what is ambien and what does it do buy ambien online what is typical ambien dose

entre psique e soma buy soma online no prescription tramadol and soma high

is tramadol a muscle relaxer buy tramadol online without a prescription interaccion fluoxetina tramadol

purchase zolpidem Maryland buy ambien uk version of ambien

cuidados para la administracion de tramadol buy tramadol online tramadol itchy legs

buprenorphine and valium valium online no prescription solubility of valium in water

demi vie du valium valium online how much valerian root equals a valium

ambien withdrawal tachycardia buy ambien online what happens if you accidentally take two ambien

can a person overdose on soma order soma online excel nao soma horas

soma dos algarismos de uma potencia buy soma sahibinden kiralık ev manisa soma

A közoktatási törvény elfogadása után várható implementációs katasztrófáról

Minden jel arra utal, hogy a „remény hal meg utoljára” megközelítés az új közoktatási törvénnyel kapcsolatban önáltatásnak bizonyul: akik abban reménykedtek, hogy a kereszténydemokrata államtitkárság tervezetét annak belső fideszes ellenzéke módosító indítványokkal gyökeresen átírja, csalódni lesznek kénytelenek. Lesz néhány apró kozmetikai változtatás, de a miniszterelnök személyes intervenciója áterőszakol egy minden ízében borzasztó, szakmailag és morálisan vállalhatatlan közoktatási kódexet. Úgy tűnik tehát, hogy ez a hajó elment, ideje, hogy az elfogadása utáni időszakkal kezdjünk foglalkozni.

Mi is a helyzet? Napokon belül lesz egy minden ízében retrográd közoktatási törvényünk (a neve más, de az nem érdekes), amely visszalöki Európa egyik legfejlettebb közoktatási rendszerét az ipari társadalmak fénykorának egyéb régészeti leletei közé. Ami elméletileg januártól kezdetét veszi, az a törvény „implementációja”, gyakorlatba való átültetése. Ennek módját a kormánynak még csak ezután kell kitalálnia, mert – amennyire azt tudjuk – a törvényben hemzsegő brutális változtatástömeg egyetlen eleme sincs részleteiben kitalálva. Szemmel láthatóan még csak nem is gondolkodtak róla. Az államtitkárságnak – számos más dolog mellett – le kellene vezényelnie egy közigazgatási reformba ágyazott oktatásirányítási reformot, be kellene járatnia egy részleteiben nem létező központi kincstári finanszírozási rendszert és át kellene vennie az iskolákat a jelenlegi tulajdonosoktól. Mindezeken kívül oktatásirányítóinknak le kellene bonyolítania egy tantervi és érettségi reformot, át kellene alakítania a tanulói támogatások rendszerét, be kellene vezetnie egy nagy rakás új iskolai programot, létre kellene hoznia a szakfelügyeletet és a megyei pedagógiai intézeteket, ki kellene neveznie néhány ezer új iskolaigazgatót, létre kellene hoznia egy vadonatúj tankönyvkiadási és terjesztési rendszert, ki kellene dolgoznia a pedagógus előmeneteli rendszer részleteit, meg kellene teremtenie a kötelező óvodáztatás és mindennapos testnevelés feltételeit, gründolnia kell magának egy pedagógus kamarát, el kellene indítania a befagyott uniós fejlesztési programokat és menedzselnie kellene kedvenc projektjeit, mint amilyen például az ötven órás kötelező önkéntesség.

Most pedig képzeljük el, hogy mindehhez milyen elképesztő mértékű szabályozási és újraszabályozási tevékenység szükséges. (Nem is beszélve a folyamatos hibajavítási kényszerről, magát a törvényt szerintem még legalább ötször kell majd módosítani a ciklus végéig, a többi sebtében elfogadandó jogszabályról nem is beszélve.) Nem csupán a „kerettörvényt” tartalommal megtöltő számtalan rendelet megalkotásáról van szó, hanem egy teljes jogharmonizációs munkáról, melynek keretében minden közoktatással kapcsolatos jogszabályt át kell majd írni. (Meg sem tudom saccolni, hogy hány van.) És mivel a központi oktatásirányítás fantáziája eszközök tekintetében nem mutat túl a szabályozáson, bármibe ütköznek bele az elkövetkező években, arra újabb jogszabálygyártással reagálnak majd.

Képzeljük el azt is, hogy milyen elképesztő elemi információ begyűjtő tevékenységre lesz szükség az államosításhoz és a centralizációhoz. Aki figyeli a megyei kórházak átvételével kapcsolatos káoszt, az el tudja képzelni, milyen lesz ez összehasonlíthatatlanul nagyobb méretekben. Az állam például jelenleg nem rendelkezik semmiféle nyilvántartással arról a hatalmas ingatlan- és eszközvagyonról, amit az államosítás során lenyúl az önkormányzatoktól. Nincs semmilyen megbízható nyilvántartása arról, hogy kinek mennyi fizetést vagy egyéb juttatást kell havonta kifizettetnie a kincstárral. (Az állam megyei emberei ki sem tudják majd számolni, hogy egy-egy iskola hány pedagógus alkalmazására lesz jogosult, mert még nem lesz központi tanterven alapuló kerettanterv, ami ezt lehetővé tenné.) Nincs semmilyen működő online mechanizmus az állam kezében, amelyen keresztül begyűjtheti azt az információt, ami lehetővé teszi az önkormányzatoktól – és részben az iskolaigazgatóktól – átvett adminisztratív irányítást.

Képzeljük el, milyen irdatlan menedzsment igénye van ennek a változás tömegnek. Szervezeti kapacitások és képességek tekintetében az államtitkárság és intézményei teljesen le vannak gatyásodva. (Talán az Oktatási Hivatal az egyetlen kivétel, de ez a változás tömeg azt is szét fogja csapni. ) El tudjuk képzelni, hogy az oktatási államtitkárság szisztematikusan feltérképezi a törvény hatályba lépéséhez szükséges tanügyigazgatási, szervezési, humánerőforrás gazdálkodási és finanszírozási lépéseket, és azokat világos és megvalósítható ütemterv alapján szakszerűen lebonyolítja? Bevallom, én azt sem tudom elképzelni, hogy az államtitkárságon bárki is felfogná az ezzel a magyar oktatás történetében példátlan átalakítással generált irányítási és szervezési munka méreteit és munkaidő igényét. (Ha bárki felfogta volna nem írták volna tele a törvényt komoly rendszerszintű változtatásokkal.) A magyar közigazgatás teljesítőképességét ennek a töredéke is alaposan próbára tenné még olyan viszonyok között is, amikor tudható, hogy milyen ügyben kit kell felhívni egy megyei vagy városi hivatalban. De ha a közigazgatás a helyzet magaslatán lenne is, mint azt egy korábbi bejegyzésemben írtam, a hierarchikusan szervezett bürokratikus struktúrákon keresztül zajló implementáció szükségképpen hatalmas „implementációs deficitet” okoz.

Képzeljük el, mennyi pénzre van szükség a különböző intézményi változások átmeneti költségeire. Ezt véletlenül fölösleges elképzelni, valószínűleg egy fillér sem lesz rá. Amikor azonban kiderül, hogy 170 ezer alkalmazott fizetésének bérszámfejtéséhez nem lesz elegendő ötven ember, vagy amikor kiderül, hogy az államtitkárságon és az Oktatási Hivatalban töredék annyi ember sincs, aki fel tudná dolgozni az önkormányzatoktól és oktatási intézményektől bekért adatokat és jelentéseket, lesz nagy kapkodás és pénzért való kuncsorgás. (Ne feledjük, két évtizede a központi oktatásirányítás semmilyen adminisztratív irányítási feladatot nem látott el, ezt a munkát kb. kétezer önkormányzat apparátusa végezte.) Vagy képzeljük el, hogy mennyi gondterhelt arcot látunk majd a Szalay utcában, amikor – mint azt néhány szakértő kiszámolta – elő kellene teremteni 2,5 milliárdot a megyei pedagógiai intézetek létrehozására (amik ebből a pénzből még nem csinálnak semmit, csak lesznek) vagy legalább ennyit, vagy jóval többet, a szakfelügyelet kialakítására (mely amúgy sem csinál semmi hasznosat).

Mindennek csak egyetlen lehetséges kimenete van: brutális káosz. Ez az egész rá fog dőlni a kormányzatra, melynek minden energiáját fel fogja emészteni a saját maga keltette zűrzavar menedzselése. Kellő képzelőerővel megáldott olvasóim talán már sejtik, hogy mindez mivel jár majd. Most mindehhez tessenek még hozzáképzelni három dolgot. (1) Egy esetleges IMF hitel nem csökkenteni, hanem növelni fogja a további forráskivonási kényszert. Ha a törvényből ki is kerül több száz felső tagozat bezárása, ez az ötlet vissza fog térni, és mi akadályozná meg az államot abban, hogy saját intézményrendszerében nagy racionalizálási hullámot indítson el, mellyel magára húzza az összes helyi konfliktust és munkaügyi pert, ami az ilyesmivel együtt jár. (2) A régi önkormányzati oktatásirányítói szerepek megszűnnek, helyettük új adminisztratív irányítói pozíciók jönnek majd létre, melyeket pont olyan „elvek” alapján töltenek majd be, mint amelyeket az új bírósági szervezetek vagy az alkotmánybíróság esetében alkalmaztak. Sok ezer felkészült, a terepet jól ismerő új ember… (3) Az átmenet mindegyik alrendszer esetében hosszadalmas lesz, ezért független pedagógiai szolgáltatók, tankönyvkiadók, önkormányzati oktatási irodák, szabadúszó szakértők és még sokan mások viszik majd a boltot, amíg létre nem jönnek azok az új szervezetek, melyek kicsinálják őket. Feltételezem, a régi szereplők mindannyian a gyors és gördülékeny átmenet lebonyolításában lesznek érdekeltek…

Önáltatás lenne azt hinni, hogy mindebből szinte semmi nem szűrődik majd be az iskolákba. Erőss Gábor szavaival élve, tartok tőle, hogy megint a pesszimisták bizonyulnak majd realistának. A kockázatok: időben ki nem fizetett fizetések, jóváhagyott költségvetési keretek miatt kényszerűen elbocsájtott pedagógusok és más iskolai alkalmazottak, az alábecsült költségek miatt kifizetetlen közüzemi számlák, jóváhagyott program hiányában és időben ki nem adott adminisztratív engedélyek miatt bezárt intézmények, a tanévkezdéskor meg nem érkező tankönyvek, a saját pénzükből tankönyvpótlékokat fénymásoló pedagógusok, időben ki nem nevezett igazgatók, szülők rohangálása egyik hivatalból a másikba a beiskolázási időszakban, az irányítási vákuum miatt vadul burjánzó intézményi döntések és politikák, szakmai támogatások hiányában szolgáltatási légüres tér az iskolák és a gyermekek körül, jogszabályok hiánya vagy értelmezhetetlensége miatt gyerekek érdekeit sértő döntések tömege, melyekkel kapcsolatban nincs semmilyen jogorvoslati lehetőség, … A lista egy kis fantáziával bővíthető. Ha lenne oktatási értékelésre szakosodott független szervezet azt a törvény implementációjának monitoringja bőségesen ellátná munkával. (Talán civil szervezetek hálózata képes lenne erre a feladatra.)

Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ahol viszont az egész erdőt irtják… Sokan sokat foglalkoztunk azzal, hogy maga a törvény milyen károkat okoz majd. A közelgő implementációs katasztrófa által okozott „járulékos károk” pedig egész egyszerűen felmérhetetlenek. Az elmúlt másfél évben már nagyon sok értékes ember hagyta ott a szakmát. Ha elkezdenek bedőlni a most még csak billegő közintézmények, nonprofit és üzleti szervezetek, az eredmény egy példátlan mértékű emberi erőforrás veszteség lesz, melynek pótlása jobb körülmények között is egy emberöltő alatt történhet meg.

A törvény egyes elemeinek életbeléptetésére tudomásom szerint nincs elfogadott menetrend. Ha lesz, az fogja meghatározni, hogy az implementációs katasztrófa következményei mikor jelentkeznek majd. (Például nem mindegy, hogy mikor történik meg az iskolák önkormányzatoktól való átvétele vagy az új finanszírozási rendszerre való átállás.) Nekem valami azt súgja, hogy a 2012-13 tanévet még alapvetően a jelenlegi rendszer keretei között kezdik meg az iskolák, a kormányzat jó darabig jogszabályalkotással és az új rendszerek működéséről szóló ötleteléssel lesz elfoglalva. 2013 januárjától azonban a dolgok általános kereteit az új rendszerhez igazított költségvetés határozza meg, tehát a nagy zűrzavar éppen a választások előtti évben várható.

Erre a ciklusra tehát a központi oktatásirányítást le is írhatjuk: ásott magának egy mély gödröt, ami rá fog omlani. A miniszterelnök szerint a 2012-es év az új rendszer „bejáratásáról” szól majd. A miniszterelnök, aki megrögzötten hisz abban, hogy az akarat konstruálja a valóságot, súlyosan téved: a következő 6-7 év szól majd erről – ha meg nem szakítja egy kormányváltás. Ha ez bekövetkezik, az azt követő 6-7 év kármentésről és helyreállításról szól majd.

Hozzászólások:

  • parakid 2011.12.17. 15:11 Válasz

    Előre is bocsánatot kérek ha valakit megbántanék.Sajnos nem tudom elfelejteni a pedagógustársadalom hozzáállását a szoci nyolc évhez,és pl. a szociális népszavazáshoz.Minden épeszű ember tudhatta ,hogy mire képes Orbán és a fidesz és mégis mellette kampányoltak.Gyakorlati tapasztalataim is vannak.Tessék, itt az eredmény.Tudom,foglalkozzunk most a jövővel.Egyetértek.A történteket viszont soha ne tessenek elfelejteni!

  • Radó Péter 2011.12.22. 19:40 Válasz

    Ónody-Molnár Dórának igaza van, a káosz máris elkezdődött: http://nol.hu/belfold/lekapcsolja_a_internetet_a_kormany_a_maganiskolakban
    Egy dologra nem gondoltam, ezért ki is maradt a bejegyzésből: a nem preferált iskolákkal szembeni durván diszkriminatív eljárások. (Jellemző módon az jogilag szintén magániskolának minősülő egyházi iskolák maradhatnak a közhálón.) Félek, nem ez volt az első ilyen…

Új hozzászólás írása