is lorazepam similar to xanax buy xanax side effects of tramadol and xanax

behavior changes with xanax buy xanax online purchase alprazolam Evansville

pain pills like tramadol tramadol 50mg tramadol 50 mg on empty stomach

zolpidem Delaware buy ambien losing weight while on ambien

soma balıkesir arası tren saatleri order soma order carisoprodol Gainesville

soma seyahat otobüs saatleri order soma online soma enterprises recruitment

prescriptions of xanax buy xanax xanax in system urine test

how to get prescribed xanax or valium diazepam 5mg valium signs and symptoms

xanax schweiz buy xanax withdrawal xanax treatment

what can i use instead of valium valium for anxiety diazepam online Roseville

A nyílt forrású tanulás térnyerése

Három hónappal ezelőtt írtunk a nyílt forrású tanulás megjelenéséről. Három hónap nagy idő az innováció világában, így kénytelenek vagyunk visszatérni a témára.

Formálódó üzleti modell

A nyílt forrású tanulás megjelenésekor nem volt világos a jelenség üzleti modellje. Most sem az még, de egyre világosabban látszanak azok a “lehetőség-ablakok” (windows of opportunity), melyek – akár több – üzleti modell kiformálódásához vezetnek.

A Coursera terjeszkedése megállíthatatlan: egyes képzései akkreditációt nyertek, európai egyetemek képzései jelentek meg a kínálatban és gyorsan nőtt a nem angol nyelvű (először természetesen spanyol) kurzusok kínálata. A már együttműködő 33 egyetem mellé hamarosan 29 új partnerintézmény kapcsolódik be. A Kaliforniai Állami Egyetem pedig 11 campusán indítja el a nyílt forrású tanulás kísérletét.A Coursera jelenleg gyorsabban növkszik, mint a Facebook vagy az Instagram.

A robbanásszerű növekedés drámai kontrasztját képezi a hagyományos egyetemi-főiskolai képzésbe jelentkezők számának – fejlett államokban megfigyelhető – hanyatlása. Vannak, akik ezt – a demográfiai okokat is beszámítva – közvetlen összefüggésbe hozzák a tandíjak bevezetésének európai hullámával.

Az első értékelések szerint a nyílt forrású tanulás nagyon magas lemorzsolódást eredményez; a Coursera-n a beiratkozottak 10%-a szerez végül tanúsítványt. Mindez együttesen olyan irányba tolhatja el a fejlesztést, hogy a nyílt forrású kurzusok felsőoktatásba (szakokba) történő befogadása (kreditálása) un. hibrid programokat hoz majd létre. A hagyományos képzés és online oktatás kombinálása ma még felmérhetetlen minőségi és hatékonysági előnnyel járhat; van aki a globális campus megszületését ünnepli, mások a kis vidéki intézmények túlélési lehetőségét látják benne (lehetetlen egy pillanatra nem gondolni a jezsuita világtanterv, a Ratio Studiorum 1599-es születésére). Az online kurzusok befogadása és a hibrid módon oktatott szakok terjedése még nem sért közvetlen egyetemi érdekeket, hiszen az egyetlen hatalmi mozzanattal bíró elem, a vizsgáztatás (az értékelés és a hozzá kapcsolódó előrejutás/tanúsítvány-adás szabályozása) továbbra is intézményi hatáskörben marad.

A nyílt forrású tanulást kínáló egyetemi szövetségek innovatív vállalkozások (start-ups), melyeknek előbb-utóbb jövedelmet kell termelniük. Az egyre nagyobb számú beiratkozó olyan méret-gazdaságosságot teremt, hogy a jövedelemtermelésre való átállás (monetization) fokozatos és lassú lehet. A Coursera már idén áttér az un. igazolt tanúsítványok kiadására (30-50 USD-ért a tanúsítvány pontosan megjelöli a végzett munkaformákat és kompetenciákat), és felkínálja fizetős pályaválasztási-munkaközvetítési szolgáltatását (career services). Nem feledkezhetünk meg a hallgatói adattenger Big Data típusú (kereskedelmi és biztonságpolitkai) használatáról sem, melynek során az egyéni adattenger horizontális integrálásával és profilírozásával értékes infromációs szolgáltatás jön létre.

A formálódó üzleti modellek nem mindenkinek tetszenek. A 2013-as davosi világgazdasági fórumon Thomas Friedman facilitált beszélgetést a nyílt forrású tanulásról, Larry Summers (Harvard) és Bill Gates (Microsoft) feszült, kétkedő, olykor nyíltan negatív megszólalásai komoly érdekkonfliktusokat sejtetnek a háttérben.

 

Továbbépülő ökoszisztéma

A nyílt forrású tanulás olyan innováció, amely nem tervezett módon halad, ökoszisztémájának kiépülése a mobil internetére hasonlít. Az egyre szaporodó alkalmazások közül csak néhány lesz sikeres, ezek viszont nélkülözhetetlenné válnak. Korábbi bejegyzésünkben már felvillantottuk az ökoszisztéma néhány elemét, mint (1) az elitegyetemek összefogásával működő kínálati portálok (pl. Coursera), (2) a tartalommegosztás csatornái (pl. TED, Slideshare) vagy éppen (3) a kurzusfejlesztés keretrendszere (Google). Időközben – teljesen logikusan – megjelent a tananyagok (óravázlatok, kurzus-anyagok, jegyzetek) megosztásának globális portálja, a Connections. Az egyik alapító, Richard Baraniuk előadása ugyanazt az örömöt és fölényt sugározza, mint minden igazi innovátoré. (A Connections mögött ugyanaz a Creative Commons nevű szerveződés áll, amely már évek óta harcol a szellemi termékek ingyenes és online megosztásáért). A Connections versenytársa a multimédiás tartalmakat és oktatói kapcsolatrendszert is kínáló MERLOT. Ugyancsak most formálódik a tudományos kutatások eredményeinek társadalmasítását (közérthető összefoglalását és ingyenes megosztását) szolgáló AcaWiki.

Talán a Connections-nál is nagyobb jelentőségű lehet az MIT – sikeresen befejezett- iCampus fejlesztési projektjének keretében kidolgozott távoli elérésű labor (Remote Labor) szolgáltatása. A csúcstechnológiákkal és szilárd gazdasági alapon működtetett tudományos laborok idejének kibérlése, a lehetőségek kihasználása beláthatatlan lehetőségeket nyit meg az olyan intézmények előtt, akik önállóan nem tudnak csúcslaborokat fenntartani, hallgatóikat képtelenek érdemi kutatási feladatokkal ellátni és vállalati kapcsolatrendszerük igényeit – felszerelés híján – nem tudják kiszolgálni.

1. ábra A távoli elérésű labor modellje

 

Forrás: http://icampus.mit.edu/projects/ilabs/

 

A felzárkózók

Noha a nyílt forrású tanulás megjelenése amerikai innováció, a felzárkózás problémája ott is jelen van, intézményi szinten. Az alkalmazkodás területén több forgatókönyv látszik működni, sikerüket korai még megítélni. Egyesek csatlakoznak a két nagy szövetség egyikéhez. Mások kreditálják és befogadják a két szövetség kínálatát. Vannak, akik elutasítják az együttműködést és saját online kínálat fejlesztésébe kezdenek (egy kari példa itt). Végül vannak, akik tudatosan kívül maradnak az egész kibontakozó innováción.

A változásokat minden globális szereplőnek követnie kell. Joseph Nye Harvard) befolyásos “lágy erő” (soft power) elmélete szerint a globalizáció és a kölcsönös függőség kedvez az olyan hatalomtechnikáknak, amelyek közvetlen erőszak és alávetés nélkül érik el a szereplők megfelelő viselkedését. A nyitott forrású tanulás amerikai előretörése azzal fenyegeti az ebből kimaradó elitegyetemeket, hogy marginalizálódnak és nem jutnak be egy most formálódó globális képzési piacra. A lágy erő felsőoktatási megjelenése jelenleg elsősorban Európára, Ázsiára és Latin-Amerikára fejt ki nyomást.

Az Európai Unió – amely a bolognai folyamattal már sikerrel megoldott egy nagy felzárkózási feladatot – már döntött egy Courserahoz hasonló európai kezdeményezés megindításáról, melyet az ERASMUS finanszíroz majd. A Magyarországon már általánosnak tűnő – nyilvánvalóan mesterségesen szított – EU-gyűlöletben elgondolkodtató, hogy az európai kezdeményezés lassúságát elsősorban az olyan kérdések tisztázása magyarázza, mint a kis felsőoktatási intézmények bevonása, a kis nyelvek védelme, minden tagország bevonásának szándéka. Umberto Eco pedig azzal az érveléssel sürgeti a virtuális európai egyetem felállítását, hogy a nacionalista kisállamokba zárt fiatalok és felnőttek igazi európai identitást szerezhessenek.

A másik felzárkózó Kína, amely az európaitól eltérő modellben mozog. Itt közvetlenül – a diaszpóra segítségével – veszik át az amerikai innovációt. Andrew Ng (Wu), a Coursera társalapítója Pekingben, vezető kínai egyetemekkel indította el a kínai fejlesztés megtervezését. Bár a Courserának nagyon sok kínai hallgatója van, és a kínálatban már megjelentek kínai nyelvű kurzusok, nyilvánvaló, hogy Kínának saját rendszere lesz – remélhetőleg sok angol nyelvű kurzussal.

A hazai kép ellentmondásos: versenyképes tudás fellelhető ugyan, de nem intézményi, hanem inkább személyes és csoportkeretek között. A szükséges informatikai keretrendszerek rendelkezésre állnak, némelyikük semmiben nem marad el a nemzetközi élvonaltól. Az ország méretei azonban egy (leginkább közép-európai) tudásmegosztó társulást tennének lehetővé, míg a legtöbb TÁMOP-TIOP fejlesztés intézményeket támogatott eddig. A 90-es években dédelgetett Kárpát-medencei (magyar nyelvű) együttműködés is vesztett vonzerejéből. A határon túli pedagógusképzés számára vonzó lehet a magyar-magyar együttműködés, de – például – a kolozsvári egyetemisták már valószínűleg inkább egy Berkeley-kurzusba “vásárolnak be”. A tudásexport területén Magyarország számára két út járható. Egyes intézmények rendelkeznek olyan tudással, amely sikeresen tudna megjelenni a két nagy (Coursera, edX) kínálatában. Elég itt példaképpen olyan témákra utalnunk, mint a speciálisan magyar “matematikai észjárás” (ELTE) vagy az egyetlen okostelefonnal és online felhővel megoldható oral history archivumok kialakítása (CEU). A többiek számára tágabb hazánk, az Unió kínál majd bekapcsolódási lehetőséget. A most formálódó ökoszisztéma többi elemének használatba vétele (kreditálás, hibrid programok) pedig a következő hét év kohéziós forrásfelhasználásának központi elemévé válhat. Ezzel a magyar felsőoktatás nemzetközi versenyképességének olyan – korábban széttörhetetlennek hitt – gátjai tűnhetnek el, mint a globális tankönyvpiachoz való hozzáférés, a nemzetközi publikálás elitcsatornáihoz való hozzáférés, az angol nyelv használata vagy éppen csúcslaborok használata. ha az internethez való hazai hozzáférést megoldott kérdésnek tekintjük, akkor csak egy jelentős belépési akadállyal számolhatunk. Továbbra is szűk keresztmetszet lesz a tanulni vágyók nyelvtudása. A 2011. évi népszámlálás alapján 2011-ben a magyar anyanyelvű népesség 25%-a beszélt idegen nyelvet, de ebből csak 16% angolul (2001-ben a vonatkozó megoszlás 19% és 7%). A bevalláson alapuló adatok súlyos minőségi és nyelvhasználati problémákat rejtenek, még a nagyságrendekkel jobb mutatókkal bíró nagyvárosi és hallgatói csoportok esetében is. Így a hazai hibridizációt a nyelvoktatás fejlesztésének kell követnie, egyfajta elkésett politikaként.

Nem lebecsülendő hazai akadály lehet még az értetlenségből és ellenérdekeltségből fakadó egyetemi-főiskolai ellenállás. A globalizáció szétterülésének ezen szakaszában a – tőke és technológiahiány világában szocializálódott – elemzőnek némi meglepetéssel kell megállapítania, hogy a hazai felsőoktatás egyik kulcsproblémájává a mentális és nemzedéki problémák válhatnak majd, azaz elitválság alakulhat ki. Elitválság akkor alakul ki, ha egy alrendszer (itt a felsőoktatás) egyszerűbb szereplői is egyre magabiztosabban tájékozódnak az új lehetőségek felé, míg a vezetők még a korábbi időszak (eszmei, technológiai, módszertani) újításait sem vették még birtokba.

 

Bővülő tudásháttér

A nyitott forrású tanulás robbanásszerű megjelenését több évtized oktatáskutatási befektetései előzték meg. A kulcskompetenciák rendszerének felvázolása, a képzési kimeneti követelmények keretrendszere, az ehhez kapcsolódó tartalom-tervezés (curriculum design) és pedagógiai átalakulás nélkülözhetetlen volt a technológiai eszköztár termővé fordításához. Mára ezek megoldott és használatba vett területeknek számítanak.

Két területen azonban komoly paradigma-kezdemények formálódnak. Az egyik a globális tudástermelés és elosztás politikai gazdaságtana. A mostanában napvilágot látott tanulmányok – szemben az ipari társadalom oktatási szűkösségének (educational scarcity) szabályozott világával – az oktatási bőség (educational abundance) paradigmáját feszegetik (Iiyoshi – Kumar, MIT Press, 2008). A szűkösség világában az oktatási javak megszerzése nagyon erősen kapcsolódik a társadalmi státuszhoz, így érthetően teljes alrendszerek épülnek ki a jelentkezők kiválasztása, szűrése, csatornázása és motiválása érdekében. Az oktatási bőség világában a hozzáférés tömeges, olcsó; az egyéni életpályákat már részben más – jórészt csak mikrofolyamatokban tetten érhető – elemek szabályozzák. A fentebb csatolt tanulmánykötetben olyan – hagyományos dichotómiákat oldó – fogalmak jelennek meg, mint a “termelő fogyasztás” (productive consumption), jelezve, hogy az alapvetően fogyasztás jellegű tanulás (a) ingyenes és bárki által hozzáférhető, ugyanakkor (b) egyidőben tudást termel, hozzájárul a munkaerő értékének növeléséhez és a társadalmi tőke gyarapításához. (nem keverendő

össze a hagyományos keynesiánus modellel, amikor az egymástól szigorúan megkülönböztetett fogyasztás végül termelést generál).

A másik fókusz az online képzések által feltárt új pedagógiai részterületre esik. A hatalmas létszámmal induló online kurzusokon a hallgatói munka jelentős részét – beleértve résztermékek értékelését is – csoportmunkába irányítják a tartalom-tervezők. A peer-to peer együttdolgozás és önértékelés új lehetőségeket tár fel a tanulásra és eddig nem kellően gyakorolt fejlesztési eszközzé válhat a pedagógiában. (A legősibb pedagógiák is ismerik a társastanulás erejét, lsd, pl. a zsidó jesivák tanulópárjait, de a modern felsőfokú tömegoktatásban nem szervesültek ilyen megoldások). A résztvevők első beszámolói szerint a kurzusokkal nagyjából egyenértékű volt annak a globális kollegiális közösségnek a kialakulása, amely együtt dolgozott és értékelt a kurzus időtartama alatt.

 

Meghódítatlan területek

A fenti fejlemények számos területet nem érintenek még. A nyílt forrású tanulás globális kiterjedése jelenleg kurzus-szinten zajlik, sem alatta sem pedig felette nem jelent még meg hasonló kínálat. A kurzus-szint alatt a modulok és még kisebb egységek (nanolearning) helyezkednek el, ezek haszna és népszerűsége – különösen a dolgozó, elfoglalt felnőttek között – nyilvánvalónak tűnik.

1. sz. ábra A nyílt forrású képzés lehetséges szintjei

A kurzus-szint felett egyrészről diplomát adó programok (“szakok”) helyezkednek el, melyek a mai módszerekkel nem adhatók át a megfelelő minőségben és anyapiacukon támadnák az amerikai elitegyetemi világot (Ivy League). Másrészről azonban a nagyobb tartalmi egységek (különösen projekt-formában) alkalmasak lennének tehetséggondozás, felzárkóztatás, globális toborzáshoz kapcsolt, földrajzilag kihelyezett diagnosztikus értékelések kiszolgálására.

Érdekes kihívásnak ígérkezik a felsőoktatás alatti világ meghódítása. Erre már létezik – a Courserával összevethető fejlettségű – jó gyakorlat a Khan Academy formájában. Az akadémia amerikai középiskola végzős évfolyamainak megfelelő tudást minden érdeklődőnek (felnőtteknek is) kínálja, jól érzékelve, hogy a bizonyos jó minőségű tudásblokkok iránti globális keresletet egyszerűen nem lehet képzési szintekhez vagy iskolatípusokhoz kötni.

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások:

  • Pénzes Dávid 2013.05.13. 20:04 Válasz

    Kedves János!

    Egy kései kommentár a legújabb nyílt forrású tanuláshoz kapcsolód bejegyzéshez. Ahogy látom a blogon elsősorban annak „filozófiája” mostanság a fő érdeklődési kör – ami részben érthető is.

    Csakhogy, van egy komoly technológiai/technikai oldala: maga a nyílt forrás. Így a kimeneti formátum (PDF, HTML, ODT, portál motorok (WordPress, Drupal stb.)), a felhasznált betűtípusok (Times New Roman, Arial stb. jogdíjas, a Linux Libretine, a Liberation betűcsalád nem stb.) és persze még számtalan apró technikai kérdés maradt továbbra is nyitva. Ennek tudatosítását nagyon hiányolom. Sok olyan online folyóirat van napjainkban is, amelyik nem nyílt forrású eszközökkel készült mégis online szabadon elérhető pl. http://tntefjournal.hu/ vagy http://www.meditor.unideb.hu/meditor/ – hogy két példát említsek. Ezek szintén – mivel elérhetőek, letölthetőek – a nyílt forrású tanulás részét képezik (talán nem tévedek). A másik oldala a korábban is feszegetett Creative Commons és egyéb nyílt licencek elterjedése. Ám ezek mind-mind feltételeznek egy elég erős „készségszintű technikai tudást” és „jogtudatosságot”. Szerintem napjainkban ez még messze nincs meg az emberek (kutatók/oktatók és hallgatók) 98%-ában (lásd a szakdolgozatoknál megkövetelt Times New Roman betűt (észre sem veszik, ha nem tartod be) és aki Linux alatt dolgozik pl. LibreOffic-ban mit tegyen ha nem elérhető számára a betű?). Ez persze csak néhány példa technológia, technika oldaláról.

    Az emberi tényező a másik. Túl az „elitválságon”, ami vagy lesz vagy nem (vélhetően lesz, de ennek inkább egzisztenciális, anyagi okai lesznek szerintem, s ezt erősíti Kolosi interjúja is: http://nol.hu/ajanlo/_a_stilussal_van_a_legfobb_baj_), látni kell azt is, hogy mennyire motiváltak az emberek tanulásban (a magyar lakosság)? Már 2002-ben volt Magyarországon olyan AutoCAD tananyag, ami hétről-hétre vezette a diákot az AutoCAD világába (online). Ha jól emlékszem kb. 15–17 hétre volt lebontva (a régi http://leonardo.sns.hu/ weboldalon). Aki akart tudott tanulni régen is, mindenféle „hókuszpókusz” (pedagógiai filozófia, tudásmenedzsment, didaktika stb.) nélkül. Ráment a megfelelő weboldalakra és videotutorialok és leírások alapján megtanult egy-egy eszközt kezelni (persze főként megint informatikusok). A legtöbb informatikus az új programozási nyelveket nem az egyetemen tanulta meg… erről már múltkor szóltam (feltételezi az önálló tanulás és anyagfeldolgozás képességét).

    Félreértés ne essék: fontosnak tartom, hogy nevelésfilozófiailag is le legyen vezetve, hogy mi a cél, a hozzá vezető út, történeti jellegű bemutatás sem maradhat el stb. de a tudatosítás (gyakorlatba való átültetés) legalább ennyire fontos.

    Ugyanakkor Magyarországon – a hivatalos 8 óra helyett valójában 10-12 órákat dolgozók – aligha fognak ingyenes kurzusokra menni azok, akiknek nincs rá szüksége. Mint ahogy ma sem megy senki ingyenes gépíró tanfolyamokra – pedig akár hasznos is lehetne (tanfolyamok sincsenek – tegyük hozzá). Ennek oka részben az iskolai „rossz szocializáció” (a diktatórikus tanárszerep és az ehhez való ragaszkodás), másrészről a munkaerő-piaci „értéke” a tudásnak. Amikor a válaszadók szerint majdnem több mint 80%-ban a kapcsolatok döntenek az álláshelyekről, nem nagyon motiválnak senkit sem arra, hogy bármi „hasznosat” tanuljon. (Túl azon, hogy 10-ből 1 embernek jut állás – a hivatalos statisztika szerint.)

    A nyílt forrású tanulást én elsősorban a levelező kurzusoknál látom – ma – megvalósíthatónak. A nem hagyományos hallgatóknak nem feltétlen van ideje minden konzultáción részt venni, így számukra a nyílt hozzáférésű anyagok jelentik a képzéshez, vizsgázáshoz nélkülözhetetlen forrásokat. (Szerintem még mindig népszerűbbek itthon a hagyományos könyvszerű digitális források, legalábbis a MEK (http://mek.oszk.hu/ és a http://epa.oszk.hu/) és az MTDA (http://www.mtda.hu/) is erre utal)

    A nyílt forrású tanulás úgy vélem inkább kiegészítő lehet, olyan hiányosságokat lehet általa felszámolni, de inkább csökkenteni, amire napjainkban nem képes a hagyományos értelemben vett felsőoktatás, a közoktatás, vagy éppen a szakoktatás. A „tanulás fogyasztása” nálunk nem szokás, nem része a mindennapoknak – és egyelőre nem is lesz az – ami valahol érthető is.

    Az biztos, hogy meghatározó lesz, a média egy kis szelete is észrevette: http://nol.hu/ajanlo/20130504-csodaorszag_kurzusai

  • Setényi János 2013.05.14. 08:51 Válasz

    “Ugyanakkor Magyarországon – a hivatalos 8 óra helyett valójában 10-12 órákat dolgozók – aligha fognak ingyenes kurzusokra menni azok, akiknek nincs rá szüksége. Mint ahogy ma sem megy senki ingyenes gépíró tanfolyamokra – pedig akár hasznos is lehetne (tanfolyamok sincsenek – tegyük hozzá). Ennek oka részben az iskolai „rossz szocializáció” (a diktatórikus tanárszerep és az ehhez való ragaszkodás), másrészről a munkaerő-piaci „értéke” a tudásnak. Amikor a válaszadók szerint majdnem több mint 80%-ban a kapcsolatok döntenek az álláshelyekről, nem nagyon motiválnak senkit sem arra, hogy bármi „hasznosat” tanuljon. (Túl azon, hogy 10-ből 1 embernek jut állás – a hivatalos statisztika szerint.)”
    Kedves Dávid, köszönöm. Amit a munkaerőpiac jelenlegi hazai és európai folyamatairól írsz, tényleg csökkentheti a tanulási igényt. Ugyanakkor a tandíjas és hallgatói hiteles felsőoktatás amerikai (és egyre inkább európai) modellje láthatóan pénzügyileg fenntarthatatlan, így itt még váratlan és áttörés-szerű változásokra kell felkészülnünk a nyílt forrású tanulás területén. Tudjuk, hogy Obama elnök előtt van egy nem nyilvános tervezet, amely az ingyenes és nyílt forrású képzés tömeges bevonásával számol, de policy és nyilvánosság még nem formálódott a tervezet köré.

Új hozzászólás írása