tramadol histamine release buy tramadol genrx tramadol

ambient temperature definition wiki ambien 10mg ambien online Baton Rouge

xanax how long addicted buy xanax mucinex d with xanax

cloridrato de tramadol injetavel veterinario buy tramadol what will 4 tramadol do

soma dos ângulos internos de um polígono convexo cheap soma soma de função modular

tramadol 100 Гјberdosis order tramadol overnight does tramadol cause ed

350 mg of soma soma drug soma epromo engenharia e consultoria ltda

tramadol recreational use experiences tramadol online no prescription tramadol is used to treat what

how many milligrams of valium is fatal diazepam 10mg taking valium with sleeping pills

how long after eating ambien buy ambien does ambien have bad side effects

Hová mennek a fejlesztési pénzek?

Minden fejlesztéspolitikai alapvetés kiindulópontja az, hogy a fejlesztési pénzek a (helyben vagy központilag) feltárt társadalmi-gazdasági problémák orvoslását szolgálják. Ezen kiindulópont valósággal történő ütköztetésére az Operatív Programok elemzése is jó kiindulópont, de az OP-k áttekintése még keveset mond a projektek valóságáról. Az ESZA értékelésekor módunk volt a fenti fejlesztéspolitikai alapvetés európai szintű áttekintésére is. Az eredmény nem volt meglepő.

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy az EU tagállamok 2000-2006 között milyen arányban költöttek ESZA forrásokat az Európai Foglalkoztatási Stratégia hét prioritására. Ugyancsak látható, hogy e területeken milyen változások, elmozdulások történtek 2000 és 2006 között. A hét prioritás sorrendben:

1. A teljes foglalkoztatást, a munkavégzés minőségét, hatékonyságát, a társadalmi és területi kohéziót erősítő foglalkoztatási politikák bevezetése.
2. Az élethossziglani tanulás megközelítésének előmozdítása a munka világában.
3. Befogadó munkaerőpiac biztosítása a munkakeresők és a hátrányos helyzetűek számára.
4. A munkaerőpiaci igényeknek való jobb megfelelés biztosítása.
5. A rugalmasság és biztonság együttes előmozdítása a munkaerőiaci szegmentálódás csökkentése.
6. Az emberi erőforrásba való beruházás növelése és javítása.
7. Az oktatási és szakképzési rendszerek hozzáigazítása az új kompetencia-igényekhez.

Az ábra elemzése néhány alapvető tanulsággal szolgál:

– a a tagállamok csak néhány politikaterületbe (prioritásba) ruháztak be intenzíven.
– minden tagállam ugyanabba a három politikaterületbe (egyes, hármas és hetes) nyomta az ESZA-források többségét.
– a tagállamok adott politikaterületeken nyújtott teljesítménye alig javult 2000-2006 között, a nagyobb beruházás semmilyen kapcsolatban nem állt a teljesítményjavulással.

A déli tagállamok esetében drámai szakadék tátong a jelentős ESZA-források és a gyenge teljesítmény között az egyes és hetes prioritás területén. Azaz, nem indítottak munkaerőpiaci reformokat és nem modernizálták oktatásukat, noha a pénzek nagy részét az ottani állami foglalkoztatási szolgáltatok és oktatási intézmények kapták – projektekre.

A középső tagállamok (pl. Németország, Franciaország) a déliek mintáját követték némileg kiegyensúlyozottabb teljesítménnyel. Ugyanakkor a 2000-es foglalkoztatáspolitikai aktivitásuk némileg visszaesett 2006-ra.

Az északiak ugyanarra költöttek, mint a többiek, különösebb elmozdulások nélkül. Ugyanakkor látható eredményeket mutattak fel az élethossziglani tanulás és a rugalmasság területén, noha ESZA-forrásokat alig irányítottak rájuk.

A legkiegyensúlyozottabb teljesítményt az új tagállamok (Románia és Bulgária nélkül) nyújtották, noha az ESZA-forrásokat ők is a megszokott három prioritás felé irányították.

E bejegyzés célegyenesébe fordulva megállapítható, hogy a jól kidolgozott és tagolt európai prioritások ellenére a tagállamok azokra – és jórészt csak azokra – a politikaterületekre költenek, ahol az ESZA-típusú bürokrácia működése és a helyi érdekcsoportok nyomásgyakorlása a legkönnyebbé teszi a pénzköltést. Könnyű pl. állami foglalkoztatási szolgáltatásokra költeni milliárdokat, könnyű iskoláknak projektpénzt pályáztatni. Ugyancsak könnyű álláskeresőket és hátrányos helyzetűeket támogatni, csak meg kell fizetni a tényleges (ideiglenes) állásteremtést és személyes gondoskodást végző “megélhetési civileket”. Könnyű, mert az EU bürokrácia hasonlóan működő, hasonló (állami) logikájú partnerekkel találkozik. Nehéz viszont a vállalkozások működését rugalmasabbá és intelligensebbé tenni, és pokoli nehéz a munkaerőpiac működését befolyásolni, mert itt már eltérő – piaci – racionalitások ütköznek a jámbor tervezők és elosztók szándékaival.

Tanulságként talán annyit, hogy a fejlesztéspolitika nem feltétlenül a legkomolyabb társadalmi-gazdasági problémákra képes reagálni, hanem a legkisebb ellenállás mentén költ. Egy képpel élve, a bezúduló fejlesztési források útját bonyolult csatornarendszereket tervezve képzeljük el (operatív programok), de a folyam végül mégis a neki leginkább járható utakat vájja majd ki.

Magyarországon ez még szélsőségesebbre sikerült, mint máshol: a tervező állam a gigantikus központi programokat és törmelékprojektek halmazait kedveli. Mindent ami közte van – a global grantoktól a tanuló hálózatokig – messze elkerül (látszólagos) komplexitásuk okán. Ami a prioritásokat illeti, implementációs (bevezetési) lánc helyett sokkal inkább egy interpretációs (fordítási) láncként működik. Ezen fordítási láncolatot az alábbi ábra szemlélteti:

Minden szint hozzáteszi a felülről érkező célokhoz és keretekhez a maga értelmezését és a részleges felülírások végül új, sokszor meglepő eredményeket produkálnak. Karinthy jól ismert humoreszkjében a megrázó Ady vers oda és visszafordítások során átvergődve végül szellemes kis szappanreklámmá válik. Ha nem is ilyen mértékben, de a fejlesztéspolitika sem tűnik másnak.

Van, aki jól megvan ezzel a megállapítással. Akit a fenti sorok nyugtalansággal töltenek el, annak elsősorban a fejlesztési pénzek kreatív, alternatív módon való elkötése felé terelném jobbító energiáit. Hogyan segítjük egy új HR-kultúra felemelkedését hatékony, piackonform módon a kis és középvállalkozások világában? A jó válaszok nyomán a 2000-2006-os ábráknál jóval kiegyensúlyozottabb diagramokhoz juthatunk.

Hozzászólások:

  • Nahalka István 2010.07.16. 06:47 Válasz

    János!

    Ez nagyon érdekes! Kívülálló laikusként nézem az ábrákat és olvasom, amit írtál. Éppen ezért inkább csak kérdezem: mi mást lehetne tenni? Ha jól értem, szerinted jobb lenne, ha a foglalkoztatást sokkal közvetlenebbül befolyásoló piaci folyamatokban, a vállalkozások közvetlen közelében költődne el sokkal több pénz. És erre mondod, hogy az jóval nehezebb, és nem passzol kellően az EU bürokratikus működésmódjaihoz. De felvetek két problémát: (1) nem avatkozunk-e be így túlságosan a piac működésébe, nincs-e veszélye annak, hogy megjelennek mindenféle, nem piaci logikán alapuló hatások, (2) az oktatás mégiscsak a munkaerő színvonalát távlatosan biztosító valami, az abba való beruházás, ha jól csinálják, nekem nem tűnik rosszul felhasználtnak. Tudom persze, hogy szinte példa nem volt még rá, hogy igazán jól használják (Finnország?), de nem kell ennek mindig így lennie. Most nem valami buta érdekvédelmet akarok folytatni, hogy de, azért mégis, az oktatásnak nagyon kell fejlesztési pénz, de nem igaz az, hogy ez a beruházás általában busásan megtérül?

    Tényleg csak kérdezek.

  • Setényi János 2010.07.16. 22:31 Válasz

    Pista,

    ezek annyira jó kérdések, hogy ezekre kész válaszok nincsenek is. Sokat kellene beszélgetni (azaz dolgozni) róla.

  • Székely Mózes 2010.07.19. 02:29 Válasz

    Kedves János!

    Számomra csak az a kérdés, hogy mi ebben a meglepő? Netán sokan gondolták eddig, hogy az EU-s pénzek felhasználása a célok szerint történik, esetleg eléri a tervezett hatást, s ha mindez teljesül, még hatékony is?

    Nekem néha úgy tűnik, hogy a “józan paraszti megítélés” itt ugyanarra az eredményre jut, mint egy megtervezett, alapos elemzés. Sajnos.

    Talán csak az lesz meglepő, ha ilyen bejegyzések után is kaptok megbízást az NFÜ-től :)
    /Ezt azért írtam, hogy kapjatok :))/

    Barátsággal,
    Székely Mózes

    Ui.: Egyébként érdemes lenne összevetni az ÚMFT és OP-k tényleges tervezési folyamatát, a megvalósult projekteket, és a hosszú távú (min. 2-3 éves) hatásokat. Hipotézisem szerint harmonikusan “illeszkednek”: a tervkészítés alapvető hiányosságait a megoldandó társadalmi problémákat nem is értő végrehajtás követte, aminek “eredménye” a források csupán számvitelileg értelmezhető elköltése. De ki is merné megkérdőjelezni egy ekkora projekt helyességét? Vajon a Ti elemzéseteket – ha nem igazolja a sikerességet – mennyire veszik figyelembe, és vizsgálják felül a hibás döntéseket.
    Szerintem egy “fejlesztés” különleges figyelmet érdemel egy társadalom életében: egyáltalán szükség van-e rá, milyen szakmai alternatívák léteznek, a társadalom tagjai milyen prioritásokra voksolnak, és így tovább. Mindez – nyilvánvaló – bölcsességet igényel. Ennek semmi nyomát nem észlelem a rendszerben, sem itthon, sem az EU központjában.

    végső terv alapvető

    átgondolatlanságát a valódi hozzá nem értő végrehajtás implementáció

  • Setényi János 2010.07.20. 20:10 Válasz

    Mózes,

    az utolsó szavak már kicsit heideggeri kuszaságban jelennek meg a képernyőmön, de azért köszönöm a bejegyzést. Megszólalásod arra ösztönöz, hogy egy pozitív fejlesztéspolitikai modellről is írjak hamarosan. Ez – előre mondom – Szlovénia lesz.

  • Orosz Lajos 2010.07.26. 14:04 Válasz

    Kedves kávéházi ismerősök !

    Mit gondoltok egyenesen arányos- e a fejlesztéspolitika és fejlesztési eszközrendszer minősége a tervezők / végrehajtók / és eredményeket alkalmazók felhasználók konszenzusra törekvésével, és a konszenzusteremtés módszertanának minőségével ?

    Ha igen, akkor a tervezés szintjén nem kellene az előzetes hatáselemzés körébe be vonni az összes steak holdert, akiknél az előzetesen vélelmezett hatás bekövetkezését feltételezzük?

    Ha igen, akkor a terveket és az implementációt nem lenne -e érdemes klasszikus igény és elégedettségmérés missziójában bekergetni ?

    Ha igen , a misszió eredményeképpen nem állna elő egy fenntartható elégedettség az elért és belátott fejlesztési eredményekre vonatkozóan ?

    Ha igen, a fenntartott és ilyen értelemben megbecsült fejlesztési eredmények, nem lennének alapjai a józan, megfontolt és kiegyensúlyozott “folyamatos félfellendülésnek” ( Keynes ) ? (( Bár most eleget bántják, fejlődésről alkotott ciklus elmélete azonban kisebb nagyobb kilengésekkel , de működik ))

    A fejlesztési pénzek elköltése mindezek nélkül, nem almafa elültetése a sivatagban ?

  • Radó Péter 2010.07.27. 11:49 Válasz

    Laja, mint tudod, minden tervezésről és oktatáspolitikáról szóló kézikönyv szerint minden kérdésedre IGEN a válasz, az utolsóra pedig DE. (Én magam is így tanítom, bár akkor is igyekszem életszerű lenni.)

    Mindazonáltal: a dolgok szinte soha és sehol nem működnek a kézikönyvek szerint, ha így lenne, az OktpolCafé is kizárólag számítógépes programozással foglalkozna. Éppen ezért azt javaslom, hogy amennyire csak lehet, próbálj meg intellektuálisan elszakadni az eszközöktől (hatáselemzés, stakeholder analysis, elégedettség mérés, stb.) és vigyázó figyelmed fókuszáld – az egyébként végtelenül egyszerű – lényegre: tervezni csak informáltan és nyitottan érdemes, különben csak herdáljuk a pénz. Mivel a magad körmönfont módján te is ezt mondod teljesen egyetértünk.

Új hozzászólás írása