ambien and weight gain buy ambien online pvr cinemas ambience mall gurgaon contact

valium used by date buy valium online can you take fioricet and valium together

can you take skelaxin and soma together buy soma buy aura soma bottles uk

soma eatwell buy soma modulo da soma de 2 vetores

tramadol obat golongan apa buy tramadol how much tramadol will cause seizures

maximum safe single dose of tramadol buy tramadol online tramadol hcl 225 mg

plano de aula sobre soma dos angulos internos de um triangulo buy soma aura soma öl 15

how long for valium to leave my system diazepam 5mg waking up after taking valium

ambien online Maine buy ambien happens u overdose ambien

max dose of tramadol hcl tramadol 50mg get ultram New Orleans

.A “korlátozott érvényességű” fejlesztéspolitikákról

Minap egy hasznos bukaresti konferencián tekintettük át az ESZA és ERFA-programok értékelésének legfontosabb tanulságait. Bukarest annak ellenére gyorsan fejlődik, hogy Románia gyakorlatilag képtelen a Kohéziós Alapok lehívására. Ez az elgondolkoztató tapasztalat a konferencia során további érdekes felvetésekkel gyarapodott.

Az évtized európai társadalmi innovációja: ESZA nélkül?

A konferencián – elsősorban a román szakemberek között – nagy visszhangot keltett az a megállapításom, hogy a 2000-2006-os időszak legfontosabb munkapiaci eseménye a 8-10 millió kelet-európai munkavállaló és diák sikeres kirajzása és nyugat-európai beilleszkedése volt. A megmozduló tömegekről a mai napig csak becsléseink vannak. Leginkább a fogadó angolok és a legrendezettebb küldők (a lengyelek) rendelkeznek adatokkal. A romák, mint “párianép” (M. Weber) európai migrációja természetesen teljesen külön téma. A kivándorlási nyomást a munkanélküliség valamint az átlagbérek közötti drámai különbség jelentette. A mobilitáshoz döntően hozzájárult a mobiltelefon, az internet, a Skype, a fapados légitársaságok valamint a Western Union típusú pénzküldő szolgáltatások tömegessé válása. A tömeges migráció és sikeres munkavállalás talán az évtized legnagyobb európai társadalmi innovációja (social innovation) volt, amely először valósította meg tömegméretekben az “emberek szabad áramlását”, az összeurópai munkaerőpiacot. 2004 utáni megvalósulása olyan félelmetesnek látszott a régi tagállamokban, hogy leírása nem szerepel az Unió e tárgykörben alkotott terjedelmes dokumentumaiban.

Megállapítható, hogy a nevezett időszakban egyetlen olyan ESZA-projekt sem futott az Unióban, amely a munkanélküli vagy szegény kelet-európaiak kivándorlását és munkavállalását támogatta volna. (A lengyel kollégák rendelkeznek olyan közvetett támogatási példákkal, mint az egészségügyben dolgozók ESZA-támogatással indított angol nyelvtanfolyama, melyet azonnali angliai munkavállalás követett. A projekt eredeti célja azonban nem ez volt). Sőt, Pawel Penszko (Uniconsult) lengyel kolléga negatív korrelációt mutatott ki, vagyis az ESZA-képzések tiszta foglalkoztatási hatása negatív volt az olyan régiókban, ahol nagy a kivándorlás.

A zavar helye: regionális fejlesztés?

A zavarodottság oka elsősorban nem az ESZA, hanem a regionális fejlesztésért felelős ERFA fejlesztéspolitikai alaptételeiben rejlik. Az ERFA a régiók “kohézióját” – és később versenyképességét – szolgálja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legszegényebb régiók hatalmas összegeket kapnak az ott élők ott tartása, foglalkoztatása érdekében. Ugyancsak óriási források állnak rendelkezésre az infrastruktúra fejlesztése érdekében. A feladat tehát a felzárkóztatás, ami logikus, kívánatos és a statisztikai adatok szerint megalapozott.

1. tábla A NUTS 2 szintű európai régiók az egy főre jutó GDP alapján (2009)


Forrás: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php/Regions_of_Europe

A regionális fejlesztés kutatói azonban már új, nem lineáris paradigmákkal dolgoznak. (A regionális fejlesztésről való gondolkodás változásairól egy kiváló lengyel összefoglalás itt). A globális kapitalizmus időszakában a termelés központjaivá olyan agglomerációk (“megacities”) válnak, melyek a versenyelőnynek (comparative advantage) számító tényezők legnagyobb sűrűségét (density) és együttműködését képesek működtetni. A kommunikációs és szállítási költségek drámai esése értelmetlenné tesz minden jószándékú kísérletet, amely a kiegyenlító hatású regionális specializációt és munkamegosztást szorgalmazza. A globális beszállítói láncokkal (supply chains) kommunikáló agglomerációk – adott esetben – jobban ismerik Kína vagy Vietnam ipari beszállítóit, mint a szomszédos megye gazdasági szereplőit. Csak ezekben az agglomerációkban működik a gazdaság spontán munkahelyteremtése tömeges méretekben.

A globális gazdasági (tehát foglalkoztatási) központok jellemzésére soktényezős leírások szolgálnak. Itt elegendő olyan helyettesítő mutatók (proxy indicators) használata, mint pl. európai fényszennyezettségi térképe (termelést, fogyasztást, életmódot, sűrűséget egyaránt jelez) vagy az IKEA-áruházak európai megoszlása (nagyon aggályos vásárlóerő-méréseken alapuló, magas küszöbértékkel dolgozó besorolási rendszer).

1. sz. kép Európa fényszennyezettsége (a mesterséges fény egy adott éjszakai órában mért erőssége, 2011 novemberében)

Forrás: http://google-latlong.blogspot.com/2011_11_01_archive.html

A kiürülő, elszegényedő régiók infrastruktúrájába ölt pénz nem térül meg. Aki szebb jövőt tervez az ilyen régiókban, annak el kell vándorolnia.Amíg a nyolcvanas években Salgótarjánba, Tirgoviste-be vagy Kielce-be faluról “felköltözni” a társadalmi felemelkedés biztos és látványos útja volt, addig ma már a nagyobb városok sem kínálnak többé ilyen távlatot. A globális értéklánc alsó részébe integrálódott Románia példáját hozva, Kolozsvár és Temesvár még jó indítópályának látszik, de kiteljesedni és karriert befutni már csak Bukarestben lehet.

Az ERFA azonban mindebből mit sem észlel. A legnagyobb európai regionális kassza – értelmes munkahelyek és működő helyi gazdaság hiányában – egyre inkább a “szociális gazdaság” és a közmunka kényszerpályáira szorul. A fiatalok számára azonban sem a mosolygós sem pedig a rideg közfoglalkoztatás nem teremt jövőképet. Ha jót akarnak, menniük kell. Így fordulhatott elő 2004 után, hogy egy adott évben London városa több lengyelnek teremtett munkahelyet, mint egész Lengyelország (Anthony Blair volt brit miniszterelnök állítása szerint). Hogy a dolog még zavarba ejtőbb legyen, a távozók helyét – legalábbis részben – olyan régiók bevándoroltjai veszik át, akiknek jobb Kelet-Lengyelországba vagy a Tiszántúlra bevándorolni, mint Moldovában vagy Ukrajnában maradni. Ennek legszebb példáját azok az értelmiségi lengyel kivándorlók mutatják fel, akik – évszázados beidegződéseket követve – idősebb ukrán nőt visznek magukkal az angliai főzés, takarítás és gyermekgondozás ellátására, miközben ők pénzt keresnek. A kiürülő régiók egyik példája Brandenburg, melyet azért villantunk itt fel, mert a tartomány fejlesztési forrásai – magyar szemmel – határtalanok voltak az elmúlt két évtizedben.

Brandenburg tartomány esete

 

A német egyesülés nyomán a kelet-német tartományokból tömeges népvándorlás indult nyugatra. Máig nem fel nem tárt okok miatt a születések népességen belüli aránya is visszaesett.  Ezzel párhuzamosan a versenyképes nyugati vállalatok beléptek a keleti piacokra és tönkretették az egykori NDK nagyvállalatait. Ennek nyomán tömeges és tartós munkanélküliség állt elő.

A hanyatlást az ambiciózus infrastruktúra-fejlesztés és a korábban bezárt nyugat-berliniek tömeges beáramlása (suburbanization) sem tudta ellensúlyozni.

Az elmúlt évtizedekben sikerült javítani a foglalkoztatási helyzeten. A népességfogyás, elvándorlás azonban folyamatos. A tartomány nagy részén erdősítés indult el, mára 15 nagy kiterjedésű természetvédelmi terület jött létre. Az elöregedő, fogyatkozó és gazdasági dinamika nélküli népességre való tekintettel megkezdődött a jövőbeli infrastrukturális fejlesztési tervek újragondolása, ésszerűsítése.

2. sz. tábla A német tartományok népességének százalékos alakulása 1990 és 2004 között

Forrás: http://demoblography.blogspot.com/2007/06/regional-divergence-in-germany.html

De a migráció megállíthatatlan, immáron a régi tagállamokból is. A gazdasági válság hatására a hagyományos külső országok (melyek a gazdasági fellendülésnek látszó buborék évtizedei alatt maguk is fogadó országokká lettek) újra munkaerőt exportálnak. Portugália mindig is ezt tette, Görögország hagyományosan globális diaszpórában élt, de a spanyol és olasz kivándorlás újraindulása valószínűleg pontot tehet a regionális kohézióval kapcsolatos tervezések végére.

Regionális infrastruktúra-fejlesztés: út a lemaradáshoz?

Ha a hétköznapi gyakorlat (migráció) és a regionális kutatások egyaránt összeurópai munkaerőpiac létére utalnak, mi lehet a létjogosultsága a regionális és tagállami (Operatív Programok szintjén tervezett) infrastruktúra-fejlesztéseknek? Nos, nem sok. A regionális útépítés, a tagállami vasúti korszerűsítés, a barangolási díjak és fizetős wifi makacs európai továbbélése, a “nemzeti” légitársaságok állami támogatása olyan érdekviszonyok (vested interest) hatására utalnak, amely nem segíti elő a kontinens gazdasági lehetőségeinek kibontakoztatását. A kontinentális infrastruktúra fejlesztés klasszikus példája természetesen az Egyesült Államok, de az utóbbi két évtizedben inkább Kínát szokás példaként emlegetni. Kína 15 év alatt egy teljes nagysebességű vasúti hálózatot épített ki. A Beijing – Shanghai vonal mérsékelt, 380 km/órás menetsebességét alapul vége egy gyors modellezést végeztünk a magyarországi munkaerő mobilitásáról, feltételezve egy európai gyorsvasút-rendszer létét:  Budapest/Bécs kevesebb, mint fél óra; Budapest/Milánó 2,5 óra; Budapest/Berlin 2,3 óra; Budapest/Frankfurt 2,7 óra; Budapest/Párizs 4 óra; Budapest/London 4,5 óra. (A modellezés természetesen csak nagyságrendeket szemléltet. A valóságban a gyorsvasút-rendszerek új pályákon épülnek, amely jelentősen csökkenti a földrajzi távolságot).

A fentiekben felvetett európai fejlesztéspolitikai dilemmák megválaszolása nem ígérkezik könnyűnek. Az Unió egy történelmi folyamat (folyamatosan változó) terméke, mára hittételekké szilárdult nagy fejlesztéspolitikai metaforákkal (regionális és társadalmi kohézió, társadalmi befogadás stb.). A legkorszerűbb társadalomtudományi kutatások eredményeit nehéz lesz beépíteni a metaforák mögé.

Hozzászólások:

  • Békési Kálmán 2012.05.02. 15:04 Válasz

    Kedves János, szeretnék annyit hozzátenni a kiváló írásodhoz, hogy a kivándorlási nyomást kulturális feszültségek is okozzák. A poszt-szocialista országok fiataljainak attitűdjei, mentalitása és kommunikációja sokszor közelebb áll a Nyugat-európai társadalmakban élőkéhez, mint a hazai idősebb generációkéhoz. Az elöregedő társadalomban pedig az idősebb generációk hajlamosak “leszavazni” vagy figyelmen kívül hagyni a fiatalabbak (általuk nem értett) változtatási kezdeményezéseit. Ez sok esetben jóval fontosabb, mint a bérek közötti különbség.

    Nem akarom általánosítani a személyes tapasztalataimat, nyilván nem reprezentatív – de érdemes elolvasni külföldön élő magyarok blog-hozzászólásait, melyeket akár kutatás forrásaként is föl lehet használni. Vagy egy konferencián elbeszélgetni az elvándorolt fiatalokkal.

    2006-ban voltam egy konferencián, amely a külföldre vándorolt fiatal kutatókról szólt, Veszprémben rendezték. Külföldön karriert befutott magyar feltalálókat, tudósokat szólaltattak meg benne. Ennek is érdemes lehet utána olvasni. Egyikük sem a bérek közötti különbségről beszélt.

  • Setényi János 2012.05.02. 15:51 Válasz

    Kálmán,

    két fontos dologról is írsz. Az egyik a – német szociológusok kifejezésével élve – “Matuschalemgesellschaft”. Ez az elöregedő közép-kelet európai társadalmakra is tökéletes leírás. Eszerint a pártpolitika – amely választásokat akar nyerni – a meghatározó súllyal rendelkező idősekre fókuszál, a nyugdíjak reálértékét és az egészségügyet védi. meghatározó közpolitikai kérdéssé válik a gyógyszerellátás és az időskori gondozás. Ennek az árát a pályakezdő fiatalok és a dolgozó középkorúak fizetik meg (nálunk még a szegények is). Ezért a jövőképpel bíró fiataloknak el kell hagyniuk környezetüket.
    A másik ügy a képzett és a hazai társadalmi viszonyokkal elégedetlen munkaerő kiáramlása. Ez valóban úgy működik, ahogy jelzed. Minden országban így működik, magam pl. a képzett és piacképes olaszok európai kiáramlását figyeltem döbbenettel az elmúlt évtizedben. Fő mozgatórugójuk Olaszország társadalmi-kulturális lezüllése volt. De, ez csak egy mellékfolyamat, hiszen az igazi kiáramlásról nekünk fogalmunk sincs még. Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában falusi és kisvárosi emberek százezrei (milliói) indultak el a bizonytalanba, mert régiójukban “megállt az idő”. Olyan ez, mintha Békés-megye aktív népességének egyharmada elindulna…Ehhez képest az eddigi magyar migráció egy középosztálybeli színfolt(ocska). Az elitgimnáziumokban érettségizettek idei kiáramlása is csak színezi a képet.

Új hozzászólás írása