soma smoothie frame reviews buy soma new condos soma san francisco

bestille valium p¥ nett buy valium valium injection side effects

plano de aula sobre soma dos angulos internos de um triangulo buy soma online aura soma öl 15

will soma show up on a urine drug test buy soma soma kadın doğum doktorları

valium colposcopy valium diazepam buy valium Carrollton

soma auto peças araranguá cheap soma a soma das medidas de todas as arestas de uma piramide triangular regular

tramadol rezeptfrei holland buy tramadol medicament tramadol retard

how often can you take soma 350 mg cheap soma soma middleton wi

can you take xanax and suboxone buy xanax taking xanax on a plane

neuronal soma marker soma drug shokugeki no soma manga 33

Bizalomhiányról és az oktatás jó kormányzásáról

Miközben az új NAT alapján hittan vagy erkölcstan órákon „szilárd erkölcsi ítélőképességgel” rendelkező diákok nevelése folyik majd az iskolákban, a kormányzat oktatáspolitikája az idén érettségiző tanulóknak felmérhetetlen kárt okozó lépéseivel átlépett egy eddig tiszteletben tartott morális határt, mert először fordul elő, hogy egy komoly változtatás bevezetése nem adott időt az érdekelteknek a felkészülésre, az új körülményekhez való alkalmazkodásra. Ez az egyetlen lépés önmagában oly mértékben rombolja az oktatással szembeni bizalmat, aminek következményeit még elképzelni sem tudjuk. Eljött tehát az idő, hogy a bizalom és jó kormányzás összefüggéséről gondolkodjunk kicsit.
.
A jó kormányzás feltételei
.
A bevezetőben említett példa a felsőoktatásra vonatkozik, de a bizalom és a jó kormányzás közötti kapcsolat a közoktatásban sokkal bonyolultabb módon vetődik fel, a továbbiakban tehát erről lesz szó.
.
Egy picit távolabbról kell kezdenem. Az elmúlt évtizedekben az oktatástudományban lezajlott paradigmaváltás következtében minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak az egyénenként nagyon eltérő tanulási igények és szükségletek, az egyéni tanulási pályák sokféleségét eredményező tanulói (szülői) döntések, valamint az intézményenként végtelenül eltérő kontextusokhoz való alkalmazkodás követelménye. Évtizedek óta az oktatás kormányzásának minden innovációja a sokféleség által generált komplexitáshoz való alkalmazkodást szolgálta. Ez a növekvő komplexitás teljesen kihúzta a szőnyeget az egységesítésen és központosításon alapuló rendszerek alól, s egy olyan kormányzási eszköztár kialakulásához vezetett, amely lehetővé teszi a decentralizált, különböző autonóm módon döntéseket hozó szereplők sokaságának indirekt eszközökkel történő befolyásolását. Egy a közoktatás jó kormányzásáról szóló korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy a jó kormányzás feltétele az összekapcsolt autonóm intézményirányítási és helyi oktatásirányítási menedzsment ciklusok működtetése, a primer, szekundér és tercier irányítási körök rendszerszerű összekapcsolása.

.

Mint azt már sokszor jeleztem, az intézményi autonómia és az önkormányzatok tulajdonosi autonómiája nem a szabadságok kis köreinek megteremtését szolgáló liberális huncutságok, az elszámoltathatósággal párosított autonómia egy minőségi közszolgáltató rendszer működtetésének legfontosabb előfeltétele. Egy ilyen kormányzati rendszer azonban maga is meglehetősen komplex: működtetése nagy szakértelmet és rengeteg, világosan definiált funkciót betöltő szereplő közötti hatékony együttműködést igényel.

Bizalom és kormányzás

Először néhány Balkáni országban ütköztem bele abba, hogy a közintézményekkel szembeni bizalom kóros gyengesége milyen elképesztő mértékben akadályozza a rendszer decentralizációját. Bulgáriában például az iskolaigazgatókkal és az önkormányzatokkal szembeni bizalomhiány a központi igazgatás mindenre rátelepedő bürokratikus kontrolljának fenntartására ösztönöz. Ugyanez a bizalomhiány Szerbiában és Horvátországban – a régi jugoszláv önigazgatási tradícióknak megfelelően – az egyértelmű vezetői döntéshozatali kompetenciák pedagógusok és szülők bevonásával létrehozott irányító testületek segítségével történő „ellensúlyozását”, lényegében legyengítését vonja maga után. Az általános bizalmatlanság erősen befolyásolta azoknak a szakértőknek a gondolkodását is, akikkel ezekben az országokban decentralizációs reformstratégiák kidolgozása során dolgoztam együtt.  Az eredmény Bulgáriában a decentralizáció elmaradása, a volt Jugoszlávia országaiban pedig bizonytalan, rosszul definiált vezetői felhatalmazások rögzítése, végső soron diszfunkcionális menedzsment struktúrák kialakítása lett. (Minderről az innen letölthető könyvem „The inertia of centralized governance” fejezetében írtam.)

Magyarországgal kapcsolatban azt kell látnunk, hogy a TÁRKI kutatásai szerint a közintézményekkel szembeni bizalom mértéke pont olyan kórosan alacsony, mint a Balkánon.

.
Forrás: Tóth István György: Bizalomhiány, normazavarok, igazságtalanságérzet és paternalizmus a magyar társadalom értékszerkezetében. (2009)

Ez a bizalomhiány Magyarországon egy elméletileg jól kormányozható decentralizált rendszer diszfunkcionális működéséhez, majd pedig – számos más körülmény és ok közrejátszásának következményeként – teljes bedőléséhez vezetett. Szeretném még egyszer jelezni: nem önmagában a bizalomhiány okozta a decemberben elfogadott törvénnyel kialakítani szándékozott, minden balkáni rendszernél szélsőségesebb mértékű központosítást és államosítást, de az részben megalapozta azt, részben pedig legyengítette a „fülkeforradalommal” szembeni ellenállást. (A korábbi rendszer felszámolásában szerepet játszott a pártpolitikai rendszer önjáróvá válása, az „oktatáspolitika bedőlése”, s ennek következtében teljesen felkészületlen, ezért a komplexitás felszámolásában érdekelt emberek döntéshozó pozícióba kerülése is.) Az eredmény egy olyan primitív közoktatás irányítási rendszer, amely az iskolák közvetlen kormányzati mikro-menedzsmentjén (az önkormányzatok kikapcsolásán és az iskolai intézményi autonómia felszámolásán) és minden más, korábban autonóm módon döntéseket hozó szereplő pályán kívül tartásán alapszik.
.
.
A bizalom helyreállítása

Az eddigiek alapján gondolom nem kétséges, hogy a közeljövőre vonatkozó oktatáspolitikai stratégiának tartalmaznia kell mindazokat az elemeket, melyek hosszú távon a kormányzás szereplőivel szembeni bizalom helyreállítását szolgálják – ebbe természetesen beleértve a kormányzás szereplői közötti bizalom helyreállítását is. Olyan rendszerre van tehát szükség, amely garantálja a szakszerűség érvényesülését, az átláthatóságot, a korrupciómentességet, a kiszámíthatóságot, és a döntéshozói felhatalmazással rendelkező szereplők nyitottságát és válaszadó képességét. Erre szükség van még azon az áron is, ha ezek a politikák és intézkedések rövidtávon a bizalom további erodálódását eredményezhetik. Ezt a kockázat egy egyszerű példával szemléltethető: a korrupció elleni kíméletlen fellépés a korrupciós botrányok szaporodását vonja maga után, aminek hatására az emberek nem csökkenő, hanem növekvő korrupciót érzékelnek majd. Ezt mégsem lehet megspórolni.
.
Egy jövőre vonatkozó koncepciónak azonban számolnia is kell a bizalomhiánnyal. Az önkormányzatok politikai megszállása, a rákos daganatként burjánzó korrupció, a fenntartói döntések szakmai (minőségi, eredményességi) követelményeknek megfelelően történő előkészítésének túl gyakori elmaradása a korábbi rendszerben nem kedvezett a bizalmon alapuló helyi irányítási rendszerek működésének. Az általunk vitára bocsájtott (innen letölthető és itt olvasható) alternatív közoktatás-politikai koncepció egyebek között ezért sem javasolja a korábbi tisztán önkormányzati helyi irányítási rendszer teljes helyreállítását.
.
A dolog azonban nem helyben dől el. Az első lépés a politika és központi irányítás szereplőivel szembeni régóta erodálódó bizalom helyreállítása. Nem lesz könnyű…
.

Hozzászólások:

  • Setényi János 2012.02.20. 13:30 Válasz

    Péter,

    nagyon érdekes. A bizalom (lásd még Fukuyama:Trust című alapművét, magyarra is lefordították)minden rendszer egyik kulcsfontosságú üzemanyaga, még a legoptimálisabb szerkezetek sem működnek nélküle. Az 1985-től, majd 1990-től végül kb. az ezredfordulótól keltezhető oktatásirányítási viták egyik kimondatlan alapproblémája, hogy bizalmi, kulturális problémákat öltöztetnek szerkezeti javaslatokba.

    Személyes tapasztalatom szerint a korábbi, bejáratott gyakorlatok teljes átrendezése (amely a felhalmozott bizalmi tőke lerombolásával jár) teljesen általános, politikai irányultságtól független és elfogadott gyakorlat volt az 1990 utáni Magyarországon. Már az is elég volt ilyen átalakítás kezdeményezésére, ha egy szereplő versenytérbe került és hirtelen teljesítményt kellett nyújtania az állami forrásokért.

    Ami a kibontakozást és a lassú gyógyulás lehetőségét illeti, a bizalmi tőke meglévő elemeinek feltérképezése is fontos lehet. Bizalmunkat élvezheti – azaz a körülményekhez képest tisztességesen működőnek és kiszámíthatónak gondolható – az országos kompetenciamérés, az érettségi és a felvételi eljárása. Ezen nagy folyamatok ugyanis oly mértékben bonyolultak és szakmaiak, hogy azonnal összeomlanak egy durvább politikai beavatkozástól.

  • Turainé Czeitler Rita 2012.02.27. 19:19 Válasz

    Nagyon tetszik az írás, nagyon érdekes, és ugyan hervasztó, hogy balkáni állapotok uralkodnak nálunk, de hát így van.
    A bizalomról még annyit mondanék, hogy Magyar Bálinték reformjait azért is fogadták ellenszenvvel, mert bennük sem dühöngött a bizalom a tanárok iránt.
    Hoffmann Rózsa ostobaságait még mindig több rokonszenv övezi, még ezt a képtelen NAT-ot is.
    Nem mindenki szeret óráról órára megújulni, saját tantervet kiötölni stb. A kreatív elméknek nem kedvez a mai iskolák klímája. A nem kreatívaknak viszont ez a Hoffmann-féle “Aki nem lép egyszerre” mentalitás és elvárásrend maga az éden.

  • Bugarszki Zsolt 2012.09.02. 18:21 Válasz

    Nekem is tetszik ez az okos írás. Ahogy olvastam párhuzamosan 3-4 olyan terület jutott eszembe, ahol ugyanezek a jelenségek tapasztalhatóak és a szakpolitikák ugyancsak többet között a bizalomhiány mentén dőltek be. Számomra a szomorú az, hogy ez a bizalom ha nincs meg, és főleg úgy nincs meg, hogy soha nem is volt, akkor csak nagyon lassan, évtizedek alatt felépíthető. Amiről itt beszélünk az alsó hangon 20-30 év.

Új hozzászólás írása