can you take ambien with fentanyl buy ambien online does ambien show up on urine drug screen

dangers of taking too much valium cheap diazepam valium bei kindern

valium 5mg to help sleep valium drug letra valle del valium

how to avoid withdrawal from tramadol tramadol online pharmacy tramadol helps with opiate withdrawal

ambien nerve pain buy ambien online ambien mixed with kratom

can you use rimadyl and tramadol together tramadol 50mg what mgs does tramadol come in

tramadol lista anvisa tramadol 50mg tramadol for rotator cuff surgery

breathing problems after taking xanax buy xanax shapes of xanax pills

urinalysis test for ambien buy ambien can you take ambien forever

pictures of generic blue xanax buy xanax how to safely shoot up xanax

Jövőképekről és az uniformizált oktatási rendszerek felbomlásáról (videó előadás)

Az OktpolCafé május 20-án ünnepelte első születésnapját egy kis offline eseménnyel. A programban először mi bloggerek tartottunk egy-egy előadást, a második részben pedig néhány aktuális oktatáspolitikai kérdésről folyt szakértői panelbeszélgetés. Ebben a bejegyzésben az első, általam tartott előadás videó felvételét teszem közzé. Az előadás az oktatási szektor számára kialakítandó jövőkép lehetséges támpontjairól szólt.

Az előadásról készült felvétel 37 perces, négy egymást követő videóra van bontva. Mivel a felvételen ez nem látszik, a bejegyzés végére beillesztettem az előadás prezentációját.

Lépegetni a prezi alján lévő nyilakkal lehet. A tovább nyílra kattintás után eltarthat néhány másodpercig amíg a prezi betöltődik.

Hozzászólások:

  • Oláh Gabriella 2011.06.20. 17:35 Válasz

    Nos, ezt most kissé magamra vettem. :)
    Köszönöm.
    Olyan sokat tudok már… Most éppen intézménynek képzelem magam leginkább… A sok tanuló pedig a “férfinép”, akik már rendkívül fejlettek kulturálisan… Tudniillik, ha körülöttem mindenki nárcisztikus, akkor én vagyok nárcisz… Igen, globálisan…
    Egyébként rájöttem, hogy a paranoia lehet kisebb-nagyobb rögeszmék tömkelege, lehet egyfajta rigolyásság, lehet segélykiáltás (segélykérések tömkelege) stb… Na, ezt a paranoiát mesterségesen (szándékosan) is elő lehet idézni, illetve generálni dolgokkal… Így aztán tényleg rengeteget lehet tanulni, ugyanis, mindeközben meg vagyunk győződve arról, hogy ennek valamilyen célja van, lehetőleg olyan, ami minket is érdekel, ugyebár… Haszna a jövőre nézve… Ez segíti az állandóan megújuló, jelenidejű önmegvalósítási törekvéseinket… Ehhez persze szükséges az a bizonyos “kettős társadalom”… Igen, kissé mániás dolog is egyébként, egy hatalmas kényszerbe ágyazva… Persze, mondanom sem kell, hogy ennek nincsenek határai… Ahogy a tudásnak sincsenek… Ja, a zsugorodás, persze, az még megütötte a fülem, szemem… Igen, amint rájövünk a lényegünkre, felesleges is minden további etc. Ki a fenét érdekel a környezet, ugye… Nem is értem azokat az átmeneteket, nincsenek átmenetek, csak tanulás van, és kész is minden… Ez pedig azért van, mert nincs kézzelfogható környezet… Ezért tehát nincsenek határok sem… Na, ilyen az ember… Globálisan…

  • Radó Péter 2011.06.20. 18:36 Válasz

    Gabriella, mint általában, most sem értek semmit abból, amit ír…

  • Oláh Gabriella 2011.06.21. 09:59 Válasz

    Igen, én hajlamos vagyok általánosítani, esetleg elvonatkoztatni a konkrét témától egyes emberekre, netán országokra stb… Megjegyzem, a prezentáció mindezt tartalmazta, úgy vélem… A szervezeti működéseket pedig adott környezeti kontextusban lehet és kell értelmezni…
    Valóban volt egy másik írás, ami kitért arra, hogy pl. vállalati képzések is vannak… Felteszem, azok a vállalatok stabilak, Magyarországról nem vágyódnak el sehova, stb… Ha pedig mégis, akkor viszik magukkal az összes képzettet… (De minimum fizetik a képzésüket, aztán pedig az átképzésüket, amennyiben megválnak tőlük…) Ebben az esetben támogatok mindenféle Audit, meg akármit… Igen, ugyanis munkahelyteremtők… (Valószínűleg Setényi János bejegyzése volt egyébként… Illetve a kommentek, ugye…)
    Na, csupán a kapacitásra szerettem volna kitérni… Valóban, egyéni felelősség is, ki milyen területen szeretne érvényesülni, csak hát, nem biztos, hogy mindenki fel van készülve ezekre az állandó változásokra…
    Az iskolák csupán kiszolgálják az igényeket, tudom én…
    Kérdés, kinek a felelőssége felvilágosítani a tanulókat? Mert nem biztos, hogy mindenki naprakész állandóan… Nos, ők meg magukra vessenek, ugyebár… Annyi információs lehetőség van… Igaz ugyan, hogy ezek sokszor ellentmondóak, dehát…
    Szoktuk is mondani: aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja…

  • Radó Mátyás 2011.06.23. 17:07 Válasz

    Gabriella, attól tartok, számomra sem jött át maradéktalanul az üzenet, pedig nagy erőfeszítéssel próbálom megfejteni az elmúlt bejegyzésekhez írt hozzászólásait. Nincs kedves saját blogot indítani? Szerintem rövid idő alatt az Index címlapra kerülne…

  • Oláh Gabriella 2011.06.24. 09:56 Válasz

    Mátyás, van blogom, de úgysem találná meg… Nem mondom, hogy abban maradéktalanul benne van minden, habár, ami engem illet, igen… Ugyanis, én magam vagyok a pszichológia… Egyén, társadalom… Igen, társadalom is, ez egyébként azért hasznos, mert vándorolhatok, s vihetem magammal bárhova… Azért nem hasznos, mert általában sehol sem értenék úgysem… Ön is maga a pszichológia, Péter is az, stb… Maradéktalanul meg aztán a legnagyobb pszichológusok, pszichiáterek összessége sem értheti, gondolom, ez egyértelmű…
    Az viszont szomorú, hogy semennyire sem értik… Nem mondom, hogy ez valóban így van, hiszen látom, tapasztalom, hogy ez így, ebben a formában nem igaz, nem állja meg a helyét… Azonban azt is érzékelem, de főleg észlelem, ugye, hogy sehogyan sem állja meg a helyét, én akár tótágast is állhatok, akkor sem… Ez persze azért van, mert engem minden érdekel, mindenhez viszont nem érthetünk, ugyebár… Részterületek is érdekelnének egyébként, de semmiben sem tudtam érdemben szólni semmihez… Viszont jó hallgatóság vagyok legalább… Ez is egy erény, elhihetik nekem…

  • Szekszárdi Júlia 2011.06.25. 14:47 Válasz

    Kedves Gabriella, nem akarok durva lenni, de jó lenne, ha nem tenné szándékosan tönkre ezt a kitűnő blogot a zagyva hozzászólásaival. Lenne a szülinapi előadásokban és a kerekasztal beszélgetésekben számos megvitatandó dolog, nem kellene a potenciális kommentelők kedvét szegni az ostobaságaival. Vagy éppen ez a szándéka? Ha nem lennének a blog gazdái ennyire úriemberek, már rég kimoderálták volna ezeket a szövegeket. Tényleg, Péter, János, miért nem teszitek ezt?

  • Oláh Gabriella 2011.07.01. 12:24 Válasz

    Kedves Júlia, önnek igaza van! Belátom, tévedtem korábban, pontosabban, nem fogalmaztam pontosan… Úgy gondolom ugyanis, hogy a vegetatív idegrendszer elengedhetetlen… Azonban szükség lenne a központi idegrendszerre is…
    Szerintem a munkaügyi hivatal afféle vegetatív idegrendszer, ha megengedi nekem ezt a hasonlatot… Az oktatásnak leginkább a központi idegrendszer fennhatósága alá kéne tartoznia, úgy vélem… Persze, nincs igazam, hiszen oly’ tág a mi környezetünk, ugyebár… Lehetőleg tehát ne csupán Magyarországra képezzünk, sőt, főleg ide ne, ha lehetséges…
    Én azonban mindezt nem tudhatom, hiszen teljesen be vagyok fordulva magamba, ugyebár…
    Arról meg aztán nem is beszélve, hogy mindezt totál fordítva is értelmezhetnénk… A munkaügyi hivatal a központi idegrendszer… Igen. Így kéne lennie… Már ami a gondolkodást illeti… Ne feledjük ugyanis, hogy egész idegrendszerünk fabatkát sem ér az elménk nélkül… Tehát mindenről a munkaügyi hivatal tehet… A nevében is benne van: “munkaügyi hivatal”… Az a dolga, hogy gondolkodjon… Ne csak gyűjtögessen, ugye… Hasznosítsa azt a sok tudást, ami belészorult… Részben ezt is teszi egyébként… Én az egész feladatkört nekik adnám…
    Abban látom tehát a megoldást, hogy vállalati képzések legyenek… Olyan vállalatoké lehetőleg, melyek komolyan gondolják a dolgot… Igen, én az államot is vállalatnak tekintem egyébként…
    Intézményekről már rég nem beszélhetünk ugyanis…

  • Oláh Gabriella 2011.07.02. 13:42 Válasz

    Jó, mindez nagyon szép, de ezzel még mindig nem tudok elhelyezkedni sehova, ugyebár… Persze, lehet, hogy ez lenne a cél… Személy szerint úgy gondolom ugyanis, ha lelkiismeretesek akarunk lenni, ne értsünk semmihez lehetőleg… Igaz, munkakör függvénye is a dolog…

    Korábban kitöltöttem egy tesztet, hogy szerintem milyen foglalkozású embereknek mekkora a felelősségük… Emlékeim szerint mindet középre tettem… Igen, egyrészt azt gondolom, hogy senki se képzelje azt, hogy mindent meg tud oldani, másrészt úgy gondolom, mindenkinek a maga képzettségi szintjének megfelelő felelősséget kell vállalnia adott területeken, úgy értem, mindenki tudása legjavát adja egy-egy szinten, illetve területen, amennyire ez lehetséges… Ehhez persze hozzátartozik a szánk befogásának képessége is… Mert a kompetenciahatárainkkal soha nem lehetünk maradéktalanul tisztában, ugyebár… Ez persze nem egészen így van… Tudjuk, hogy van a rutin pl… Ezt azért általában ne lihegjük túl, úgy gondolom, kivételes helyzetek persze adódhatnak… Vannak mechanikusan végezhető munkák, na, ezt nevezném én valódi rutinnak egyébként… A mindenféle ilyen-olyan technikai figurák, duplák, triplák, miegyebek megfontolandóak, úgy vélem… Igaz, megfelelő tudással a birtokunkban (vagy a hátunk mögött, ugye) egyfajta rálátást engedhetnek ezek is bizonyos dolgokra…

  • Szatmári Krisztián 2011.07.02. 14:45 Válasz

    Kedves Gabriella, az OktpolCafé gyanúm szerint tényleg nem alkalmas egyéni problémák megvitatására.

    Most szólalok meg itt először, eddig csak olvasgattam a cikkeket. Igazán színvonalasak, de magához hasonlóan nekem is az a véleményem, hogy a kormányzati, intézményi és szakmai szempontok mellől nagyon hiányoznak az emberközpontúbb megközelítések. De a blog indítói kinyilvánították, hogy szakmapolitikai és közpolitikai szemüvegen keresztül nézik a világot (lásd: oktpolcafe.hu/a-blogrol). Azt hiszem, ezt tiszteletben kell tartanunk.

    Ha úgy gondolja, az Ön blogján folytathatjuk ezt a témát, de itt ne zavarjuk a többieket.

  • Radó Péter 2011.07.02. 20:17 Válasz

    Kedves Krisztián, talán elhiszi nekem, hogy e blog bejegyzéseinek szerzői jól látják az embereket és problémáikat a nagy rendszerek és intézmények mögött, s tisztában vannak azzal, hogy e rendszerek és intézmények valójában emberekről szólnak. Mindazonáltal jól látja, hogy e rendszerek végtelen bonyolultságának feltárása és befolyásolása sajátos rendszerelemzői látásmódot, egyfajta szakmapolitikai professzionalizmust igényel. Ez a blog csakugyan ezt a kultúrát hivatott erősíteni.

    Kedves Gabriella, ahogy Szekszárdi Juli írta, csakugyan úriemberek vagyunk. Ennek ellenére a továbbiakban az eddigiekre hasonlító hozzászólásait ki fogom “moderálni”, mert magukba zárkózó és kizárólag személyisége kivetítését szolgáló monoton narratívái megfojtanak minden szakmai diskurzust. Ha azonban a bejegyzések témájához van valamilyen – mások számára is érthető – hozzájárulása a továbbiakban is várjuk a hozzászólásait.

Új hozzászólás írása