does soma generic look like soma drug aura soma a roma

tramadol oder tilidin besser buy tramadol paracetamol + tramadol bula

skelaxin and valium together buy valium online how to make liquid valium drink

best hotels soma san francisco soma online intenzivni uzgoj soma

a perfeita combinação soma de duas metades carisoprodol soma excel soma condição

pliva 648 vs xanax generic xanax how long do xr xanax last

serious side effects of tramadol buy tramadol online tramadol n3

buy alprazolam Charleston buy xanax long do effects xanax take kick

xanax and yeast infection generic xanax effects of taking xanax and alcohol

prozac mı xanax mı xanax depression is buspar better than xanax

A nyelvtudás, mint megkerülhetetlen fejlesztési küszöb

Az elmúlt hónapokban újra terítékre került azon hallgatók “problémája”, akik nyelvvizsga hiányában nem képesek diplomát szerezni.  Természetesen probléma az, amit a közpolitika alakítói problémának ismernek el, de a 20-25 ezerre becsült hallgatói tömeg valódi gondokat jelez.  Nincs kétségünk, hogy 2013 szeptemberére a kérdés az alacsonyabb teljesítményszint elfogadásával fog zárulni. De a következő sorok nem a nyelvoktatásról, hanem a minőségi felsőoktatási nyelvoktatás megkerülhetetlenségéről szólnak majd.

A világ legkorábban kialakult, legkicsiszoltabb és fejlettebb tömeg-felsőoktatási rendszere az amerikai. Az amerikai rendszer számos előnnyel bír az európai versenytársakhoz képest. A versenyelőnyök egy része jó oktatáspolitkai reformokkal és fejlesztésekkel ledolgozhatónak tűnik. Az Európai Unió által elindított – és tágan értelmezett – Bolognai Folyamat éppen ezt a felzárkózást célozta meg. Voltak és vannak azonban olyan amerikai versenyelőnyök, melyek ledolgozása reménytelennek látszott egy kontinentális, nem angolszász egyetem számára – egészen a legutóbbi időkig. Ilyen  versenyhátrány pl.

– a könyvtár és labor-alapú oktatás és tanulási kultúra, amely fejlett infrastruktúrát és az állandó költségrobbanásban lévő könyvtári állomány/laborok fenntartását igényli;

– és ilyen a nemzetközi tanulási környezet, amely jóval összetettebb fogalom, mint a külföldi “fizetős hallgatók” becsábításának ügye.

Az utóbbi évtized robbanásszerű technológiai-informatikai fejlesztése – ha nem is minden versenyhátrány esetében egyforma mértékben – de soha nem látott esélyt kínál a kontinentális egyetemeknek versenyhátrányuk leküzdésére. Ehhez röviden tekintsük át a technológiai fejlődés lényegét. Az egyik legfejlettebb és leggyorsabban növekvő globális szolgáltató, a Huawei pl. minden termékét, szolgáltatását három kategóriába sorolta be: (1) a tartalmak és szoftverek elhelyezésére szolgáló Cloud (felhő), (2) a kommunikációhoz szükséges Pipe (kapcsolatok) és (3) a felhasználók által használt Device (eszközök) tömege. A megoldásoknak léteznek drágább és kifinomult eszközei (pl. a Cisco Telepresence rendszere), de a Winndows 8-asban már az Office csomagba integráltan jelennek meg olyan meglodások, melyek munkafelületek megosztását (Groove) vagy éppen a globális kommunikációt (Skype) szolgálják majd. A technológiai fejlődés robbanászerű globális szétterülése és a 2004-től elindult – csak az 50-es évekkel összevethető méretű – hazai felsőoktatás-fejlesztés (HFOP, TÁMOP-TIOP) mára valódi esélyt kínál a legkorszerűbb technológiai, infrastrukturális és tanulásszervezési megoldások hadrendbe állítására.

A nagy lehetőséggel olyanok is élnek, akiknek korábban esélye sem volt a nemzetköziesedésre. A finn felsőoktatás elitintézménye az Aalto Egyetem (az ottani Corvinus, BME és MOME integrálásával hozták létre) a shanghai Tongji Egyetemmel egy mikroprojektben kezdte el az innovációt. Az Aalto nem tud nagy tömegben fizetős kínai hallgatót Helsinkibe vonzani, ezért az egyik finn oktató úgy próbálta meg az interkulturális tanulási környezet létrehozását, hogy shanghai kollégájával egy projektet dolgoztak ki, majd a két tanulócsoportot Skype-on összekapcsolták és együtt dolgoztatták. A sikeres és nagy visszhangot kiváltó projektet egy Aalto-Tongji Design Műhely felállítása követte. A nemzetközi tanulási környezet ilyen típusú kialakítása számtalan előnnyel jár a “fizikai” jellegű hallgatói mobilitással szemben. Környezetbarát, olcsó, rugalmas, technológiája pedig az egész világon értékesíthető.

Sem a projekt sem pedig a közös Design Műhely kialakítása nem vakugrásként történt. A szervezeti integráció – először vitatott és keserves –  éveiben a finnek egy olyan pozitív kompetenciatérképet alkottak meg, amely előnyöket kínált minden résztvevőnek. 2012-re ez már egy kiforrott és nyári egyetemeken is értékesíthető küldetéssé vált.

1. számú ábra      Egy diplomás mérnök/közgazdász/formatervező közös kompetenciatérképe

Ez a bejegyzés arról szólt, hogy a nyelvtudás – önmagában, vizsgaszerűen, poroszosan – már nem szerepel a kompetenciatérképen….A finnek pontosan egy évtizeddel korábban oldották meg a kérdést. Más szóval, a nyelvoktatás területéről való részleges kormányzati kivonulás a magyar felsőoktatási intézmények által kiadott diplomák átlagos értékét rontja. Valószínűleg olyan küszöbről van szó, aminek átlépése nélkül nem léphetünk be a globális felsőoktatás-fejlesztés következő szakaszába.

Hozzászólások:

  • Debreczeni Péter 2012.03.02. 10:14 Válasz

    János! Ami versenyelőnyt írsz az amerikai felsőoktatásra és annak hiányáról a kontinentális európában, az csak legfeljebb a Lajtától keletre érvényes. Én voltam német, francia, belga és svéd egyetemeken és össze se leht hasonlítani az itthoni szolgáltatásokkal ami ott van. Rengeteg példát tudnék mondani. De mondjuk ami a legszembetűnőbb, mint következmény, itthon a doktorimat 3 év alatt csináltam meg és tényleg dolgoztam szinte éjjel nappal, Németországban vagy bármelyik másik országban 1,5 év alatt meg tudtam volna csinálni! Amiről írsz utána nem tudom, hogyan kapcsolódik a nyelvtudáshoz, de az alapvető probléma általában a nyelvoktatás nálunk. Menj ki a környező országokba (Horvátország, Szerbia, Románia, Lengyelország) és létni fogod, hogy ott már az áltaános iskolákban sokkal jobban és jobb módszerekkel tanítják az idegen nyelveket mint nálunk. Úgy értem általában, tehát nem tagadom, hogy itthon is vannak jó kezdeményezések, de az átlag sokkal jobb. Az hogy az egyetemen nincs “nemzetközi tanulási környezet” az nem biztos, hogy csak a hallgatók hibája. Eleve a többség hiányos nyelvtudással kerül be ez igaz, de ha egyetemeink nemzeti szinten akarnak kiválóak lenni, vagy egyes egyetemek budapesti kerületi szinten, az az azért jelez valamit. Nagyon kevés hálózatban vannak benne az intézetek, tanszékcsoportok vagy éppen tudományágak, mert a nemzetközi kapcsolatok nem “intézményi szintűek” általában, hanem egyes kutatók és/vagy professzorok saját business-e!! És ez a fő baj. Bárhol vagy tőlünk nyugatra, sőt ha északra (Szlovákia, Lengyelország) vagy akát keletre (Románia) is mész szinte minden nagyobb európai hálózatban ott találod ezen országok egyetemeit. Nézz meg találomra guglizva hálózatokra és alig vagy egyáltalán nem találsz magyar egyetemeket bennük, míg az említett szomszédaink mind ott vannak! Még akkor is ha a nyelvtudásuk esetleg nem üti meg a Rigó utcai szintet, de legalább együttműködnek. És nem hiszem, hogy ezek az egyetemek gazdagabbak lennének a mieinknél. És persze akkor jön a következő kérdés, hogy a projektekből befolyó pénzek miért nem hosszú távú befektetésekre fordítódnak egyetemeinken, miért mindig a szakszervezeti mentalitású fizetéskiegészítés a fő szempont. Na meg persze nem beszélve a “lenyúlásról” vagy a szürkegazdaságról. Az okok számosak de ezt te is tudod.

  • Reményi Andrea 2012.03.04. 16:14 Válasz

    Kedves János,
    ha jól emlékszem, a 2003-ban indított Világ-Nyelv program azon az áron kapott a közoktatási szintű nyelvoktatásfejlesztésre egymilliárd forintot (ebből 2003-ban 500 milliót, majd 2009-ig még összesen a másik 500 milliót), hogy a felsőoktatásban viszont nem támogatják tovább az általános nyelvfejlesztést – így szűnt meg sok felsőoktatási intézményben a nyelvi lektorátus. (Javítson ki, ha tévedek.) Az elképzelés az volt, hogy az általános nyelvtudást a közoktatás nyújtsa, a felsőoktatási intézmények pedig már a szakmaspecifikus nyelvoktatásra koncentrálhassanak, amit elsősorban nem nyelvi kurzusokon, hanem az idegen nyelven folyó előadásokon és gyakorlatokon, a szakspecifikus tartalmi tudással együtt sajátítson el a hallgató. Ez remek elképzelés, és ha működne, talán nem lenne gond a diplomázó hallgatóknak a nyelvvizsga.
    Úgy látom, hogy ennek a gátja elsősorban – a közoktatásból kikerülők idegennyelv-tudásának heterogenitásán túl – az, hogy a sok felsőoktatási intézmény nem tudja rávenni oktatóit az elegendő számú idegen nyelvű szakkurzus meghirdetésére. Azok a tanszékek/programok viszont, ahol indítanak ilyeneket, nem győzik a hozzájuk áramló hallgatók áradatát, így sokszor vagy nem indítanak ilyet, vagy szűrni kénytelenek. Azon töröm a fejem, hogyan lehetne megtámogatni az oktatók nyelvtudását, illetve premizálni az idegen nyelvű szakkurzusokat indító tanszékeket. Az egyik megoldás az idegen nyelvű szakkurzusok kétszeres beszámítása az oktató kreditterhelésébe, egy másik az oktatók külföldi tanulmányútjainak ahhoz kötése, hogy cserébe utána vállaljon itthon idegen nyelvű kurzust. Online nemzetközi oktatási kooperációkról hallottam már itthon is, jó lenne többet tudni róluk. Mi a véleménye, milyen egyéb módon lehetne még motiválttá tenni az itthoni felsőoktatási intézményeket?

  • Debreczeni Péter 2012.03.06. 14:58 Válasz

    Kedves Andrea. Amikor én jártam gimnáziumba és egyetemre, már akkor sem az egyetemnek kellett megtanítania a nyelvet, hanem a gimnáziumnak. Már akkor is két nyelv kötelező volt a gimiben, bár nem volt kötelező a nyelvvizsga. Az egyetemen már csak szaknyelvet tanultunk és ott is két nyelv volt kötelező, habár az egyik nem volt választható. A probléma a nyelvtanítással az egyetemeken már a 80-as évek elején jelentkezett, ugyanis habár a nyelvtanárok sokkal magasabb fizetést kaptak mint a docensek vagy az egyetemi tanárok sok esetben, még sem lehetett őket az egyetemen tartani mert a “piacon” többszörösét megkeresték az egyetemi fizetésnek. Emlékszem Kari Tanácsi ülésekre, már a 80-as évek közepétől tárgyaltuk, hogy a nyelvoktatást ki kell vinni az egyetemről és még a szaknyelvi oktatást is gebinben (bocsánat az anakronizmusért=outsourcing) kellene egy külsős nyelviskolával elvégeztetni. Csakhát a sok fiatal azt hiszi, hogy a legtöbb probléma az oktatásban és felsőoktatásban újkeletű probléma. Annak idején nem volt kötelező a nyelvvizsga, csak kollokválni kellett legalább két nyelvből. Az elsőből illett a 4-dik félév végéig a másodikból pedig 6-dik de legkésőbb a 8-dik szemeszter végéig. Abban az időben is többen nem kapták meg a diplomájukat, mert nem volt meg kétnyelvből a kollokvium. Erre a klasszikus vicc abban az időben az volt, hogy orosz pótvizsgán, már az államvizsga után (!) megkérdezik egy diáktól egy ceruzára mutatva: Sto eto? a diák válasza: Da, eto sto! Mivel nyelvtanilag helyes volt a válasz, átment a vizsgán és megkaphatta a diplomáját. Később, a 90-es évek elején (91-92) volt a Rektori Konferencia javaslata, hogy ne lehessen nyelvvizsga nélkül diplomát kapni és ezzel akarták a diákokat arra kényszeríteni, hogy nyelveket tanuljanak. Még akkor is szó volt arról, hogy aki nem tudja megfizetni az egyetemen kívüli nyelvórákat az kaphat erre külön szociális segélyt, de több egyetem is bevállalta, hogy megszervezik a (szakmai) nyelvórákat mert hiszen sok oktató/kutató beszélt nyelveket. Idegen nyelven való oktatás is volt a különböző egyetemeken és meglehetősen szeduktív volt, hiszen ha az ember egy másik FOI-ben tanított akkor magyar nyelvű óráért kapott általában 75-150 Ft-ot, míg idegen nyelven tartott óráért 600-800 Ft-ot óránként! Dehát nem voltak sokan akik előadást is tudtak tartani egy adott idegen nyelven miközben a szakirodalmat tudták olvasni akár 3-4 nyelven is. Mostanság, az expanzió miatt (nem az Expanzio Kft-re gondolok) akkora lett az óraterhelés, hogy még kutatásra is alig jut idő, nemhogy arra, hogy az oktatók/kutatók még külön idegennyelven is tartsanak órákat passzióból. Különben meg szerintem legyen a hallgató dolga, hogy megtanuljon egy nyelvet. Ma már annyi lehetőség van nyelvet tanulni nemcsak drága nyelviskolákban, hogy nem is értem mi a probléma! Talán az akarat hiánya?

  • Reményi Andrea 2012.03.12. 09:24 Válasz

    Kedves Péter,
    a 80-as, 90-es években más volt a helyzet. Egyrészt a kereslethez képest kevés volt a nyelvtanár (angol, német), ezért volt magas az óradíjuk. Ma a kereslet és a kínálat nagyjából egyensúlyban látszik lenni, a nyelvtanárok díjazása nem kiemelkedő. Másrészt a mainál is kevesebben beszéltek idegen nyelvet (ld. Terestyéni Tamás 1995, 1996-os cikkeit, vagy a Marketing Centrum 2003-as felmérését), tehát nem érdemes arra az időszakra mint követendő példára visszatekinteni, hiszen éppen azon a helyzeten kellett változtatni.
    Úgy gondolom, ha a diplomához nyelvvizsgát kér az egyetem (a jogszabályt követve), részt kell vennie az ehhez szükséges tudás előállításában. Az egyetemi oktató ne passzióból tartson idegen nyelvű kurzust, hanem azért, mert az egyetem előírja neki, mert utóbbi tudja, hogy az adott szaktudás nyelvtudással együtt értékes. Az egyetemek adjanak plusz kreditpontokat az oktatónak az idegen nyelvű kurzusért, a többletköltséget pedig követeljék a fenntartójuktól. (Ugye, most nem a jelenlegi, napi állapotot tekintjük mint megváltoztathatatlant, hanem arról vitatkozunk, hogy mi a cél?) Tényleg sokféleképpen lehet nyelvet megtanulni, de addig, amíg az egyetemek ebben nem vesznek részt, tiszta lelkiismerettel nem léphetnek fel sem a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete évente ismétlődő tiltakozásaival, sem a kormányzat halogató rendelkezéseivel szemben.

  • Debreczeni Péter 2012.03.12. 16:51 Válasz

    Kedves Andrea! Nekem nem tünik olcsóbbnak most a nyelvtanulás óradíja mint a 80-as 90-es években mégha figyelembe veszem a pénzromlást és azt, hogy most azért lényegesen magasabbak a fizetések legalábbis abszolút értékben. Vásárlói kosár értékben persze már nem vagyok biztos a jelentős emelkedésben. De majd utána nézek, hogy ne a saját példámból induljak ki. :-)
    A többivel persze egyetértek amiket ír. Csak azt szerttem volna mondani, hogy ahhoz képest ami akkor volt adott nyelvtanulási lehetőségként most a helyzet sokkal de sokkal jobb.
    Csak egy apró megjegyzés ahhoz, hogy ha ‘az egyetem megköveteli, hogy …” hát most volt a legkisebb fiam gimáziumi felvételije, és ha megnézem a felvételi kérdéseket és, hogy mit tanulnak és hogy hogyan, hát mit mindjak? nem tudom.

Új hozzászólás írása