purchase valium Columbia buy valium online take valium before dental procedure

is it bad to take vyvanse and xanax alprazolam online xanax coke and alcohol

take xanax all at once buy alprazolam online effet xanax temps

when was ambien made buy ambien online ambien alcohol use

supper club soma buy soma triptych soma

crestor ambien interaction buy ambien order zolpidem Saint Paul

is ambien cr generic buy ambien online buy zolpidem no prescription overnight

soma e diferença de funções buy soma soma medication overnight

valium lorazepam difference valium online valium online Oklahoma City

valium makes you feel like order valium online is clonazepam like valium

essay writing services

Az oktatáspolitikai mércéről (személyes karácsonyi bejegyzés)

2011-es karácsonyi bejegyzésemben azon elmélkedtem, hogy az új közoktatási törvény elfogadása után mekkora tere maradt az értelmes oktatáspolitikai diskurzusnak, s hogy a kormányzat ámokfutásával szemben mekkora esélye van egy nyílt vitában formálódó valódi oktatáspolitikai alternatíva kialakulásának. Ez a bejegyzés részben számvetés, részben pedig – az oktatási hálózatok oktatáspolitikai alapelveinek megosztásával – egy kis hozzájárulás a közeljövőhöz.

Az első karácsonyi személyes gesztusnak egy főhajtásnak kell lennie. Azoknak a gimnazistáknak és egyetemi hallgatóknak szól, akik kiálltak az érdekeikért, s közben nagyobb politikai érettséget bizonyítottak, mint az ország felnőtt lakosságának nagy része. Nem ők voltak az elsők, akik (részleges) meghátrálásra kényszerítették ezt az antidemokratikus kormányzatot, de 2010 óta még egyetlen protest mozgalom sem volt annyira sikeres, mint az övék. 2013 nem kis részben arról szól majd, hogy a demokrácia iránti elkötelezettség tekintetében mi „felnőttek” fel tudunk-e zárkózni hozzájuk. Elég szégyenteljes dolog lenne, ha szülők, pedagógusok, egyetemi oktatók és rajtuk kívül mindazok, aki érdekeltek egy normálisan működő oktatási rendszer helyreállításában gyermekeik háta mögött csendben drukkolva várnák a kiásott oktatáspolitikai gesztenyét…

Egy éve, a nevelés államosításának törvénybe iktatása után néhány nappal lényegében azt írtam, hogy egy hajó elment: ez a kormányzati ciklus már nem tud mással telni, mint hogy a kormányzat egyre mélyebbre ássa magát abba a szakmapolitikai gödörbe, aminek a körvonalait maga jelölte ki. Akkor azt írtam, hogy az értelmes cselekvésnek négy fontos terepe maradt: (1) a független monitoring, a kormányzat intézkedéseinek folyamatos értékelése; (2) a társadalmi kontroll, a különböző érdekelt és érdekcsoportok támogatása abban, hogy autonóm módon alakítsák ki véleményüket a kormány oktatáspolitikájával szemben; (3) alternatív oktatáspolitikák kiérlelése és (4) tudásmenedzsment, annak támogatása, hogy az oktatáspolitikáról szóló gondolkodás ne butuljon hozzá a központi oktatásirányításhoz. Az OktpolCafé egy kicsit mindegyikhez hozzájárult. Több bejegyzésben írtunk a törvény elfogadása óta zajló implementációs káoszról és igyekeztünk informálni az oktatásban működő civil szervezeteket és hálózatokat. Az első alternatív oktatáspolitikát megalapozó vitairatot mi tettük közzé februárban, s – noha erre sokkal kevesebb energiánk maradt, mint szerettük volna – igyekeztünk tudósítani az oktatáspolitika nemzetközi főáramában zajló kutatásokról és elemzésekről.

Ami egy oktatáspolitikai (politikai) alternatíva kidolgozását illeti, vannak biztató jelek. Az MSZP már előállt egy a programalkotást megalapozó rövid, power point diákra vésett vázlattal, a DK készített egy hosszabb anyagot, és a manapság leginkább saját belső megosztottságának felszámolásával foglalkozó LMP-ben is zajlik programalkotás. A Haza és Haladás alapítványban is elindult egy szisztematikus, oktatáspolitikai programok megalapozó nagy kutatás, az Agóra Oktatási Kerekasztal pedig már rögzítette a hosszú távú közoktatási stratégia alapjául szolgáló értékeket. Ami azonban eddig még váratott magára, az a különböző programalkotási folyamatok szereplői közötti kommunikáció; a programalkotást eddig változatlanul a politikai verseny logikája vezérelte, s nem az együttműködésre és konszenzuskeresésre való törekvés.

E tekintetben most talán valami megváltozhat. A Hálózat a Tanszabadságért, a Szülői Hálózat – az Oktatói Hálózat és a Hallgatói Hálózat szakértőinek segítségével – megalkotott egy tíz pontból álló, oktatáspolitikai alapelveket rögzítő listát. A lista elkészítésének célja az volt, hogy az alapjául szolgáljon a legkülönbözőbb politikai, szakmai, érdekvédelmi és civil szervezetek közötti együttműködésnek. Ennek érdekében olyan alapelveket rögzít, amelyek politikai értékek tekintetében nyitottak (elfogadhatóak konzervatív, liberális és baloldali értékek alapján is) és nem előlegeznek meg konkrét oktatáspolitikai intézkedéseket (mindegyik alapelv alternatív közpolitikai megoldások sokaságával szolgálható). Ennek ellenére azt gondolom, hogy az Oktatáspolitikai Alapelvek jó alapot szolgáltatnak a jelenlegi rezsim működésének kritikájára és egy konszenzust élvező oktatáspolitikai alternatíva kidolgozására, illetve az ezt szolgáló együttműködési háló kialakítására egyaránt.

Mivel e lista minden pontjával egyetértek, a továbbiakban ezt tekintem majd mércének. Ennek alapján reflektálok minden pártprogramra vagy pártprogram kezdeményre, ennek alapján teszek majd mérlegre minden oktatáspolitikáról szóló javaslatot és elképzelést. Úgy gondolom, hogy minél többen fogadjuk majd el kiinduló pontként az alábbi – pdf változatban itt letölthető – Oktatáspolitikai Alapelveket, annál jobbak lesznek az esélyeink arra, hogy a magyar oktatási rendszert visszatereljük egy ésszerű fejlődési pályára.

 

Hálózat a Tanszabadságért                                                                              Szülői Hálózat

Oktatáspolitikai alapelvek

Az oktatási hálózatok szükségesnek tartják, hogy egy oktatáspolitikai fordulat előkészítése érdekében a politikai szereplők, a szakmai, civil és érdekképviseleti szervezetek között érdemi párbeszéd alakuljon ki.

Meggyőződésünk, hogy az oktatáspolitika legfontosabb, semmi másnak alá nem rendelhető céljai a tanulási igények kielégítése, az életminőség javítását szolgáló tanulási lehetőségekhez való hozzáférés biztosítása és az oktatás minőségének javítása kell, hogy legyenek. Az oktatásnak tehát fontos célja a munkaerő foglalkoztathatóságának biztosítása, de ezen kívül számos más, ezzel egyenrangú feladata is van, mint például az autonóm személyiség kibontakoztatását szolgáló nevelés, a kulturális örökség folytonosságának megőrzése, a társadalom kohéziójának megerősítése, illetve a nemzeti és az európai közösséghez való tartozásunk tudatosítása. A közösségi finanszírozás mértékében tükröződnie kell az oktatás stratégiai jelentőségének. A két közoktatásban érintett hálózat a jövőbeni oktatáspolitikai egyeztetések keretéül – tiszteletben tartva a konkrét oktatáspolitikai kezdeményezésekkel kapcsolatos véleménykülönbségek szabadságát – a következő, több civil szervezettel egyeztetett alapelveket javasolja:

1. Szektorsemlegesség és szubszidiaritás

A közoktatás helyben nyújtott közszolgáltatás. Az oktatás irányításának és finanszírozásának biztosítania kell a szektorsemlegesség, a szubszidiaritás és a hatékonyság követelményeinek érvényesülését.

2. Stabil, minőségre ösztönző finanszírozás

A nevelés-oktatás állami költségvetési finanszírozásának stabil, tervezhető és átlátható módon biztosítania kell az oktatási intézmények működését, a felsőoktatási intézmények oktató-kutató tevékenységének ellátását, a finanszírozás módjának pedig ösztönöznie kell a minőség és eredményesség javítására.

3. Autonómia és elszámoltathatóság

Az oktatás minőségének egyik legfontosabb feltétele az oktatási intézmények autonómiája. Az óvodai, iskolai és felsőoktatási intézményi autonómiának jogi, pénzügyi és szakmai elszámoltathatósággal kell párosulnia.

4. Méltányosság

Minden oktatáspolitikai kezdeményezésnek és az oktatási szektor minden intézményének törekednie kell az oktatási egyenlőtlenségek csökkentésére, a minden gyermekben benne rejlő tehetség kibontakoztatására, a méltányosság elvének érvényesítésére.

5. Független minőségértékelés

A közoktatás minőségének folyamatos értékelése és az értékelési információk megosztása a tanulókkal, szülőkkel, az oktatási intézmények tulajdonosaival és szakembereivel, valamint a nyilvánossággal állami feladat, melyet a kormánytól független intézménynek kell ellátnia.

6. Nyílt és informált oktatáspolitika alkotás

Az oktatáspolitika alkotásnak folyamatos reflexión, tényeken és azok elemzésén, valamint az érdekeltek (tanulók, hallgatók, szülők, pedagógusok, oktatók, stb.) bevonásán alapuló nyílt, átlátható és intézményesült konzultáción kell alapulnia.

7. Stratégián alapuló fejlesztéspolitika

A fejlesztéspolitikának az oktatásban az érdekeltek támogatását élvező hosszú távú stratégián kell alapulnia, korrupció-mentesnek kell lennie és igazodnia kell a helyi-intézményi fejlesztési szükségletek sokféleségéhez.

8. Jogok tiszteletén alapuló szabályozás

Az oktatás szabályozásának alapjául a tanulói, szülői és kisebbségi jogok teljes körű biztosítása kell, hogy szolgáljon.

9. Világnézeti semlegesség

Az oktatásban működő közintézményeknek a világnézeti semlegességet érvényesítő módon kell működniük.

10. Megbecsült és szakmailag felkészült pedagógusok

A pedagógusok és oktatók számára biztosítani kell a magas színvonalú munkavégzés és a szakmai fejlődés feltételeit, valamint munkájuk megfelelő szakmai és anyagi elismerését. Ezzel szemben szakmai minőségi követelményeket kell rögzíteni számukra és ezeket érvényesíteni kell.

 Boldog és Békés Karácsonyt minden olvasónknak!

 

    Új hozzászólás írása