többségét a különböző kormányzási és irányítási eszközök rendszerszerűen állítják elő. A kormányzás információ- és tudástermelő képessége (tanulói teljesítménymérés, pénzügyi audit, vezetői információs rendszerek, tanfelügyelet, stb.) határozza meg, hogy a közpolitika-alkotás információban gazdag térben zajlik-e.
  • A közpolitikák implementálhatósága (implementability). Noha ez igen sokak számára nem nyilvánvaló, a közpolitikák – jó esetben – az egyes kormányzatok implementációs képességét figyelembe véve, vagy egyenesen abból kiindulva terveződnek. Ahogy az a folyamatosan hízó oktatáspolitika implementációs irodalom alapján egy nyilvánvalóbb, a szakpolitikák számára a legkedvezőbb intézményi környezetet azok a kormányzási rendszerek biztosítják, melyekben az iskolák nem egyszerűen végrehajtják a rájuk ejtőernyőzött szakmapolitikai elvárásokat, de képesek arra, hogy interpretálják és beépítsék azokat autonóm módin kijelölt saját céljaik közé.

Kis sorozatom következő részében a különböző kritériumok integrálhatóságáról és egy egységes oktatás-kormányzási modellről lesz szó.

Hozzászólások:

  • Setényi János 2012.06.14. 07:48 Válasz

    Péter,

    izgatottan várjuk. Szintézis-szaga van a dolognak.

  • Radó Péter 2012.06.14. 08:29 Válasz

    János, nem csal meg a szaglásod, bár ez inkább egy szintézis nyers és (szakirodalmi hivatkozásoktól lecsupaszított) vázlata, amit még meg kell csinálni. Hétvégén jön a folytatás…

Új hozzászólás írása