xanax substitute otc cheap xanax how much are .5mg xanax worth

soma ソーマ runone ランワン 300pace ランニングウォッチ dwj22 buy soma online saimniecības soma uz riteņiem

soma hangar central buy soma soma hall of fame

como administrar valium iv diazepam 5mg tavor e valium sono uguali

buy diazepam Sterling Heights buy valium online buy yellow valium

tramadol in hypertension purchase tramadol tramadol vs morphine strength

order diazepam Memphis buy valium online valium from europe

soma bloomington hours buy soma a soma dos 40 primeiros números naturais é

tramadol convert to morphine tramadol 50 mg tramadol plus fort que la codeine

what will 2 tramadol do to me tramadol 50 mg buy tramadol tablets

Az oktatáspolitika értékkötöttségéről

Az OktpolCafén még sokszor fel fognak bukkanni olyan szóösszetételek, mint például a „liberális oktatáspolitika”, „konzervatív oktatáspolitika” vagy általában oktatáspolitika bármilyen értékvilág szemüvegén keresztül. (Mivel az OktpolCafé nem egyfajta “saját közönségnek” szól, az eddigi bejegyzések és hozzászólások is színes értékpalettát vonultattak fel.) Sokan determinációnak tekintik ezeket az értékeket. Ezzel szemben mások értéksemleges oktatáspolitika gyakorlat mellett kardoskodnak. Az oktatáspolitika (és minden közpolitika) értékdimenziója azért megkerülhetetlen, mert az oktatással szembeni elvárásaink rögzítése, az elvárásainknak nem megfelelő oktatási eredmények (oktatáspolitikai problémák) azonosítása, a kormányzati beavatkozást igénylő problémák leválogatása, a lehetséges megoldások (az oktatáspolitika eszközei) közötti választás mind-mind erősen értékvezérelt döntések. Ha bevalljuk, ha nem, azok.

Mielőtt ebbe egy kicsit mélyebbre ásnék, ide kívánkozik két fontos előzetes megjegyzés. Az első: az értékvilágok/értékrendszerek, az ideológiák, a politikai attitűdök és kötődések, valamint a törzsi-szubkulturális elkötelezettségek között nincs rövidre zárható kapcsolat. (Például van egy kis igazság abban a többek által hangoztatott vicces véleményben, hogy a 2010-es választások négy baloldali pártot juttattak az Országgyűlésbe.) A második: noha a szétválasztás viszonylagos érvényességű, a közpolitikák és nem a politika értékkötöttségéről írok, az utóbbit meghagyjuk a politológusoknak.

Visszatérve: az oktatáspolitikai probléma valamilyen az elvárásainknak nem megfelelő eredmény. Már itt beleütközünk az értékek problémájába, mert az oktatással szembeni elvárásaink erősen érték-kötöttek. Egy súlyos leegyszerűsítéssel élve, konzervatív oktatáspolitikák inkább az inherens célokat szokták hangsúlyozni (mint például a kulturális örökség átadása, a gyermeki személyiség fejlődésének segítése, stb.). Ezzel szemben liberális és baloldali oktatáspolitikák – erősen eltérő hangsúlyokkal – inkább a külső (nem pedagógiai) referenciákat hangsúlyozzák, mint a munkaerőpiac igényei, a társadalmi struktúra megváltoztatása, modernizáció, vagy a politikai legitimáció. Ennek megfelelően már az elvárásoknak való megfelelés mérőeszközeinek kiválasztásába is beleszűrődnek értékválasztások. Egy azonosított probléma interpretációját (az okok feltárására tett erőfeszítéseket) is erősen befolyásolják az értékválasztások. Például a lemorzsolódást visszavezethetjük a szülők jogkövető magatartásának hiányára, a lehetséges szociális akadályokra vagy éppen arra, hogy az iskola unalmas, nyomasztó vagy irreleváns a tanulók számára.

A következő pont, ahol értékorientációk erősen befolyásolják a döntéseket annak eldöntése, hogy mi igényel állami intervenciót és mi nem; más szavakkal: mi kerüljön fel a közpolitikai napirendre. E tekintetben is nagy különbségek lehetnek; liberális megközelítések a magánélet (egyéni szabadságok és döntések) körébe sorolnak olyan problémákat, melyekkel kapcsolatban baloldali megfigyelők az állam sürgős beavatkozását javasolnák. Mindezek alapján már nyilvánvaló, hogy az oktatáspolitika eszközrendszerének kiválasztása sem mentes az értékeken alapuló szelekciótól, erre talán már nem is érdemes példákat hozni. (Mindmostanáig a döntéshozók értékvilága és az oktatáspolitikai döntések között összefüggésekről beszéltem, az oktatás szereplőinek és a különböző oktatási érdekcsoportok képviselőinek értékeiről nem esett szó, de ez már messzire vezet.) Az értékekre irányuló reflexió és az értékorientációk világos feltárása tehát nagyon fontos. (Ezért kezeljük egészséges szkepticizmussal azok mondandóját, akik az oktatáspolitika tiszta tudományos alapokra helyezésének igényével ajánlják fel önzetlen, de méregdrága szolgálataikat!) Jobb tehát, ha e tekintetben nem szemérmeskedünk, már csak azért sem, mert – egyebek mellett – az értékorientációk koherenciája biztosítja a közpolitikák koherenciáját. Az EU politikák látszólagos értéksemlegessége ne tévesszen meg senkit. Mivel a Bizottság kormányok által delegált Biztosokból áll a politikai arányosság szem előtt tartásával az Unióban az izléstelenség határát súrolja értékekről beszélni. Másfelől viszont az EU által határozottan képviselt “civilizációs minimum” egész jó értékhelyettesítő eszköz. Ez a civilizációs (közkeletűbb nevén: liberális) minimum Magyarországon igen gyenge lábakon áll.

Miután ilyen szép hosszan értekeztem az értékorientációk fontosságáról, ideje, hogy visszavegyek belőle egy kicsit. Az értékválasztások ugyan nagyon fontosak, de értékdetermináció a közpolitikában nincs. Amit minőségi közpolitika alkotásnak szoktunk nevezni, az nem a különböző értékvilágok közötti minőségi rangsoron, hanem a politikaalkotás nyitottságán és az oktatáspolitika informáltságán alapszik.

A közpolitika nyitottsága nem azért minőségi kritérium, mert vad vágy él bennük a demokratikus normák érvényesítése iránt. (Természetesen – legalább is magunkról szóló nyilatkozatok tekintetében – mindannyian demokraták vagyunk.) A közpolitika nyitottsága mindenekelőtt hatékonysági kérdés. A döntési folyamat színvonalát jelentősen csökkenti, ha abban nem képesek becsatornázódni a legfontosabb érdekek, nézetek és a különböző szereplők által birtokolt tudás. Arról nem is beszélve, hogy a legfontosabb szereplők és érdekeltek bevonása nélkül született döntés átültetése a gyakorlatba (implementációja) egész egyszerűen nem lehetséges. Az oktatásirányítók csak hiszik, hogy képesek megváltoztatni az oktatás szereplők viselkedését, ha azok nem értenek egyet egy döntéssel. Ami nélkül tehát nincs hatékony közpolitika csinálás, az a minden lehetséges szereplő és érdekcsoport közötti nyílt, intézményesített alku, melynek során értékek ide vagy oda, kompromisszumokat és megállapodásokat kell kötni.

A közpolitika alkotás másik minőségi kritériuma az informáltság, annak a mértéke, hogy a döntéshozók és a döntésbe bevont szereplők milyen tudással rendelkeznek a megcélzandó problémák okairól és következményeiről, valamint a politikák várható hatásáról, költségeiről, megvalósíthatóságáról, az eredmények fenntarthatóságáról, stb. Egy hatalmas és hihetetlenül tudás-intenzív rendszerbe belepancsolni csak hatalmas tudásháttérrel felszerelve lenne szabad. (Ezt a követelményt ékes angol nyelven úgy hívják, hogy „evidence-based policy-making”) Itt nem csupán arról van szó, hogy maga a rendszer mennyi információt állít elő saját magáról (statisztikák, intézményértékelés, tanulói teljesítménymérés, stb.), vagy hogy a kutatás milyen mennyiségű, minőségű és relevanciájú tudást bocsájt az oktatáspolitika szereplőinek rendelkezésére. Az is fontos, hogy az oktatáspolitika saját maga milyen mértékben szerzi be a saját szükségleteinek megfelelő, „policy releváns” információt és tudást. Ennek eszköze pedig a kincs, ami szinte nincs: a külső és független politika- és programértékelés.

A magyar oktatáspolitikai gyakorlat rettenetesen elzárkózó és buta. Maradnak tehát a döntéshozói nünükék és – jobb esetben – a kizárólag értékvezérelt (tehát alulinformált és autokratikus) döntések. Isten legyen irgalmas mindannyiunkhoz!

Hozzászólások:

  • Arató Ferenc 2010.06.07. 08:43 Válasz

    Amennyiben bármely kompetencia részének tekintjük az adott kompetenciához kapcsolódó attitűdöket, s amennyiben az attitűd a szociálpszichológiai iskolák némelyike szerint valamely érték melleti elköteleződést, érzelmi döntést jelent. Úgy bármely cselekvés mögött értékválasztások húzódnak, akár tudatosak ezek, akár nem. (Lásd “szférák zenéje”, amely azért nem hallható, mert folyamatosan halljuk!) A probléma nem is akkor van csak, ha valaki öntudatlanul teszi le voksát, cselekedeteivel, gondolkodásmódjával… stb. valamely értékek mellett, hanem inkább akkor, amikor tudatosan valamely értékek képviseletére, érvényesítésére törekszik, attitűdje és cselekedetei azonban köszönő viszonyban sincsenek törekvése céljával!

  • Radó Péter 2010.06.07. 09:04 Válasz

    Öcsi, annak amit írsz vagy egy személyiség-pszichológiai leágazása, ami bár izgalmas, nem tipikusan OktpolCafé téma. Ami viszont a közpolitikákat illeti, azt a fajta érték-kongruenciát, amiről írsz, a politikai rendszeren kellene számon kérni, mert – elméletileg – a politikai pártok lennének azok, melyek biztosítják azok értékkoherenciáját. (A központi közigazgatási apparátus – megint csak elméletileg – egyfajta “értékmentes” irányítási szakszerűséget kellene, hogy érvényesítsen.) Tudjuk azonban, hogy ez itt nem működik. Részben azért nem, mert minden egyes politikai pártunk erősen kerüli az értékekről szóló reflexiót: senki nem traktál minket azzal, hogy ma Magyarországon mit jelent konzervatívnak, baloldalinak vagy liberálisnak lenni. Ennek megfelelően a pártokkal szembeni érzelmi elkötelezettségek nem kényszerítenek értékekkel való elköteleződésre. Ez meg is látszik a pártok embereinek rekrutációján. Ebben egy tradicionális premodern uralmi logika érvényesül: gondolj amit akarsz csak játssz a mi szabályaink szerint. (Ezért használom sokat a “törzsi-politikai” jelzőt.) Mivel pedig a közigazgatás a csúcsától a talpáig a politikai zsákmányrendszernek kiszolgáltatott módon működik nem érvényesül az a fajta “technológiai” szakszerűség sem, ami lenyesegetné a nem elég “életszerű”, de értéktartalmát tekintve kongruens kezdeményezéseket. Javaslatom tehát tehát: legalább az OktpolCafén vállaljuk fel értékválasztásainkat! Itt nem kell az Országgyűlésben zajló diskurzus egy civilizáltabb változatát replikálnunk.

Új hozzászólás írása