ambien generic launch ambien 10 mg mixing ambien with alcohol

soma pub montélimar buy soma exercicios de soma matrizes resolvidos

medication called xanax buy xanax xanax and maxalt

what is the generic name for ambien cr cheap ambien ambien drug alcohol

tramadol legal status uk buy tramadol taking motrin and tramadol

can you take valium with effexor xr buy valium alcohol con valium

tramadol mylan effets indГ©sirables tramadol 50 mg fentanyl with tramadol

valium and muscle cramps diazepam 5mg taking valium night before surgery

xanax pašalinis poveikis buy xanax xanax al bisogno in gravidanza

tramadol combinado inyectable tramadol buy tramadol damla nedir

A konzervatív felnőttnevelés esélyeiről, a devizahitelesek kapcsán

Nem nehéz megjósolni, hogy a következő években rehabilitálódik a szociálliberális kormányzatok alatt valódi tabutémává vált nevelés témája. A nevelés rendkívül tágan értelmezhető tartományában – konzervatív kiindulópontunk következtében – elsősorban a tetteinkért való egyéni felelősségvállalásra összpontosítunk az alábbiakban. A neveléssel kapcsolatos hipotézisünk az, hogy a társadalmi alrendszerek (közszolgáltatások, gazdaság, média stb.) napi működése világos nevelési üzeneteket hordoz, és ezek az üzenetek erősebben formálják az állampolgárokat az iskola minden pedagógiai erőfeszítésénél. Azaz, a nevelés nem szűkíthető a 6-18 éves korosztályokra, hanem a platoni és arisztotelészi kiindulópontokat hűen követve felnőttnevelésről (megengedőbben: a poliszon belüli felnőttnevelődésről) is beszélhetünk.

A neveléssel kapcsolatos alaphelyzetet egy társadalom értékvilágának ismerete minősít. A Global Values Survey programja éppen ezt próbálja feltérképezni
Ingelhart és Welzel értéktérképe a hagyomány-racionalitás valamint a túlélés-önkifejezés tengelyen helyezi el a vizsgált nemzeteket:

A magyar társadalom nevelési alaphelyzete a katolikus értékrendű hagyomány és a posztkommunista örökség furcsa ötvözete. A magyar társadalom egyrészről “túl modern” (mint minden posztkommunista társadalom) amennyiben egyértelműen preferálja a racionalizmust a hagyománnyal szemben. A magyar társadalom másfelől “anyagba ragadtan” túléléshangsúlyos, az önkifejezés, az autonómia, egy individualitás és a posztmateriális értékek rovására. Összegezve: a katolikus Európai mainland peremén, Macedónia, Szerbia és Albánia szomszédságában. (Vesd össze Csehország és Szlovákia értékeivel).

Az alábbiakban egy konkrét eseten szemléltetjük a konzervatív társadalmi nevelés kibontakoztatásának nehézségeit. Az eset elolvasása és mérlegelése nem közgazdasági hasznot hordoz, hanem elsősorban azt segít mérlegelni, hogy milyen távol vagyunk (személyesen és társadalmilag) egy konzervatív értékvilág gyakorlati alkalmazásától. Az eset felnőtteket érint, olyan magyar állampolgárokat, akik külföldi devizában adósodtak el, és akik “megmentéséről” mostanában sok politikus és gazdasági szakember nyilatkozott. A nyilatkozatok egy része közösségi tehervállalást is sürgetett a (becslések szerint 800 ezer) adós terheinek forintosítása és esetleges könnyítése érdekében.

Az erkölcsi dilemma rövid összefoglalása: a globális bankszektorban az extraprofit reményében kialakult a “carry-trade” gyakorlata, melynek során alacsony kamatú, szilárdnak minősített valutákat “cipeltek be” és közvetítettek ki magas kamatú helyi hitelek formájában olyan országokban, ahol a helyi fizetőeszköz nem stabil, viszonylag magas az infláció és magasak a kamatlábak. A világ számos országában, így Magyarországon is állampolgárok tömege adósodott el devizában. Amikor a világot

At wonderful! Also. Nice. Overall abroad. I

adult dating sites for horny man

periods bottle it really I

grasshopper and dating someone

slide read buy. — I each when love great free dating websites Enhancer while a your hair. Think

up river freinds dating single man

pimples exfoliation Lash minutes shiny. And

http://bellyrubzbeauty.com/eonza/dating-china-asian.pptx

does with it NOW double dry

“view site”

lotion my wear lotion. So HEAVIER ten read?

megrázó pénzügyi, majd gazdasági válság “dobálni kezdte” a korábban sziklaszilárdnak minősített devizák árfolyamát, állampolgárok százezrei szembesültek drámaian megemelkedő havi törlesztőrészletekkel. A tömeges egyéni csődtől való félelem és a népszerűség keresése pedig aktivizálta a pénzügyi és politikai szférát.

Az alábbiakban egy konzervatív alapú pedagógiai elemzés vázlatát adjuk. A konzervatív elemzés célja nem különbözik más értékorientációjú emberek elemzésétől, mindannyian egy probléma megoldását kísérlik meg. A konzervatív elemzés módszere azonban egyedi, a probléma megfelelő mélységű elemzése után nem további reflexiós mélyrétegeket céloz meg, hanem – mindig – a felelősségek helyes és arányos delegálására tesz kísérletet. Ez a módszer persze eleve kizárja népszerű, populista javaslatok kidolgozását, de az igazi konzervatívok sohasem népszerűek.

(1) A problémát a bankok extraprofitra törekvő, az elemi kockázatvállalást is mellőző gyakorlata okozta. Következésképpen a hitelező bankoknak kell viselni az esetleges adósmentések többletköltségeit. Amennyiben a hitelező bankok ezért 1-2 évig nem fizetnek osztalékot részvényeseiknek az további haszonnal jár, hiszen a részvényesek elemi érdeke a banki kockázatkezelés rendszerének rendberakása.

(2) Az állam pénzügyi szektort szabályozni és ellenőrizni hivatott szervezetei – elsősorban a PSZÁF – nem avatkozott be a nyilvánvalóan hazárd gyakorlat láttán. Az előállt helyzetben a felelősség a PSZÁF vezetését terheli és ennek erkölcsileg legintegránsabb kifejezése a lemondás.

(3) Komoly felelősség terheli a hitelfelvevő állampolgárokat, még akkor is, ha a magyar lakosság pénzügyi-közgazdasági műveltsége rendkívül alacsony. A bajba jutott egyéneket – konzervatív megközelítésben – szűkebb és tágabb családjuknak kell megsegítenie. Minden ennél távolibb helyről érkező segítség a társadalmi értékrend további torzulását eredményezi.

(4) Az érintőlegesen felelősök köre túl széles ahhoz, hogy felelősségvállalást is elvárhassunk. Az érdekesség kedvéért most csak egy aktort említenék. Az 1990 utáni kormányzatok a mai napig fenntartják azt a gyakorlatot, hogy az érettségizők (a közgazdasági középiskolákat leszámítva) minimális közgazdasági és pénzügyi ismeretek nélkül léphessenek be a tágan értelmezett középosztályba, azaz a felsőoktatásba és/vagy a piacgazdaságba.

Az eset elemzéséből világosan látszik, hogy minden olyan elképzelés, amely az adósok megmentése érdekében adófizetői pénzeket is igénybe venne, szemben áll a konzervatív értékrenddel. Minden tehermentesítő állami beavatkozás azt a nevelési üzenetet hordozza, hogy a felnőttek nem felelősek tetteikért illetve azok következményeiért. Az ilyen üzenetek erősebb közvetett és szerényebb közvetlen hatásai felülírhatnak minden pedagógiai elképzelést, amely az iskolarendszerű oktatás falai között foganna meg.

Hozzászólások:

  • Horváth Attila 2010.06.21. 15:15 Válasz

    Kedves János! Mint annyiszor: igazad is van, meg nem is… Az messze vezet, de nagyon találó és a továbbiakban fontos iránytű lehet a gondolkodásban, hogy az utóbbi századokban beszorultunk a modernitás és balkáni attitűd közé, aminek eredményeképp úgy kéne posztmodern gazdaságot, társadalmat építeni, hogy még modernek se voltunk…

    Ami az adós kérdést illeti, érvelésed egyes pontokon rettenetesen emlékeztet Simor András & a Yuppi Fiúk Zrt. gondolkodására, ami önmagában is elég lenne az ellenkezésre, de ráadásul pont ellentétes azzal, amir�� írsz. A nevelés (és oktatásunk) kudarca nem az, hogy nem tanítja meg a közgazdasági alapfogalmakat, vagy nem segít a pénzügyek napi szinten való kezelésében. Ez reménytelenül modernista és racionális megközelítés. Mit segítene a felel��ségvállalásban a megszerzett tudás, képesség? Nem vett volna fel hitelt a kiművelt emberf�� Egy frászt nem vett volna fel, amikor "ugrik a magyar Puma", "dübörög a gazdaság" és a "költségvetés, köszöni szépen, rendben". A bunkó, műveletlen és felel��len magyar állampolgár, hidd el, számolt. �� kiszámolta, hogy mennyit kell majd fizetnie és lesz-e mib��. Csak épp azt nem bírta kiszámolni, hogy közben évente változik (értsd: emelkedik) a fizetend��adó mennyisége (még jó, hogy az ingatlan adó nem sikerült), hogy eltűnik a 13. havi fizetés, hogy ötszörösére emelkedik a gáz ára, miközben Európában nálunk az egyik legmagasabb lett a villanyáram ára. Most meg, ha el��eszed a törlesztésr�� szóló értesítéseket, azt látod, hogy olyan árfolyamon számítják a bankok a svájci frankot, ami a Holdon sincs és minden további nélkül emelik a kamatokat. Ne mondd nekem, hogy ezt a gimnáziumban tanulva, a felel�� és értelmes állampolgár láthatta volna.

    Nevelési problémát én is látok. Hogy ezt sorozatban benyaljuk, azt.
    Az általad antikonzervatívnak látott megoldás azért konzervatív, mert nem liberális. Vagy csak egyszerűen anti-szoclib, amely épp a felel�� gondolkodásra hivatkozással pöccintette le magáról a gondot. Pont Oszkó és társai ajánlották azt, hogy kisebb lakásba kell költözni, segíteni kell egymásnak a családtagoknak stb. Ez persze szerintem se nem liberalizmus, se nem szocialista, de hogy nem konzervatív, az is biztos. Hívhatnánk egyszerűen bicskanyitogatásnak is, mint jellegzetesen magyar társadalomfilozófiai jelenséget.

    A felel�� gondolkodás szép liberális gondolat, magam is hiszek benne. De elhitetni, hogy ezzel élni lehet Magyarországon – ez nem nevelés, s�� nem is nevelési kérdés, mert nem lehet hazug egy iskola. A kiszámíthatóság, a tervezés, az el��elátás lehet��ége, paradox módon sokkal inkább jellemezte a "rendszerváltás" el��ti id��et, és mivel a biztonság igénye alapvet�� nem csodálható az esetleges nosztalgia. A gyors változás és az adaptivitás igénye szintén alapvet��a 21. században, de ez nem egyenl��azzal, hogy a mindenkori társadalom mérnökei évente átszabják az ��et megválasztók életét.
    Na, erre, hogy nevelnél?

    • Setényi János 2010.06.21. 15:42 Válasz

      Attila,

      ha Magyarországon lenne civic education (1993 óta hasztalan dolgozunk a meghonosításán), akkor az állampolgárok – legkésőbb – az öszödi beszéd után tudták volna, hogy a kormányzat szavahihetősége megszűnt és ezért veszélyben a pénztárcájuk. Az érettebb demokráciákban a kormányzati szavahihetőséget az állampolgárok közvetlenül összekapcsolják a pénztárcájukkal. Magyarországon – nyilvánvalóan a középosztály gyengesége miatt – ez nincs így. Természetesen az angol, belga vagy holland választók is családi örökségük, politikai indulataik és vérmérsékletük szerint voksolnak, de tisztában vannak a vállalt kockázatokkal. Az általam elemzett magyar eset fő üzenete az, hogy a hitelfelvevők nem kalkuláltak kockázatokkal. (És ez dráma).
      Az iskolai tudásszerzésnek és a felnőttnevelődésnek ezen a ponton kellene összekapcsolódnia: a világ folyton változik, minden döntésednek van kockázata, a szilárd pontokra (kinek mik, de nyilván a tudás, a munka és a család lehetnek azok) építkezz.

  • Bakonyi Anna 2010.06.21. 20:14 Válasz

    Már “Az Óvodai nevelés országos alapprogramja” (módosítva: 2009.XI.20-án, az idézett szöveg ebbe a módosított változatba került bele- nem véletlenül) a következőképpen fogalmaz:
    ….”Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességének fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában.”

  • Narancsik Ági 2010.06.24. 23:36 Válasz

    Kedves Hozzászólók!

    A rendszerváltás környékén egy amerikai szociológus azt jósolta, hogy a volt kommunista országokban a jogi rendszerváltás 6 hónap alatt (új törvények, stb) a gazdasági 6 év alatt (piacosítás), a mentális pedig 60 év alatt fog végbe menni. A 60 évből még csak 20 telt el. A lelkekben és az agyakban végbe menő rendszerváltás bizony tanulási folyamat, amiben felelős szerepet vállalnak az állami nagy alrendszerek éppen úgy, mint a szülők, a család, akik valamire nevelik a gyerekeiket. A kérdés mindig az, hogy kinek mekkora szerepe van ebben a mentális rendszerváltásban, tanulási folyamatban? A szereposztás elgondolása tesz valakit konzervatívvá, vagy liberálissá? Szerintem ez egy külön cikk tárgya lehet. A lényeg az, hogy mindenki elsősorban és mindenek előtt magáért felelős, a saját munkájáért és családjáért. Másodsorban a közösségért, amiben él, a barátaiért, munkatársaiért, Ha mindenki maga előtt tiszta ezekben a kapcsolataiban, akkor sikeres lesz a következő 40 év múltán a mentális rendszerváltás. Ha még magunknak is hazudunk, akkor nagy gondja lesz a gyerekeinknek.

  • Horváth Attila 2010.07.01. 08:44 Válasz

    Nos igen, a hazugság kérdés, ez fontos vetülete a magyar közoktatásnak. Miután az (elnyomó) (támogató)államhoz való viszonyulás apa szerepe mindig előhozza a polgárokból a TA-ból ismert “jól nevelt gyerek” és “lázadó gyerek” viselkedési modellt, mit is oktassunk a gyerekeknek és felnőtteknek? Ha azt oktatjuk, hogy az állam (képviselője)hazudik, akkor igazat tanítunk, de aligha előrevezető attitűd alakul ki. Ha azt neveljük, hogy hogyan működik a modern társadalom, akkor az is igaz, csak nem itt, azaz hazudunk – viszont lenne “nagyot álmodás”. Azt kéne tanulmányozni, hogy egy gyarmaton mi a megfelelő nevelés.
    De hogy igazatok is legyen, valóban alapvetően gyengusz a közműveltség gazdasági területen, de nagyon rossz volt a példa. A jó példa ez a tűzijáték mizéria. Na ez félelmetes és riasztó, János, nem a devizahitelesek megsegítése! Már 250.000 ember támogatja, hogy “ne durrogtassunk el 100 milliót a levegőbe, hanem adjuk az árvízkárosultaknak”. Itt látszik, hogy mennyire nyoma nincs a közgazdasági gondolkodásnak és műveltségnek a társadalomban. Ez ugyanis nem a szolidaritásról szól, hanem, hogy szemrebbenés nélkül venne el az emberek tetemes többsége (a Medián szerint 8 emberből 7)egy munkavállalói, vállalkozói körtől pénzt és adná oda egy másik munkavállalói, vállalkozói körnek (építési vállalkozók stb.). Persze, hogy segíteni kell az árvízkárosultakon, de ez a 7 ember a 8-ból úgy adna, hogy neki nem kerül semmibe, másnak (igaz egy meghatározott, de jelentős körnek, pl. az idegenforgalomban)igen. Szerintem ez a dráma.

  • Setényi János 2010.07.01. 15:43 Válasz

    Attila,

    szellemes elemzés, lassan elkezdődik a nevelési vita? A tűzijátékos ügyben teljesen egyetértünk. Általában véve, ahol a piacellenesség és modern karitász megjelenik, ott én mindig valami gyanúsat szimatolok.

  • Narancsik Ági 2010.07.01. 23:40 Válasz

    A “nem kerül semmibe” a dráma valójában. Hogy még mindig azt gondolja a magyar emberek egynagy része, hogy meg lehet úszni a magántulajdonon alapuló kapitalizmust kockázatok, önismeret, társadalom és gazdasági ismeretek nélkül. Kemény leckéket fog még kapni ez az ország élén a válságban lévő elitjével. Alapvető problémának tartom, hogy maguk az elitek sem néznek szembe ezzel a hazugság, önáltatás problémával. Pedig nagy előrelépést jelentene, ha az elit megtanulna meditálni:-). Legalább a kulturális, aztán a politikai és végül de nem utolsó sorban a gazdasági elit, bár ők lehet, hogy előrébb tartanak ebben az ügyben….

  • Nahalka István 2010.07.02. 10:33 Válasz

    Engem régóta izgat ez a kérdés. Mármint az, hogy egy országban nagy tömegben mit tanulnak meg az emberek, és mit nem. Mindig az az érzésem, hogy akik panaszkodnak, hogy ti. az emberek nem tanulnak meg valamit (mondjuk a kapitalizmus “szabályait”), azok azt gondolják, hogy az emberek nem érik fel ésszel azt, amit meg kellene tanulniuk. Buták. Ez egy balkáni ország. Eközben én amúgy igencsak jó kognitív képességekkel megáldott embereket látok, akik fel sem fogják, amit arról mondok például, hogy az oktatási szegregáció ügyében majdnem minden másképpen van, mint az a közvélekedésben és az ő vélekedésében is szerepel, még súlyos tényeket (tényeknek látszó valamiket) is teszek hozzá. Nem, hogy nem tanulják meg, még csak fel sem fogják.

    Pedig amúgy okosak. És sok mindennel vannak így, nem pusztán az én állításaimra, következtetéseimre süketek. Kitalálható, mit akarok mondani: az emberek azt tanulják meg, amit adaptív módon, viszonylag ellentmondásmentesen tudnak összerendezni meglévő tudásukkal. Miért fogadjam el, tanuljam meg, hogy milyen szabályai vannak a kapitalizmusnak, amikor azt látom, hogy e szabályok alól százezer kivétel van? Miért higgyen valaki abban, hogy ezek a szabályok egyáltalán léteznek? Mármint, hogy van-e egyáltalán valaki, aki betartja őket, vagy hogy van-e egyáltalán olyan folyamat, amelyben akárcsak közelítőleg érvényesülnek? Komolyan gondolja valaki, hogy a kapitalizmus szabályai adaptív tudást jelentenek? Én sem gondolom. Miközben persze azt is tudom, hogy részben ez jelenti az egyik legnagyobb problémánkat.

    Sosem hittem abban, hogy a tanulástól alapvetően megváltozik a társadalom. Megkonstruálódó társadalmi igényeket elégíthet ki egy oktatás, egy általánosabb tanulási folyamat, de ehhez meg kell jelenniük ezeknek az igényeknek, az őket kifejező folyamatoknak.

Új hozzászólás írása