Pont egy éve, december 20-án hajnalban fogadta el az Országgyűlés az új közoktatási kódexet. Minden a világra nyitott és a gyermekek érdekeit szem előtt tartó szakértő már az elfogadása előtt tudta, hogy a törvény szakmailag dilettáns, céljait tekintve becstelen hatását tekintve pedig katasztrofális szörnyeteg lesz. Ami azóta történt, – és amiről már tudjuk, január 1-től történni fog – egyre több ember számára teszi világossá, hogy mit indított el az értelmes kormányzásra képtelen kormány és az igennel voksoló képviselők felelőtlensége.
Az OktpolCafé igen sok bejegyzésben foglalkozott a készülő törvény intézkedésinek szakmai kritikájával és az elfogadását követő év eseményeinek elemzésével. Meggyőződésem, hogy ez a törvény nem javítgatható, az egész konstrukció menthetetlen és inkább előbb, mint utóbb a törvénykezési hulladékok tárolójába kell helyezni – a magyar történelem sok egyéb súlyos kisiklása mellé. Mint már jeleztem, ez a blog a továbbiakban elsősorban azzal akar foglalkozni, hogy milyen közoktatási rendszer építhető fel a jelenlegi kormány dúlása után ránk hagyott romokon. Ezért a mai szomorú évfordulón sem teszek többet, mint hogy megosztok egy válogatást a törvénnyel és hatásaival foglalkozó korábbi OktpolCafé bejegyzéseimből.
Az új közoktatási törvény koncepciója – egy szamizdatról. (2010. november 21.)
Az iskolai autonómia felszámolásnak következményeiről. (2010. december 2.)
A közoktatási törvény koncepciójának kicsomagolásáról. (2011. január 4.)
A központi bérfinanszírozásra való átállástól várható súlyos károkról. (2011. február 6.)
Az SNI inklúzió szűkülő mozgásteréről. (2011.szeptember.10.)
Egy szamizdatról (a szakmai szolgáltató rendszer államosítása) (2011. szeptember 24.)
Miért is? (A közoktatás állami kisajátításának indoklásáról.) (2011. október 6.)
Tandem: a titkos törvénymelléklet (röpködő százmilliárdokról) (2011. november 1.)
Valótlanságokról és tényeknek látszó tárgyakról. (2011. november 19.)
A közoktatási törvény elfogadása után várható implementációs katasztrófáról. (2011. december 15.)
Habemus legem (2011. december 20.)
Esetekről és rendszerekről. (A gyarapodó magyar példatár gyöngyszemei) (2012. április 22.)
Az oktatáspolitikai fantázia szabad szárnyalásának korlátairól. (2012. május 10.)
Oktatáspolitikai tanévnyitó (a várható változásokról és a tankerületekről) (2012. szeptember 6.)
Kedves Péter!
Köszönöm ezt a gyűjteményt! Jól bemutatja az oktatás államosításának hátrányait, indokolatlanságát.
Én egyet furcsálok: az ellenzéki pártok nem adtak ki az államosítást magát alapjaiban elítélő nyilatkozatot. Pl. ahol elítélték volna a központi kötelező kerettantervek, szakmai, szervezeti, személyzeti autonómia felszámolását stb. és egyértelműen kijelentették volna, hogy ezt hatalomra jutásuk esetén megszüntetik. (Legalábbis én nem láttam ezt sehol.) Nyilatkoznak arról, hogy átgondolatlan, rossz a szervezés, megvalósítás módja stb., de magával az államosítás tényével igazából szakmailag nem vitatkoznak.
Ön is így látja?
Mi lehet ennek az oka Ön szerint?
Kedves Zsolt, így látom én is. Valamilyen homályos okból mindegyik demokratikus pártban általános lett az a meggyőződés, hogy az oktatásban erősíteni kell az “állami szerepvállalást”, ezért néha meglehetősen ambivalens viszonyban vannak a jelenlegi ámokfutással. Az állami szerepvállalás erősítésének vannak értelmes terepei (közigazgatási reform, kimeneti standardok, korszerű tanfelügyelet) de az államosítás és a bürokratikus centralizáció totális nonszensz.