valium plus seroquel diazepam 5mg vendita valium online

better to eat or snort xanax buy xanax online without prescription xanax and ativan may be classified as

progressão geometrica soma termos buy soma online aura soma butterfly essences

tramadol interaction with prednisone buy tramadol order ultram Buffalo

zolpidem online Hollywood buy ambien does a drug test show ambien

dopo quanto fa effetto xanax gocce buy xanax what dose of xanax to sleep

valium for uti buy valium online k¶pa valium spanien

buy carisoprodol Bakersfield buy soma gluten free restaurants soma

teiaş manisa soma eğitim merkezi buy soma soma ziyade restaurant telefon

tramadol bargain online order tramadol lamisil and tramadol

Alternatív oktatáspolitikai nyelvezetekről (Egy kis tartalomelemzés)

A különböző oktatáspolitikai irányzatok által használt nyelv meglehetősen jól orientál bennünket az általuk rögzített prioritások tekintetében. Mivel a jelenlegi kormányzat nem tervez, oktatáspolitikai prioritásait – amolyan stratégia pótlékként – a területért felelős államtitkártól származó szövegek tartalomelemzése alapján van módunk rekonstruálni. Az összehasonlítás kedvéért hasonló tartalomelemzést készítettem a Fehér könyv szövegének felhasználásával. Az eredmény igen tanulságos.

A szövegelemzés legegyszerűbb formáját, a kódolás nélküli szófelhő elkészítését választottam. Mivel a szövegeket nem kódoltam, ezért ugyanazon szavak különböző változatai a szófelhőkben nem összegződnek. Az első tartalomelemzés nyersagául egy az államtitkár különböző megnyilatkozásaiból összeválogatott szöveg szolgált, melyhez felhasználtam interjúkat, beszédeket, buy cialis online usa különböző sajtótermékekben megjelent idézeteket, valamint az államtitkárság híreiben és közleményeiben szereplő, az államtitkártól származó szövegeket. (Arra törekedtem, hogy a különböző államtitkári megnyilvánulások tematikusan minél szélesebb kört öleljenek fel.) Fontos hangsúlyozni, hogy a tartalomelemzés célja nem Hoffmann Rózsa oktatáspolitikai gondolkodásának rekonstrukciója volt, a tőle származó szövegek amolyan kormányzati stratégia pótlék szerepet töltenek be. (Ez nyilvánvalóan azon a feltételezésen alapszik, hogy az államtitkári cialis szövegek pontosan reprezentálják a kormányzat oktatáspolitikáját.) Az államtitkári szövegek ellenpontozására a Fehér könyv az oktatásról vezetői összefoglalóját használtam. A két szöveg terjedelme nagyjából azonos, körülbelül húsz oldal.

Az összehasonlítás előtt fontos jelezni egy nem az eltérő oktatáspolitikai prioritásokból fakadó különbséget: míg az államtitkár politikus, ezért szakmapolitikai problémákról többnyire politikai interpretációs térben nyilatkozik, a Fehér könyv viszont egy szakmapolitikai dokumentum. Mivel ez a különbség erős hatást gyakorol a közlés módjára, az összehasonlítás során igyekszem elkerülni a kommunikáció eltérő típusából fakadó különbségek túlhangsúlyozását.

Az oktatási államtitkártól származó szövegek alapján készült szófelhő

A Fehér könyv vezetői összefoglalója alapján készült szófelhő

Néhány a szófelhőkről leolvasható tanulság:

  • Ha az államtitkári szófelhőben a „pedagógus”, „pedagógusok”, „pedagógustól”, „tanítók” és más rokon értelmű szavak említési gyakorisága összeadódna, ez a szó uralná az egész ábrát. Nem kétséges, hogy ez egy erősen pedagógusokra, illetve az általuk végzett munkára („tanítás”) orientált oktatáspolitikát illusztrál. Ezzel szemben azonban a „tanulás” szó említési gyakorisága nem volt elegendő ahhoz, hogy felkerüljön az államtitkári szófelhőre. (Már egy korábbi bejegyzésemben kifejtettem, hogy a jelenlegi kormány látóterén a tanulás – mint az oktatás végső célja – kívül esik.)
  • Ez a stendra vs cialis disszonancia még plasztikusabbá válik a Fehér könyv szófelhőjére pillantva, amelyen a „tanulás” és „tanulási” szavak használata (tanulási célok, eredmények, igények, szükségletek, stb.) együttesen a szófelhő egyik domináns eleme, közel kétszer akkora gyakorisággal, mint az egyébként igen gyakran említett „pedagógus” szóé.
  • Ha a tanulás nem is, a „nevelés” szó felkerült az államtitkári seeing blue on viagra szófelhőre, noha engem meglepett, hogy messze nem akkora súllyal, mint mondjuk a „magyar” vagy „kormány” szavak. Ezzel, valamint a tanulási célok teljes ignorálásával függ össze, hogy az államtitkár következetesen a „gyerekek” szót használja, ami alkalmas a szülői és oktatási felelősség összemosására. Ezzel szemben a Fehér könyv erős tanulás-fókuszának megfelelően a „tanuló” szót alkalmazza.
  • Az államtitkár által kiugróan gyakran használt „magyar”, „magyarság”, magyarul” és „nemzeti” szavak utalnak a kormány viagragenericonline365.com – a tanulás célok helyett érvényesített – céljainak legfontosabb referenciájára, ami a nemzeti közösség érdekeinek érvényesítése. (A magyar nemzet önálló, a konkrét tanulók érdekeitől elszakított referenciakeret.) A „magyar” szó közepesen erős említési gyakorisággal a Fehér könyv szófelhőjére is felkerült, de gyökeresen más okból; A Fehér könyvben minden probléma és lehetséges oktatáspolitikai megoldás nemzetközi összehasonlító keretbe van ágyazva, ezért a szó alapvetően jelzőként, más országoktól való megkülönböztetés eszközeként jelenik meg. (Tudjuk, hogy a jelenlegi kormányzat egyáltalán nem operál nemzetközi összehasonlító indikátorok alkalmazásával, ezért a szó ilyetén használatát kizárhatjuk az államtitkári kommunikációból.)
  • Az államtitkári szófelhőben az „értékrend”, „nevelés”, „kultúra” és „erkölcsi” szavak közepesen erős gyakoriságot mutató megjelenése egy tory konzervatív oktatáspolitikai világképre is utalhat. A „kormány” szó masszív kiemelkedése a szófelhőből azonban – túl a már jelzett erősen politikai kommunikáción – olyan mértékű államközpontúságot sugall, ami ellentétes egy hagyományos konzervatív közpolitikai értékrenddel. A Fehér könyvben ezzel szemben a problémamegoldó beavatkozást jelentő „oktatáspolitika” szó használata emelkedik ki, a kormány szó helyett pedig a sokkal inkább technikai „kormányzat” kifejezés használata a jellemző.

Az összehasonlításnak nem volt célja, hogy az OktpolCafé olvasói állást foglaljanak a két szófelhő által illusztrált valamelyik narratíva között. (Ha ez lett volna a cél, akkor egy politikai narratívával egy másik politikai narratívát állítottam volna szembe.) A cél inkább az volt, hogy azonosítsuk kormány oktatáspolitikai narratívájának kulcselemeit, s ehhez az is hozzá tartozik, hogy figyeljünk azokra a dolgokra is, melyek kimaradnak belőle.

Néhány dolog már ebből a nagyon rövid és elnagyolt összehasonlításból is látszik. Elsősorban generic viagra india az, hogy a kormány oktatáspolitikája nem klasszikus értelemben vett közpolitikai referenciákon (eredményesség, minőség, méltányosság és költséghatékonyság) alapszik. Egy olyan oktatáspolitikai narratívával állunk tehát szemben, amely merőben ideológiai természetű: referenciái (nemzet, konzervatív értékek, stb.) függetlenek attól, ami az oktatási rendszerben valójában történik. Ezt a tulajdonképpeni oktatási problémáktól elszakított (egyoldalú) diskurzust az kapcsolja össze az oktatás világával, hogy a szakmapolitika látókörét lényegében egy tágan értelmezett pedagóguspolitikára szűkíti.

Az összehasonlítás során jeleztem ugyan, hogy erős kétségeim vannak a referenciaként alkalmazott értékek őszinteségével kapcsolatban, de ennek a bejegyzésnek nem dolga ezt dokumentálni. Az azonban fontos következménye az oktatás tulajdonképpeni céljától függetlenített oktatáspolitikai narratívának, hogy lényegében kizárja a tényeken alapuló („evidence-based”) közpolitika alkotást. A jelenlegi kormányzat oktatásirányítóin számon kérni a jól dokumentált tényeken alapuló praxist kicsit olyan tehát, mint egy barkácsolgató költőtől számon kérni a fafaragás szakmai technikáit: jogos, de kicsit értelmetlen.

Hozzászólások:

  • Vakmacska 2013.10.25. 10:52 Válasz

    Egy nagyon másik szövegkörnyezettel való szembesülés egyébként drámai: bár nagyjából tisztában vagyok vele, mi vesz körül nap mint nap a hazai kommunikációs térben, mégis néhány, Londonban eltöltött nap után elementárisan megrohant a “miben élünk mi, úristen” érzés. De az első szövegfelhő kommunikátorai egyrészt valószínűleg sosem emelik ki a fejüket a saját közegükből,másrészt szándékosan nem óhajtanak másfajta narratívából rátekinteni – három lépés távolságról – a sajátjukra, se a szemüveget bármilyen rövid időre lecserélni valaki máséra. Ennek sokféle tragikus eredménye volt, van és lesz – és egyelőre fogalmam sincs, mit lehet ellene tenni, azon túl, hogy biztassuk a fiatalabb generációt, hogy még időben utazzanak el legalább pár napra valahová ahol “nagyon más” van, de ne csak nézzenek, hanem lássanak is, és hazafelé a repülőn-vonaton kissé gondolkodjanak el rajta.

  • csorbi 2014.01.27. 19:34 Válasz

    Az összevetés érdekes, de a villamos, Gellét-hegy összevetésel hasonlatos. (Mi a különbség a villamos és a Gellért hegy között? A villamos így hosszú, a Gellért-hegy pedig így magas.) A fehér könyv leírásra törekszik, a kormánypropaganda látszatokat szeretne kelteni. Éredekes a tények és az erőltetett látszatok összevetése, de ezek akkor is más kategóriák…

  • Nahalka István 2014.01.28. 10:45 Válasz

    “Pedagógus” vs “Tanulás”. Ez elgondolkodtatott. Az államtitkári szövegekben a “pedagógus” és szinonimái, a Fehér könyvben a “Tanulás” és a hasonlók vannak nagy számban, és egymással szemben. Lehetne azt mondani, hogy a pedagógus a “letéteményes”, a kulcs, a tanulás akkor lehet sikeres, ha jó a pedagógus, márpedig egy kormányzati oktatáspolitika ezt a tényezőt (a pedagógust, hogy ki az, mennyi a bére, stb.) tudja megfogni, a tanulást nem. Ebben még lenne is valami, a “tanuláspolitika” elsősorban “pedagóguspolitika”. Ám a különbség a két szövegtest között nem ezért van. Ha a kormánynak lenne bármilyen tényleges koncepciója (nem ideológiáról beszélek, mert z van), akkor a “pedagóguspolitikát” is egy “tanuláspolitikából” kiindulva kellene megfogalmaznia. Ilyesmiről azonban szó sincs. Ráadásul pontosan tudható, hogy egy korszerű oktatáspolitika a tanulás olyan szakmai értelmezéseire támaszkodik (önállóság, tudáskonstruálás, LLL, LeO, stb.), amelyek teljesen idegenek ettől a kurzustól. Márpedig ha valaki a tanulást úgy képzeli el, hogy van egy narrátor, aki ékesszólóan előadja azt, amit a tanulók majd jól magukba fogadnak, akkor ne csodálkozzunk nagyon, hogy egy ilyen oktatáspolitikának a szókincsében a “tanulás” igencsak kis szerepet kap. A már az írás felfedezése előtt is ismert tanulásszemlélet valóban nem igényli, hogy túl sok szót pazaroljunk erre a nagyon egyszerűen megérthető, csak a liberális nemzetietlenek által elbonyolított fogalomra.

Új hozzászólás írása