resumo do filme a soma de todos os medos soma online castlevania harmony of despair how to level soma

what is the pill valium used for buy valium valium 5 mg roche

soma bar tanglin mall singapore soma online como é formula de soma no excel

order ultram Oklahoma City buy tramadol online how to get tramadol out of your system

xanax pics and mg xanax without prescription morphine and xanax bluelight

can you drink coffee while taking valium buy valium online diazepam online Modesto

zolpidem buy Louisiana buy ambien is ambien schedule drug

which works better restoril or ambien ambien cost how to prepare ambien for iv

kombinasi parasetamol dan tramadol tramadol 50mg tramadol and parkinson's disease

valium and paxil diazepam 5mg valium opis leku

Az érettségi készülő reformjáról

Több vezetői nyilatkozat is azt valószínűsíti, hogy az oktatásirányítás átfogó érettségi reformkoncepció kimunkálásán fáradozik. Noha most még ennek sem a pontos oka, sem pedig az „érettségi reform” iránya és tartalma nem látszik, talán nem fölösleges megosztani az ezzel kapcsolatos előzetes véleményemet. Már csak azért sem, mert egy bejáratott rendszerben átfogó átalakításokkal kísérletezni igen kockázatos vállalkozás, több kárt okozhat, mint amennyi hasznot várhatunk tőle. (A téma összetettsége miatt ez a bejegyzés a szokásosnál és normálisnál kicsit hosszabb lesz, elnézést kérek érte.)

A jelenlegi érettségivel, mint konstrukcióval nagy általánosságban szerintem nincs semmi baj, sőt, a stabilitása megőrzendő érték. Jelen állapotában az érettségi vizsga egy nagy rakás dologra alkalmas:

  • A lehetőségekhez képest relatíve fair (értsd: többé-kevésbé standardizált) szelekciós átmenetet biztosít a középiskola és a felsőoktatás között anélkül, hogy külön felvételi vizsgára kényszerítené a nebulókat. (A standardizációban persze még van hová továbblépni.)
  • Lehetőséget biztosít az előrehaladással kapcsolatos oktatáspolitikai célok érvényesítésére az alapjául szolgáló standardok (érettségi vizsgakövetelmények) követelményszintjeinek változtatása révén. (Bármilyen oktatáspolitikai célrendszer jól szolgálható vele. Ahogy Harry Seldon mondta: az atompisztollyal mindkét irányba lehet lőni.)
  • Az érettségi vizsgakövetelmények erős (momentán a legerősebb) tartalmi szabályozó, mert az érettségi visszaható szabályozó hatása kitűnően működik (szemben a bemeneti és folyamatszabályozással, ami nem működik és a tanulói teljesítményméréssel, amihez nem kapcsolódnak komoly következmények). Az érettségi vizsga által közvetített követelményrendszer tehát modernizációs eszköz.
  • A két szint lehetővé teszi a középiskolai célok és tartalmak közoktatási kontrollja és a továbbtanulás felsőoktatási kontrollja közötti egyensúly biztosítását, ráadásul jól érvényesül az érettségi rituális, „beavatási” funkciója.
  • A pontszámítás rendszerébe bevitt kisebb módosítások alkalmasak oktatáspolitikai prioritások érvényesítésére (pl. preferenciális szabályok bizonyos tanulói csoportokkal kapcsolatban).
  • A felkínált elő- és utó-érettségi vizsgalehetőségekkel rugalmas eszközként működik, alkalmazkodik az egyéni tanulási pályák egyre sokszínűbbé válásához.
  • Az elmúlt évek kisebb változtatásai ellenére jól átlátható a felhasználók (tanulók, szülők, iskolák) számára, ami lehetővé teszi több évre szóló felkészülési/pályaválasztási stratégiák érvényesítését.
  • Az érettségi lebonyolítása és minőségbiztosítása egy jól bejáratott és megbízhatóan működtetett rendszer, ami alkalmas arra, hogy jelentősen mérsékelje a kockázatokat.
  • Elég jól működnek az érettségihez/felvételihez kapcsolódó tájékoztató-szolgáltató-informatikai rendszerek (pl. a felvi.hu).

Ha van valami a magyar közoktatásban, ami – minden apró hiányossága ellenére – bármilyen nemzetközi összehasonlításból jól jön ki, az éppen az érettségi. Ha mindezt kockára tesszük valamilyen a rendszer alapelemeit érintő (tehát minden más elemére szétsugárzó) változtatás miatt annak jó oka kell, hogy legyen. Őszintén bevallva én nem látom ezt az okot, ugyanis a megoldandó problémák szerintem nem az érettségiben, hanem az érettségi előtt és után vannak. Álljon egy szubjektív válogatás ízelítőül.

Az érettségi előtt a következő problémákat látom:

  • Nincs elemi összhang a különböző tartalmi szabályozók és tartalomhordozók között, azok igen eltérő üzeneteket hordoznak. (Nem is beszélve az általános oktatás, a szakképzés és a felsőoktatás szabályozói közti összhang teljes hiányáról.) Ennek következtében az érettségi vizsgakövetelmények „magányos szabályozók”, az erősebb következmények miatt (high stake) felülírják, és nem megerősítik a többi szabályozó üzeneteit.
  • Nincs különbség az összes középfokú intézmény számára kötelezővé tehető kulturális és kompetencia minimum és az értelmiségi középosztály műveltségi kódja („általános műveltség”) között. Ennek következtében a „középfokú” érettségi követelményrendszere egyszerre igyekszik megfelelni mindkét követelményszintnek, természetesen „felfelé” torzítva. (Ez a gimnáziumok követelményrendszere, nem az egész középfoké.) Ha az érettségi középszintje egy országosan egységes kultúra és kompetencia minimumot rögzítene, a tankötelezettség kiterjesztése miatt felvetődhetne az érettségi kiterjesztése a szakmunkásképzésre is.
  • Az általános iskola végén nincsenek számon kérhető standardok, ezért a középfokú oktatás jelentős szegmense (főleg a szakképzésben) „korrekciós” és „felzárkóztató” funkciókat tölt be. A középiskolában ezt azonban elszennyezi, hogy a „felzárkóztatás” nem az alapkompetenciák alapján, hanem már az érettségi követelmények alapján történik. Az általános iskola felső tagozatának kudarca már eleve kizárja a tanulók kábé ötödét abból, hogy később sikeres érettségi vizsgát tegyenek le. Ettől az érettségi továbbra is középosztályi vizsga marad, ami miatt nem válik láthatóvá az előző pontban leírt probléma.
  • Általános iskolai standardok és a teljes középfokra kiterjesztett, kulturális minimumon alapuló érettségi nélkül a szakképzés továbbra is disszidens politikát folytat (pl. bemeneti követelmények fellazítása és az OKJ szétmodularizálása), ezért továbbra is integrálhatatlan a közoktatás egészébe. Ez főleg a szakközépiskolában okoz feszültséget, ahol fennáll a magas műveltség átadásának (a kompetencia feladatok megoldásához is nélkülözhetetlen műveltség-készlethez tartozó ismeret, Pillmann Judit szavaival: „előzetes tudás”) elsajátításának kényszere, ami vagy a szakképzési, vagy a műveltségi célok tekintetében kényszerít kompromisszumra. A szakiskola viszont játszi könnyedséggel lemond a kulturális minimumról és minden további nélkül a brutális szelekció miatt csak oda bekerülő „gyermekanyagra” háríthatja a felelősséget.

Mindezek csak példák és a dolgok egyfajta megközelítésén alapulnak. (Igen kevéssé valószínű, hogy egy konzervatív oktatáspolitika alapjául szolgáló diagnózis nagyon hasonlítana az itt felvázoltakra.) Bárhogy közelítjük is meg a problémákat, egy dolog viszont biztos: megalapozott, az egész középfokú oktatás problématérképe és az abból kiinduló oktatáspolitika nélkül képtelenség a középiskolát lezáró érettségiről értelmesen gondolkodni.

Nézzünk most – megint csak ízelítőként – néhány felsőoktatással kapcsolatos problémát:

  • Amíg a tankötelezettséget nem terjesztjük ki 23 éves korig a felsőoktatásban való részvétel nem közjószág, az államnak nem kell mindenki tanulását megfinanszíroznia. Az állam azonban változatlanul nem hajlandó megmondani, hogy mi az, amit hajlandó megfinanszírozni és mi az, amit nem, tehát trükközik. Az érettségivel szűkíteni a felsőoktatási kapacitásokat viszont olyan, mint úgy csökkenteni a lakossági cipőfogyasztást, hogy 36-osban maximáljuk a cipőméretet.
  • Az állam fenntartja tehát a redundáns és fölösleges felsőoktatási kapacitásokat, majd pedig a felsőoktatást hibáztatja, amiért nem emeli a belépési küszöböt, nem kér emelt szintű érettségit. A felsőoktatás minőségét azonban nem az fogja biztosítani, hogy az érettségi szűri a „gyerekanyagot”. Csak azért, mert a felsőoktatási intézmények nem törekszenek az általuk szolgáltatott oktatás minőségének biztosítására, és mert nincs fogyasztóvédelemre orientált közpolitika, szerintem nem érdemes az ebben ártatlan érettségit buherálni.
  • A felsőoktatás nem működteti a saját kimeneti szabályozását (KKK-k) ezért ha tehetné, ugyanazt csinálná, amit a szakképzés: matatna a bemenettel. (Mint az előző pontból kiderült, többnyire nem teheti, fel kell töltenie a férőhelyeket.) Egyébiránt, amennyiben a középfokú érettségi „érettségi alapvizsgává” válna (egy EKKR 3-as kompetencia szintre belőtt követelményrendszerrel), akkor ha egy klasszika-bajorisztika vagy kognitív genealógia alapképzést indító egyetem még mindig megelégedne a középszintű érettségivel, az magára vessen. (A magára irányuló vetés lényegében a „felzárkóztatás” funkciójának felsőoktatásba emelését jelentené majd mindenki legnagyobb örömére.)

Itt is az a helyzet tehát, hogy nem az érettségivel van baj, az érettségi maximum bűnbak lehet a felsőoktatás alapproblémáinak megoldatlansága miatt kialakult össznépi felelősségáthárítási játékban. Tág tere van tehát az értelmes oktatáspolitikai kezdeményezéseknek mindhárom érintett oktatási ágazatban. Ha van oktatáspolitika és annak ki van dolgozva az eszközrendszere (ha tehát valami megváltozik az érettségi előtt és/vagy az érettségi után) akkor:

  • a változásokhoz hozzá lehet igazítani az érettségi alapjául szolgáló standardokat (szabályozót) és a szereplők viselkedését befolyásoló pontszámítási rendszert (ösztönzőt),
  • a változások meg fogják változtatni a legfontosabb szereplők viselkedését (tanulók, közoktatási és felsőoktatási intézmények), ami alapján értékelni lehet majd, hogy jók-e a szabályozók és az ösztönzők, vagy megint módosítani kell rajtuk.

Az érettségi reformjával egyébként a kormányzat megfosztaná magát az egyik legfontosabb és leghatékonyabb – bár mostanáig nem teljesen kihasznált – oktatáspolitikai eszközétől. Ha a reform úgy sikerülne, hogy az új érettségi valamilyen formában alkalmas maradna a felsorolt alapfunkciók ellátására, egy rendszer-reform akkor is évekig tartó fejlesztést, bejáratást és finomhangolást igényelne, ami miatt az érettségi 5-6 év után lenne megint alkalmas arra, amit már ma is tud. (A rengeteg indokolatlanul elköltött közpénzről nem is beszélve.) Egyébként a döntéstől a kétszintű érettségi 2005-ös bevezetéséig közel nyolc év telt el és ez azon kevés komoly rendszerszintű változtatások egyike volt, amit a mindenkori következő kormány nem dobott a szemétkosárba. Nem kellene elsietni most sem…

Hozzászólások:

  • Singer Péter 2010.06.29. 11:32 Válasz

    Péter, annak ellenére, hogy szinte mindenben osztom elemzésedet, különösen a vastagbetűs részekkel értek egyet, fel kell tennem a kérdést: nem korai-e még az érettségi miatti aggódás? Én legalábbis nem tudom, hogy milyen konkrét változtatásokat akarnak bevezetni (illetve csak egy-kettőről tudok: csökkenteni akarják a választható tárgyak számát, és az előre hozott vizsgát megszüntetik).
    A KDNP oktatási programjából: “Az érettségi egységes állami záróvizsga, amely alapfeltétele a legtöbb munkakör betöltésének.
    Felsőfokú tanulmányok megkezdéséhez emelt szintű érettségi szükséges.
    Az emelt szint minden tantárgyból magában foglalja az alapszintet: a felkészülés és maga a vizsga nem válik időben és térben ketté.
    A vizsga objektivitását és összemérhetőségét megőrizzük.
    Megszűnik az előre hozott, megmarad a javító-, pótló- és a szintemelő vizsga. Az érettségi követelmények a közismereti és szakképzési tárgyak szabályozott konvertálhatóságával biztosítják a közoktatási és a szakképzési rendszer rugalmas átjárhatóságát.
    Az érettségi tárgyak összetétele és száma szakmai vita eredményeképpen változhat. A választható vizsgatárgyak száma jelentősen csökkenni fog. Egyszerűbbé válik a vizsga adminisztrációja.
    A változások két év türelmi idő után léphetnek érvénybe.”
    Én ebből egyelőre nem olvasom ki a jelenlegi érettségi rendszert alapjaiban megrendítő változtatási akaratot. (Lehet, hogy rosszul olvasom?)
    Nem lehetséges-e, hogy ezek a tervezett, de még nem ismert változtatások az általad is lehetségesnek, sőt szükségesnek tartott “finomhangolások” közé tartoznak?

  • Radó Péter 2010.06.29. 12:48 Válasz

    Petya, tökéletesen látod a helyzetet, ebben az esetben aggódni csak preventív céllal érdemes. A közoktatás új irányítói még nincsenek abban a helyzetben, hogy érdemben bármivel elkezdjenek foglalkozni. A KDNP programot ismerem, de én nem értékelném túl, nem csupán azért, mert kétséges az önkorlátozó ereje, hanem mert a kormányprogramba (aminek szintén kétséges az önkorlátozó ereje) semmi nem került be belőle. (Általában, a kormányprogramban szinte semmi nincs a közoktatásról.)

    Hallani lehet azonban mindenfélét, például erős negatív érzelmeket a jelenleg fungáló érettségi szisztémával szemben. Jó lenne, ha értelmes szakmai-szakmapolitikai beszélgetés folyhatna, mielőtt ezek az indulatok és a várhatóan beinduló lobbi-küzdelmek ezt teljesen kiszorítanák. Ehhez akár az is kiinduló alap lehet, amit idéztél a KDNP programból. Van benne több olyan dolog, amivel én például egyetértek, s van amivel nem.

Új hozzászólás írása