buy valium online Springfield buy valium valium mg equivalent to xanax

ambien Anchorage buy ambien can you take mucinex d and ambien together

ambien butterfly buy zolpidem online ambien and flexeril together

buy xanax italy buy xanax most common uses for xanax

round blue xanax r generic xanax can xanax damage your liver

tramadol other medications tramadol 50mg tramadol and butalbital

street price of peach xanax xanax without prescription can xanax make you feel crazy

tramadol make dog sleepy buy tramadol headaches from tramadol

can you take tramadol with heart medicine buy tramadol tramadol mao inhibitor

took 4mg xanax buy xanax dosage info on xanax

Irányváltás

Az alábbiakban a fejlesztéspolitika egy olyan eleméről lesz szó, amelynek megvitatása csakis az Európai Unió 2011-es magyar elnöksége kapcsán látszik célszerűnek. A nevezett félévben ugyanis olyan problémafelvetés, koalícióképzés és ügyvitel indítható, amelynek – középtávon – komoly részeredményei lehetnek. Mindannyiunk számára ismeretes, hogy a 2004-től csatlakozó új tagállamok egy sor területen hátrányos helyzetbe kerültek az európai támogatások és fejlesztési források elosztásakor. Kézenfekvő példaként, a régi tagállamok gazdáinak járó agrártámogatás 50%-át kapjuk (ez az elképesztő gyakorlat a minimum “kétsebességes Európa” nyílt beismerése).

Mivel ez a bejegyzés az OktpolCafé számára készült, a továbbiakban az Európai Szociális Alap (ESZA) elosztására fogunk összpontosítani. A bejegyzésben közölt adatok hozzávetőlegesek, és egy 2010-es értékelés eredményei. A nevezett értékelés a katasztrofális állapotban lévő EU-s adatforrások első körös összesítésére vállalkozhatott csak.

Először vessünk egy pillantást arra, hogy mely földrajzi régiók hogyan részesedtek az ESZA-forrásokból 2000-2006 között:

forrás: ESF adatbázis, 2010

Az ábra a DG Employment kérésére készült államokra bontva. A földrajzi régiók szerinti csoportosítás brutális módon szemléltette azt, amit a derék brüsszelieknek így foglaltam össze: “according to the data ESF is simply a Southern European business”. Erre olyan ijedelem támadt, hogy az ábrát átalakíttatták. De így is elvégezhető – fejben – a regionális csoportosítás: a pénzek nagyrésze délre vándorol, Németország (az “endékára” hivatkozva) jól jár, az új tagállamoknak kevés jut. Ha figyelembe vesszük, hogy mi csak félidőben csatlakoztunk – kompenzációként megkettőzzük a visegrádiak részesedését – akkor is drámai az aránytalanság.

Nézzünk meg egy másik indikátort, amely tovább árnyalja a Mediterránum részesedését. A 2000-2006 közötti ESF-kiadásokhoz csatlakozó magán (vállalati) kiadások Unión belüli alakulásáról:

forrás: ESF adatbázis, 2010

A kép egyértelmű: a visegrádiaknál a magán hozzájárulás minimális, a délieknél pedig szerény. Komoly tőkevonzással csak Európa észak-nyugati gazdasági centrumában bírt az ESZA. Azaz, a legtöbb ESZA-forrást megszerző déliek lényegében elkölthető “közpénzként” fogadták az euro-milliárdokat.

Végül nézzük meg, mire költötték a déliek a pénzt! Segítségképpen mellékeljük az északi tagállamok kiadásait is, hasonló bontásban:

forrás: ESF adatbázis, 2010

A különbségek drámaiak. Az északiak a dolgozókra, a nőkre és a vállalkozásokra költöttek. Fejlett munkaügyi rendszerük következtében a munkanélküliekre költött pénzeket is ugyanabba a policy-irányba sorolhatjuk, mint a többit. Az Észak a versenyképesség javítására használta a – viszonylag mérsékelt – ESZA-forrásokat. A Dél a hátrányos helyzetűek támogatására költötte irdatlan forrásait. Az ifjúsági kiadások magas szintje sem előremutató, csupán a gyenge közoktatás kimenetét hivatott korrigálni. Foglaljuk össze megállapításainkat:

  • az ESZA-források meghatározó része 2000-2006 között Délre vándorolt,
  • az ESZA-források közpénzként ömlöttek be a Délre, magánforrásokat alig mozgósítottak,
  • az ESZA-forrásokat a Dél elsősorban szociális támogatásként használta fel, a tagállami alapműködésből fakadó társadalmi problémák enyhítése céljából.

Egy közgazdász számára a fenti – kissé sarkosan összefoglalt – kép egyenlő az erőforrások alacsony hatékonyságú felhasználásával (“kidobott pénz”). A fenti megállapításokból néhány fundamentális kérdés adódik a magyar diplomácia számára:

  • Felzárkózás vagy európai szolidaritás: a GDP adatok nem támasztják alá a Dél részesedését az európai fejlesztési forrásokból, átterelhetők-e az európai fejlesztési források Délről Keletre?
  • Meddig szól a támogatás: az ESZA-forrásokhoz való hozzájutás egy időben nem korlátozott jogosultság vagy célszerű egy-két évtizedben rögzíteni a jogosultság határait, függetlenül az adott tagállam eredményeitől és pénzfelhasználásától?
  • Van-e európai versenyképesség: célszerű-e megengedni, hogy az adott tagállamok szociális kifizetőhelynek használják az európai fejlesztési forrásokat vagy elképzelhetőek bizonyos központi orientációk e téren?

Hozzászólások:

  • Albatrosz 2010.09.26. 19:11 Válasz

    János, nagyon érdekes és egyben elszomorító a cikk. Nem feltétlenül az ESZA, hanem általánosan az uniós támogatások kapcsán érdemes még kiemelni: a támogatás legtöbbször társfinanszírozás keretében érkezik, vagyis, ha nincs pénzünk a 25%-ra, akkor nem jön a 75 sem… Vagy másképp: az elnökségre készülve sok mindent lehetne vásárolni egy-egy rendezvény kapcsán, de mivel spórolunk, minimalizáljuk az önrészt, így az uniós pénz is csökken.

  • Setényi János 2010.09.26. 19:28 Válasz

    Egyelőre nem minimalizáljuk az önrészt, hogy minél több EU-s forrást tudjunk leszívni. Ettől viszont az állami költségvetés jelentős része “bemerevedik”, önrészként lefoglalódik. A magyar állami költségvetés amúgy is nagyon-nagyon merev, az (a) adósságszolgálat, (b) a nyugdíjak és (c) a szociális ellátások egyre növekvő terhei egyre kötöttebb – és rosszabb – pályára helyezik. A hazai (állami) fejlesztési források hiányában nincs kormányzati mozgástér a jövőbe történő beruházásra. Az önrésszel kombinált EU-s források elköltése is ebben a “merev” térben értendő és kevéssé alkalmas a társadalom dinamizálására.
    Magyarország koraérett Európa, a leépülés fenti spirálja mára sok régi tagállamban is megszilárdult. Öregek otthona….

  • Setényi János 2010.09.26. 19:32 Válasz

    De elszomorítónak nem nevezném, hiszen a fenti negatív folyamatok majdnem teljes társadalmi konszenzus mentén zajlanak – itthon és máshol is. Még tudományos-szakmai legitimációjuk is volt az elmúlt két évtizedben: “service economy”, “single-life”, “multiculturalism” stb.
    Bizonyos szempontból az egész humoros.

  • Radó Péter 2010.09.26. 20:06 Válasz

    János, azok az “északi” ESZA költési minták, amelyekről írsz, hatalmas arányban “service economy”, “single-life”, “multiculturalism” célrendszer alapján lettek elköltve, néhány helyen nem is rosszul. (Az ezek alapjául szolgáló társadalmi-gazdasági folyamatok adottságok; így is kell kezelni őket.) A lényeg nem feltétlenül a célrendszer értékalapja (amivel nekem speciel nincs különösebb problémám), hanem az, amiről korábbi posztjaidban bőségesen írsz: a közpolitikai környezet. Például Gender célokat lehet “déliesen”, a közpénzek herdálására emlékeztető módon szolgálni, de lehet a nők foglalkoztatását értelmesen szolgálni egy olyan munkaerő-piaci szabályozási és szolgáltatási környezetben, ami ösztönöz a munkába állásra. De mindezt nagyon jól tudod…:-)

  • Setényi János 2010.09.26. 20:12 Válasz

    Jó, jó, csak egy kicsit nekiindultam…:-)

  • Baráth Tibor 2010.10.10. 21:33 Válasz

    Kedves János, egyetértek Péter reagálásával. A legkritikusabb kérdés nem a felhasznált források értékalapja, hanem tényleges hatása. Persze amit írsz, az egyben szól arról is, hogy a fejlesztési források felhasználhatók lehetnek arra is, hogy a rosszul működő rendszert erősítsék meg.
    Vajon mennyit lehet tudni a források hazai felhasználásának hatásairól. Mi mutatja, vagy éppen mi cáfolja azt, hogy az ESZA források felhasználása az egyes megcélzott társadalmi csoportokban, szektorokban, szervezetekben mit eredményezett? Változott-e és mi a működésben? Ez milyen viszonyban van az eredetileg meghatározott célokkal? Mi az ami beépült a szervezetek, alrendszerek működésébe?

Új hozzászólás írása