formula de soma infinita buy soma soma bringer us download

does ambien cause short term memory buy zolpidem online hourglass ambient lighting blush luminous flush review

can xanax make you itch buy xanax compare xanax to citalopram

buy ultram online Woodbridge buy tramadol tramadol and ssri serotonin syndrome

aura soma magyarország buy soma online calcule a soma dos 50 primeiros multiplos positivo de 5

soma dos angulos da face de um prisma soma muscle relaxant soma bamboo sleepwear

what happens when you overdose on valium diazepam 5mg valium muscle relaxers

soma fm t shirts soma carisoprodol will soma help headache

xanax et tension buy xanax is topamax like xanax

xanax and aggression buy xanax xanax dosage for puppies

Bevezetés az oktatáspolitikába: a közpolitikák eszközeiről

Az egyik korábbi hozzászólásomban a meggyőzésről, mint az oktatáspolitika egyik eszközéről írtam. Időközben rájöttem, hogy ezt egy kicsit bővebben is érdemes kifejteni. Mivel a magyar oktatáspolitikai gyakorlat igen kevéssé professzionális, sokakban (szinte mindenkiben) az a kép él, hogy az oktatáspolitika – általában: a közpolitika – alig áll másból, mint jogi szabályozásból és közpénzek célirányos osztogatásából. Jó esetben ez egy erősen megtévesztő kép, ezért megosztok egy rövid és lehetőleg közérthető kis bevezetést a közpolitika által alkalmazott eszközökről. Terveim szerint ez a bejegyzés az OktpolCafé “Bevezetés az oktatáspolitikába” minisorozatának első kis darabja lesz.

Az oktatáspolitika nem más, mint kormányzati beavatkozást igénylő problémák megoldása. Kormányok azonban nem tudnak problémákat megoldani mások helyett; a nevelés-oktatás eredményességi, minőségi és méltányossági problémáit kizárólag azok képesek megoldani, akik az oktatási szolgáltatásokat nyújtják: pedagógusok, iskolák és az iskolák tulajdonosai. A központi oktatásirányítás problémamegoldó mozgástere tehát nem terjed túl azon, hogy befolyásolja e szereplők (és az oktatási szolgáltatók szempontjából más fontos tevékenységet végző szereplők) viselkedését. (Ebből a szempontból mindegy, hogy a rendszer decentralizált vagy erősen központosított.) Ehhez azonban nem elegendő valamilyen jogszabályban rögzített feladatot (mandátumot) adni. Az oktatás szereplőinek a viselkedése akkor változik meg az új feladatnak megfelelően, ha hajlandóak és képesek változtatni. (Jól tudjuk, hogy egy jogszabály hatására automatikusan ritkán változik meg az iskolák működése.) Az oktatáspolitikai eszközeinek tehát – az új mandátum rögzítésén túl – azt a célt kell szolgálnia, hogy a szereplők hajlandóak és képesek legyenek az új elvárásoknak (oktatáspolitikai céloknak) megfelelően működni.

A hajlandóság megteremtését szolgáló eszközök az ösztönzők (pénzügyi, szimbolikus és más ösztönzők, mint például a nagyobb autonómia) és a meggyőzés, a mandátum helyességének (célravezető voltának) elfogadtatása. A változtatásra való képesség megteremtését szolgáló közpolitikai eszközök a kapacitás építés (képzés és szervezeti kapacitások építése) és a szükséges szakmai támogatások intézményesítése, tehát stabil és professzionális támogatások hozzáférhetővé tétele. (Ez utóbbiak lehetnek külső szolgáltatók által nyújtott vagy például iskolákon belül intézményesített támogatások.)

Egy oktatáspolitika mindig a felsorolt eszközök valamilyen csomagjából áll. A csomag tartalmának kiválasztásához természetesen előzetes tudással kell rendelkeznünk arról, hogy a célcsoport tagjai mennyire hajlandóak és képesek a mandátumban rögzített oktatáspolitikai céloknak megfelelő módon változtatni a működésükön. Ez a tudás megszerezhető értékeléssel, kutatással és a célcsoport képviselőinek a tervezésbe való bevonásával. (Ezt az előzetes tudást a magyar oktatáspolitikai gyakorlatban többnyire oktatásirányítói vélelmek helyettesítik.) A csomag tartalmának kiválasztása az alábbi egyszerű logikát követi:

A policy eszközök megfelelő kombinációjának kiválasztása oktatáspolitikai tervezési feladat. Tudnunk kell azonban, hogy az oktatásirányítás szereplői nem közpolitikai eszközökkel operálnak. Az oktatásirányítás önmagukban is bonyolult irányítási mechanizmusokat (funkcionális kormányzati eszközöket) működtet, az oktatáspolitikák implementációja ezeken a mechanizmusokon keresztül történik. Ennek megfelelően a politikák implementációjának tervezése során a kiválasztott közpolitikai eszközöket “le kell fordítani” az irányítók nyelvére, ki kell bontani az egyes eszközök alkalmazásához szükséges jogi szabályozási, tartalmi szabályozási (tantervek, standardok, képesítési követelmények,stb.), finanszírozási, minőségértékelési, képzési, tankönyvpiac befolyásolási, szolgáltatási, kutatási és fejlesztési teendőket. Ezeket ráadásul az egyes alrendszerek logikájának megfelelően, de egymáshoz igazítva ütemezni kell és be kell árazni őket. (Mindez egy meglehetősen bonyolult tervezési folyamat.) A mátrixot, amelynek alapján az implementáció tervezése folyik az alábbi táblázat szemlélteti.

Egy példa: ha egy adott oktatáspolitikai cél érdekében erősíteni akarjuk a pedagógusok “képességét” a differenciált nevelésre akkor egy olyan kapacitás építési programra van szükség, amely egyaránt hat a megfelelő képzési kínálatra és az intézményi és egyéni pedagógusi keresletre. Ennek megfelelően ez nem egy szimpla központi fejlesztési program lesz; a táblázatban felsorolt összes funkcionális kormányzati eszközt fel kell használnunk annak érdekében, hogy a megcélzott pedagógusok nagy számban vegyenek részt könnyen elérhető és megfelelő hatékonyságú képzési programokban. Az eddigiek alapján talán világos, hogy egy problémamegoldó oktatáspolitika számos más implementációs csomagból kell, hogy álljon. Ezeket az implementációs csomagokat egybeszerkesztve és összefésülve hívjuk implementációs tervnek. Az implementáció tervezésének alapjául szolgáló alternatív stratégiákról majd egy másik alkalommal írok.

Hozzászólások:

  • Setényi János 2010.08.18. 11:18 Válasz

    Péter, remek bejegyzés. Várjuk a következőt! Csak két kisebb kiegészítés. Az oktatáspolitikának a szülők is célcsoportja. Nélkülük nem sok minden működik. Érdekes módon éppen a szülők esetében lehet a legfontosabb a meggyőzés, mert amúgy – a tankötelezettség betartását leszámítva – a jogi szabályozás vagy pénzzel “korrumpálás” (értsd szociálpolitika) nem túl hatékony. A szülők középosztályi része jól szocializált: ők belülről vezérelve működnek együtt az iskolával. A középosztály alatti rétegek esetén azonban a meggyőzésnek kulcsszerepe lehet.
    A másik kiegészítés egy történet. A COMENIUS 2000 minőségfejlesztési program kapcsán – annak idején – Sió Laci miniszteri kabinetfőnök erősen és makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy az oktatáspolitika eszköztárába vegyük fel a kommunikációt. (A meggyőzésre gondolt persze). Akkor ez egy újszerű gondolatnak tűnt, az OECD se nagyon használta.

  • Radó Péter 2010.08.18. 21:10 Válasz

    János, teljesen igazad van a szülőkkel kapcsolatban. Egyszerűen nem fért bele ebbe a bejegyzésbe, hogy szót ejtsek “stakeholder analysis”-ről és “needs assessment”-ről. Talán egy másik alkalommal írok erről is. Sió Laci ötlete itthon még most is revelációként hatna, noha az angolszász policy tankönyvek már a hetvenes években is policy eszközként kezelték a stratégiai kommunikációt. Majd felzárkózunk egyszer….:-)

  • Kojanitz László 2010.08.22. 16:06 Válasz

    Kedves Péter!

    Tetszik ez a racionális megközelítés. Az ilyen minták alkalmazása sokat segíthetne az oktatáspolitikai gyakorlat tartalmasabbá és kulturáltabbá válásában.
    Ehhez hasonló, jól strukturált mintákat kellene adni a “Mik a kormányzati beavatkozást igénylő problémák?” kérdés megválaszolásának előkészítéséhez is. Magam részéről rokonszenveznék minden olyan javaslattal, amely a közoktatásban meglévő általános feszültséget és elégedetlenséget sok munkát igénylő, de kezelhető problémák sorává tudná szétszálazni és rangsorolni. Ennek alapján először jó döntéseket kellene hozni, amikhez aztán érdemes hozzárendelni az általad bemutatott közpolitikai eszköztárat is. Persze lehet, hogy már az is előrelépést jelentene, ha ugyan az oktatáspolitikai döntések előkészítése még nem is, de legalább a végrehajtatásuk jól megtervezett módon és többféle eszköz koordinált felhasználásával történne meg.

  • Radó Péter 2010.08.24. 08:54 Válasz

    Szolgálati közlemény.

    Az OktpolCafé nem szeretné korlátozni a szólásszabadságot, egy blog a vélemények szabad fóruma kell, hogy maradjon. Ennek ellenére a származásunkra, szexuális orientációnkra vonatkozó, valamint etnikai kisebbségekre nézve súlyosan sértő bejegyzéseket a továbbiakban is le fogjuk szedni, mert az OktpolCafét szakmapolitikai kávéházként kívánjuk működtetni. Ennek következményeként kénytelen voltam leszedni Orosz Lajos mocskolódásra adott nagyon szellemes válaszát is, amit mélyen sajnálok.

  • Radó Péter 2010.08.24. 09:03 Válasz

    Laci, a hozzászólásod arra hívja fel a figyelmet, hogy egy ilyen minisorozatot jobb az elején kezdeni. A következő “Bevezetés az oktatáspolitikába” bejegyzés az oktatáspolitikai problémáról, mint olyanról szól majd.

    Ami a döntések előkészítésének színvonalát illeti, az részben strukturális probléma (erről szól a politika és oktatáspolitika kapcsolatáról szóló bejegyzésem), részben pedig ehhez szükséges szakmai kapacitások kérdése. Ez utóbbi természetesen csak akkor lenne kérdés, ha megoldódnának a strukturális problémák. Az OPEK “esete” (2006-os megszüntetése) is azt bizonyítja, hogy szervezett oktatáspolitikai elemzés és tervezés csak akkor van, ha van erre keresletet generáló közpolitika alkotás. Ha nincs, a szükséges szakmai-elemzési kapacitások fenntartása könnyen megtakarítható pénzkidobás.

Új hozzászólás írása