can vicodin be taken with ambien buy ambien online zolpidem online Lubbock

buy xanax online no prescription alprazolam 0.5mg transition from xanax to valium

does tramadol increase focus buy tramadol online wavelength of tramadol hcl

xanax vicio buy cheap xanax ketamine xanax combination

1/2 of an ambien ambien for sale ambien running

shokugeki no soma 2 paiking soma online soma e produto das raízes de polinomios

buy diazepam online Louisville buy valium online does valium help with vertigo

how to take xanax effectively generic xanax difference between xanax and lexotanil

order valium Surprise buy valium can you take valium with low blood pressure

would tramadol show up on a drug screen tramadol 50mg get ultram Irving

Az EFOP (a következő nyolc év közoktatásban zajló fejlesztéseiről)

Tanuljuk meg a következő mozaikszót: EFOP (Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program). Ez az a dokumentum, ami – beleszámítva a programok indításának immár szokásos egy éves csúszását és az n+2 szabályt – a következő nyolc évre pályára állít minden magyarországi oktatásfejlesztést. Hogy érzékeljük a dokumentum fontosságát: ki-ki számolja ki, hogy hány éves lesz 2022-ben, amikor új prioritások alapján elindulnak az ez után következő uniós költségvetés ciklus fejlesztései. Más mércével: két kormányzati ciklus oktatásfejlesztési mozgástere.

Nincs itt tér arra, hogy az innen letölthető EFOP tervezet egészségügyre, társadalmi integrációra, felsőoktatásra, a magyar kontextusban vicces nevű „jó államra” és a mindezekhez kapcsolódó infrastrukturális beruházásokra vonatkozó elemeit ismertessem és értékeljem. Ebben a bejegyzésben tehát kizárólag a két közoktatásra vonatkozó intézkedésről lesz szó.

Az EFOP tartalma: intézkedések, alintézkedések és műveletek

Az egyes alintezkedések tartalmának részletes leírása nagyon hosszú lenne, ráadásul a szöveg többnyire szakértők számára is értelmezhetetlen. Ezért a két intézkedés tartalmának megértését dőltbetűs értékelő kommentárokkal igyekszem segíteni. (Mivel a kommentárjaim a megértést és nem a részletes ismertetést szolgálják, a bejegyzésem elolvasásával nem lehet majd megspórolni az EFOP elolvasását.)

19. intézkedés: A minőségi oktatáshoz, neveléshez és képzéshez való hozzáférés biztosítása, korai iskolaelhagyás csökkentése

1. Korai iskolaelhagyás csökkentése, a képzettségi szint növelése, a köznevelési rendszer esélyteremtő szerepének javítása
Műveletek:
a) a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése. Ez az alintézkedés a régóta hiányzó jelzőrendszer létrehozását tartalmazza, valamint prevenciós és intervenciós eszközök fejlesztését és gyakorlatba illesztését szolgálja. A probléma ezzel az, hogy az alapjául szolgáló információs rendszer bizonyos elemei (pl. tanköteles tanulók nyilvántartása) éppen most zuhannak szét. A művelet egy másik eleme a kisgyermekkori fejlesztés ellátó rendszerének kiterjesztése szintén nagyon fontos. Az iskolai szociális munka fókuszát azonban az agresszív viselkedés visszaszorítására fókuszálja, ami súlyos szakmai tévedés. A tartósan alulteljesítő intézmények fejlesztése fontos cél, de nem világos, hogy egy egyes pedagógusok ellenőrzésére hivatott szakfelügyelet hogyan fogja azonosítani ezeket az intézményeket, s az sem, hogy hogyan történik az intézmények fejlesztése, ha a törvény az intézményekben semmilyen minőségfejlesztési kötelezettséget nem ír elő.
b) a befogadó nevelés támogatása A jó hír az, hogy ez a művelet a korábbi SNI inklúziós fejlesztések folytatásának tűnik gyökeresen megváltozott körülmények között. Itt azonban szintén nagy a fejlesztési célok és az oktatáspolitikai gyakorlat közötti ellentmondás: a rendszer egésze egyre szelektívebb és elkülönítőbb lesz, a kimondottan SNI inklúzióra irányuló fejlesztések nem lesznek képesek ellensúlyozni a finanszírozás és szabályozás ezzel ellentétes hatásait.
c) a nemzetiségi nevelés-oktatás szakmai támogatása. Ez annak a nemzetiségi szakmai szolgáltató hálózatnak az újjáépítését szolgálja, ami a kilencvenes évek végéig működött, aztán viharos gyorsasággal leépült Lényegében fontos fejlesztési terület, de a szakmai tartalma nem világos és kérdés, hogy hogyan történik a jelenleg hiányzó szakértői kör képzése. Amennyiben a célja kizárólag a hagyományos nyelvi és népismereti fejlesztő-szolgáltató rendszer újraélesztése, nem lesz probléma. Ha viszont a cél a nemzetiségi iskolák bevonása az oktatásfejlesztés főáramába erősen kétséges a művelet várható eredményessége.

2. A pedagógusi életpálya és a pedagógusok folyamatos szakmai fejlesztése
Műveletek:
a) a pedagógusképzés folyamatos hozzáigazítása a megújuló köznevelési rendszer és a társadalom igényeihez. E tekintetben a művelet nem tartalmaz átfogó szakmai koncepciót, kizárólag az előző alintézkedés céljait (pl. korai iskolaelhagyás csökkentését) szolgáló pedagógus kompetenciák alapképzésbe illesztésére terjed ki.
b) a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének biztosítása. Ebben semmi más nem szerepel, mint továbbképzési programok támogatása. Sem a képzések tartalma, tematikus fókusza, sem pedig lebonyolításuk módja nem derül ki belőle. Amolyan továbbképzési puffernek tűnik, ami valószínűleg az államosítani szándékozott továbbképzési rendszer működtetéséhez szükséges költségvetési források kiváltását szolgálja. A művelet leírása tartalmaz ugyan egy csomó tölteléknek tűnő szöveget az életpálya modellről de annak működtetésébe a kormány nem nagyon tud uniós forrásokat becsatornázni, mert az előmeneteli rendszert lényegében közigazgatási eljárásokon keresztül működtetik.

3. Tartalmi, módszertani fejlesztések
Ez az alintézkedés erősen fókuszálatlan. (Az olvasónak olyan érzése támad, mintha egy brainstorming eredményeit olvasná a flipchartra ragasztott cédulákon még az ötletek csoportosítása előtt.) Általában úgy tűnik, hogy az alintézkedésben szereplő műveletek jórészt szintén egy pedagógus továbbképzési pufferbe kerülő fejlesztéseket tartalmaznak.
Műveletek:
a) a tanulói ismeretek és attitűdök szintjének emelése, fejlesztése. A művelet leírása szakmailag és fejlesztési értelemben is teljesen értelmezhetetlen, sejtéseket sem tudok megosztani a tartalmáról.
b) a pedagógusok módszertani kultúrájának folyamatos fejlesztése összhangban az új tantervi-tartalmi szabályozókban megjelenő követelményekkel; Lényegében az új nat implementációjához kapcsolódó eszközfejlesztés tartalmazó művelet. (A nat-hoz eddig semmilyen implementáció nem kapcsolódott, azt egyszerűen csak „bevezették”.)
c) az új tantervi-tartalmi szabályozóknak megfelelő taneszközök fejlesztése, bevezetése, elterjesztése. Feltételezem, hogy ez a kosár tartalmazza majd az új egyentankönyvek most kezdődő fejlesztésének folytatását is.
d) a pedagógiai kreativitás és újítás, valamint a tehetség támogatása a köznevelés minden szintjén. A tehetséggondozástól eltekintve ez a művelet is szinte értelmezhetetlen, feltételezhetően ez is jelentős forrásokat csatornáz bele a pedagógus továbbképzési pufferbe.
Meglepő módon ebbe az alintézkedésbe került „az egységes tanulói teljesítményértékelési standardok” kidolgozása. Nem csak az nem világos, hogy ez hogy kerül éppen ide, de az sem, hogy ennek mi a funkciója. Lehet olyan olvasata is hogy az eddigi normaorientált (formatív) kompetenciamérés helyébe standardokon alapuló kritériumorientált (szummatív) teszteket fognak alkalmazni. A másik olvasat az,hogy a kerettantervek implementációs eszközeként készítenek teljesítmény standardokat? Ha az utóbbi, akkor a már most is brutális tantervi túlszabályozás erősítése a cél. Ha az előbbi, akkor a differenciálatlan megközelítés a probléma: egy iskolaszakasz végén (például a 8. évfolyamon) helye van elszámoltathatósági célt szolgáló mérésnek, de a 6. és 10. évfolyamon a jelenlegi fejlesztő célú mérés fenntartása lenne indokolt. További bizonytalanság forrása a következő fejlesztés jelentése: „A meglévő nemzetközi és hazai teljesítménymérések rendszerbe integrálása”. Az alintézkedés tervezi rendszeres fizikai állapotfelmérés kialakítását, ami rendben is van. Számomra viszont fontosabb, hogy mi van a korábbi tervek alapján a jelenlegi ciklusban fejlesztett természettudomány méréssel, melynek bevezetéséről nincsenek hírek.

4. A köznevelés ágazati és intézményi irányításának fejlesztése az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében
Műveletek:
a) tényeken alapuló szakpolitika és gyakorlat révén fenntartható, költséghatékony köznevelés és ágazatirányítás fejlesztése;
b) a köznevelés ágazat teljes standard irányítási, minőség értékelési rendszerének kialakítása;
c) a pedagógiai szakmai szolgáltatások és a pedagógiai szakszolgálatok által nyújtott szolgáltatások színvonalának emelése és egységesítése.
Egyik művelet sincs konkretizálva, sajátos módon a címek konkrétabbak, mint a kifejtés. Nem tudható tehát, hogy ez az alintézkedés konkrétan mit tartalmaz, az új rendszerben teljesen értelmezhetetlen frazeológia (pl. „tényeken alapuló szakpolitika és gyakorlat”) ellenére ez lényegében egy tanügyigazgatási puffer, amely a közigazgatási hivatalok, OH, az OFI és KLIK – egyenlőre nem azonosított – saját fejlesztési igényeinek kiszolgálását tartalmazza.

20. intézkedés: A neveléshez és képzéshez való hozzáférés biztosítása a nem formális és informális tanulási formákon keresztül

1. A korai iskolaelhagyás csökkentése kompetencia- és személyiségfejlesztő programokkal
2. A köznevelés eredményességének és hatékonyságának növelése a nem formális és informális tanulási alkalmakkal
3. Alapkompetenciák fejlesztése érdekében az egész életen át tartó tanulásban való részvétel növelése a nem formális és informális tanulás eszközeivel
Az 1. és 2. alintézkedés lényegében két nagy extrakurrikuláris programok finanszírozását szolgáló puffer. Ezekre három okból van szükség: (1) a tanulásfejlesztés lehetősége a 90%-os tanterv és az iskolai önállóság megszüntetése miatt kiszorult a tanrendi keretekből, (2) a KLIK költségvetésében egy fillér sincs extrakurrikuláris programokra (szakkörök, erdei iskolák, stb.) és finanszírozást igénylő bármilyen speciális kiegészítő egyéni fejlesztésre (3) a pénz döntő része más intézkedésekben nem iskolákhoz, hanem szolgáltatókhoz megy, de valamivel boldoggá kell tenni az iskolákat is. Fontos és értelmezhető elemet csak a 3. alintézkedés tartalmaz, amely magában foglalja a különböző felnőttkori tanulástámogató rendszerek (pl. validáció, e-learning) fejlesztését.

Az EFOP ahogy én látom (értékelés)

  • Nem programozással foglalkozó szakértők számára az EFOP szinte olvashatatlan és átláthatatlan. Ennek az oka az, hogy egy operatív program az uniós célokkal való összhangot bizonyítani hivatott programozási (technikai) dokumentum. Nem készült stratégia, amely minden érdekelt számára érthető módon összefoglalná a problémákat, a célokat, a célok megvalósítását szolgáló fejlesztéseket és egyéb policy eszközöket és a mindettől várható eredményeket. (Az operatív program hivatkozik a Köznevelési Stratégiára, ami azonban még csak most készül, tehát valószínűleg jórészt az operatív programból lesz kinyerve.) Ez a dokumentum tehát a célokról és a követendő oktatáspolitikai prioritásokról szóló vitára alkalmatlan.
  • A felvázolt fejlesztő rendszer középpontba állított célja a korai iskolaelhagyás csökkentése. Nem ez az indikátor, mellyel kapcsolatban nemzetközi összehasonlításban a legrosszabbul állunk, ez a mutatónk – az utóbbi két év kismértékű romlása ellenére – jobb, mint az európai átlag. Saját problémaelemzés és a hazai kontextus alapján rögzített célok (összefoglalóan: stratégiai tervezés) hiányában az EFOP egy uniós cél mechanikus átvételén alapszik., ráadásul a rendszerben zajló változtatások (pl. tankötelezettség csökkentése, HÍD programok, stb.) e tekintetben is éppen ellenkező hatást váltanak ki. A kimondottan erről szóló alintézkedés – és más, szintén a korai iskolaelhagyásra kihegyezett műveletek – tehát fejlesztéssel kísérlik meg ellensúlyozni az oktatáspolitikai gyakorlat negatív hatását. Ez fontos kármentő megközelítés, de messze nem lesz elégséges; a fejlesztés segítheti oktatáspolitikák implementációját, de nem képes felülírni azok érdekeltségi viszonyok átírásával gyakorolt hatásait. Különösen problematikus, hogy az erről szóló alintézkedés nem célzott, nem arra a szintre és iskolatípusra fókuszál (iskolarendszerű szakképzés), ahol a legnagyobb a lemorzsolódás.
  • Az EFOP jól szemlélteti, hogy a kormányzat fejlesztéspolitikai értelemben „konstrukciós csapdában” van: a közoktatási rendszer teljes átalakításának alapja a teljes államosítás és bürokratikus centralizáció, ami szinte minden lehetséges fejlesztést költségvetésből finanszírozott működési kiadássá változtat. A fejlesztés, mint oktatáspolitikai eszköz ennek hatására végtelenül szűk területre szűkül. Nem véletlen, hogy – ahogy ez korábban Bulgáriában történt – egy egész intézkedés lényegében nem tartalmaz mást, mint extrakurrikuláris – ha úgy tetszik: szabadidős – programok finanszírozását, aminek hatása a tanrendi keretek között zajló oktatás minőségére és eredményességére bizonyítottan csekély.
  • Mivel önálló iskolák, melyek iskolafejlesztési programra pályázhatnának már nincsenek, a fejlesztés súlypontja az iskoláknak nyújtott, főleg továbbképzési szolgáltatásokra helyeződik át. A korábbi – legalább is elméletileg – iskolafejlesztésbe ágyazott moduláris és hálózatokba szervezett intézményekre irányuló fejlesztő rendszerhez képest ez drámai mértékben rontja a fejlesztő rendszer hatékonyságát. Ráadásul ez Magyarországon jelentős mértékben növeli a korrupciós kockázatokat, ugyanis a pályázatok kedvezményezettjei elsősorban továbbképző szervezetek lesznek. Mint azt hazai és nemzetközi példák sokasága bizonyítja, ennek mellékhatása döntő valószínűséggel jelentős piactorzító hatás és a képzési költségek növekedése lesz.
  • Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy fejlesztést megalapozó programozási dokumentumokból kell kiolvasnunk bizonytalan tartalmú oktatáspolitikai elképzeléseket. Erre kitűnő példa a teljesítménystandardok fentebb értékelt fejlesztése, amely anélkül került bele az EFOP-ba, hogy erről formális oktatáspolitikai döntés született volna. (Kicsit olyan, mintha fejlesztést tervező szakemberek csinálnának oktatáspolitikát oktatásirányítók helyett.) Ez felveti azt a problémát, hogy a korábbiaknál is súlyosabb mértéket ölt az oktatáspolitikai és fejlesztéspolitikai gyakorlat kellő összehangolásának elmaradása.
  • Az EFOP-ban jelenleg szereplő célindikátorok egész egyszerűen nevetségesek: 1.000 darab köznevelés fejlesztésére irányuló projekt, 20.000 programokba bevont hátrányos helyzetű tanuló, 10.000 programokba bevont roma tanuló. Az OP jelenlegi változata semmilyen célokhoz kapcsolódó indikátort nem tartalma. Előbb utóbb nyilvánvalóan elő kell majd állítani azokat, de pontosan körvonalazott saját célok nélkül ez nem lesz könnyű. Mindenesetre jelenlegi állapotában az EFOP semmiféle monitoringot nem tesz lehetővé.

Összegzésül pedig álljon itt a lényeg, ahogy én látom. Setényi Jánossal régóta arról beszélünk, hogy az uniós csatlakozás óta Magyarországon közpolitika helyettesítő fejlesztés folyt az oktatásban: a kormányzatnak voltak közpolitikai céljai, de ezeket nem azok implementációjával, hanem az implementációt helyettesítő fejlesztésekkel szerette volna átültetni a gyakorlatba. Az EFOP átböngészése után megváltozni látszik a helyzet. A tervezett fejlesztések általános célját tekintve két minta szervetlen keveredését látom.

  • Az EFOP közoktatást érintő intézkedéseinek egyik csoportja alibi fejlesztés, a kormányzat világképén tökéletesen kívülálló, az EU oktatáspolitikai céljai között viszont központi szerepet betöltő prioritások érvényesítése. Ilyen alibi fejlesztések például az SNI inklúziós vagy a korai iskolaelhagyás csökkentését szolgáló alintézkedések. Látnunk kell azonban, hogy kommunikációs értelemben az alibi fejlesztések is jól szolgálhatják a rendszer-átalakítást. ugyanis az épülő rendszerrel kapcsolatban joggal fogalmazódik meg annak lemorzsolódást, korai iskolaelhagyást, szelektivitást és a roma tanulók szegregációját erősítő jellege. Az EFOP-ban e hatások csökkenését szolgáló alibi fejlesztések könnyen kifogják a szelet a bírálók vitorlájából. (Az sem mellékes, hogy az Unióval szemben követett látszatkeltő kommunikációt is jól szolgálják ezek az intézkedések.)
  • A fejlesztések másik csoportja közvetlenül a nagy rendszer-átalakítás céljait szolgálja. Ezek közé tartozik például az államosított pedagógiai szolgáltató rendszer kapacitásainak fejlesztése, az egyentankönyvek fejlesztése, vagy a centralizált bürokratikus irányítási rendszer bejáratását szolgáló fejlesztések. A „rendszerbe” illeszkedő fejlesztési elemnek tűnik a rengeteg, számos különböző műveletbe szétszórt hatalmas továbbképzési puffer is, amely hajlamos lesz konkrét fejlesztési célokhoz nem kapcsolódó „szabad pénzként” viselkedni.

Mindezeken után az értékelés következő logikus lépése az lenne, ha felsorolnám azokat a főleg egyenlőtlenségekkel, idegen-nyelvi és digitális kompetenciákkal, valamint felnőttkori tanulásban való részvétellel kapcsolatos indikátorokat, melyek tekintetében valóban borzasztóan állunk, s melyek javítása érdekében az EFOP szinte semmilyen fejlesztést nem tartalmaz. Talán olvasóim megbocsájtják, ha ettől most eltekintek.

Hozzászólások:

  • Horváth Attila 2013.10.29. 12:33 Válasz

    Péter, sok dologgal egyetértek, főleg a befejező résszel: valóban úgy tűnik, hogy teljes virágzatába borult a régóta elkezdett “költségvetési feladatot lássunk el fejlesztésként” viselkedés, ahol a fejlesztés valójában alibi az EU-s pénzek működésre való elköltéséhez. Abban kicsit vitatkoznék már, hogy ez a továbbképzés kategóriája miatt van, mert bár nagy pazarlás folyt e téren eddig (is), de most elsősorban azért lesz nagy lenyúlás, mert központi programok költik majd el, kontroll nélkül. Így nem lehet igaz, hogy “Ráadásul ez Magyarországon jelentős mértékben növeli a korrupciós kockázatokat, ugyanis a pályázatok kedvezményezettjei elsősorban továbbképző szervezetek lesznek. Mint azt hazai és nemzetközi példák sokasága bizonyítja, ennek mellékhatása döntő valószínűséggel jelentős piactorzító hatás és a képzési költségek növekedése lesz.” Miért lenne nagyobb a korrupciós kockázat, ha egyből odaadjuk az állami szervezeteknek, akik azt nem szerződik ki, hanem magukra költik? Szerintem nulla a korrupciós veszély. A “piactorzítás” pedig nyilván véletlenül egy korábbi írásodból maradt itt. Milyen piac tud itt torzulni?
    Az államosított (bár az lenne, akkor megvették volna a szolgáltató cégeket, mint a gáztárolókat) szolgáltatás (nem szolgálat, mégse??)viszont valóban drágább lesz, s ebben vastagon benne van a fejlesztési pénzek “elszivárgása”. Ebben viszont a legjobb terület valóban a továbbképzés/fejlesztés, ahol, s ez a trükk !! minőségi indikátor nélkül lehet nagy számokat produkálni: 112 képzés fejlesztettünk és 23534 pedagógus vett részt a képzéseken!
    Sajnos az eddigi TÁMOP tervezés is így működött: nem az volt az indikátor, hogy nőtt-e a gyerekek kompetenciája, hanem, hogy hány pedagógust képeztünk ki. Így hát, magam is, képeztünk, akár kell, akár nem. Az az érzésem, hogy ez nem új jelenség, hanem groteszkké erősödő tendencia, a hanyatló Róma dekadenciája…

  • Radó Péter 2013.10.29. 13:21 Válasz

    Attila, én azzal a feltételezéssel élek, hogy noha mindent államosítottak, vagy államosítani fognak (tankönyvkiadás, szakmai szolgáltató rendszer, stb.), éppen a továbbképzési üzletág államosítása nem, vagy csak részlegesen történik majd meg, éppen azért, mert ez teremt hozzáférést uniós forrásokhoz. Leginkább valószínűnek egy a dél-kelet európai országokban általános vegyes rendszer kialakulását tartom, amelyben lesz egy állami (mondjuk megyei OFI-k) által működtetett továbbképzési kínálat, amelyben közalkalmazott szaktanácsadók nyújtanak majd néhány órás fejtágítókat, és egy gondosan leválogatott piaci szervezetek (vagy nonprofit státusszal rendelkező piaci szervezetek) által működtetett programkínálat, amelyre igaz lesz az, amit írtam. Amit pedig az indikátorokról írsz az mindkét szegmensre vonatkozik majd, teljesen egyetértek.

  • Eszes Gábor 2013.10.30. 09:23 Válasz

    Egy potenciálisan jó hír azért van: az operatív programok általában olyan általánosak (legalábbis azok a magyar OP-k, amiket eddig volt szerencsém látni), hogy alapvetően a kormányzati akarattól függ, hogy mire és hogyan használják ténylegesen.
    Ahhoz, hogy a potenciálból valódi jó legyen, mindössze két dolog szükséges:
    A) legyen a kormányzati akaratnak valóban jó iránya, célja. Ez politikai és szakpolitikai kérdés – lehet rajta elmélkedni.
    B) legyen valódi kormányzati akarat, vagyis ténylegesen törődjön a témával egy kompetens szervezet. Ebben az értelemben a “kompetens” jelentése hármas: hozzáértő, megfelelő felhatalmazása (döntési, intézkedési joga) van, valamint operatíve is képes ellátni a feladatát.
    Többnyire az A) ponton vitatkozunk – csak szólok, hogy ha esetleg mégis lesz jó megoldás a politikai/szakpolitikai vonalon (a remény hal meg utoljára…), a B) pont teljesülése akkor is kétséges!!!
    A legvalószínűbb szcenárió az elmúlt 4, 8, 16, 32 év tapasztalata alapján, hogy sem az A), sem a B) nem teljesül – különösebb hatás nélkül elkefélünk egy nagy rakás pénzt és lehetőséget.
    Marad Cyrano mester végső konklúziója (az utolsó felvonás utolsó jelenetének utolsó monológjában): “De verekedni kell, még akkor is, ha nem biztat siker, Sőt ez dicsőbb, mert hősökhöz való!” Hát akkor ennek szellemében hajrá előre!

  • Radó Péter 2013.10.30. 13:07 Válasz

    Gabó, nem látom jelét sem az általad említett A feltétel teljesülésének (erről szól a bejegyzés), sem pedig a B feltételének, amit az A feltétel hiánya is jelez.

Új hozzászólás írása