formula soma vetores buy soma online como armar figuras con el cubo soma

safe dose xanax generic xanax standard dose of xanax for anxiety

is valium a narcotic analgesic diazepam 5mg valium gewenning

sostituto xanax generic xanax ritalin xanax prozac

overdosing on xanax bars online xanax stopping xanax use

how many mg are in a yellow xanax generic xanax can 1mg of xanax kill you

buy zolpidem online Plano buy ambien ambien diazepam interaction

valium dosage muscle relaxant buy valium diazepam buy Round Rock

tramadol er 200 mg side effects tramadol online no prescription tramadol slow heart rate

xanax side effects hair loss xanax 1mg buy xanax online Sterling Heights

Állam vagy nem állam?

A közpolitikák egyik legérdekesebb válfaja az, amikor egy adott célrendszer végrehajtása során bonyodalmak támadnak, és a döntéshozók menet közben tanulva módosítják az eredeti beavatkozást. A felsőoktatásban jó eséllyel valami hasonlót láthatunk majd hamarosan. A kibontakozó jelenség – többek között – azért is tölti el megelégedettséggel az elemzőt, mert a menet közbeni tanulás és korrekció jelensége árnyaltabbá, több dimenzióssá teszi a meglehetősen sematikus policy-making megközelítéseket.

A hazai közgazdász-társadalom egyik hagyományos és minden alkalommal túlhasznált kifejezése az “államháztartási reform”. A kifejezésnek komoly szakirodalma van, az igényesebb közgazdászok esetében nem egyszerűen az állami kiadások radikális csökkentését jelenti, az igénytelenebb (vagy ideologikusabb) szakemberek részéről viszont igen.

A 2004 utáni magyar politikai/közpolitikai berendezkedés egyik talpköve az un. konvergenciaprogram. Ennek lényege az, hogy a mindenkori kormányzat – ez euroövezethez való csatlakozás reményében – alacsonyan tartja az államháztartás hiányát és az államadósság mértékét. A konvergenciaprogramban meghatározott mutatók teljesítése súlyos megszorításokat követel, melyeket a magyarországi kormányzatok hullámzó módon, “húzd meg, ereszd ki” (stop-go) ciklusokban teljesítenek. Az elmúlt két év egyik szembeszökő változása a pénzügyi kontroll és megszorítások egyenletes és megingás nélküli volta, melyet a Széll Kálmán Terv első, második és készülő harmadik változata jelképez. A költségvetési megszorítások egyik nagy vesztese a felsőoktatás:

1. sz. táblázat   A felsőoktatás költségvetési támogatásának alakulása (milliárd Ft)

Forrás: www.fileden.com/files/2012/4/…/NFFI-koncepcio_v5_3_120416.pdf

(A költségvetési támogatások csökkenése már 2010 előtt is megkezdődött, és nem egyszerűen központi elvonás. Része van benne a érettségizők illetve a felvételizők száma csökkenésének is).

Az egyre szigorodó költségvetési helyzetet a fejlesztéspolitika sem volt képes ellensúlyozni, hiszen a Strukturális Alapokból a felsőoktatásba fektetett milliárdok mozgása és hasznosulása nem rövidtávú költségvetési logika mentén történik. Az elvonások kommunikációja azonban érdekes intézményi válaszokat eredményezett. A felsőoktatási intézmények jelentős része hidegvérrel fogadta a rossz híreket. Emögött a saját intézményi bevételek folyamatos növekedése áll.

2. sz. tábla   A felsőoktatási intézmények saját bevételeinek alakulása (milliárd Ft)

Forrás: www.fileden.com/files/2012/4/…/NFFI-koncepcio_v5_3_120416.pdf

(Ma még nem tudható és további elemzést igényel, hogy mi adja a saját bevételek statisztikai növekedésének dinamikáját. Szerepet játszhat a korábban magáncsatornákba elfolyó intézményi jövedelmek egy részének visszaterelése, de lehet része a kreatívabb könyvelésnek és a TÁMOP/TIOP forrásoknak is).

A folyamat iránya nyilvánvaló: az állam a költségvetési támogatással (benne a támogatott hallgatói férőhelyek tervezésével és éves meghatározásával) egyre inkább mindenható fenntartóból szolgáltatásvásárlóvá alakul át.

Az NGM költségvetéspolitikájával párhuzamosan azonban egy ettől gyökerese más szakpolitika is kiformálódott a NEFMI/EMMI keretei között. Ez a felsőoktatási vezetők állami kinevezését, és a felsőoktatási vagyon központi (NFM) kezelését eredményezte. Nyilvánvaló, hogy a hazai felsőoktatási intézmények – új törvény utáni – drámaian megnyirbált gazdálkodási jogköre (“autonómiája”) éles ellentétben áll az önálló gazdálkodás és bevételszerzés kényszerével.

A hírek szerint a probléma újragondolása megkezdődött és az EMMI olyan jogszabály-módosításon dolgozik, amely – az állami kontroll fenntartása mellett – radikálisan növelné az intézmények gazdálkodási mozgásterét.

 

 

 

Hozzászólások:

  • Szabó Tibor 2012.06.18. 15:56 Válasz

    “Az egyre szigorodó költségvetési helyzetet a fejlesztéspolitika sem volt képes ellensúlyozni, hiszen a Strukturális Alapokból a felsőoktatásba fektetett milliárdok mozgása és hasznosulása nem rövidtávú költségvetési logika mentén történik.”
    De, döntő részük kifejezetten olyan feladatokat támogat, melyek az intézmények alapfeladatai, legfeljebb kér három, öt évre mutatókat, ettől még rövidtávon hasznosul, mert többségük személyi meg dologi kiadás, és persze hosszú távon is, de az minden pénzre igaz.
    “Emögött a saját intézményi bevételek folyamatos növekedése áll.”
    Nem ez sajnos nem igaz, pontosabban nem mindenkire, illetve az olyan “valódi” saját bevételes tevékenységre nem igaz, ahol a kapcsolat üzleties, nem támopos. Recesszió, szakképzési, innovációs redőnylehúzás, demográ fiai apály, állami támogatás jobban fizető volta stb. egyaránt ellenkező irányba mutatnak E mögött az áll inkább, hogy nem nagyon tudnak mit tenni, képzetlenek, hisznek abban, hogy majd valami jó zsíros támopos (mostanában önrészes) bulival túlélik a ciklust, aztán a vezetők többségének a nyugdíjig már sokat úgy sem kell várni..
    “A folyamat iránya nyilvánvaló: az állam a költségvetési támogatással (benne a támogatott hallgatói férőhelyek tervezésével és éves meghatározásával) egyre inkább mindenható fenntartóból szolgáltatásvásárlóvá alakul át.”
    Sajnos nem igaz, ezt csak mondja a Zállam, János meg elhiszi. Éppen, hogy mindenható fenntartóvá válik azzal, hogy kézileg vezérel, és még csak ki sem fizeti, hiszen nem járt eddig támogatásnövekménnyel-csökkenéssel semmilyen beavatkozása az elmúlt két évben. A folyamat pont fordított, hiszen egyszerűen annyi történt, hogy az állam elosztási politikáján magyarázat nélkül és radikálisan változtatott, mint mindenható fenntartó. A szolgáltatás semmilyen más paraméterét nem változtatta, nem kér bubifrizurát, vagy tarfőt, hanem csak jóval kevesebb száraz, töredezett hajút enged be a fodrászhoz ingyen.
    “A hírek szerint a probléma újragondolása megkezdődött és az EMMI olyan jogszabály-módosításon dolgozik, amely – az állami kontroll fenntartása mellett – radikálisan növelné az intézmények gazdálkodási mozgásterét.”
    Erről még senki nem látott egy sort sem, az ellenkezőjéről meg sokat. Valójában arról van szó, hogy az állam verbálisan erős a gazdaság (felsőoktatás) befolyásolásban, ha fizetik neki a védelmi pénzt, akkor azért hagyja a dílereket dolgozni, csak időnként csinál néhány félelemkeltő akciót, hogy érezzék az intézmények, hogy szükség van az állami jóindulatra, ha jól akarnak élni.. :-)

  • Radó Péter 2012.06.19. 09:05 Válasz

    János, a nagykönyvek szerint a policy-alkotás definíciószerűen intelligens (tanuló) folyamat, mert minden egyes tartalmi csomópontján visszacsatolások tömege működik. Tiszteletet parancsoló az a jóindulat, amivel tanulás eredményeként bekövetkező korrekcióként írod le azokat a helyzeteket, amikor a visszacsatolások szinte teljes kikapcsolása miatt vakon nekimegyünk a falnak, majd egyet hátralépünk a fejünkön lévő púpot tapogatva. (Amikor kisgyermekünk eltaknyol rohangálás közben a salakon, akkor mondjuk neki, hogy semmi baj, nagyon ügyesen estél.)
    Egyébiránt az intézményi gazdálkodási autonómia szerintem csak az egyik dimenziója a dolognak. Van még több is. Például, csak akkor lehetne „szolgáltatást vásárló” állami magatartásról beszélni, ha a finanszírozás módja is ebbe az irányba tolódna, de nem ez a helyzet, a fejkvóta alapú finanszírozási elem éppen drámai mértékben visszaszorul. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az intézmények (brutálisan csökkenő) finanszírozása zajlik és nem az általuk nyújtott szolgáltatásoké. A gazdálkodási autonómia erősítése tehát nem jelentene mást, mint hogy az állam – minden ellenkező erőfeszítése ellenére – még kevésbé tudja majd, hogy egész pontosan mit finanszíroz meg. Egy harmadik elem a képzési piac; ha azt felfüggesztjük, és mindenféle eszközökkel állami kontrollt állítunk a helyébe, előállhat majd az a helyzetet, amikor egy „piacon” az állam lesz az egyetlen „vásárló”. Én szorongok, ha a Pareto optimum helyébe a miniszterelnöki bölcsesség lép…. Röviden teát: az a lehetőség, hogy a pénzszivattyúból a minőséget és a hozzáférési esélyeket nem súlyosan csorbító átgondolt, közfinanszírozási terhelést mérséklő (államháztartási) reform lehet nincs benne a helyzetben.

  • Setényi János 2012.06.21. 09:24 Válasz

    Uraim. A felsőoktatásból folyó forráskivonásban semmi ördögi nem látok, noha súlypontjai és ütemezése sok-sok kívánnivalót hagy maga után. Az államilag támogatott férőhelyek elképzelése (Semjén András régi javaslata) remek dolog, a konkrét 2012-es elosztás fókusza, arányai és mértéke kétségtelenül problematikus. (A szellemtudományok elleni támadásról egy külön bejegyzésben írok majd). Ezek azonban korrigálhatóak. Maga a forráskivonás egy hatalmas, TÁMOP/TIOP források által táplált (döntően ingatlan)buborék utáni “hard landing-nek” (becsapódásnak) is felfogható.
    A policy implementáció közbeni korrekció az általam írt esetre nem illik. Az eset lényege, hogy nem finomhangolásról van szó, hanem egy teljesen más elképzelést kényszerülnek újragondolni. Kétségtelen, hogy a rohammunkával elfogadott felsőoktatási törvény minden lényeges elemét át kell majd dolgozni ehhez. Az esélyek ma még nem láthatóak. Ugyanakkor tudjuk, hogy az EMMI gőzerővel dolgozik a köznevelési törvény átdolgozásán.
    Meglátjuk.

    • Szabó Tibor 2012.06.21. 15:56 Válasz

      Azért kutatóként azt kellene megragadni, hogy milyen indokok vezetnek, vezettek a forráskivonáshoz, és miért úgy történik, ahogy. Ezekkel a kormányzatok rendre adósak, sőt össze-vissza hazudoznak. Ami főleg azért baj, mert még az értelmiségiek nagy része is elhiszi, így a gagyi lesz az alap, meg a folytonos hazudozás. Az államilag támogatott férőhely biztos remek dolog, talán meg kellene mérni, hogy milyen hatásai vannak hazai megvalósításának. János, szerintem nem igaz, amit írsz, mert a forráskivonás alapvetően a fenntartói támogatás napi működéssel, személyi kiadásokkal összefüggő részeit érinti, a TIOP-os beruházások meg a tárgyi eszközöket, hosszú távra. A felsőoktatási törvény rohammunkában elfogadásában nem a rohammunka a baj, hanem, hogy avítt, lejárt, és mélyen cinikus, hazug elvekre épül. A szocializmus politikai gazdaságtanára, a bürokratikus koordináció piacinál magasabb rendű voltára, ami minden olyan országban megbukott/megbukik, ahol a hatékonyságvesztést nem pótolja bőséges természeti erőforrás/ brutális hatalomgyakorlás/ olyan alacsony életszínvonal, hogy nincs más alternatíva, csak a szabályok elfogadása. Teljesen világosan lehetett előre látni, hogy a gazdálkodási autonómia visszanyesését nem helyettesíti majd a fenntartói allokáció, azaz nem arról van szó, hogy az intézményi rossz döntések helyett majd lesznek jó központiak, hanem a központiak elmaradása nyilvánvalóan a következő generáció esélyeinek felélése. Így nem az elemeket kell átdolgozni, hanem az elveket, amire azért kicsi az esély, nem látszik semmi olyan publikáció, ami fordulatot sejtet. Sőt, a közzétett IFT-s anyagok megerősítik azt a gagyit, hogy az lesz a kiemelt egyetem, akit annak tartunk, a kutatóegyetem meg olyan paramétereket hordozzon, aminek nem sok köze van a hallgatók munkapiaci kvalitásaihoz, meg a kutatási megrendelők elégedettségéhez. Tényleg meglátjuk, sokba fog kerülni.

Új hozzászólás írása