tramadol controlled substance state tramadol 50 mg tramadol similar to lortab

calcular a soma dos 60 primeiros números naturais buy soma online no prescription soma Missouri

soma the yoga shop soma online como fazer a soma no word 2007

ambien or halcion buy ambien online ambien stomach virus

xanax 0.25 xanax 2mg differenza tra xanax e lendormin

ambien bad stories buy ambien is ambien cr a benzodiazepine

soma krishnamoorthi md modesto buy soma soma bikes saga

phenibut vs valium diazepam 5mg diazepam online Cleveland

xanax 5 days in a row generic xanax werkingsduur xanax

soma laishram images cheap soma soma gård barnehage

K+F a felsőoktatásban – illúziók nélkül

A kutatás-fejlesztést – immáron hagyományosan és egybehangzóan –  kitörési pontnak láttatják a mindenkori illetékesek. A területet – hála az Európai Uniónak – az elmúlt években szokatlan és szervetlen forrásbőség jellemezte. Ezzel párhuzamosan kifinomult szervezeti megoldások jelentek meg az innovációmenedzsment és finanszírozás területén is. A kutatás-fejlesztési tárgykörű TÁMOP/TIOP pályázatok utóelemzése egykoron majd nyilvánvalóvá teheti, hogy az európai forrásokból alapvetően egyetemi kapacitásépítés folyt. Hogy a kapacitások termőre fordulnak-e, azt a következő évek döntik majd el. Az alábbiakban kicsit hűtenénk a kedélyeket.

A magyar felsőoktatási kutatás és fejlesztés világában – az alkalmazott és alapkutatások nemzetközileg elfogadott terminológiáján túl – általában olyan “karbantartó” kutatások folynak, amelyek elsősorban az oktatók és hallgatók munkáját termékenyítik meg (humboldti modell). Ezen – egyébként értékes – kutatásokat nemcsak a hagyományos források (pl. OTKA) finanszírozzák, hanem az elvileg gazdaságorientáltak is. Eközben igen kevés olyan innováció jelenik meg az egyetemek és főiskolák kutatásaiban, melyek alkalmasak lennének a közvetett vagy közvetlen vállalati hasznosításra.

A magyar felsőoktatás egyik lényegi problémája, hogy a felsőoktatási kutatás-fejlesztés nem kapcsolódik össze kellő mértékben a vállalati kutatásokkal, és a vállalati igényekkel. Természetesen ennek több oka is van (így például a magyar kis- és középvállalatok innováció-éhségének hiánya), de a legfontosabb probléma az egész kutatás-fejlesztési terület mesterséges, szimulatív, közpénzeken nyugvó működtetése lehet.

1.  ábra   A K+F ráfordítások forrásainak és felhasználásának áramlása szektorok szerint, 2009

Forrás: Kutatás és Fejlesztés, 2009; KSH 2010.szeptember

Látható, hogy a hazai K+F ráfordítások viszonylag kis része képes a felsőoktatásba megérkezni és feltételezhetően a megérkezett források egy része is a vállalkozási szektorba kerül át alvállalkozói feladatok finanszírozására.

A józan helyzetértékelést segíti, ha reálisan látjuk felsőoktatásunk kutatási-fejlesztési teljesítményét. A három lehetséges végtermék (szabadalom, termék, szolgáltatás) közül itt a szabadalmi beadványok számát villantjuk fel a velünk összemérhető államok csoportjában.

2. ábra    Az 1000 lakosra jutó szabadalmi beadványok száma az Európai Szabadalmi Hivatalnak (2005)

Forrás: EUROSTAT

Végül pedig a felsőoktatási kutatás-fejlesztési potenciált meghatározó humán erőforrásról. Az alábbi ábra a közép-európai régióban dolgozó kutatói potenciált szemlélteti. A kutatói létszámnál természetesen a kutatók teljes munkaidejűre átszámított teljes idejű egyenértékű (full-time equivalent) létszáma értendő.

3. ábra   A régióban elhelyezkedő országok kutatóinak száma (2008)


Forrás: EUROSTAT

 

A magyar K+F-szféra egésze és azon belül a felsőoktatás számára a legvalószínűbb továbbfejlődési útnak az osztrák irány látszik. Ez a gyakorlatorientált kutatás-fejlesztést alapvetően a vállalati szektoron belül fejleszti tovább, de a felsőoktatás is jelen lesz e területen. A felsőoktatás fő feladatává pedig annak a tudásbázisnak a folyamatos újratermelése válhat, amely a sikeres alkalmazott kutatások alapfeltétele. A tudásbázis gondozása mellett továbbra is szerepet kaphat az oktatómunkát megtermékenyítő kutatás is.

Hozzászólások:

  • Orosz Lajos 2011.06.14. 18:47 Válasz

    Kedves János !
    Valóban rá fér ezen elképzelésekre a hűtés, kedvenc példám, hogy míg az államokban egy anyaggal azon dolgoznak hogy a föld holdliftet elkészítsék, ugyanazzal az anyaggal kis hazánkban a pc hűtés alkatrészeit kutatják. Nyilván a két kutatási téma illetve a kijövő alkalmazás fontossága nem érdekes, a megoldandó problémák száma az innováció kiterjedtsége azonban lényeges, hiszen a kutatás során születő ” melléktermékek ” még bőven hasznosíthatók más ipari területeken, amelyek nyilván haszonnal járnak.

    Szóval, amíg hazánkba nem érkezik megfelelő értékű és méretű technológiai innovációt támogató piaci forrás, ezt a versenyt állami forrásokból nem lehet állni, hiába minden agyvisszaszívási törekvés. És sajnos ez igaz a bölcsészettudományokra is nem csak a természettudományi területen. Konkrétan a oktatást érintő tecchnológiai kutatások eleddig odáig nem jutottak el, hogy a technológiát definiálják, ami professzionális kutatás alapja. Addíg Európában több száz fős vállalatok, gyártanak a technológia alapját képező tanyagokat kapcsolt szolgáltatásokkal.

    Szóval János már megint sajnos :-) igazad van. Bár a most itt várakozó és a jövőben lehívható források allokálásában vagy az azt célzó pályázatokban, ilyen és hasonló szempontokat értékelnének.

  • Pénzes Dávid 2011.06.14. 22:58 Válasz

    Kedves János! Kitűnő bejegyzés, jól vázolja a helyzetet és a lehetőséget.

    Két dolog fogalmazódik meg bennem:

    1. Győr + Audi + győri felsőoktatás hogyan és hova illeszthető be a fenti modellben? (sajátos „képződmény”-e?)

    2. a Kutatás és Fejlesztés, 2009; KSH 2010.szeptember hivatkozott szövegek online linkjeit megkaphatjuk?

    • Setényi János 2011.06.14. 23:26 Válasz

      Kedves Dávid,

      a linkeket elküldöm e-mailben. Az Audi győri esete egy érdekes példa, amely önálló kutatást igényelne. Abban a tekintetben feltétlenül a kevés jó példa egyike, hogy egyértelműen gazdaságorientált kutatásokról van szó. Hogy ez tkp. olcsó beszállítói munka vagy érdemi, nagy hozzáadott értékű szolgáltatás, a győrieket kellene megkérdezni.

      Lajos,

      Platón szerint minden filozófia alapja a “csodálkozás”. Az egész bejegyzésemet az az ámulatom ihlette, amivel a TÁMOP/TIOP által behozott K+F források egyetemi útját figyelem. Az nem lep meg, hogy döntően humán és infrastrukturális kapacitásépítés folyik belőle – az elmúlt évtizedek után szükség is van rá. De általánosnak látok egy olyan vélekedést, miszerint a jól menedzselt, rendben elköltött és tisztességesen dokumentált K+F milliárdok maga lenne a kutatás-fejlesztés…

  • Barankai Norbert 2011.06.15. 21:35 Válasz

    Kedves János!

    “A felsőoktatás fő feladatává pedig annak a tudásbázisnak a folyamatos újratermelése válhat, amely a sikeres alkalmazott kutatások alapfeltétele.”

    Ha ez valóra válik, az egyet jelent a hazai természettudományos értelmiség halálával. (Egyébként maga a mondat is mélyen tudományellenes.)

    • Setényi János 2011.06.15. 23:14 Válasz

      Kedves Norbert,

      Az idézett mondat egy helyzetkép összefoglalása és nem személyes javaslat, vélemény. Miért lenne ez tudományellenes?
      A természettudományos kutatások részidőben végzett, elsősorban az oktatómunkát megtermékenyítő része ma is az egyetemeken zajlik. Professzionálisan szervezett, főállású kutatásokra ott a vállalati szektor vagy az Akadémia. Én csak arra utaltam – némi adat birtokában – hogy az egyetemi K+F ütőképessé (piacképessé, jövedelemtermelővé) tétele meglehetősen reménytelennek látszik.

  • Radó Péter 2011.06.15. 23:14 Válasz

    Kedves Barankai Norbert, azt hiszem félreértette János mondatát. Tanult barátom tudásbázis alatt valószínűleg arra gondolt, hogy – ha egyáltalán van értelme az alapkutatás és alkalmazott kutatás szétválasztásnak – a felsőoktatásnak elsősorban alapkutatásokra és értelmiségiek képzésre kell fókuszálnia. A mondat ugyanakkor az én értelmezésemben nem zárja ki az alkalmazott kutatásokban és fejlesztésekben való részvételt sem. (Ami nélkül nagyon elszegényedne az oktatás.)

  • Barankai Norbert 2011.06.16. 01:18 Válasz

    Kedves János!

    Nem mondhatom, hogy “évtizedek óta benne vagyok a felsőoktatásban”. Szavaimat éppen ezért kezeljék fenntartással.

    Az első, amire reflektálnék, az a “részmunkaidős kutatás”. Ha Magyarországon létezhet ilyen, akkor az csak annak köszönhető, hogy az egyetemek kapunyitásaát követően a hallgatók létszámának növekedését nem követte az oktatók számának kellő növekedése, másrészt nem alakult ki az a gyakorlat, ami a Világ boldogabb felén, ahol az egyetemek szétválasztották a lecturer és a researcher pozíciókat. Az, hogy a hazai egyetemi kutatóknak egyszerre kell a két pozíció kívánalmainak megfelelni, csak azt eredményezte, hogy versenyhátrányba kerültek nyugati kollégáikkal szemben. Ma Magyarországon az egyetemek de facto ugyanolyan kutatóhelyek, mint az akadémiai intézetek, azzal a különbséggel, hogy az alkalmazottak oktatási feladatot is végeznek.

    Lehet, hogy ezért meg fognak kövezni, de még ezzel a vékonyka tapasztallatal a birtokomban is ki merem jelenteni, hogy a kutatásnak semmilyen megtermékenyítő hatása nincs az oktatásra. Hobbikutatásnak pedig még annál is kevesebb. Oktatni lehet kutatás nélkül is. Ugyanolyan jól, mintha az ember kutatna. Természetesen itt most döntően az egyetem első három-négy évére gondolok. A felsőbb évek speciális kollégiumait nagyrészt a szakterületet értő kutatók tartják.

    A vállalatoknál kutatói helyek gyakorlatilag nincsenek. Szerintem néhány tíz olyan álláshely van az “iparban”, melyben kutatók dolgoznak kutatói munkakörben. Ez tény.

    Ön azt mondja, hogy “az egyetemi K+F ütőképessé (piacképessé, jövedelemtermelővé) tétele meglehetősen reménytelennek látszik”. Egyetértek! Azonban tudja miért reménytelen? Mert a magyar társadalom nem képes azon összegeket belepumpálni az egyetemekbe, mint amelyet más országok megtesznek. Menjenek el egyszer egy TTK-ra, nézzék végig a curriculumot valamely szakon, nézzék meg azt, hogy pl. hány kísérleti fizikus van az ELTE-n. Gondolom kitalálják az eredményt. Ma hazánkban a legtöbb egyetemi kutatócsoport olcsó kutatásra rendezkedett be éppen ezért, van nagyon sok elméleti kutató.

    Kedves Péter!

    Az alapkutatás és az alkalmazott kutatás szétválasztásának természetesen van értelme. Ön szerint milyen gyakorlati haszna van pl. a kozmológiának?

    Az pedig, hogy Setényi János mit írt.

    “A felsőoktatás fő feladatává pedig annak a tudásbázisnak a folyamatos újratermelése válhat, amely a sikeres alkalmazott kutatások alapfeltétele. A tudásbázis gondozása mellett továbbra is szerepet kaphat az oktatómunkát megtermékenyítő kutatás is.”

    Akárhogy nézem is ezt, nekem továbbra is az az értelmezés tűnik helyesnek, mely szerint az egyetemek legfőbb feladata az alkalmazott kutatást végző emberek kitermelése. Elárulok egy titkot. Ha lefaragnánk azokat az ismereteket a TTK-k által átadni kívánt tudásból, melyek nem szükségesek az alkalmazott kutatásokhoz, akkor a maradék anyag a most oktatott húsz százaléka sem lenne! Önök szerint pl. az ELTE-n hány kutató fog belemenni abba, hogy tevékenysége ennek a korlátolt ismerethalmaznak az átadására és hobbikutatásra zsugorodjék?

    Azokat az intézeteket, ahol döntőrészt oktattak és mellette esetleg hobbikutattak, régen főiskolának hívták….

    Folyt. köv.

    • Setényi János 2011.06.17. 10:25 Válasz

      Kedves Norbert,

      Hozzászólásának első felével teljes mértékben egyetértek. Az egyetemi K+F egyik nagy gyengesége a főállású, professzionális kutatók hiánya. Valóban, a lecturer (tömegoktató) és researcher pozíciókat világosan szét kellene választani.
      A pénzről annyit, hogy az elmúlt TÁMOP/TIOP-projektekben az egyetemek bődületes mennyiségű kutatási pénzt nyertek és megjósolható, hogy a projektekből termék, szabadalom vagy szolgáltatás alig fog kijönni. Amíg a szervezeti ügyek nincsenek rendben, addig ebbe a rendszerbe pénzt nyomni aligha tűnik jó befektetésnek…
      Hozzászólása felvillanyozott, így tervezek egy új bejegyzést a másik nagy gyengeségről, nevezetesen az érdekeltségi rendszerek hiányáról. A valóságban egyetemi oktatók és tanszéki csoportok milliárdos értékben végeznek sikeres helyi-eseti innovációkat – magánszámlára. Az egyetemek mai állami szabályozása egyszerűen alkalmatlan arra, hogy ezt a hatalmas tapasztalatot, piacképes tudást és vállalati kapcsolatrendszert az innovátorok “felrakják az asztalra a pult alól”.

  • Bartis Domokos 2011.10.25. 17:49 Válasz

    Nagyon igazat adok a posztoloknak. Magam is eszleltem, hogy Magyarorszagon jelenleg az egyetemeken hobbikutatas folyik. Ennek egyik oka az hogy a munkatarsakra semmilyen nyomas nem nehezedik, hogy kutassanak, aki egyszer pozicioba kerult az ott is marad, ha folytat kutatast es publikal, ha nem.

    A masik a forrashiany: a megfelelo muszerezettseg sokkal kisebb problema, (erre nagyon sok palyazati lehetoseg volt es van is) mint a szakertok hianya es a fogyoeszkozok finanszirozasanak keptelensege. A vegeredmeny az, hogy a sokszor tobb tizmillios erteku muszerek porosodnak, mert nincsen hozza reagens vagy nem tudjak kezelni.

    Az elmeleti kutatassal alapjaban veve egyebkent semmi problema nincsen, ha azt megfelelo szinvonalon vegzik. Az alapkutatasi eredmenyek gyakorlati hasznositasaval annal inkabb. Jelenleg a felsooktatasi intezetek palyazati irodai nemigen tudnak erdemi, megfelelo szinvonalu segiseget adni a palyazashoz es egyebkent is a nyugati palyaztato szervezetek nem nagyon szeretnek a korrupt es elszamolassal manipulalo magyar "innovativ" KKV-kkel kooperalni.

    Igazabol akkor lehet osszehasonlitast vegezni, aki kutatott mar hosszabb-rovidebb ideig kulfoldon (Nyugat Europa vagy USA). Ott a kutatas verre megy: senki nem marad pozicioban ha nem tud folyamatosan kuatasi eredmenyeket felmutatni. Meg is van ra a szolas: "Publish or perish"

Új hozzászólás írása