can you combine ambien with xanax zolpidem no prescription clonazepam taken with ambien

does valium help with benzo withdrawal diazepam 5mg valium anxiety mri

summit veterinary tramadol tramadol 50 mg is tramadol and nucynta the same

fischer skischuhe soma vacuum rc4 pro 130 buy soma purchase soma Phoenix

can i take flexeril with xanax generic xanax how long after xanax can you drink alcohol

hourglass ambient lighting palette australia ambien no prescription buy zolpidem online San Mateo

kako oguliti soma soma online soma de riemann o que é

will valium help with headaches valium pills how to increase the effects of valium

soma megcsalásról soma online which is stronger cyclobenzaprine or soma

best things to mix with xanax buy xanax how long does a .25 mg xanax last

Egy alternatív pedagóguspolitika alapvonalairól

A tavaszi rendszerváltás óta az oktatáspolitikai diskurzust nem a tanulás témája, hanem a pedagógusok egzisztenciális, mentális és érzelmi állapotának kérdése uralja. Ezen belül is a „pedagógus életpálya modell” metafora alá gyűjtött foglalkoztatási, humánerőforrás gazdálkodási kérdések állnak a középpontban. (Mint tudjuk, olyan foglalkoztatási konstrukció, hogy „életpálya modell” nem létezik.) Még beljebb haladva úgy tűnik, hogy szinte kizárólag az Oktatási Államtitkárság által tervezett közigazgatási típusú előmeneteli rendszerről folyik diskurzus. A pedagógus központú oktatáspolitikával szembeni zsigeri ellenállásomat legyőzve szeretnék megosztani az alternatív megközelítést, ami a pedagógus szakma professzionalizálását állítja a középpontba. (A forgalomban lévő pedagógus életpálya modellről már kifejtettem kritikai észrevételeimet.)

Az új évezredben egyetlen olyan kormányzati oktatásfejlesztési stratégia született, amelynek legalább részben megtörtént az implementációja: az OKM 2002 végén elkészül és 2003-ban elfogadott középtávú (egy kormányzati ciklusra szóló) közoktatás-fejlesztési stratégiája. A stratégiában szerepelt néhány olyan politika terület, amelynek részletes kibontása önálló, a középtávú stratégiára épülő tematikus részstratégia elkészítését tette szükségessé, ezek egyike volt a pedagóguspolitika tervezése. Erre a munkára az Oktatáspolitikai Elemzések Központja kapott megbízást, a tervezet – „A pedagógus szakma fejlesztésének stratégiája” – 2004-ben készült el. (Az anyag elkészítésében közreműködő szakértői csoport tagjai voltak: Barlai Katalin, Csillag Márta, Horváth Attila, Horváth H. Attila, Kasza Georgina, Kerber Zoltán, Nagy Mária és szerénytelen jómagam.) A tervezet végül is minden különösebb diszkusszió nélkül a megrendelő minisztérium egyik mély íróasztalfiókjában került végső nyughelyére. Mivel az anyag a neten nem érhető el, röviden ismertetem a legfontosabb elemeit. Teszem ezt annak ellenére, hogy vannak olyan elemei, (például a pedagógusképzés) amelyek ma már felülvizsgálatra szorulnának, s olyanok is, (például stabil tanulói teljesítménymérés) amelyek nagyjából megvalósultak. Ami miatt az anyag még ma is fontos, az általa alkalmazott megközelítés és a politikatervezés módja.

Koncepcionális alapok és stratégiai célok

A stratégia átfogó célja a bármilyen közoktatási fejlesztés legfontosabb előfeltételének megteremtése volt: a pedagógus szakma professzionalizálódásának támogatása. Induljunk kicsit távolabbról: ki mondhatja el magáról, hogy „professzionális” munkát végez? Az, aki arra a munkára koncentrál, amiért megfizetik, aki a kliens érdekeit és igényeit tartja szem előtt, aki a munkája elvégzéséhez szükséges magas szintű speciális szakértelemmel és kompetenciákkal rendelkezik, aki magas minőségű munkára és munkája minőségének javítására törekszik, aki magas szakmai etikai és viselkedési normákat követ, és aki természetesnek tartja, hogy munkájának minőségéért és eredményeiért felelősséggel tartozik, elszámoltatható. Amint erről már korábban írtam, a pedagógus szakma gyakorlása ma elég távol van ettől az ideáltól. A szakma professzionaizálódása egy hosszú folyamat eredménye lehet, amit az oktatáspolitikának módjában áll számos eszköz összehangolt alkalmazásával segíteni. (Csodafegyverek persze nincsenek.)

A 2004-es stratégia nagyjából ebből indult ki. A tervezet négy stratégiai célt és az azokhoz rendelt fejlesztési célokat rögzítette. A stratégia célrendszerének kialakítása során egyenlő súllyal szerepelnek a közvetlenül a pedagógusokra és a pedagógusok munkájának szervezeti-intézményi kereteire irányuló fejlesztési célok.  E célok a következők voltak:

  1. A pedagógusok és az oktatási intézmények reflexiós képességének erősítése: (i) a pedagógiai gyakorlatra jobban reflektáló pedagógusképzés kialakítása, (ii) a pedagógiai gyakorlat során felmerülő problémákra jobban reflektáló továbbképzési rendszer, (iii) az intézményi önértékelési gyakorlat fejlesztése és (iv) a közoktatási teljesítménymenedzsment rendszer fejlesztése.
  2. A jelenkori kihívásokhoz alkalmazkodó pedagógusképzés és pedagógus profilok kialakítása: (i) pedagógusszerep és kompetencia profilok összeállítása, (ii) az intézményi fejlesztést támogató rendszer megerősítése, (iii) a pedagógusképzési rendszer átalakítása.
  3. A pedagógusok foglalkoztathatóságának és foglalkoztatásuk hatékonyságának javítása: (i) az ágazati humánerőforrás-gazdálkodási rendszer fejlesztése, (ii) a közoktatásban dolgozók munkakör-tartalmának differenciált meghatározása.
  4. A minőség szempontjainak érvényesítése a pedagógusok munkájában: (i) az intézményi minőségirányítás keretei között a pedagógus egyéni teljesítményének értékelése, (ii) a pedagógus bérrendszer korrekciója, (iii) az ágazati minőségértékelés rendszerének kialakítása, és (iv) stabil tanulói teljesítményértékelési rendszer kiépítése.

Fontos látnunk, hogy a stratégia minden átfogó és konkrét célja a közoktatás irányításának adott keretein belül, annak strukturális jellegzetességeit nem felülírva fogalmazódott meg.

Oktatáspolitikai intézkedések és célprogramok

A stratégia implementációját a fejlesztési célokhoz alapján leválogatott 15 célprogram, illetve az azokhoz rendelt fejlesztési, szabályozási és finanszírozási eszközök szolgálták volna. A javasolt célprogramok a következők voltak:

  1. Pedagóguskompetenciák meghatározása, differenciált pedagógus profilokra, munkaköri standardokra, illetve tevékenység és munkaidő-struktúrákra vonatkozó ajánlások kialakítása. Időmérleg elemzésen és kutatáson alapuló, oktatási szintenként és munkakörtípusok – például szaktárgycsoportok – szerint differenciált, valamint a tartalmi szabályozáshoz illeszkedő kompetencia- és tevékenységprofilok, valamint az erre épülő ajánlások kidolgozása önkormányzatok és intézményvezetők számára.
  2. A szükséges szervezeti kompetenciák megszerzésére és alkalmazására motiváló intézményi önfejlesztési-, önértékelési- és minőségfejlesztési-modellek kidolgozása. Az oktatási intézményekben dolgozó alkalmazottakkal szemben elvárt szervezeti tevékenységek elvégzéséhez szükséges kompetenciák azonosítása és azok beépítése a kompetenciaprofilokba, a szervezeti kompetenciák intézményi azonosítását szolgáló önértékelési eszközök és modellek kialakítása, e kompetenciák fejlesztését magukban foglaló minőségfejlesztési és irányítási modellek kidolgozása és hozzáférhetővé tétele.
  3. A szükséges egyéni kompetenciák megszerzésére és alkalmazására motiváló pedagógus életpálya- és teljesítményértékelési-modellek kidolgozása. A pedagógusok szakmai előmenetelét lehetővé tevő, az ahhoz kapcsolódó önképzést motiváló és az elvégzett munka minőségét és eredményességét figyelembe vevő, a jelenleginél nagyobb differenciálást lehetővé tevő előmeneteli rendszer kialakítása. Ehhez kapcsolódóan a pedagógusok teljesítményének értékelését lehetővé tevő, a szakma sajátosságaihoz igazodó vezetői értékelési eszközök fejlesztése, és hozzáférhetővé tétele.
  4. A közoktatási intézményekkel szemben megfogalmazott új elvárásokhoz való alkalmazkodás ösztönzése és támogatása. Az intézmények alkalmazkodásának ösztönzését szolgáló eszközrendszer fejlesztése. Ezenbelül elsősorban a visszacsatolt tanuló teljesítménymérés és a külső értékelés adatait felhasználó intézményi önértékelési és minőségfejlesztési rendszer fejlesztését szolgáló eszközök és támogatások, valamint az ezekhez kapcsolódó képzések kiemelt szerepet kapjanak.
  5. Az intézményi menedzsment és a középvezetői szint megerősítése. A nevelési-oktatási intézmények vezetésének megerősítése részben a vezetői jogosítványok erősítését szolgáló szabályozási feladat, részben pedig a vezetői kompetenciák megszerzését szolgáló értékelési, ösztönzési és képzési feladat. Ez utóbbit kell, hogy szolgálja az intézményvezetők munkája kötelező fenntartói értékelését biztosító rendszer megteremtése és a vezetői képzési-továbbképzési programok kínálatának javítása. A középvezetői szint megerősítésének alapfeltétele a tantárgyi munkaközösség vezetők, az osztályfőnökök, illetve a különböző új típusú középvezetői feladatok pontosabb meghatározása, valamint az e feladatokhoz kötött pótlékok emelése.
  6. A pedagógusgyakorlatra reflektáló, egységesülő, kompetenciaalapú kimeneti követelményekkel szabályozott, három szakaszból álló pedagógusképzési rendszer kialakítása. A bolognai folyamat keretében kialakítandó, egy a pedagógusképzéssel és továbbképzéssel egyaránt foglalkozó állami ügynökség által „gondozott” és koordinált pedagógusképzési rendszer három fő szakasza a (I.) egységes belépési utáni szakosodáson alapuló óvodapedagógus-, tanító- és gyógypedagógus-alapképzés, (II.) egységes mesterszintű tanárképzés, valamint (III.) szakvizsgával lezárható, a tanulást és iskolai munkát kombináló pedagógus gyakornoki szakasz.
  7. A pedagógusgyakorlatra reflektáló, intézményi szinten azonosított szükségletekre reagáló kreditpontalapú továbbképzési rendszer kialakítása. A jelenlegi óraszámon alapuló továbbképzési részvételi kötelezettséget kreditpontalapú kötelezettséggé szükséges átalakítani annak érdekében, hogy érvényesíthetőek legyenek a képzések tartalmával kapcsolatos oktatáspolitikai prioritások.
  8. Gyakorlóhelyek hálózatának újjászervezése. A gyakorlóhelyek hálózatának kiszélesítése annak érdekében, hogy a kötelező iskolai gyakorlat a tanítási praxisban felvetődő lehetséges pedagógiai helyzetek jelenleginél nagyobb gazdagságát (például roma vagy sajátos nevelési igényű tanulók nevelése) vonultassa fel.
  9. A nem pedagógusképzésként akkreditált képzésekben való részvétel, illetve azok beszámításának lehetősége a vezetőképzésben. A program-akkreditáció lehetőségének megnyitása nem kimondottan pedagógus-továbbképzéssel foglalkozó képzőhelyek programjai (például nyelviskolák, informatikai képzések, vezetőképzők, stb.) számára.
  10. A menedzsment és a szervezeti kompetenciák megszerzésére irányuló képzési kínálat erősítése. A nevelési-oktatási intézmények vezetői számára kompetenciaprofilok kidolgozása, a vezetői kinevezés feltételei szabályozásának újragondolása, a vezetők számára továbbképzésben való részvételi kötelezettség előírása.
  11. A pedagógus bérrendszer korrekciója. A teljesítménykülönbségekre reflektáló módon differenciálható, a feladatokhoz rendelt pótlékok súlyának növelésén alapuló bérrendszer kialakítása.
  12. A képzők képzése. Pedagógusképzésben részt vevő felsőoktatási intézmények belső továbbképzési rendszere kialakításának támogatása, továbbképzésben közreműködő képzők képzésének támogatása, illetve az ezzel kapcsolatos szempontok beépítése az akkreaditáció szempontrendszerébe.
  13. A pedagógus-továbbképzési rendszer monitorozásának megerősítése, az információk visszacsatolása. A továbbképzési rendszer monitorozásának megerősítése, programértékelések lebonyolítása, az értékelési eredmények nyilvánosságra hozatala, valamint évente nyilvános jelentés a továbbképzési rendszer működéséről.
  14. Az ágazati humánerőforrás-gazdálkodás információs rendszerének megteremtése. Egységes közoktatási alkalmazotti nyilvántartási rendszer kialakítása és működtetése.
  15. Stabil ágazati ellenőrzési, mérési és értékelési rendszer kiépítése. Stabil, rendszeres, a hozzáadott érték mérésére alkalmas és eredményeit gyorsan visszacsatoló tanulói teljesítményértékelési rendszer kialakítása, standard fenntartói intézményértékelési, valamint az ezen alapuló és ennek működését támogató ágazati (országos) értékelési rendszer kialakítása.

Lehetne valahogy így is…

(Megjegyzés: ezúton kérek minden hozzászólót, hogy kivételesen ne nyilvánítsa automatikusan szép álomnak vagy okafogyottnak a tervezetben szereplő politika egészét azon az alapon, hogy a pedagógusok nincsenek rendesen megfizetve.)

Hozzászólások:

  • Nahalka István 2011.01.18. 09:42 Válasz

    Péter, jó, hogy leírtad. El kell kezdeni ilyen és hasonló koncepciók, “feladattervek” készítését, mert az a koncepciótlanság, ami eddig is jellemezte az oktatáspolitikát, s amely most is “kibontakozóban van”, nem vezet semmire. Egy konkrét megjegyzésem van a 15 pontodhoz (lehet, hogy lesz később még):

    Látom is, meg nem is a pontokban a kutatás szerepét. Nyilván ott van (egy pontban, az elsőben explicit módon is, de szinte mindegyik feltételezi kutatások szervezését is), de nem jelenik meg, mint policy elem. Pedig szerintem meg kellene, hogy jelenjen. Egy modern oktatáspolitikának kell, hogy legyen víziója arról, hogyan segíti az összes folyamathoz tudásháttér biztosítását. Most csak két szempontot hadd mondjak:

    Valami megoldást kell találni a neveléstudományi kutatások elsorvasztásának, kiéheztetésének problémájára. A neveléstudományi kutatásokra rendelkezésre álló források rendkívül szűkösek, nem a telhetetlen gyomrunkhoz képest, hanem ahhoz képest, hogy tudja-e a kutatás biztosítani a normális működéshez szükséges tudás-újratermelést, tudás-termelést. Nem tudja. Ma Magyarországon nem jön létre az az “okosság”, ami szükséges lenne az oktatási folyamatok, a fejlesztések, és (fontos!) a pedagógusképzés normális kivitelezéséhez.

    A másik: ami forrás van, annak is a nagyobb része alapkutatásokra megy el. Az is kevés persze, ott is növelés lenne szükséges, de a források biztosítása együtt kellene, hogy járjon a magas színvonalú alkalmazott kutatások arányának növekedésével. Számtalan gyakorlati jellegű probléma van, amelyben nem kell kitalálni új paradigmákat, nem kell a meglévőket sem elaborálni, tehát nem paradigmatikus vagy normál tudományos kutatásra lenne szükség, viszont nagyon kellene, hogy nagyon magas színvonalú elméleti lapokat biztosítva igazi alkalmazott kutatásokat végezzünk.

    Szerintem ezek is policy kérdések, egy koncepciónak a részét alkothatják.

  • Radó Péter 2011.01.18. 10:05 Válasz

    Huh! István, egy önálló és bonyolult problémakupacot bontottál meg. A tudásháttér Magyarországon szerintem nemzetközi összehasonlításban nem olyan kicsi. Ezért is vagyunk frusztráltak ha azt látjuk, hogy (1) a tudás nem hasznosul, (2) a tudásipar jó néhány éve – az erre fordított források növekedésének ellenére – leépülőben van és (3) meglazul a magyar oktatástudomány egyébként erős nemzetközi beágyazottsága. Az ezzel kapcsolatos problémák szerintem csak részben finanszírozási kérdések. Az általad írottakban erősen közrejátszanak intézményi problémák (egyetemek tartós kirekesztése az oktatástudományi befektetések főáramából, részben ennek következtében az intézményi háttér bizonytalansága), a tudásmenedzsment leépülése, az oktatáspolitika hallatlanul alacsony tudásigénye, a tudástermelés kiemelkedően fontos területeinek (pl.értékelés) elhanyagoltsága, stb. Javaslom, legyen ez inkább egy önálló bejegyzést követő beszélgetés témája.

  • Nahalka István 2011.01.18. 14:15 Válasz

    Ha majd írsz egy bekezdést erről, biztosan lesz miről vitatkozni, mert amit most itt pár szóban leírtál, annak nagy részével nem értek egyet. De igazad van, ez egy sokkal nagyobb falat, semmint hogy itt egy mellékutcát nyissunk. (Na, mit szólsz ehhez a komplex képzavarhoz?)

  • Nahalka István 2011.01.18. 14:16 Válasz

    Bocsának, nem “bekezdés”, hanem “bejegyzés”.

  • Szekszárdi Júlia 2011.01.19. 13:22 Válasz

    Ez egy igen jó koncepció (bár ezt nélkülem is tudjátok), és az elkészültének pillanatában még esély is volt arra, hogy megvalósul. Most ettől csak távolodunk (annak ellenére, hogy a közoktatási törvény koncepciója éppen megbukni látszik). Viszont ha újra lehetne indulni, mindenképpen az aktuális helyzet pontos feltérképezésével lenne szükséges kezdeni.
    A tudás szerintem is megvan, csak töredezetten (sok elefántcsonttorony egymástól viszonylag távol benne egy áttekinthetetlen mocsárban). De mintha ebből a néhány hete zajló szakmai diskurzusból kezdene halványan kirajzolódni az továbblépés körvonala! Vagy tévednék?
    Persze fogalmam sincs arról, hogy ezt az egészet ki és milyen módon hozhatná mozgásba. Az én (béka)perspektívámból a még létező előre mutató (helyi?) értékek megóvása és átmentése lenne az egyik legsürgetőbb feladat.

  • Radó Péter 2011.01.19. 18:57 Válasz

    Juli, minden ilyen vállalkozásnak a helyzetfelmérés az első lépése. Az általam kivonatolt stratégiának is van egy relatíve hosszú helyzetkép része, és azóta sok tudás gyűlt össze (pl. a Zöld Könyvhöz). Egy bizonyos szempontból a pedagóguspolitikával kapcsolatos mozgástér nem változott: sem akkor, sem most nem lehet magas költségű eszközökben gondolkodni, mint amilyen pl. egy igazi “életpálya modell”. (2004-ben az 50 százalékos differenciálatlan közalkalmazotti fizetésemelés, ma a brutális költségvetési hiány és eladósodottság miatt nem.) Másfelől akkor jobb volt a helyzet: még könnyű volt értelmesen gondolkodni.

    Egyébiránt igazad van: vészterhes időkben a kármentés az egyes számú prioritás.

Új hozzászólás írása