sergio m soma buy soma online numa progressão aritmética observa se que a soma sn

is ambien a prescription drug buy ambien is it safe to take ambien after drinking wine

what are long term effects of tramadol tramadol 50mg us equivalent of tramadol

long term effects of valium on the body buy valium oral dose of valium

tramadol keep awake buy tramadol how many tramadol to catch a buzz

is it ok to take xanax in the morning xanax mg xanax and extra strength tylenol

soma toronto chocolate buy soma soma comercio de veiculos ltda

dosis diaria tramadol tramadol 50 mg tramadol hcl composition

codeine and tramadol bnf tramadol 50mg ketorolaco tramadol plm

get zolpidem Philadelphia buy ambien ambien Vermont

Horváth Ádám: Mennyi fejlesztési pénzt tud megemészteni a közoktatás?

A tervek szerint TÁMOP 3. prioritás keretéből elvonásra kerül 47 milliárd Ft. Így a 2013. végéig hátralévő időszakban mintegy 140 milliárd Ft marad a korábbi 188 milliárd Ft helyett. Az indok: az alacsony abszorpciós képesség. Érdemes megvizsgálni a közoktatás forrás-felszívó képességét és, ha az tényleg alacsony, akkor az okokat is áttekinteni.

A 2007-2013. időszakban a közoktatás fejlesztésére mintegy 273 Mrd Ft állt rendelkezésre az infrastruktúra fejlesztést támogató ROP és TIOP nélkül. Ebből az összegből 2011. november 29.-ig 87 Mrd Ft került kiszerződésre és 62 Mrd Ft kifizetésre. Azaz évente eddig 17 Mrd Ft került kiszerződésre és 12,5 Mrd Ft kifizetésre. A hátralévő két évben évente 105 Mrd Ft-ot kellene kiszerződni. A 47 Mrd Ft-os csökkentés után is még 82 Mrd Ft-ot. Az eddigi éves összeg több, mint négyszeresét. Mindez nyilván nyomasztóan nehezedik a fejlesztéspolitikai intézményrendszerre, a HEP IH-ra, NFÜ-re és legfőkképpen az ESZA-ra, mint közreműködő szervezetre. Az NFÜ szemében a 47 Mrd Ft átcsoportosítása ezért nem elvonás, hanem a forrás megmentése azáltal, hogy átcsoportosítják olyan területekre, ahol az várhatóan nem “ég el” és még kifizetésre kerülhet.

1. táblázat: TÁMOP 3. prioritások lehívási aránya

Forrás: http://emir.nfu.hu/nd/kozvel/?link=umft_1_1&sc=2&ml=1&sr=1658&offset=9&id_op=11&id_tamogatascel=-1&id_paly_tip=-1&id_paly_altip=-1

A közoktatás egyébként évente 1000 Mrd Ft-ot meghaladó költségvetéssel működik több, különböző forrású finanszírozással és elszámolási renddel. Miért okoz gondot 80 Mrd Ft elköltése? Az alábbiakban két potenciális okot próbálunk feltárni a pályáztatási gyakorlat kapcsán, miközben a tartalmi kérdéseket nem érintjük.

A pályázati lehetőségek száma

Valójában nem okoz gondot a közoktatás számára akár 80 Mrd Ft felszívása, amint az alábbi grafikonon is látható. 2008-ban, 39 különböző pályázati kiírásban a közoktatás közel 60 Mrd Ft értékben nyert el támogatást. Ezzel az ütemmel nem okozna gondot a fennmaradó TÁMOP 3. keret lehívása. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az eddig megítélt támogatásokat majdnem kétszeres értékben túlpályázták, azaz van, illetve érdemi kereslet a pályázati források iránt.

Az alacsony átlagos lehívás oka elsősorban, hogy nincs elérhető pályázati felhívás. 2007-ben gyakorlatilag nem volt még meghirdetés. A 2008-as csúcsot követően először harmadára, majd ötödére esett vissza a kiírt pályázatok száma, miközben a megítélt források összege is évi 10 Mrd Ft alá zuhant. Tekintettel arra, hogy a 2008-as és 2009-es pályázati kiírások mostanában zárnak, várhatóan az eddig emelkedő időarányos kifizetés csökkenni fog, hiszen lecsökken a folyamatban lévő pályázatok mennyisége.

2. táblázat: A TÁMOP 3. konstrukciók száma és a megítélt támogatások értéke

Forrás: http://emir.nfu.hu/nd/kozvel/?link=umft_1_1&sc=2&ml=1&sr=1658&offset=9&id_op=11&id_tamogatascel=-1&id_paly_tip=-1&id_paly_altip=-1

Megoldás lehetne 2012-2013-ban 140 Mrd Ft összértékben 25-50 pályázat kiírása, úgy, hogy a pályázatok túlnyomó többsége 2012. első felében megjelenjen. A jelenlegi, módosított akcióterv eddig megismert konstrukciói alapján ez azonban várhatóan nem történik meg, így nem a 47 Mrd Ft elvonása jelenti majd a valós forráscsökkenést, hanem a pályázat kiírási keresztmetszet szűkössége, méghozzá az elvonásnál jóval nagyobb mértékben.

További problémák is lassíthatják a fejlesztési pénzek felszívását és megemésztését. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy közoktatás-fejlesztési célú pályázatok a pályázat végrehajtásának közepén, vagy éppen a befejezés előtt felbontásra kerülnek a Közreműködő Szervezet által. Ez, mindamellett, hogy gyengíti a TÁMOP 3. abszorpciós képességét, jelentős visszafizetési kötelezettség megállapításához is vezethet az önkormányzatok, egyéb intézményfenntartók terhére.

A fenti táblázatból is látható, hogy ugyan jelenleg kevés futó projekt van, mégis a szerződési kötelezettségvállalás és a kifizetések között, mintegy 30 Mrd Ft különbség található. Ekkora összeggel még nem számoltak el a futó programok kedvezményezettjei.

Az el nem számolt költségek mögött sok esetben kis, vagy akár nagyobb önkormányzat likviditási problémája, vagy egyenesen fizetőképtelensége áll. Tekintettel arra, hogy a 4./2011. Korm. rend. alapján utófinanszírozás esetében (a TÁMOP-os projektek többsége) elszámolni kizárólag már kifizetett számla alapján lehet, a kedvezményezettek addig nem igényelhetik a már megítélt  támogatást, amíg ők maguk a számlákat ki nem fizetik. Ugyan az intézmények jellemzően igényelnek előleget, de az előleg állandó mértéke (25%), az ingadozó összegű folyó kiadásokat nem minden esetben fedezi. Ilyenkor a pályázónak kell megelőlegeznie az esedékes kifizetéseket, amelyeket aztán lehívhat. A megelőlegezés akár hónapokig is lekötheti a pályázó forrásait. A magyar önkormányzati rendszer pillanatnyi pénzügyi helyzetéről – nyilvánvalóan tudatosan –  nem jelennek meg összefoglaló és nyilvános jelentések, mégis sejthető, hogy a fentiekben jelzett probléma egészen általánossá válhat 2012-ben.

Példa:

Egy 80 m Ft költségvetésű önkormányzat elnyer támogatásként 120 m Ft-ot. Megkapja ennek 25%-t: 30 m Ft-ot előlegként. Ha két kifizetési kérelem benyújtása között az előleg összegét meghaladó kifizetésre lenne szükség, mondjuk 35 m Ft értékben, illetve a Közreműködő Szervezet késedelme miatt az előző kifizetési kérelem még  nem került rendezésre, akkor összesen 65 m Ft-ot kellene az önkormányzatnak kifizetnie, majd adott esetben a kifizetésre további hónapokat várni. Ha az önkormányzatnak nincs kéznél éppen 65 m Ft-ja, akkor az újabb kifizetési kérelmet nem tudja benyújtani, tehát kialakul egy olyan helyzet, amelyben 60 m Ft-tal tartozik a projekt szállítóinak, munkavállalóinak, de ezt az összeget csak akkor igényelhetné a kifizetéshez, ha már kifizette volna feléjük. Ilyen módon az egyébként felelősen gazdálkodó önkormányzat csődbe megy és esélye sem lesz újra pályázni. Azon kedvezményezett, amely nem képes tovább előlegezni a projekt finanszírozását, gyakorlatilag a projektet nem tudja befejezni és, ha nem érte el az indikátorok 80%-t, akár a már addig felhasznált forrás visszafizetését is kérheti a Közreműködő Szervezet.

A leírtak azzal a kockázattal járnak, hogy az egyébként is alulfinanszírozott, a bevételeinek többszörösét kitevő fejlesztést végrehajtó fenntartó csődbe megy, éppen a támogatás hatására. Fizetésképtelenné vált kedvezményezett számára kifizetés nem teljesíthető, sőt a támogatási szerződéstől a Közreműködő Szervezet egyoldalúan elállhat. Mindez együttesen a már futó, megítélt támogatásokat is megtizedelheti és jelentős maradványösszeget hozhat létre, amely elvész, tervezés és felhasználás hiányában. Jelenleg több száz hasonló ügyet kezel az ESZA.

A fejlesztéspolitikai pénzügyi problémákon túlmenően azonban sokkal súlyosabb hatást eredményez, hogy a közoktatási intézmények a fizetésképtelenné válással kizárják magukat a későbbi pályázati lehetőségekből, illetve a futó fejlesztési programok félbemaradnak, nem érik el célkitűzéseiket. Továbbá a félbemaradt projektek kapcsán számtalan beszállító marad kifizetetlenül, ami csődhullámhoz vezethet a taneszközök, oktatási szolgáltatások piacán.

Tekintettel arra, hogy a kedvezményezettek jellemzően a projekt befejezésében érdekeltek és ez a fejlesztéspolitikai intézményrendszer célja is, lehetővé kell tenni a likviditási problémák feloldását engedményezéssel, vagy a közvetlen szállítói kifizetésre való áttérés engedélyezésével.

A 4./2011.[1] Korm. rendelet nem zárja ki a projekt közben való áttérést más kifizetési formára, hanem jellemzően a Támogatási Szerződés, vagy NFÜ szabályzat rögzít ilyen szabályt. Célszerű lenne az NFÜ által kidolgozni egy olyan eljárást, amelyben az ezt kérvényező kedvezményezett, amennyiben egyéb feltételeknek megfelel, áttérhet egyszerű utófinanszírozásról engedményezésre, vagy szállítói kifizetésre.

Megoldást jelenthet az előleg mértékének felemelése akár 50%-ra, megfelelő garanciák esetén, akár 100%-ra is. Természetesen a szabálytalan kifizetést ebben az esetben vissza kell utalni, de ez a jelentősebb vagyonnal rendelkező önkormányzatok esetében nem okozhat nagyobb problémát, mint a likviditás biztosítása hiányában elbukott pályázatból fakadó csőd.

Hasonló, de eljárástechnikailag más megoldás a kifizetési kérelmek azonnali, automatikus, vizsgálat nélküli teljesítése és utólagos vizsgálata, amely esetben szintén visszafizetési kötelezettséggel jár a szabálytalanság.

Ezekkel a megoldásokkal számtalan, egyébként problémamentes projekt lenne befejezhető, amelyek többsége most úgy bukik el, hogy egyébként a forrás rendelkezésre állna, de a kedvezményezett alacsony likviditása miatt képtelen befejezni.

A problémakör teljes megoldása ugyanakkor ezekkel az eszközökkel sem érhető el, mert az elszámolási rendszert alapjaiban kellene megreformálni elsősorban az átalány alapú elszámolások (lump sum, flat rate, stb.) bevezetésével és elterjesztésével. A reformok azonban mindenképpen szükségesek, a válság csak felszínre hozta azt a tényt, hogy Magyarország – az j tagállamokhoz hasonlóan – a PHARE-korszakban kiépített intézményrendszerét telepítette rá a HEFOP/TÁMOP korszakra.

Megjegyzés: Jelen bejegyzés, amint azt az elején jeleztem, nem foglalkozik a fejlesztések megvalósítását övező tartalmi bizonytalansággal és a fenntartóváltás lebonyolításának kérdéseivel.


[1] 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet a 2007–2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési  Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről

Hozzászólások:

  • E. Vámos Ágens 2011.12.04. 20:46 Válasz

    Látható, hogy a 2008-as ütem szerint szinte elkölthető lenne a 47 milliárddal csökkentett megmaradt forrásmennyiség. Kérdés azonban, hogy kinek a számára fogják kiírni a pályázatokat. Ki lesz a pályázó szerinted, Ádám? Az állam hogyan fogja az állami intézményrendszeren keresztül működtetni a pályázati rendszert? Hogyan fog kinézni a szolgáltatói rendszer? Ki lesz a szolgáltató, ha a potenciális és felkészült szervezetek “ki lesznek írva” a törvényből? És még egy: a most bent lévő, eredményhirdetésre váró jó pályázatok keretét miért képtelenek pillanatok alatt megemelni?

  • Horváth Ádám 2011.12.04. 21:22 Válasz

    Kedves Ágnes!
    Az általad felvetett kérdések megválaszolásához a következők kellenének:
    – elfogadott köznevelési tv.
    – elfogadott végrehajtási rendeletek minden területen, beleértve a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat is
    – elfogadott Nat és kerettanterv(ek)
    – új tankönyv rendelet és akkreditációs rendszer
    – új, módosított TÁMOP 3 AT új konstrukciókkal, amik igazodnak a fentiekhez
    – új önkormányzati tv. és végrehajtási rendeletek + az önkormányzatok belső szabályzatainak igazítása az új állapothoz

    Továbbá vélhetőleg szükséges lenne még a költségvetési tv., valamint az EU források felhasználására vonatkozó püi szabályok módosítása

    Ha mindez meglenne, akkor kísérletet lehetne tenni a kérdéseid megválaszolására.

  • E. Vámos Ágens 2011.12.05. 09:40 Válasz

    Igen, ezek a dokumentumok nagyrészt valóban kellenek. De mivel nagy valószínűséggel nem fognak elkészülni, a NEFMI számára (is) előírt 95%-os, a miniszterelnök által kvázi kötelezővé tett forrásfelhasználást úgy is lehet teljesíteni, ha újabb és újabb tízmilliárdok vándorolnak át más keretekhez. Súlyos problémának érzem azt is, hogy a következő pályázatokról úgy lehet csak értesülni – a társadalmi egyeztetés sokszor szinte érezhetetlen és súlytalan volta miatt – ha a potenciális pályázó és a szolgáltató szektor reggeltől estig a KSZ-ek honlapjait figyeli. Így jó eséllyel értesülhet a jövendő pályázati kiírásokról: a napokban éppen egy két-három napos határidővel és kritikán aluli bementi követelményekkel épített képzői kapacitást a Wekerle az IPR-hez kapcsolódó képzések esetében. Számomra tehát nem meggyőző a közreműködő szervezetek munkája sem mostanában, azaz ezt is problémának látom. A partnerközpontúság ekkora pénzmennyiség esetében nemcsak “jófejség”, hanem együttműködési kultúra kérdése is.

    • Setényi János 2011.12.05. 09:54 Válasz

      Kedves Ágnes,

      a közreműködő szervezeteket megemlítve egy kedvenc témámat érintetted. Már Ádám is jelezte a bejegyzésében, hogy Magyarország 2004 óta egyszerűen nem vett birtokba egy sor olyan működtetési technikát, amely egyszerűsítést, átláthatóságot és hatékonyságot vitt volna a Strukturális Alapokba. Fontos tudatosítani, hogy az európai forrásokkal kapcsolatos problémák döntő részét mi magyarok okozzuk magunknak. Néhány elem:

      – 10-20, elosztáshoz, monitorozáshoz, értékeléshez és terepmunkához szokott civil szervezet akkreditálása közreműködő szervezetként, a mai állami KSZ-ek becsukása vagy részleges meghagyása – ez a “KSZ-nyomornak” vetne véget;
      – global grant – a mai központi programok és törmelékprojektek közé ékelne be működőképes és áttekinthető, középméretű támogatásokat;
      – az előlegek bevezetése és radikális növelése – ez a projektindításhoz szükséges hitelfelvételt irtaná ki;
      – flat rate és lump sum- bizonyos szolgáltatásokhoz egyenárszabást rendelve nem lenne szükséges részletes, töredékszámlák tömegével dolgozó elszámolás, ezáltal is tehermentesítve a KSZ-eket.

      Sohasem az a kérdés, hogy mit engednek az Unió szabályai, hiszen azok eléggé rugalmasak. A kérdés az, hogy a mindenkori intézményrendszer olyan rugalmas és tanulásképes-e, mint mondjuk a szlovén, ahol a 2000-es csatlakozási stratégia központi eleme volt az európai politikák és fejlesztési források tudatos lokalizációja.

  • E. Vámos Ágnes 2011.12.05. 11:03 Válasz

    János, láttok arra esélyt, hogy ennek töredéke is megvalósul? Kinek az érdeke ennek az irtózatosan ostoba magyar rendszernek a fennmaradása? Miért van az, hogy ebben a hihetetlen forrásbőségben ennyire amatőr megoldások közé kényszerülünk? Nem lehetne intellektuálisan vagy nem intellektuálisan kikényszeríteni valami értelmes megoldást? Az ősbűnre meglehetősen pontosan emlékszem különben. Nagyjából minden eldőlt 2003/2004-ben, amikor az uniós csatlakozás előtt a minisztérium akkori pénzügyi embere volt a felelős a KSZ, akkor éppen az OMAI felállításáért. És nem lehetett átvinni az akkori vezetésen azt, hogy ne egy kis kapacitású szervezettel menjünk neki 2004-nek.

  • Setényi János 2011.12.05. 11:46 Válasz

    Ágnes,

    ez már egy tanulmánykötet lenne. Azért az egész történet kulcsának a 2004-től – egy kormányváltás után – létrejövő politikai vákuumhelyzetet látom, amelyben – mivel a fejlesztéspolitika óriási feladatokat rótt az országra – villámgyorsan egy független intézményrendszer jött létre. Ez a független intézményrendszer és szereplői társadalmi nyilvánosság és kontroll nélkül végezték el a stratégiai döntések meghozatalát és a külső társadalmi érdekek integrálását. Az a sajátos valami, ami ebből létrejött, az a magyar fejlesztéspolitikai intézményrendszer. Az általad felidézett “nagy szereplők”, alakítók fontosak voltak a döntéshozatalban, de a működtetésben már csak folklórelemek.
    A 2010-11-ben átalakult rendszernek is sok gyengesége van, de a minisztériumoknak alárendelt szerep sokkal közelebb áll a régi tagállamok gyakorlatához, mint a korábbi.

  • Totyik Tamás 2011.12.08. 21:48 Válasz

    Kedves János!
    Biztos, hogy jó helyre és értelmes célokra lett elköltve ez a pénz? Van értelme 102 laptopnak egy 220 fős iskolában, és a tanárikar fele digitálisan analfabéta? A TÁMOP 3.1.4-ben csak belekaptak ide is meg oda is, de egy tisztességes felmenő rendszerű programból kiderült volna minek van értelme, minek nincs. Nagyon sok esetben a mentorok el sem látogattak az iskolákba, akik ellátogattak azok sem tudtak minden kérdésre válaszolni. Sokkal átgondoltabb és hosszabbtávú beruházásokra lenne szűkség az oktatásban. Az az érzésem azt a célt szolgálták, hogy nem tudja a rendszer értelmes célokra felhasználni a rendelkezésre álló összegeket, így el lehet venni, és van mire Brüsszelben hívatkozni!

Új hozzászólás írása