nagyon érdekes. A bizalom (lásd még Fukuyama:Trust című alapművét, magyarra is lefordították)minden rendszer egyik kulcsfontosságú üzemanyaga, még a legoptimálisabb szerkezetek sem működnek nélküle. Az 1985-től, majd 1990-től végül kb. az ezredfordulótól keltezhető oktatásirányítási viták egyik kimondatlan alapproblémája, hogy bizalmi, kulturális problémákat öltöztetnek szerkezeti javaslatokba.

Személyes tapasztalatom szerint a korábbi, bejáratott gyakorlatok teljes átrendezése (amely a felhalmozott bizalmi tőke lerombolásával jár) teljesen általános, politikai irányultságtól független és elfogadott gyakorlat volt az 1990 utáni Magyarországon. Már az is elég volt ilyen átalakítás kezdeményezésére, ha egy szereplő versenytérbe került és hirtelen teljesítményt kellett nyújtania az állami forrásokért.

Ami a kibontakozást és a lassú gyógyulás lehetőségét illeti, a bizalmi tőke meglévő elemeinek feltérképezése is fontos lehet. Bizalmunkat élvezheti – azaz a körülményekhez képest tisztességesen működőnek és kiszámíthatónak gondolható – az országos kompetenciamérés, az érettségi és a felvételi eljárása. Ezen nagy folyamatok ugyanis oly mértékben bonyolultak és szakmaiak, hogy azonnal összeomlanak egy durvább politikai beavatkozástól.

Szerintem sokkal célszerűbb lenne a 10 osztályos rendszer. A mostani rendszerre kellen ráépíteni egy 0. évfolyamot, ahol minden gyereket közösen készítenek fel az iskola rendszerre /óvoda iskola átmenet/, egy óvónő és egy tanítónő közös irányításával. A 9. osztályban pedig az alapképzést lezáró viszgára készítenék fel a gyerekeket, és innen lehetne menni egyetemre felkészítő gimnáziumba, szakmát tanulni, vagy technikus képzésre.
Amit még hiányolok, a lemaradók segítése. Nagyon jól működik a finneknél, hogy minden 2-3 integrálandó, lemaradó gyerek mellé beültettnek egy legalább érettségizett munkanélkülit, aki órán segít a gyereknek ha lemarad /kezét megfogja ceruzavezetésnél, segít nekik rajzolni stb./ Ez komoly segítség lenne minden pedagógusnak.
Köszönöm a korrekt válaszodat!

Ami a konkrét kérdéseket illeti: szerkezetváltással önmagában nem lehet hatékonyságot javítani. Amit mondunk az, hogy egy alapvetően decentralizált rendszerben szerkezetváltás, kimeneti szabályozáson alapuló elszámoltathatóság és fejlesztés kombinációjával viszont lehet. Szerkezetváltás tekintetében szerintünk sem lehet gyorsan nagyot ugrani, ezért e tekintetben kisebb korrekciónál többet nem javaslunk: nyolc osztályosiskolák fokozatos kivezetése (átalakítása hatosztályossá vagy 12 osztályossá, amin belül a 8+4 szerkezet érvényesül) és a hatosztályos iskolák speciális tantárgyi programokra való szűkítése.

Egy ésszerű, szabályozókkal és támogatással/fejlesztéssel, a helyi körülményekhez igazodó módon történő (tehát nem központilag levezényelt) intézményhálózati racionalizálással, a közoktatási intézmények feladattisztításával, és a pedagógus bérek fokozatos, hosszú távú kiszámítható programon alapuló szignifikáns emelésével egyetértek.