can i break valium in half valium without prescriptions valium and warfarin

does xanax mess with your liver buy xanax how to iv xanax xr

buy valium from trusted pharmacy buy diazepam xanax valium weed

is there a generic xanax buy alprazolam online no prescription can i drink green tea with xanax

valium clothing diazepam 5mg valium hk

is it ok to take ambien and oxycodone buy ambien ambien side effects muscle twitching

can you take savella and tramadol together tramadol online cod can i take tramadol paracetamol and ibuprofen together

ribolov soma voblerima soma online soma smoothie steel or carbon fork

can you take tramadol with diclofenac tramadol 50mg sleepy on tramadol

soma de inequações exponenciais soma 350 mg soma entre planilhas diferentes

A közoktatási törvény szelleméről

Kegyelmi állapotban van az Országgyűlés. Nyolc – más becslések szerint húsz – év alatt felgyülemlett igazságtalanságokat van módjában megszüntetni. Egyéni módosító indítványok sokasága születik ezzel a céllal, melyek szép lassan gazdag személyes életművekké állnak össze. Most éppen Hoffmann Rózsa és Kósa Lajos egyéni képviselők által a közoktatásról szóló törvényekhez beadott módosításokat tárgyalja a ház.

Egész kis törvénymódosítási dömping van, ami sokakat megörvendeztet. Egy már meg is született, amely jelentősen megkönnyíti, hogy az önkormányzatok finanszírozási nehézségek esetén iskoláikat átadják a közpénzügyileg erősebb lábakon álló egyházaknak, ez tehát jó hír mindenkinek. (Erről Horn Dani írt egy igen jó cikket a Magyar Narancs május 27-i számában.) A Hoffmann pakk (melynek szövege itt olvasható) szintén sok embernek okoz majd örömöt. Elsősorban Magyar Bálintnak és a kompetencia alapú oktatás sok lelkes hívének, akik álmodni sem mertek volna arról, hogy a nem szakrendszerű oktatás kiterjeszthető a hetedik és nyolcadik évfolyamra is. Másodsorban azoknak a pedagógusoknak, akiknek idő hiányában, vagy szövegalkotási és fegyelmezési problémáik miatt gondot okozott a szöveges értékelés kötelezettsége, esteleg az elsőben fegyelmező jelleggel alkalmazott buktatás megnehezítése. Az is boldog lesz, aki már rászokott a szöveges értékelésre, mert a törvény nem kényszeríti arra, hogy felhagyjon ezzel. (A pakk indoklása nem hivatkozik a rendszer szereplőinek boldogtalanságára, de ez nem is várható, mert egyetlen más tényre sem hivatkozik.)

A Kósa pakk is igazi örömforrás. (Itt olvasható.) Lényegében arról szól, hogy a nagyobb (mondjuk Debrecen méretű, de legalább három intézményt fenntartó) önkormányzatok átszervezés (összevonás, bezárás, stb.) esetén nem feltétlenül kötelesek egy szakértővel megvizsgáltatni, hogy az intézkedés hatására „aránytalan teher” sújtja-e a tanulókat és szüleiket, elég lesz hozzá egy az iskolaigazgatók által lebonyolított panasznap is. Az indoklás szerint ettől az intézményátszervezés „életszerűbb” lesz, ezzel kapcsolatban nekem sincs kétségem. A módosítás boldoggá fogja tenni mindazokat, akik erősen aggódnak, hogy az önkormányzatok képesek lesznek-e közoktatási kapacitásaikat hozzáigazítani a csökkenő gyerekszámhoz. Ezen kívül nagy megnyugvás lesz azok számára is, aki nehezményezik, hogy nagy értékű, de leromlott, oktatásra már nem alkalmas épületekben működnek iskolák. És végül, örülhetnek azok is, akik a közoktatás újraállamosításától rettegtek – mint látható, alaptalanul.

Feltételezem, nemsokára újabb egyéni módosító indítvány születik majd a naponta kötelező testnevelésről is. (Én magam és egész népes családom is rendszeresen sportolunk, így fizikailag készen állunk a haza védelmére vagy egy esetleges tévé ostromra.) Feltételezem, hogy az egyéni módosító indítvány gondoskodik majd arról is, hogy mely közismereti tárgyak csökkentett óraszámban való tanítása szabadítja fel a napi egészséges mozgáshoz szükséges időt.

Egy csöppet félretéve a tréfát, nem csak a módosítások tartalmával van bajom, ezeket – ha nem tetszik nekik – majd lepapírozzák az iskolák a jog uralmának legnagyobb diadalára. Ami momentán engem jobban zavar, az a módosítások megszületésének módja. Már korábban is divat volt egyéni módosításokkal bizgatni törvényeket. Ezek vagy minisztériumoktól indultak ki, amelyek egy szívességekre mindig kész képviselőn keresztül csatornázták be építő jellegű módosításaikat, vagy pedig valóban lelkes egyéni képviselők kezdeményezték őket. (Ez utóbbi esetben a minisztériumok nem győztek kárt menteni.) Az eljárás nagy előnye, hogy időt és energiát spórol meg. Ha a közigazgatás készít elő törvénymódosítást, az a megfelelő eljárási szabályok szerint irdatlan mennyiségű egyeztetéssel jár. A sok egyeztetés nagyszámú – közigazgatási és nem közigazgatási – szereplő számára teszi lehetővé, hogy belebeszéljenek a dolgokba. E szereplők néha arra vetemednek, hogy megkérdőjelezzék a kezdeményezés életszerűségét, megvalósíthatóságát, olcsóságát, vagy egyszerűen csak érdekeikkel ellentétesnek nyilvánítsák azt. Az egyéni módosító tehát nem más, mint a „közakarat” tényektől és eltérő véleményektől nem zavartatott érvényesítése.

Mindez persze erősen rányomja a bélyegét a szabályozás színvonalára. Az abszolút aktuális  kedvencem az, amire egy jogász barátom hívta fel a figyelmemet (én az ilyen jogtechnikai részeken nagyvonalúan át szoktam siklani): a Kósa pakk 6.§-a így hangzik: „Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, és a hatályba lépést követő napon hatályát veszti.” (Abban bizonytalan vagyok, hogy ez az egész törvényre vonatkozik, vagy csupán a módosításnak enged teljes 24 órás élettartamot.) Kósa egyéni képviselő ambícióit ezek szerint nem haladja meg, hogy az általa kívánatosnak tartott állapot egy napnál tovább fennálljon. Ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e mégis a jogászok hadát foglalkoztató közigazgatásra és különböző érdekcsoportokra bízni egy törvénymódosítás előkészítését?

A végére álljon itt egy idézet az 1870-es évek legnagyobb formátumú magyar konzervatív politikusától, Grünwald Bélától: „Mily boldog ország, ahol a jogbiztosság prózai rendje még nem szorította ki az önkény költészetét az állam életéből”.

Hozzászólások:

  • Horn Dani 2010.06.02. 13:02 Válasz

    Nagyszerű cikk. Gratula.

    Azért az nagyszerű, hogy nem csak nekem fáj, hogy egy rövidesen államtitkár asszony épp kinevezése előtt nyújt be önálló indítványt, és nem várja meg, hogy esetleg az a sok-sok ember aki a rendelkezésére áll majd esetleg a) átnézze a szöveget b) neadjisten körbenéz a nagyvilágban c) uramisten hatásvizsgálatot csinál.
    Merthogy

    a) a törvénymódosítás indoklásában egy 7 éves gyereknek kötelességmulasztást felróni mégiscsak a sötét középkort idézi.
    “A jelenleg hatályos törvényrész megszüntette az 1-4 . osztályos tanulók értékelésekor az elégtelen minősítést, azaz az évfolyamismétlést. Az intézkedés kétségbe vonja a pedagógus szakmai hitelét, nehezíti az iskolai munkát, a lemaradó tanuló valós integrációját a megfelelő iskolai szintre, továbbá következmények nélkül hagyja a kötelességmulasztást”

    b) újságírók tudják ezt (http://inforadio.hu/hirek/tudositoink/hir-356715) nyilván a Minisztériumi alkalmazottak is tudnák

    c) na jó. Ezt mégsem várhatom el.

  • Nyáry Mihály 2010.06.02. 13:24 Válasz

    “újságírók tudják ezt (http://inforadio.hu/hirek/tudositoink/hir-356715) nyilván a Minisztériumi alkalmazottak is tudnák”
    Nem mintha a minisztériumi alkalmazottak által produkálandó anyag különbözne szellemiségében az újságírók cikkeitől – mármint egyik sem a tájékoztatást tekinti feladatának, hanem a propagandát.

  • Vizvári Tamás 2010.06.02. 15:25 Válasz

    Péter, az ominózus 6. § teljesen rendben van. A módosító törvény által beemelt paragrafusok a közoktatási törvényben élnek tovább, a módosító jogszabály tehát hatályát vesztheti. Az utóbbi 2-3 évben már a minisztérium is így adja ki a módosító rendeleteket.
    Igaz, hogy a nem szakrendszerű oktatás kiterjedhet a hetedik-nyolcadik évfolyamra is, azonban az eddigi “nem szakrendszerű oktatás (…) folyik” helyett a javaslatban “nem szakrendszerű oktatás is folyhat” kifejezés szerepel. Magyarán: aki akarja, most rögtön megszüntetheti a nem szakrendszerű oktatást. Aki pedig nem, annak bár az órakeret minimuma 20%-ról 25-re emelkedik, de itt meg is áll, mert már nem 25-50%-ról van szó, csak 25%-ról.

  • Polinszky Márta 2010.06.02. 18:40 Válasz

    Nekem különösen a “nem szakrendszerű” részletes indoklásának szakszerűsége, megalapozottsága tetszik :(. Ha valakinek lenne ideje ezt kivesézni, annak nagyon örülnék. Mi van? (Kár, hogy itt nem lehet szöveget szerkeszteni, kiemelni, színezni stb.). Mit kell érteni az “alsó tagozatos oktató-nevelő munka megnehezítésén? Ki nehezített meg, és mit? Szóval mi is az “előállt sikertelenség” oka amit kompenzálni kell? Szakmailag miért “megalapozatlan”? Mit kell érteni az “adminisztratív (valótlan) látszatintézkedések szülésén”?
    “A „nem szakrendszerű oktatás” jelenleg fennálló kötelezettsége az alsó tagozatos oktató-nevelő munka körülményeinek megnehezítésével előállt sikertelenség vélt kompenzálásár a előírja, hogy 5-6 . osztályban az órakeret meghatározott részét – iskolatípustól, és a helyi igények figyelembevételétől függetlenül –, előírt továbbképzést végzett vagy tanítói képesítéssel rendelkező pedagógus vezetésével a szakóráktól elszigetelve képességfejlesztésre fordítsák. Az intézkedés ebben a formában szakmailag megalapozatlan, intézményi-szakmai-társadalmi ellenállásba ütközött, illetve adminisztratív (valótlan) látszatintézkedéseket szült.”
    Íme a jelenleg hatályos szöveg (érdemes elmenteni a törvény mai napon hatályos változatát, mert ezzel még rengeteget fogunk foglalkozni):
    8. § (3) Az alapfokú nevelés-oktatás szakasza az első évfolyamon kezdődik, és a nyolcadik évfolyam végéig tart. Az alapfokú nevelés-oktatás szakasza négy részre tagolódik, melyek a következők:
    a) az első évfolyamon kezdődő és a második évfolyam végéig tartó bevezető,
    b) a harmadik évfolyamon kezdődő és a negyedik évfolyam végéig tartó kezdő,
    c) az ötödik évfolyamon kezdődő és a hatodik évfolyam végéig tartó alapozó,
    d) a hetedik évfolyamon kezdődő és a nyolcadik évfolyam végéig tartó fejlesztő
    szakasz.
    A bevezető és a kezdő szakaszban, továbbá a helyi tantervben meghatározottak szerint az alapozó szakasz kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozása időkeretének huszonöt-ötven százalékában nem szakrendszerű oktatás, az alapozó szakasz fennmaradó időkeretében és a fejlesztő szakaszban szakrendszerű oktatás folyik.

    Ui.: Horn Dániel “narancsos cikke” valóban nagyon jó.

  • Nyáry Mihály 2010.06.02. 19:50 Válasz

    Ezt a körbenézést a nagyvilágban nem lehetne társadalmasítani (kicsit tágabban értve persze)? A fontosabb témák folyamatosan bővülő adatbázisára gondolok. Ha valaki megalapozottan szeretne érvelni, akkor ennek segítségével eligazítást kapna (pro/kontra).

  • Polinszky Márta 2010.06.02. 20:36 Válasz

    Az előbb csak a “nem szakrendszerűre” koncentráltam, de most rátévedt a szemem a másik két paragrafus indoklására is, amelyek hasonlóan “magasröptűek” -:(, érdemes azokat is elolvasni, és annak akinek van ideje, elemezni.

  • Ádám Lilla 2010.06.02. 20:56 Válasz

    Tudna nekem valaki segíteni abban, hogy milyen hatástanulmány vagy kutatás támasztja azt alá, hogy “Az előre megadott sablonok szerinti minősítés értékelési-önértékelési zavarokhoz vezetett…”???? Melyik neves oktatáskutató, vagy pszichológus írt kimondottan erről a negatív jelenségről? Naivságomat tükrözi, hogy eddig arról hallottam és olvastam, hogy a szöveges és írásos értékelés milyen fontos és építő jellegű a gyerek fejlődése, előrehaladása szempontjából (ha jól csináljuk!!!). Most pedig azzal találom szemben magamat, hogy ezt valaki megkérdőjelezi. Akkor most mi van? Kisdiákkoromból én csak arra emlékszem, hogy soha nem értettem, mit is takarnak az 1-től 5-ig terjedő számok. Mi a tartalmuk? És abból még soha nem származott lelki baj, nem hogy önértékelési zavar, hogy a nebulóval közösen megbeszéltük a feleletet, vagy fogalmazást, tehát értékeltünk. Sőt, nagyon sokszor előfordult pályafutásom 13 éve alatt, hogy a szülő szöveges értékelést kért tőlem, mert abból látta, értette meg, hogy honnan hová fejlődött csemetéje, mit sajátított el. Hozzáteszem, nem alsó tagozatról van szó, hanem gimnáziumról.
    Érdekes az a tény is, hogy annak a több száz szülőnek, akinek a gyermekét tanítottam, eszébe sem jutott megkérdezni (legalábbis tőlem nem), hogy az osztály, vagy csoport többi tagjának hányasa van és mit tudnak, vagy nem tudnak más tanuló(k)hoz képest. Én úgy gondolom, hogy egy szülőnek nem az a feladata, dolga, hogy saját gyerekét és annak előmenetelét a többi gyerekekkel és az ő előmenetelükkel hasonlítgassa össze. És ne is ezért járjon be az iskolába.
    Azzal is bajban vagyok, hogy “minősítés”-t emlegetnek a módosításban. Én arról vagyok meggyőződve, hogy a gyereket és az ő teljesítményét, elért eredményeit nem minősítjük, hanem értékeljük (pozitívan, vagy negatívan). Vagy nekem vannak fogalmi zavaraim? Dága jó édesanyám szokta mondogatni: “Gyerekem! Ne minősíts, hogy ne minősítsenek”.

  • Singer Péter 2010.06.06. 12:27 Válasz

    Én “pakknak” nem nevezném ezeket a módosításokat, mivel – legalábbis számomra nem világos – hogy mennyire egységesek a “csomagok”, mennyire részei a “nagy egésznek”. Inkább a szándékok világosak: Kósa esetében a fenntartói érdekérvényesítés erősítése (Elég árulkodóak a jelzők: “Ilyen esetekben teljesen felesleges és értelmetlen a bonyolult egyeztetési kötelezettség, ide értve a szakértői vélemény megkérését is.”); Hoffmann Rózsa esetében pedig a pedagógustársadalom többségének (akik az előző időszak újító törekvéseiben alapvetően újabb terheket láttak és nem a lehetőséget) megnyerése, egységesen maga mellé állítása volt. Erről szólt az államtitkár asszony pedagógusnapi megszólalása is, amely teljes összhangban áll a győztes párt rendet középpontba helyező választási ígéretével. Pedagógia szempontból pedig a közvetlen, a direkt nevelés hangsúlyozását, a pedagógusi tekintély adminisztrációs eszközökkel való erősítését nem tartom sem elég hatékonynak, sem túl korszerűnek. Az pedig mindig jól hangzik a pedagógus füleknek, hogy a pedagógusbéreket növelni kell. Kérdés, hogy a pedagógusokkal elégedetlen szülői társadalom (ha van ilyen) mit szól majd ehhez. De ez most az államtitkár asszony számára kevésbé fontos, hiszen a 170e pedagógus végre benne láthatja az oktatási szféra érdekeit képviselő személyt. Az utóbbi években ezt nem mondhatták el egyetlen oktatáspolitikusról sem, ami szintén nem volt rendben.

  • Radó Péter 2010.06.07. 08:42 Válasz

    Petya, a pakk szó használata kicsit tényleg megtévesztő. Nem akartam azt sugallni, hogy a módosítások egy nagyszabású és széles sodrású oktatáspolitikába illeszkednek, ilyesmit én sem látok. Ilyenje az előző ciklusban sem volt a kormányoknak (ami volt, azt másoktól örökölték) és most sincs. Egyre többen látják úgy az ismerőseim között, hogy az oktatási szektorban most egy-másfél év alibifoci jön, utána majd mások veszik át a boltot és bizonyítják majd tettrekészségüket. Ami pedig a pedagógusokat illeti, szerintem rájuk is hat majd a múlt megszépülésének törvénye: amikor a szépen csillogó de üres frázisok a nevelésről és a pedagógusok védelméről megkopnak egy kicsit néhányan talán rehabilitálni fogják az előző nyolc év értelmes céljait, mint az inklúzió, az egyenlőtlenségek csökkentése, alapkészségek fejlesztésére orientált oktatás, stb.

    Egyébiránt a MANCS-ban egy vele készült interjúban Szekszárdi Juli néhány éves változtatási moratóriumot javasolt a közoktatásban. Mélyen egyetértek vele.

  • Nyáry Mihály 2010.06.07. 09:42 Válasz

    “Változtatási moratóriumot vezetnék be” – Szekszárdi Júlia pedagógiai szakértő, a neveléstudomány kandidátusa, egyetemi tanár az iskolai erőszakról
    http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=21494
    Magyar Narancs XXII. évf. 22. szám(2010.06.03.)

  • Radó Péter 2010.06.07. 10:13 Válasz

    Nagyon klassz interjú, mindenkinek lelkesen ajánlom! (Misi, köszi, hogy kiraktad a linket, én elfelejtettem.)

  • Setényi János 2010.06.07. 13:39 Válasz

    Az interjú a tanárverések kapcsán reflektál az oktatás dolgaira. A tanárveréseket magukat azonban MINDEN államhatalom szankcionálja, mert a XIX. század óta Európában tankötelezettség van. A tankötelezettség miatt nem lehet pedagógust verni, ahogy papot, orvost, mentőst, rendőrt vagy tűzoltót sem. A szankcionálás egy konzervatív számára eleve helyes, egy liberális számára – valószínűleg – zavarbaejtő, de akár így, akár úgy, a tankötelezettség miatt elengedhetetlen. Az eljárók személye, szintje (helyi vagy központi), az eljárás maga természetesen mindig változik, de eljárás VAN. (Olyan furcsa, gyerekes időszakok, amikor nincs eljárás nem tarthatnak sokáig, hiszen az állami lét alapjait rombolják le).
    Termékenynek én inkább az eljárást céljának és mikéntjének megvitatását tartom.
    Én már a 90-es években azt láttam Amerikában, hogy a fekete iskolákban alkalmazott pedagógusok – akiket az ottani liberálisok is magukra hagytak – a maguk módján oldották meg a feladatot: “felmondták” a pedagógiai küldetésüket és veszélyes helyen dolgozó bérmunkások módjára a napi tanórák csendes, konfliktusmentes kibekkelésére játszottak. Ha nincs szankció, akkor itt is ez fog történni, hiszen kis pénzért a lehetetlent kívánjuk tőlük, és ezt ők is tudják.
    Azért a Hiller-bizottság szakértőivel (szerintük döntően a pedagógusok a felelősek) egyszer szívesen leülnék beszélgetni………lenne mit mondanom.

  • Singer Péter 2010.06.07. 16:59 Válasz

    Nem hiszem, hogy épeszű ember nem akarná szankcionálni az olyan súlyos szabály- ill törvénysértéseket mint a tanárok elleni erőszakos cselekményeket. (Engem az ellenkezője hozna zavarba.) De a szankciónak nevelő célúnak és nem megtorló vagy bosszú jellegűnek kell lennie, és ez még a tanuló szüleire is érvényes. És az adminisztratív szankciók alapvetően nem szoktak megoldást hozni a konfliktusok feloldására. Mivel a konfliktusok, sajnos, mély forrásúak, a kezelést sem lehet, mondjuk, pénzbüntetéssel elintézni. Ahogy Szekszárdi Juli is elmondta: az iskolai konfliktus (sőt az erőszak is) mindig is létező jelenség volt. Ergo: a pedagógus professzió része kell(ene), hogy legyen a konfliktuskezelés, illetve a prevenció. Persze, ennek egyik lehetséges módja a taktikázás, a kibekkelés, a konfliktuskerülés.
    A pedagógust nem a tankötelezettség miatt nem lehet verni, hanem ab ovo, szerintem.

  • Setényi János 2010.06.07. 17:11 Válasz

    Péter,

    már el is kezdted a szankció célját és mikéntjét taglalni – helyesen. Csak egy finomítás: egy tanár megütése nem “konfliktus” és nem is érdemes “kezelni”. A megütést büntetni kell. Ahogy a betörés sem “konfliktus” és nincs rajta mit mediálni. A büntetésnek nyilván nevelnie kell, elsősorban a társadalmi szerződés betartására. Az állampolgári jogok (pl. szociális jogok, mint a segély) kötelességekkel járnak.

  • Singer Péter 2010.06.07. 17:31 Válasz

    Én azért nem venném egy kalap alá a betörést és a szűkebb vagy tágabb értelembe vett iskolai erőszakot. Ez ugyanis azt jelentené, hogy kriminalizálnánk ez utóbbit, persze ez így is kriminális… De amíg egy betörés sok esetben személytelen és előzmény nélküli, addig az iskolai erőszak mindig személyre szóló és nem előzmény nélküli. Az előzmény általában valamilyen konfliktus vagy olyan magatartás, amely konfrontációhoz vezet. Ezt érzékelni, esetleg preventív módon megoldást keresni már maga a pedagógia. Ha megtörténik egy erőszakos esemény, akkor a jogos (adminisztratív) büntetés mellett szükséges a pedagógiai megoldások keresése is, mert egy ilyen eset az egész közösségre hat. Ezen azért van mit meditálnia egy pedagógusnak vagy egy egész tantestületnek. (Persze, mielőtt félreértenél, mindezt nem a tanárok védelmének erősítése ellenében írom. Inkább azt kiegészítendő.)

  • Radó Péter 2010.06.07. 18:30 Válasz

    Uraim! A pedagógus bántalmazását eddig is büntetni rendelték a jogszabályok, sőt, a jog – mint közfeladatot ellátó személyt – eddig is jobban (magasabb büntetési tételekkel) “védte” mint egy rendes járókelőt. A jogszabály módosítás a kiemelt védelmet tette még kiemeltebbé, aminek az elriasztó hatása szakértők szerint erősen közelít a nullához. A dolgot tehát szerintem hiba nem úgy kezelni, mint politikai üzenetet, s nem többet. Mint politikai üzenet viszont érdemes az elemzésre. Szerintem az oktatáspolitikai pótcselekvés és a politikai kommunikációs trükk sajátos vegyüléke. Egyébként Szekszárdi Juli is az ún. “morális válság” jelenségével interpretálta a dolgot, éppen ezért tartom ütős policy elemzésnek amit mondott.

    Egy kicsit visszatérve a tanárokkal szembeni erőszakra – amivel kapcsolatban nem szívesen növelném a hisztériát – szerintem is nehéz kiszakítani az iskolán belüli erőszak kérdéséből általában. Egyetértek Singer Petyával: kell büntetni az erőszakot, de még jobb megelőzni, s ehhez csupa olyasmi kell, amiről Petya írt.

  • Singer Péter 2010.06.07. 19:36 Válasz

    Igen, azt hiszem, én is ezzel kezdtem, hogy alapvetően az érdekérvényesítés és a pedtárs. megnyerése célja látszik a módosításokon, azaz politikai célok rajzolódnak ki előttem is. Hogy ez mennyiben oktatáspolitikai azon talán lehet vitatkozni, de nem biztos, hogy érdemes.

Új hozzászólás írása