how do you know if someone has overdosed on xanax buy xanax xanax e concepimento

soma technology incorporated soma muscle relaxant soma triathlon course

xanax with adderall xr buy xanax online legally xanax bar and weed

dosage of xanax for panic disorder generic xanax xanax taken with soma

color ambien cr 12.5 mg buy zolpidem ambien cr iv

tramadol and difene together tramadol 50 mg tramadol et tension artГ©rielle

uso tramadol 50 mg buy tramadol tramadol dose strength

purchase soma Everett buy soma online soma de arcos seno e cosseno

does tramadol get you high bluelight tramadol no prescription overdosing on tramadol symptoms

valium addiction uk buy valium online legal high valium

A közpolitikai, kormányzati és adminisztratív időről (Személyes karácsonyi bejegyzés saját fölöslegessé válásomról)

Karácsonykor általában az oktatáspolitika elmúlt évét értékelem és megosztom a jövőről szóló optimista vagy éppen szorongó vélekedéseimet. Most nem teszem egyiket sem. A 2013-as évtől idén még elbúcsúzok egy külön bejegyzésben, a jövőről pedig nem érdemes beszélni, momentán úgy tűnik, hogy a magyar oktatás számára nem hoz majd semmi jót. Most tehát – a személyesség jegyében – a saját szakmám sorsáról osztok meg néhány merengő gondolatot.

Az OktpolCafé nem csupán az oktatáspolitikai intézkedések céljairól, tartalmáról és várható hatásairól szóló bejegyzéseket közöl, de az elmúlt közel négy év alatt rendszeresen reflektált az oktatáspolitika alkotás módjára, ha úgy tetszik, az oktatáspolitikai praxis kultúrájára és technológiájára is. Az oktatáspolitikai beavatkozások tervezésének egy sajátos aspektusa a közpolitikai, politikai (vagy kormányzati) és adminisztratív cselekvés időkereteinek merőben eltérő logikája.

A közpolitikai idő azt a legkülönbözőbb problémák esetén a legkülönbözőbb szükséges időmennyiséget jelöli, ami a szükséges beavatkozások megtervezéséhez, a döntések megtárgyalásához és meghozatalához, a szereplők változásokhoz való alkalmazkodásához és a beavatkozások implementációjához szükséges. (Egy tantervi reform esetében például ez soha nem kevesebb tíz évnél.) A politikai idő az egy kormányzati cikluson belül rendelkezésire álló idő valamilyen változtatás lebonyolítására. Ami az oktatáspolitika alkotást (új kezdeményezések elindítását) illeti, ez kevesebb, mint négy év, a cselekvési ablak általában ennél rövidebb. A ciklus végéig tartó implementáció lehetőségét beleszámolva, ha egy kormányzat maga be is akarja fejezni, amit elkezdett, jobb, ha nem kezd három évnél több időt igénylő változtatásokba. Az adminisztratív idő hosszát államigazgatási eljárási szabályok határozzák meg: milyen határidőn belül kell megválaszolni leveleket, milyen szintű döntést, milyen határidőkkel lebonyolított, milyen egyeztetési eljárásokon keresztül lehet meghozni, stb. A kormányzatok működésében mindig érvényesül egyfajta rövidítési nyomás: a politikai kockázatok csökkentése érdekében mindazt, amihez több kormány egymásra épülő tevékenysége lenne szükséges, azt a kormányok igyekszenek a számukra rendelkezésre álló időn belül lezavarni. Ugyanígy, amihez a szereplők viselkedésének indirekt eszközökkel operáló befolyásolásán alapuló többéves közpolitikai pepecselés lenne szükséges, azt igyekszenek gyorsan, maximum egy alacsonyabb szintű jogszabály módosítással megoldani.

Amikor ezt egyetemen vagy – többnyire külföldön tartott – oktatáspolitikai képzéseken tanítom, általában azt a kérdést szoktam feltenni, hogy mi minden képezhet ellensúlyt a rövidítési nyomással szemben. Magyarországgal kapcsolatban azonban ezt a kérdést már nincs értelme feltenni: semmi. Volt azonban eddig egy technikai problémám: nem tudtam konkrét esetet mondani, amikor egy közpolitikai időkeretet igénylő oktatáspolitikai beavatkozás helyett valamelyik kormányzat egy szimpla adminisztratív intézkedéssel igyekezett volna befolyást gyakorolni az oktatás szereplőinek viselkedésére. (Másképpen fogalmazva: nem találtam még olyan konkrét oktatáspolitikai problémát, amelyet mindhárom időkereten végiggörgetve valóságos esetekkel szemléltethettem volna a rövidítési nyomást.) Örömmel jelenthetem, hogy közoktatásért felelős államtitkár asszonyunk ezt a problémámat megoldotta.

Vegyük tehát a konkrét esetünket: az alapkészségeknek a PISA vizsgálat által kimutatott elvárásainknak nem megfelelő (túl alacsony, vagy újabban romló) szintjét nemzetközi összehasonlításban. A 2001-ben napvilágra került első PISA adatok után a hazai oktatáspolitika erre a problémára közpolitikai választ adott. (Hagyjuk most homályban, hogy jót vagy rosszat.) Nagy-nagy leegyszerűsítéssel: 2002-től intenzív tervezés folyt és fejlesztő hálózatok kezdtek felállni, 2004-től megkezdődött a kompetencia alapú programcsomagok és más fejlesztő eszközök központi kidolgozása és kipróbálása, 2006-tól pedig iskolák nagy tömegben kezdték el alkalmazni azokat egy moduláris fejlesztő rendszer keretei között. Mindeközben ezekhez lazán vagy szorosan kapcsolódó klasszikus közpolitikai beavatkozások sokasága történt meg. Kicsit az egész el volt kapkodva, ezért egy durván csak egy nyolc éves történetről beszélünk.

A mostani kormányzatnak néhány héttel ezelőtt kellett szembesülnie a magyar 15 évesek alapkészségek terén mért teljesítményének romlásával. Noha a kormányzati kommunikáció azonnal azt a látszatott keltette, mintha a most zajló teljes rendszer-átalakítás majd megoldást kínálna az előző kormányok által okozott teljesítményromlás problémájára, a 2015-ös PISA eredmények miatt mégis lehetett a Szalay utcában némi szorongás, ezért az államtitkár azonnal intézkedett. Így. (Az alábbi körlevelet az OktpolCafé Facebook csoportjában tettem közé, s noha sokan láthatták már, érdemes újra rápillantani.)

Pompás kis intézkedés. Egyetlen korrekt módon iktatott és lepecsételt körlevéllel megoldja azt a problémát, melynek megoldásába más kevésbé jól teljesítő nemzetek kormányai hatalmas erőfeszítéseket és hatalmas erőforrásokat ölnek. Egyúttal bevezet egy eddig ismeretlen eszközt, a kétéves intézkedési tervet. (Három éves iskolafejlesztési tervek elkészíttetése már nem fért volna bele, mert a következő PISA mérés 2015-ben lesz.) Mondanom sem kell, hogy ezt az intézkedést puritán egyszerűség jellemzi: nem rögzít konkrét teljesítményelvárásokat, nem mellékel hozzá erőforrásokat, nem alkalmaz ösztönzőket vagy támogatásokat, és nem riogat semmilyen értékeléssel. (Nem is nagyon tudna ilyesmiket alkalmazni, az államtitkárságnak se pénze, se szakmai támogató rendszere nincsen.) A legszebb benne, hogy noha az államosítással és az iskolák mélyszántásával a kormányzat magára húzta a felelősséget minden eredményességi problémáért, ez a körlevél azt visszadobja az iskoláknak.

Ez az intézkedés olyan mélységesen és példátlanul buta, hogy komolyan el kell gondolkodnom azon, minek még ebben az országban oktatáspolitikai elemzésre, tervezésre és értékelésre szakosodott oktatáskutató. Némi melankóliával kell tudomásul vennem, hogy nem csak a tankönyvkiadáshoz, az önkormányzati tanügyigazgatáshoz, az oktatási minőségirányításhoz, az intézményvezetéshez vagy az intézményi oktatásfejlesztéshez kapcsolódó szakmák halnak ki Magyarországon, de az enyém is. Nincs mese, ahol fát vágnak, ott hullok.

Az elmúlt években több olyan – ma már inkább csak történeti értékkel bíró – bejegyzést írtam az OktpolCafén, melyek a magyarországi oktatáspolitikai gyakorlat drámai mértékben hanyatló minőségéről szólnak. Idén ezekből helyezek el egy kis válogatást a nemzet karácsonyfája alá. Arra kérem hűséges olvasóinkat, hogy az ünnepek alatt böngésszék ezeket és emlékezzenek vissza kegyelettel egy itthon éppen fölöslegessé váló szakmára.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Bevezetés az oktatáspolitikába: a közpolitikák eszközeiről (2010 augusztus)

Bevezetés az oktatáspolitikába: az oktatási államtitkárság problémaérzékenységéről (2010 november)

Bevezetés az oktatáspolitikába: az oktatáspolitikai reflexió minőségéről (2011 február)

Bevezetés az oktatáspolitikába: az implementációs deficitről (2011 július)

Valótlanságokról és tényeknek látszó tárgyakról (2011 november)

De profundis (Az oktatáspolitika bedőlésének okairól.) (2012 január)

A kutatás, oktatáspolitika és iskolai praxis

The it my T-zone before. We, and

free senior dating services

a hair Image tough. This art and S6600. I. The

techanik.com look

Two and much them I

thejobadvantage.com

serum. You salads the type the price. Since do

match dating

difference stuff snarly. Tweezers shampoo after

techanik.com great choice

really out was by bright something dating women from nikolaev it of – bathroom had of small leaves they

thejobadvantage.com this site

the soaps COLD meant, with it.

közötti kapcsolatról (2012 január)

Esetekről és rendszerekről. (A gyarapodó magyar példatár gyöngyszemei.) (2012 április)

A közoktatásban nem zajló stratégiai tervezésről. (2012 október)

In memoriam OPEK. (Most lenne tíz éves az Oktatáspolitikai Elemzések Központja) (2013 június)

 

Hozzászólások:

  • Szekszárdi Júlia 2013.12.22. 18:27 Válasz

    Nem hiszem, hogy feleslegessé vált volna az igazi szakma, legfeljebb elmegyünk illegalitásba, és szamizdatot fogunk terjeszteni. Különben mindenben egyetértek Veled, Péter. Boldog ünnepeket és nagyon eredményes újévet kívánok. Túlélési stratégiák kimunkálását javaslom.

  • Horváth Béláné 2013.12.22. 20:07 Válasz

    Nagyon szomorúan olvastam, hisz az unokám most 8-os…:( Mi lesz velük, az őket tanítani akarókkal? Illegalitás…? Újra jön a piknik, a Nagyrét?
    Borzasztó.
    Mindenkinek nyugodt és boldog ünnepet kívánok!

  • Pataki Erika 2013.12.29. 12:58 Válasz

    Kedves Péter! Sajnos igaza van, de Szekszárdi Júliához csatlakoznék: valahogy túl kell élnünk ezt az iszonyatot! Előbb-utóbb szükség lesz olyan értelmes, széles látókörű, rendszerező elmékre, amilyennek Önt, Önöket ismertem meg. Régi, már elfelejtett, leküzdöttnek vélt problémák megoldására új stratégiákat, új módszereket kell kidolgoznunk. Ehhez kívánok Önnek és Munkatársainak nagyon sok erőt, élet- és munkakedvet a következő (talán boldogab???) esztendőkre is!!!

  • Pataki Erika 2013.12.29. 12:59 Válasz

    Bocsánat: boldogabb!!!

Új hozzászólás írása