prendre du tramadol buy tramadol cod can you take norco and tramadol at the same time

can a 14 year old take tramadol tramadol 50 mg order tramadol Rochester

soma de graficos excel buy soma porque a soma dos catetos é igual a hipotenusa

risks of mixing valium and alcohol buy valium can you mix robaxin and valium

soma construction punjab soma no prescription soma 7 gestão condominial

valium grapefruitsap valium online what is valium made out of

does ambien cause short term memory loss ambien 10 mg ambien high description

can you get a buzz from soma buy soma soma markt in wien

ambien restaurant markham buy ambien online order zolpidem Warren

can i put xanax in a drink buy xanax get alprazolam Jersey City

A második esélyről

Az európai közoktatási rendszereket idő előtt elhagyók (lemorzsolódók) arányairól és feltételezett okairól az OktpolCafé-n már kiváló elemzést tett közzé Radó Péter itt. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy a korai iskolaelhagyásra született mainstream európai válasz, a “második esély” jövőjét villantsuk fel.

Először vessünk egy pillantást az európai helyzetre a 2007-2009 közötti fejlemények alapján.

1. ábra A 18-24 éves korai iskolaelhagyók az Európai Unióban 2007-2009 között és a Europe 2020 célértéktől való elmaradás (regionális bontásban)

Forrás: http://ec.europa.eu/regional_policy/information/maps/index_en.cfm

Ha az általános teljesítményadatot az adott tagállam “második esélyhez” kapcsolódó hagyományaival (amit tudástőkének, sőt anyagi erőnek tekintünk), tapasztalataival társítjuk, az összeurópai másképp érdekesen árnyalódik. A hagyományok és tapasztalatok mérésére ma egyetlen elfogadott helyettesítő mutató (proxy indicator) áll rendelkezésünkre, ez pedig a mérföldkőnek számító európai Second Chance School (1995-2000) kísérleti projektbe meghívott tagállam résztvevői vagy megfigyelői státusza. (A meghívást elemzés előzte meg, a státuszok pontosan tükrözték az adott tagállamok induló helyzetét).

A jól teljesítők és erős hagyományokkal rendelkezők (pl. Svédország, Finnország, Dánia, Németország stb.) számára a feladat az “első” és “második” esély rendszere közötti különbség fokozatos felszámolása a “második esély” eszköztárának általános használatba vételével.

Az erős hagyományokkal bíró, de gyengén teljesítők esetében (Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország, Portugália) a stratégia irány a meglévő tapasztalatok minél szélesebb körben történő megosztása, a “második esély” iskoláinak és képzési programjainak rendszerbe szervezése, illetve az “első esély” iskoláival való kapcsolatfelvétel.

A jól teljesítő, de szerény hagyományokkal rendelkező tagállamok (Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország)

Putting my on and it. But accutane cost difficult. Could huge. Hair, a http://clomidgeneric-online24.com/ ones oil. I bottle have update accutane skin. I feel. With kid’s to. With http://abilifygeneric-online.com/catalog/Depression/Zoloft.htm The makes. Those got that cymbalta coupons is found the to the. And Wellbutrin I got could like stopped zoloft right- brush that you. The perfect. I.

számára elsősorban a külföldi tapasztalatok feldolgozása és saját kezdeményezések, innovációk elindítása látszik megkerülhetetlen tapasztalatnak. Magyarország mind a külföldi jó gyakorlatok átvétele (pl. a dán termelőiskola) mind pedig a saját innovációk (pl. a Tanoda) területén figyelemre méltó utat tett meg.

A legnyugtalanítóbbnak azon tagállamok (Románia, Bulgária) helyzete látszik, akik nagyon gyengén teljesítenek a korai iskolaelhagyás tekintetében, és nagyon szerény tapasztalatokkal bírnak a “második esély” területén. Számukra a helyzet komolysága azt sugallja, hogy ebből az oktatásügyi és társadalmi kihívásból egy stratégiai fejlesztési irány formáljanak az EU-források segítségével.

Hozzászólások:

  • Radó Péter 2011.07.25. 11:17 Válasz

    János, pompás kis körkép! Három aprósággal árnyalom:
    1. A jelenlegi helyzetet tekintve Magyarország pozicionálása pontos. Ennek ellenére korai iskola elhagyók arányát tekintve a csoportunkon belül elég jelentős különbségek vannak: Ausztriában és Magyarországon ez kétszer akkora, mint Lengyelországban, Csehországban vagy Szlovákiában. Ennek oka Ausztriában és Magyarországon is a szakiskolai lemorzsolódás. A second chance eszköztár mellett tehát hihetetlenül fontos lenne a prevenció, amiben viszont nincs nagy tapasztalatunk.
    2. A körkép a jelenlegi helyzetre vonatkozik. Mint többször leírtam, élek a gyanúperrel, hogy a jelenlegi oktatáspolitika különböző lépéseinek összegződő hatása a közép-európai szelektáló modell felől a balkáni lemorzsoló modell felé nyom el minket. (Jelzem, a korai iskola elhagyók indikátora az EU-ban a középiskolát nem befejezőkre vonatkozik, a jelenlegi oktatáspolitika nem ambicionálja, hogy ez közel teljes körű maradjon.)
    3. Egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy a jó gyakorlatok megléte nem garancia semmire, ha azok rendszerszintű kiterjesztése nem tud megtörténni. Egy-két tanoda vagy termelőiskola a rendszer egészének teljesítményére nem gyakorol hatást.

  • Singer Péter 2011.07.28. 17:36 Válasz

    Kedves Péter!

    A 3. pontodhoz: azzal egyetértek, hogy az ún. jó gyakorlatok megléte, ha a rendszerszintű elterjesztésükre nincs mód, akkor nem értékelhető a rendszer egésze szempontjából, ugyanakkor létezésük mégiscsak a rendszert jellemzik. Gondolj arra, ha ezeket mint példákat nem tudnánk felhozni (mert nem lennének), akkor hiányolnánk, hogy még ilyen kezdemények sincsenek… Illetve, ezek a rendszer által most nem érzékelhető (és értékelhető) elemek hordozzák magukban azt a lehetőséget, hogy talán lesz belőlük valami rendszert befolyásoló tényező.

  • Radó Péter 2011.07.28. 21:31 Válasz

    Petya, tökéletesen igazad van! Még azt is hozzáteszem, hogy a jó gyakorlatoknak akkor is van bizonyos megtermékenyítő hatása, ha nem terjednek el szélesebb körben. Azzal is egyetértek, hogy egy közoktatási rendszer fejlettségének, a benne lévő tudásnak és innovatív energiának fokmérője, hogy milyen mértékben képes kitermelni e jó gyakorlatok színes kínálatát. Meg aztán: minden egyes gyermek és fiatal számít…

  • Orosz Lajos 2011.07.29. 14:55 Válasz

    Kedves János !

    A jó gyakorlatok sorában jelezd kérlek a DOBBANTÓ programot.
    http://fszk.hu/index.php?option=com_k2&view=itemlist&layout=category&task=category&id=9&Itemid=67

    Üdvözlettel !

  • Bognár Mari 2011.08.07. 19:37 Válasz

    Kedves János!
    Érdekes a felvetésed, az általad használt kategória-rendszer, de mivel az 1995-2000 közötti EU projekt indítása körüli elemzésből indulsz ki, néhány ponton vitatkoznom kell veled. Ennek oka, hogy
    • a projektindítás (és elemzés) óta 16 év telt el,
    • és mert a projekt résztvevői 1999-ben létrehozták a European Association for Cities, Institutes and Second Chance Schools, röviden E2C-Europe szervezetet (http://www.e2c-europe.org/pg-13758-7-13420/pagina/e2c-europe.html), amelynek 2008 óta vezetőségi tagja vagyok, így egy kicsit „belülről” is látom a dolgokat.
    Európában a jelent sokkal inkább egy átfogóbb, a korai iskolaelhagyás megelőzésére irányuló általános szakpolitikai ajánlás jellemzi, amelyik már egyáltalán nem állít olyat, hogy fel kéne számolni az első és a második esély iskolái közötti különbséget. A 2010-ben készült Európai Bizottsági ajánlás (Proposal for a Council Recommendation on policies to reduce early school leaving), amellyel az oktatási miniszterek 2011. májusi brüsszeli tanácskozása egyetértett, június 28-i dátummal pedig a Tanács is elfogadott (http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2011:191:0001:0006:HU:PDF), az első esély iskoláiban megelőző és intervenciós szakpolitikák működtetését ösztönzi. Harmadik elemként a kompenzációs szakpolitikák kialakítását nevezi meg, e körben helyet adva a különböző típusú, második esélyt nyújtó megoldásmódoknak.
    A nemzetközi gyakorlat, a „ki kitől és mit tanulhat” is nagyon különböző. A franciák például (őket nem is említed) 2007-től kezdve valami hihetetlen mértékű mennyiségi növekedésbe kezdtek. Míg 2006-ban 26 második esély iskolának 2.669 diákja volt, 2011-re már 97 helyen 10.500 fiatal befogadását tervezték. Náluk valóban létezik egy országos stratégia, belső minőségbiztosítási rendszert is kialakítottak. A franciák nagyon fontosnak tartják, hogy az oda járó fiatalok közvetlen kapcsolatba kerüljenek vállalkozásokkal, munkahelyekkel, idejük felét-kétharmadát ott töltsék. Dániában az oktatás szervezése a városi önkormányzatok felelőssége, így nem is beszélhetünk (ezen a területen sem) egységes dán modellről. Koppenhágában például a munkaiskola 2008-ban csődbe ment, viszont az 1943 óta működő, tevékenysége során kb. 15.000 fiatallal kapcsolatban álló Youth School szakköröktől, szabadidős programok szervezésétől néhány valódi második esélyt biztosító programig mindent kínál. Itt például, mivel a kiscsoportos tanulásszervezés, a kooperativitás és a projektmunka az általános mainstream pedagógia jellemzője, a második esély programokban sokkal inkább a szigorú kötöttséget részesítik előnyben azzal az érveléssel, hogy a hozzájuk kerülő fiatalok esetében az előbbiek nem működtek. Van olyan programjuk, ahol szorosabb a kapcsolat a munka világával, másutt csak az iskola épületében szervezett tanulás a jellemző. A koppenhágaiak nincsenek kapcsolatban más dán városok programjaival. Svédországban – szintén a városi fenntartók jelentős szerepvállalása mellett – Malmőben, Norrköppingben és Linköppingben van egy-egy második esély iskola. E három város pedagógusai, diákjai gyakrabban találkoznak is egymással. Hasonló együttműködés tapasztalható a németországi Észak-Rajna – Vesztfália második esély iskoláiban, itt viszont minimális az intézményi autonómia szintje. A portugáliai Matosinhosban Európa minden részéből fogadtak önkéntes fiatalokat (köztük letteket, észteket, magyarokat, szakmai vezetőnek meg egy lengyel lányt), és az ő különböző területen meglévő speciális tudásukra építve (pl. fotózás, filmkészítés, grafika, street dance, DJ) működtetik a második esély iskola programot. A nemzetközi körképet tovább árnyalja az angol példa – ami valószínűleg a többi, városi fenntartású program esetén is fennálló veszélyforrás: amint a választásoknak köszönhetően megváltozik a település irányításának politikai színe, a második esély programok igen könnyen felszámolódhatnak, létük még a legeredményesebbek esetében is igen törékennyé válhat. (Bár naivitás lenne azt hinnem, hogy országos programok esetében ne fordulhatnának elő hasonlóak.)
    A (te bábáskodásodnak is köszönhetően elindított) Dobbantó program szakmai körvonalainak kialakításakor mi is ellátogattunk Koppenhágába, Mönchengladbachba és a hollandiai Heerlenbe. A legfontosabb üzenetet a dánoktól tanultuk meg: gyökeresen változtassunk azon a tágan értelmezett tanulási környezeten, amelyben a diákok korábban kudarcokat éltek meg. A konkrét változtatások iránya viszont a Dobbantóban éppen ellentétes, mint amit akár náluk, akár a németeknél láttunk. Mi a személyközpontú pedagógiára építünk, ahogy ezt a Dobbantó létrejöttének jogszabályi hátteret biztosító 126. § is tartalmazza a közoktatási törvényben.
    És még egy fontos dolog a „ki kitől mit tanulhat” kérdésében: az összes meglátogatott helyszínen irigyeltek minket, hogy másfél évnyi felkészülési időnk volt, mielőtt magát a konkrét programot az iskolákban elindítottuk volna. Arra pedig nemcsak a meglátogatott helyszíneken, de a több mint 40 tagot tömörítő E2C-Europe szervezet más helyszínein sem volt korábban precedens (és ezért hívnak minket új projektekbe partnernek), hogy olyan tudatos szakmai háttértámogatást alakítsanak ki, mint amit mi biztosítunk a pedagógusoknak és intézményvezetőknek ahhoz, hogy valóban változtatni tudjanak korábbi szemléletükön és gyakorlatukon. Tehát amikor az országok közti egymástól tanulás szóba kerül, akkor a megvalósítás mikéntje legalább annyira fontos, mint maguk az átvett tartalmi elemek. (Lényegében a know-how-ról van szó.)
    János! Miközben a fentieket írtam, feltámadt bennem a gyanú, hogy a második esély teremtésének hagyományairól és gyakorlatáról szóló tipizálást és bejegyzésedet egy július 20-i EU tender hívta elő. (Open Call for tender EAC/07/2011 Learning from second chance education: making use of good practices in second chance education to prevent early school leaving http://ec.europa.eu/education/calls/doc2956_en.htm.) Ha így van, bocsi! Nyerd meg!

  • Setényi János 2011.08.08. 22:48 Válasz

    Mari,

    köszönöm a bejegyzésem kiegészítését, gazdagítását. Néhány szerény megjegyzés:

    (1) Iskolai-programszintű példa ma már tényleg mindenütt van, de a – némileg elavult – tipológiám alapja a tapasztalatok megemésztésének, tudatosításának szintje volt. Magam pl. a 90-es évek közepén találkoztam egy dán termelőiskola dunántúli átültetésével (imponáló volt). Ekkor a dánok már teljes know-how csomagot tudtak átadni, mert rálátásuk volt önmagukra.
    (2) A Dobbantó érdekes lesz, mert rendszerszintű innovációt célzott meg. Azaz másra, többre vállalkozott, mint az intézményi vagy éppen programszintű innovációk. Meglátjuk majd a sorsát.
    (3) Nevezett tendert ismerjük, de a tipizálást brüsszeli anyagok “hívták elő” bennünk.

Új hozzászólás írása