what feels better tramadol or vicodin tramadol 50mg warfarine tramadol

xanax withdrawal vs valium withdrawal xanax 2mg alprazolam online Lakewood

how many pills of ambien can kill you buy ambien get zolpidem Roseville

soma definition neuron buy soma transfer von hurghada nach soma bay

kempinski hotel soma bay yellow pages soma online regra da soma no excel

soma nectar of the gods buy soma soma ponzano veneto

cats valium overdose buy valium getting valium from doctor

prosedur pengambilan sampel debu di udara ambien buy ambien online obama debate ambien

ativan xanax difference buy alprazolam online no prescription xanax 2.0 white pill

xanax and ambien buy ambien generic for ambient

A közoktatásban (nem) zajló stratégiai tervezésről

Az oktatásban közelednek az igazságok pillanatai. Egyfelől, a következő uniós költségvetési ciklussal (a Magyarország számára hozzáférhetővé tett uniós alapok nagyságával) kapcsolatos alkuk eredményétől függetlenül a kormányzatnak nemsokára stratégiát kell alkotnia arról, hogy mire akarja használni a gazdag európai országok adófizetőinek pénzét. Másfelől, független műhelyekben és politikai pártokban is elindult a jelenlegi kormány oktatáspolitikájával szembeni alternatívákat rögzítő stratégiák tervezése. Az Agóra Akadémián elmondott vitaindítóm egy részét felhasználva megosztok néhány az előzményekről szóló hasznos ismeretet.

Több mint két évvel ezelőtt az uniós források felhasználásának újratervezésével kapcsolatban már megosztottam egy prezit és néhány összefüggést a közoktatásban zajló stratégiai tervezésről. Ebben a bejegyzésben két dologról lesz szó: az országos (központi) tervezés kontextusáról, és a közoktatási (alágazati) tervezés rendszerváltás utáni gyakorlatáról. Mindkét probléma alkalmas arra, hogy leszűrjünk néhány napjainkra vonatkozó tanulságot.

Mindenekelőtt néhány előzetes értelmező és korlátozó megjegyzés. Ebben a bejegyzésben csak közép-és hosszú távú tervezéssel foglalkozom, a legkülönbözőbb szervezetek és intézmények éves operatív tervezésével nem. (Ilyenek például a tanév rendjéről szóló jogszabály vagy egy iskola egy tanévre szóló tantárgyfelosztása.) Az éves tervezés – ha nem áll mögötte középtávú stratégiai tervezés – kizárólag operatív működési-működtetési célokat szolgál. A másik előzetes önkorlátozás az, hogy kizárólag a közoktatás egészére irányuló alágazati oktatáspolitikai stratégiai tervezésről írok. Készülhetnek – és néha készültek – az egész oktatási szektorra vonatkozó ágazati stratégiák (pl. LLL kormánystratégia), és egyes problématerületekre vagy alrendszerekre irányuló tematikus stratégiák is, (mint például a minőségértékelés vagy pedagógus stratégia), de ezek meglehetősen speciális ügyek.

Praeteritum perfectum (a tervezési rendszer)

Egy közoktatási rendszer irányítása sok szinten sokszereplős játék. Egy jól irányított közoktatási rendszerben a komplexitás menedzselésének és a rengeteg szereplő közötti kívánatos együttműködés biztosításának egyetlen hatékony módja az, ha minden szereplő tervez és a tervezés során figyelembe veszi mások terveit. Az alábbi ábrán illusztrált teljes négyszintű (országos, regionális, fenntartói és intézményi) tervezési rendszer fokozatosan épült ki a rendszerváltás utáni durván másfél évtized során. Közép- vagy hosszú távú országos tervezési kötelezettség csak az EU tagságból fakadóan van, és a regionális integrált területfejlesztési tervezési rendszer kialakulásában is az EU források felhasználása játszotta a legfontosabb szerepet. (Ennek hatására került át a területi tervezés súlypontja a megyéktől a NUTS2 régiókhoz.) A fenntartói tervezés alapvetően az önkormányzatokra szabottan alakult ki, de kialakultak olyan minden fenntartóra érvényes elemei is, melyek az oktatási intézményekhez telepített tervezési kötelezettségeket egészítették ki, mint például a minőségirányítás tervezése. A középtávú intézményi tervezés két kulcseleme – a pedagógiai program és a minőségirányítási program – lényegében az oktatási intézmények szinte összes releváns tevékenységét lefedte.

 

Ha ez – vagy valami ehhez hasonló – rendszer működik, az országos szintű tervezésnek az a legfontosabb funkciója, hogy orientálja mindenki más tervezési tevékenységét. Ha a teljes négyszintű tervezési mechanizmus nem, vagy csak részlegesen működik, az országos tervezés során a kormány lényegében „saját magának” tervez; ez is üdvös, ha a terveknek van önkorlátozó szerepe (a kormány tényleg azt csinálja, amit egy stratégiában rögzít), ha nincs, akkor a stratégia szimpla kommunikációs eszközzé válik. A tervezési rendszer kiépültsége és összehangoltsága más tekintetben is meghatározza az országos tervezés funkcióját és tartalmát: a területi, önkormányzati és intézményi tervezés az, ami biztosítja a központi oktatáspolitikák hatékony implementációját és ugyanez a rendszer az egyik legfontosabb előfeltétele a fejlesztési források hatékony abszorpciójának.

Praesens perfectum (egy kis tervezéstörténet)

Az első rendszerváltás utáni ciklus két kormányának idején komolyan fel sem merülhetett egy közoktatási stratégia megalkotásának igénye, mert a változtatások irányát és tartalmát az irányítás és finanszírozás gyökeres átalakítása határozta meg. A közoktatásnak alkalmazkodnia kellett a decentralizált önkormányzati irányítási modellhez, az új közfinanszírozási rendszerhez, általában: a teljes intézményrendszer radikális megváltozásához. 1994 után megváltozott a helyzet, az oktatáspolitikát ekkor már a közoktatás saját napirendje (tantervi és vizsgareform, pedagógus képzés és továbbképzése, stb.) vezérelte. Ennek megfelelően 95-ben készült egy átfogó közoktatási stratégia, majd pedig a ciklus végén – a NAT implementációs folyamat tapasztalatait felhasználva – még egy. Az első FIDESZ kormányzat idején nem készült stratégia, az oktatáspolitikai napirendet részben az előző ciklus oktatáspolitikájának részleges korrekciója (kerettantervek), részben pedig néhány az kormányzás eszközrendszerének gazdagítását szolgáló új elem (minőségbiztosítás, kompetenciamérés, OKÉV) létrehozása határozta meg. (A politikai-retorikai váltás mögött lényegében meglepő strukturális folytonosság érvényesült.)

2002 után a tervezés új lendületet kapott a közoktatásban, melynek alapvető oka az EU csatlakozás, illetve a 2004-től igénybe vehető uniós strukturális alapok felhasználásának megalapozása volt. 2003 elejére elkészült egy a kormányzati ciklusra és az ezzel egybeeső, 2006-ig tartó uniós költségvetési ciklusra szóló középtávú stratégia, 2005-ben pedig a következő – ma is zajló – uniós költségvetési ciklus megalapozását szolgáló hosszú távú stratégia készült el. (A HEFOP a középtávú, a TÁMOP pedig a hosszú távú stratégia alapján készült.) 2006 és 2009 között alapvetően a korábbi ciklusban kidolgozott stratégiai alapokon nyugvó politika-helyettesítő fejlesztés folyt, új stratégia elkészítésére tehát nem volt igény. 2008-tól a válság hatására történt néhány korrekciós vagy kármentő jelegű oktatáspolitikai beavatkozás, de ezek komplexitása sem érte el azt a mértéket, ami stratégiai tervezést igényelt volna. Ebben az időszakban az oktatáspolitika erősödő politikai kontrollja miatt a szakmapolitikai stratégiai gondolkodás súlypontja az oktatási szektort irányító minisztériumtól politikai szereplőkhöz került át. Ennek megfelelően az ekkor készült „stratégiának látszó tárgyak” nem oktatáspolitikai beavatkozások tervezését (értsd: valóságos felhatalmazással és eszközökkel rendelkező szereplők saját tevékenységének tervezését, illetve más irányítási szereplők tervezésének orientálását), hanem politikai prioritások szakmapolitikai megalapozását szolgálták. (Ebből fakadt, hogy a kormányzás és irányítás szereplői alapvetően defenzív viszonyt alakítottak ki a „Zöld könyvvel” és a „Szárny és teherrel” szemben.) A jelenlegi kormányzat totális rendszer-átalakító tevékenységének megalapozása érdekében semmilyen stratégiai tervezés nem zajlott, a stratégiai gondolkodás helyébe ad hoc rögtönzés és a rögtönzések folyamatos korrekciója lépett.

 

Ez a kis fejlődéstörténet elég pontosan meghatározta az eddig készült közoktatási stratégiák jellegét. A kilencvenes években készült stratégiai dokumentumok még nem egy teljesen kiépült közoktatási tervezési rendszerre épültek rá. Ennek megfelelően maguk a stratégiák is a közoktatás minden egyes szereplője számára rögzítettek célokat, a minisztérium „mindenki más helyett” tervezett. (Maguk a stratégiák kötetnyi vastag dokumentumok voltak.) 2002 után az ágazatot irányító minisztérium kizárólag a saját nevében, saját eszközeiből kiindulva, a saját tevékenységét megalapozó és mások tevékenységét orientáló módon tervezett. (Ennek megfelelően a stratégiák sokkal rövidebbek és operatívabbak lettek.) Az utolsó időszak dokumentumai pedig már erős szerepbizonytalanságot tükröztek: a Zöld könyv lényegében egy oktatáspolitikai ajánlásokat megalapozó szakértői elemzéseket tartalmazó tanulmánykötet, a Szárny és teher pedig általános elveket és célokat rögzítő dokumentum. (Egyik anyag sem kísérelte meg, hogy orientálja az ajánlások gyakorlatba való átültetésének orientálását.) Ami pedig a jelenlegi kormányt illeti: minden különösebb elemzés és stratégiai gondolkodás nélkül azonnal az implementáció tervezésével kezdte tevékenységét.

Praesens imperfectum (tanulságok)

  1. Jól tervezett oktatáspolitikai alapok nélkül nem lehet fejlesztéspolitikát csinálni. Bár erről nincs nyilvános információ, feltételezem, hogy már elindult a következő uniós költségvetési időszakra vonatkozó oktatásfejlesztési tervezés. (Ha nem, nagy a baj.) Stratégiai alapok nélkül ez nem tud másképpen folyni, mint egyfajta ötletbörzeként: hol indultak el olyan nagy rendszer-átalakító kezdeményezések, melyek tranzíciós (implementációs) költségeit nem bírja fedezni a költségvetés.
  2. Mint már korábban írtam róla, a stratégiai tervezés nélkül elindított totális átalakítás teljesen kikapcsolta az oktatáspolitika problémaérzékenységét. Az állam saját magával van – és még egy darabig lesz – elfoglalva. Ennek következtében nem várható, hogy  a következő időszak fejlesztési programjai tanulási eredményekkel összefüggő, jól dokumentált problémák megoldását szolgálják majd.
  3. A jelenleg kiépülő oktatásirányítási rendszerben középtávon nem tervez senki. (Mint már többször jeleztem, adminisztratív bürokratikus irányítási rendszerekben kizárólag éves operatív tervezés folyik.) Ennek megfelelően a központi oktatásirányítás légüres térbe tervezne, ha tervezne. Egy a közoktatás kormányozhatóságát helyreállítani hivatott alternatív oktatáspolitikának mindenképpen tartalmaznia kell a rendszer abszorpciós képességét megalapozó tervezési rendszer helyreállítását is.
  4. Az oktatáspolitikai alternatívák kidolgozásán munkálkodó politikai, civil és szakmai szereplők nem spórolhatják meg a stratégiaalkotást, mert a jelenlegi kormányzatnak nincs stratégiája, tehát csak egy zűrzavaros és havonta változó „implementációs” nyűglődéssel szemben alakíthatnának ki kritikai viszonyt, amiből viszont nem nőhet ki koherens oktatáspolitika. (Érdemes referenciaként használni a 2010 előtt készült stratégiai dokumentumokat.)

 

 

 

    Új hozzászólás írása