can u take ibuprofen with soma buy soma online soma grup zonguldak

villa soma jimbaran bay buy soma soma bosch servisi telefonu

ambien 5mg tabs buy ambien how long should it take ambien to work

carisoprodol buy Gainesville buy soma programa c++ soma de numeros

soma seçim sonuçları 2009 buy soma online soma menos excel

valium gocce dopo quanto fa effetto cheap diazepam valium 5 mg comprimidos diazepam

can xanax cause breakouts buy xanax online without prescription barbie xanax moviex

xanax pro and cons alprazolam no prescription drug test for xanax and klonopin

elavil and ambien buy ambien ambien cr yellow part

como fazer a soma dos quadrados no excel buy soma online com soma ui

Egy “optimális” fejlesztési eset néhány tanulsággal – Flevoland

Annyi fejlesztéspolitikai kudarc után két sikertörténetet villantunk fel a következőkben: ennek a bejegyzésnek egy flevolandi (Hollandia) projekt a tárgya, a következő pedig egy tagállamról (Szlovéniáról) szól majd.

Az ESZA-értékeléskor egy olyan flevolandi projektek vizsgáltunk meg, amely munkanélküli felnőttek átképzéséről szólt. A projekt minden résztvevője elégedett volt és az indikátorok is jól alakultak. Egyre inkább egy optimális eset rajzolódott ki, így figyelmünk is a sikert magyarázó részelemek felé fordult.

(1) A munkanélküliek átképzését a helyi szakközépiskola végezte, mivel a kész képzési kapacitások már rendelkezésre álltak és a délutáni időben volt tér a további oktatásra. Az oktatók délutáni munkáját az ESZA-projekt költségvetéséből fizették.

(2) A munkanélkülieket mainstreamelt csoportban (azaz nem problématípusonként szétválogatva) irányították az iskolához a helyi munkaügyi hivatal munkatársai. A mainstreamelést az tette lehetővé, hogy a munkaügyi kirendeltség évek óta személyes, differenciált szolgáltatásokat biztosít, azaz a szakközépiskolai oktatók részletes profilt kaptak az érkezőkről, és a legproblémásabbak a képzés alatt kiegészítő szolgáltatásokhoz jutotta a munkaügyi kirendeltségnél.

(3) A szakközépiskola igazgatója elmondta, hogy számukra a sokféle kliens nem okoz gondot, mert a nappali szakképzésbe is drámaian különféle fiatalok járnak. A differenciálást nem a felnőtteknél kezdik, és az oktatómunka természetes elemének tekintik.

(4) Ehhez az átképzettek foglalkoztatását ösztönző állami adókedvezmény járult, amely megkönnyítette az átképzés utáni elhelyezkedést.

(5) A korábbi munkaerőpiaci reformok következtében már nem “előnyös” tartósan munkanélkülinek lenni vagy ezzel az állapottal életstratégia szintjén kalkulálni. Ezért a beérkezettek is az állásszerzést tekintették céljuknak, a tanulást pedig, mint szükséges rosszt elfogadták.

A fentiek alapján a flevolandi modell kb. így alakult:


Az elhelyezkedést még mérték (a végzettek “döntő többsége” azonnal állásba került), az állásban maradást azonban nem – úgy látszik ez a projektműködés globális rákfenéje. A teljesen lokalizált rendszer annyira bejáratottnak tűnt, hogy az iskolaigazgató számokat is tudott mondani: a leírt rendszerben egy munkanélküli (vissza)integrálása a munkaerőpiacra 13 ezer EUR-ba kerül. A pontos számolást a projekt lokalizációja tette lehetővé: az iskola és a munkaügyi kirendeltség több évtizedes működése során már megtanulta a maga működési költségeit. Az ESZA-projektben a szakközépiskola jelentős profittal dolgozott, a megtakarított pénzt bérpótlékra és fejlesztésre fordították.

A flevolandi esetben a projekt minden szereplője érdekelt volt a sikerben.

Elgondolkodtató, hogy hazai ESZA-keretek között sikerülhet-e kitörni az aufklérista-modernizáló téboly és/vagy a gátlástalan pénzlerablás eddigi kettősségéből. Rövid távon nem túl valószínű…..hiszen a flevolandi minta kulcselemei hiányoznak. A holland projekt egy sikerrecept rövidségével összefoglalva:

– ha lehet lokalizálj, új rendszerek kiépítése helyett a fejlesztési pénzeket fordítsd a meglévők fejlesztésére,
– teremtsd meg a projektekben résztvevők érdekeltségét,
– gondoskodj arról, hogy a fejlesztések jogi, gazdasági és társadalmi környezete – legkésőbb a projektek befejezésére – befogadóvá, támogatóvá, ösztönzővé váljon.

Mivel a 2004 utáni magyar fejlesztéspolitika (legalábbis annak a Strukturális Alapokra támaszkodó része) ennek pontosan az ellenkezőjét követte, a magyarországi összkép nem nagyon lehetett más, mint amit 2010-ben látunk. Természetesen vannak/voltak olyan EU-tagállamok, amelyek nem járhatták a holland utat, mert egyszerűen nem rendelkeztek azokkal az intézményekkel és közszolgáltatásokkal, amelyekre támaszkodhattak volna (Írország, Portugália, részben Spanyolország). Számukra a “zöld mezős” fejlesztések voltak járhatóak annak minden látványos és – gyakran jó értelemben vett – romantikus mozzanatával. Más tagállamok teljes körű intézményi és közszolgáltatási hálózattal bírtak, de a rendszer működése annyira alacsony színvonalú, hogy nem telepíthető rá ESZA-típusú fejlesztés (Olaszország, Görögország). Nekik elsősorban a közpolitikai-szerkezeti reformokkal kellett (volna) foglalkozni a “brüsszeli aranyeső” elosztása mellett.

Magyarország, mint új tagállam különlegességét a “koraszülött jóléti állam” (Kornai) meglepően kiterjedt intézményi és közszolgáltatási rendszere adja. Ez a rendszer a 90-es évek nyitott és kísérletező időszakában meglehetősen differenciálttá és innovatívvá vált – bizonyosan elbírta volna az ESZA-milliárdok lokalizációját. Az már a történészek dolga lesz, hogy az 2004 után hirtelen homlokegyenest más irányt vett magyar fejlesztéspolitika fogantatását megragadják és elénk tárják.

Hozzászólások:

  • Radó Péter 2010.08.12. 10:51 Válasz

    Egy kis kiegészítés. János nem véletlenül ír a szereplők érdekeltségéről, mint a sikeres projektek egyik alapfeltételéről. Flevolandban nem skandináv típusú univerzális jóléti rendszer működik,amelyben a különböző jóléti ellátások – előre rögzített kritériumok alapján – automatikusan járnak. Az egész egy (angolszász) rendszerbe illeszkedik, amely a jogosultság egyéni vizsgálatán alapszik. Ez a gyakorlatban ott úgy működik, hogy ha valaki munkanélküli segélyért folyamodik egy szociális irodához, akkor automatikusan áthelyezik a munkaügyi központba, ahol – egyéni konzultáció alapján döntenek a segély mértékéről és arról a személyes csomagról, amely a munkaerőpiacra való visszavezetést szolgálja, a munkaerő-piaci képzési/átképzési program ennek a csomagnak a része. (Már ebből is látszik, hogy Magyarország, ahol minden ellenkező híresztelés ellenére a jóléti kiadások hatalmas része a középosztályhoz vándorol és amely képtelen elmozdulni a rászorultság elvének érvényesítése felé, nem képes megfelelő környezetet biztosítani hatékony oktatási programok számára.) Ennek a két legfontosabb tanulsága számomra az, hogy (1) már régóta totális képtelenség szociális, munkaügyi vagy oktatási problémákról elszigetelten gondolkodni, s hogy (2) fejlesztési pénzeket költeni egy erősen korlátozott “projektlogika” alapján okafogyott szolgáltatás. Eddig nem láttam nyomát annak, hogy bármelyik kormányzat képes lett volna érvényesíteni ezt a két feltételt.

  • Setényi János 2010.08.12. 11:03 Válasz

    Péter, köszönet az alapozásért. Ha egy gyakorlatias tervező-fejlesztő azt kérdezné, hogy a hazai fejlesztéspolitika gubancát honnan lehetne kiszálazni, akkor egyetlen javaslattal élnék: csak olyan projektet. programot, beavatkozást, prioritást hagyj jóvá, ahol kézzel foghatóan bizonyítható a közreműködők érdekeltsége. A jelenlegi projektek, programok, beavatkozások és prioritások min. 90%-a bukna, de nagyon termékeny módon: az ellenérdekeltségek feltárása egy ragyogó közpolitikai agendát adna ki.
    Pl. pedagógusok tömeges és észveszejtő ütemű képzésének vizsgálatakor azt látjuk, hogy a jelenlegi rendszerben – a kötelező képzés teljesítésén túl – semmilyen érdemi motivációjuk nincs a rendszerben, (a) az előmenetelük vagy a bérük nem javul a továbbképzésektől, (b) a munkájuk minőségének javulását pedig érdemben senki sem méri. Azaz: addig amíg az iskolai HR-rendszer és a szankcionált külső értékelés együttes fejlesztése nem indul el, a tömeges továbbképzések pedagógiai hatékonysága szolidnak mondható. A pénzügyi hatékonyságát pedig ahhoz hasonlítanám, ahogy Dareiosz Xerxész megkorbácsoltatta a tengert.

  • Singer Péter 2010.08.12. 11:39 Válasz

    János, abszolút mellékes, “csupán a pontosság miatt”, szerintem Xerxész korbácsoltatta meg a tengert. Egyébként a lényeg: a hasonlat a pénzügyi hatékonysággal kapcsolatban jogosnak tűnik, és a legnagyobb gond, hogy tényleg úgy látszik, hogy az oktatásba betett pénzek teljesen hatástalanok. Én már annak is örülök, ha legalább a látszata más, és olybá tűnik, hogy van valamiféle haszna egy-egy fejlesztésnek, még ha nem is áll arányban az eredmény a befektetéssel.

Új hozzászólás írása